-
Az öröm a Szentírásban
A címben megfogalmazott témáról megszámlálhatatlan keresztény könyv szól. Idézzük ismét Ferenc pápa az Evangélium Öröme c. apostoli levelének bevezetését – amely a Szentírással szemlélteti, mennyire lényegi része a hívő életének az öröm.
– A szerzőnek meg kell vallania, volt idő, amikor az én szívemig sem tudtak teljességgel elhatolni az öröm meghívásai, vagy az alább ismertetett szentírási meghívások. Saját tapasztalatom alapján még inkább ajánlom, különösen azoknak, akikben éppen kevés az öröm, olvassuk úgy az alábbi részt, hogy folyamatosan kérdezgessük magunkat, elegendően megokolt-e, hogy a Szentírás ennyit beszél az örömről? Vajon ha én igazán Jézussal élek, engem is el kell(ene) töltenie az örömnek? És bennem is minden nap „újjá kellene élednie az örömnek”?
Lássuk Ferenc pápa sorait (EG 4-5):
„ Az Ószövetség könyvei felmutatták az üdvösség örömét, mely túláradó lesz a messiási időkben. Izajás próféta a várt Messiáshoz fordul és ujjongva köszönti: „Nagy ujjongással töltöd el őket, kitörő örömet adsz nekik” (9,2). És bátorítja Sion lakóit, hogy énekelve fogadják őt: „Ujjongjatok és hallassátok örömötök szavát” (12,6). A próféta arra szólítja azt, aki már látta feltűnni a láthatáron a Messiást, hogy legyen hírvivő a többiek számára: „Menj föl egy magas hegyre, te, aki jó hírt viszel Sionnak; emeld föl erősen hangodat, te, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek!” (40,9). Az egész teremtés részesedik az üdvösség eme örömében: „Zengjetek dicséretet, egek, és ujjongj, te föld! Hegyek, daloljatok örömötökben! Mert az Úr megvigasztalja népét, és megkönyörül szegényein” (49,13).
Zakariás az Úr napját látva felszólít, hogy ujjongva köszöntsék a királyt, aki alázatosan és szamárháton jön: „Ujjongj, Sion leánya! Zengj éneket, Jeruzsálem leánya! Nézd, közeleg királyod: igaz és győzelmes” (9,9). – Talán Szofoniás próféta felhívása a legmegragadóbb, aki úgy mutatja be Istent, mint az ünnep és az öröm ragyogó középpontját. Élettel tölt el, ha újraolvasom: „Veled van az Úr, a te Istened, az erős Szabadító! Örül majd neked nagy örömmel, újjáéleszt szeretetével, örül majd neked ujjongó örömmel” (3,17).
Ez az öröm a mindennapi élet apróságai között él, válaszként Istenünk és Atyánk szerető meghívására: „Fiam, ha van miből, ne sajnáld magadtól, s vidd el az Úrnak. (…) Ne vond meg magadtól a ma boldogságát” (Sir 14,11.14). Mekkora atyai gyöngédség rejtőzik e szavak mögött!”
„Az evangélium, melyben dicsőségesen felragyog Krisztus keresztje, folyamatosan hív az örömre. Legyen elég néhány példa: az angyal így köszönti Máriát: „Örvendj!” (Lk 1,28). Mária Erzsébetnél tett látogatásakor János repes az örömtől anyja méhében (vö. Lk 1,41). Mária énekében azt kiáltja: „Szívem ujjong megváltó Istenemben” (Lk 1,47). Amikor Jézus megkezdi szolgálatát, János felkiált: „Örömöm most teljes lett” (Jn 3,29). Maga Jézus „kitörő örömmel dicsőítette Istent a Szentlélekben” (Lk 10,21). Jézus üzenete az öröm forrása: „Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljes legyen” (Jn 15,11). A mi keresztény örömünk az ő túláradó szívének forrásából fakad. – Amerre a tanítványok jártak, „nagy volt az öröm” (8,8). Az üldözések közepette is „eltöltötte őket az öröm” (13,52). Miért ne lépnénk be mi is az örömnek ebbe a folyamába?”
-
Az öröm hiánya mélyebb imádságra hív
Az örömre való erős meghívás közben Ferenc pápa is ismeri a homálynak, az öröm hiányának valóságát: „Megértem azokat az embereket, akik a rájuk nehezedő súlyos nehézségek hatására szomorúságra hajlanak… Nem azonos módon éljük meg az örömöt az élet minden szakaszában, és olykor felettébb kemény viszonyai között.” (EG 6)
De a pápa hív, amire a lelki élet minden mestere, hogy „lehetővé kell tennünk, hogy a hit öröme még a legrosszabb körülmények között is feléledjen bennük, mint rejtett, ám szilárd bizalom. Amint a Szentírás egy írója is megfogalmazza: ’Ilyeneket fontolgatok szívemben, hogy föléledjen bennem a remény: Az Úr irgalma nem fogyott el egészen; jósága és kegyelme nem merült ki. Jó csendben várni az Úrra, mert ő megszabadít’. ’Minden reggel újjáéled, nagy az ő hűsége.’ (Siral 3,17.21-23.26) (EG 6)”
Befejezésül
A szentírás telve van hálaadással és örömmel.
A 118. zsoltárt, Idézzük fel az ószövetségből s legyen ez záró hálaadásunk és örömünk:
„(Alleluja!) Adjatok hálát az Úrnak, mert jó: irgalma örökké tart.
Mondja Izrael háza: irgalma örökké tart.
Mondja Áron háza: irgalma örökké tart.
Mondják, akik félik az Urat: irgalma örökké tart.
Az Úrhoz kiáltottam szorongattatásomban, meghallgatott és tág teret adott nekem.
Az Úr velem van, nem félek, ember mit árthatna nekem?
Az Úr velem van, segítségemre jön; ellenfelem szégyenben marad.
Jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint az emberekre számítani.
Jobb az Úrnál keresni menedéket, mint fejedelmekre építeni.
Bátorítóm és erősségem az Úr, ő lett szabadítóm.
Halljátok, mekkora az örömujjongás az igazak sátraiban:
„Az Úr jobbja erősnek bizonyult, az Úr magasra emelte jobbját, az Úr jobbja erősnek bizonyult.”
Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit.
Megfenyített az Úr, igen, megfenyített, de nem szolgáltatott ki a halálnak.
Tárjátok ki nekem az igazság kapuit, bemegyek, hogy hálát adjak az Úrnak.
Ez az Úrhoz vezető kapu, az igazak mennek be rajta.
Hálát adok neked, mert meghallgattál, te lettél szabadítóm.
A kő, amit az építők elvetettek, szegletkővé lett.
Az Úr vitte végbe ezt: csodálatos dolog a szemünkben.
Ezt a napot az Úr szerezte: ujjongjunk és örüljünk benne!
Uram, küldj szabadulást, Uram, adj áldást és kegyelmet!
Áldott, aki az Úr nevében jön! Az Úr házából megáldunk titeket.
Az Úr az Isten, az ő fénye világít nekünk.
Álljatok be a menetbe, legyen zöld ág a kezetekben, egészen az oltár szarváig!
Istenem vagy, hálát adok neked, Istenem, hálaénekkel dicsőítelek!
Adjatok hálát az Úrnak, mert jó: irgalma örökké tart.”