Az Amoris Laetitia – és az újraházasodott elváltak új látása

(Tomka Ferenc)

Ismételten elhangzik a kérdés hívők részéről: Igaz-e, hogy Ferenc pápa tévedéseket tanít. Több kiváló magyar nyelvű tanulmány is jelent már meg, melyek választ adnak ilyen kérdésekre is.1 Mivel azonban a bizonytalankodással ismételten megjelennek, fontosnak látszik a teológiában kevésbé jártas olvasók számára is összefoglalni a választ.

Egység vagy szembenállás?

A Katolikus Egyház egyik alapvető titka az egység Péter utódjával. Jézus az egységet akarta biztosítani (vö. Jn 17,20), mikor megígérte Péternek: „Te Péter vagy, s én erre a sziklára építem egyházamat, s a pokol hatalma nem vesz erőt rajta!” (Mt 16,18-20). Bár éltek bűnös vagy téves úton járó pápák is (s ezt nyilván Jézus is tudta előre), a Szentlélek mindig a Péter utódjával való egység útján vezette egyházát. A történelem folyamán sok szent élt, akik az egyház reformjára törekedtek, de emellett is mindig egységben maradtak a pápákkal. Így tett pl. Assisi Szent Ferenc vagy Loyolai Szent Ignác, és hasonlóan a XIX. században-, vagy a II. vatikáni zsinat előtt az egyház által hallgatásra ítélt számos nagy teológus. A Péter utódjával való egységbe vetett evangéliumi hit tartotta életben és egyben az Egyházat 2000 éven át.2

A reformáció is a párbeszéd szándékával kezdődött, de később támadni kezdték a pápaságnak, illetve az egyháznak több, nagyrészt valós hibáját. Így szakadás jött létre. Ezután nagyobb és kisebb egyházak ezrei születtek, a jogos kritika és újítás elve alapján. Az Lutheránus Világszövetség vezetősége és a Katolikus Egyház megbízottjai a reformáció 500-ik évfordulójára írt közös nyilatkozatukban kifejezték, hogy őszintén bánják a szakadást. Mindkét egyház megvallotta felelősségét, és közösen határozták el, hogy mostantól együtt akarják keresni a megújulás és a Krisztusról való tanúságtétel útját.3

Miközben sokan hallanak ma is egyoldalúan a pápa elleni vádaskodásokról, tudni kell, hogy az Amoris Laetitiát (=AL),4 mely a legtöbb kérdés és támadás témája, a bíborosok, püspökök és teológusok nagy része örömmel fogadta. Humes brazil bíboros így nyilatkozott, amikor világsajtó felkapta a hírt, hogy négy bíboros kritizálja a pápát: „Ők négyen vannak, mi kétszázan”.5 – Számos püspöki kar tagjai pedig csakhamar meghívták egyházmegyéiket, hogy kezdjék el megvalósítani a szinódusi levél nagyon érthető lelkipásztori irányelveit.6 Az Olasz Püspöki Kar (=CEI) mintegy 220 püspök tagja 2017 elején tervbe vette az AL irányelveinek életbe léptetését. Azóta legtöbb olasz egyházmegyében programok indultak ennek megfelelően. Tartottak továbbképzéseket papoknak, teológia hallgatóknak, családoknak az AL-ben megfogalmazott teendők alapján. Célul tűzték felkutatni a hit útját járni vágyó újraházasodottakat is, s több egyházmegyét összefogó központokat hoztak létre számukra. Sok párt találtak, melyek nem kaptak még indítást, hogy egyházi bíróság elé vigyék előző házasságukat. Az eddigi tapasztalatok alapján a legtöbbjük esetében kimondható volt az érvénytelenség. Több püspök az AL meghívásának megfelelően új munkatársakat hívott egyházmegyei családközpontjába a családok szolgálatára.7

A változó egyház – és a kritikák

A katolikus oldalról elhangzó pápa- és az egyház elleni kritikák a II. vatikáni zsinat idején élesedtek ki. Ennek lényegi oka, hogy a zsinatot megelőző 400 év során úgy tűnt, hogy az egyház és annak tanítása változhatatlan. E látásmód a tridenti zsinat utáni korban erősödött meg. A tridenti zsinat, számos bölcs tanítása mellett, sok részletekbe menő és szigorú előírást hozott. Ezeknek megvolt a jogos okuk egy korban, melyben az egyháznak óvakodnia kellett a tévtanok beszivárgásáról. De a szabályok megmerevedése az idők során káros következményekkel járt.

Ilyen történelmi háttér után érthető, hogy sokak számára megrázó fordulatot jelentett a II. vatikáni zsinat, hiszen annak alapvető tanítása: hogy az egyháznak minden korban meg kell találnia, miként tudja lefordítani az evangélium örök igazságait a kor és a kultúra nyelvére.8 Maga Jézus is alkalmazkodott a zsidóság kultúrájához, nyelvéhez, és így hirdette Isten örök igazságait. E zsinati látásmódot követi Ferenc pápa is. Nem az a jelszava, hogy „ez mindig így volt”, hanem a jelen kérdéseire törekszik választ adni.

A vatikáni zsinat újításaival szemben tiltakozók vezetője Marcel Lefebvre érsek lett, aki később el is szakadt a katolikus egyháztól. Lefebvre követőinek egy része XVI. Benedek pápa közvetítésével újra egységre lépett az egyházzal, de sokan közülük azóta is vádakkal illetik a zsinatot és annak szellemi utódait. Elsőként ők hirdetik Ferenc pápa tanításának hamisságát.

A Lefebvre csoport a szentmise liturgiájának megújítását sem tudta elfogadni. Pedig a történelem igazolja, mennyire változó formákban ünnepelték azt a keresztények, a kultúrák függvényében. A latin nyelv is csak akkor vált általánossá, amikor az a nyugati értelmiség nyelvévé lett.

A Ferenc pápát érő támadásokkal kapcsolatban tudni kell még, hogy Szent XXIII. János pápát is támadták a II. vatikáni zsinat összehívása- majd első dokumentumai miatt; és Boldog VI. Pálról, Szent II. János-Pálról és XVI. Benedek pápáról is elmondták, hogy „megtagadja Jézust”.9

A Ferenc pápa elleni vádak egy része félremagyarázza szavait, mások hamisságokat állítanak. Jellemző példái a hamisításoknak: Ferenc pápa tanítása a homoszexualitásról eltér az egyházétól;10 azt tanítja, hogy pokol nem létezik; „Bergoglio ellenpápa, mert Benedek pápát összeesküvéssel lemondatták; Benedek nem ért egyet Ferenc pápa tanításaival.” 11 – Az utóbbi váddal szemben a lemondott pápa a Vatikán kommunikációs titkársága vezetőjéhez intézett egy levelében kijelenti: Helyeslem olyan írások megjelenését, melyek „bemutatják, hogy Ferenc pápa filozófiailag és teológiailag alaposan képzett ember, és segítenek meglátni a két pápaság közötti belső folytonosságot.”12

Miről szól Ferenc pápa családlevele?

A legtöbb kérdés „A családban megélt szeretet öröméről” (Amoris Laetitia=AL) kezdetű pápai családlevéllel kapcsolatban merült fel.

A pápai buzdítás a családdal foglalkozó 2014 és 2015-ös püspöki szinódusok anyagát dolgozza fel, folyamatosan idézve a szinódusok záróokmányait, melyet a püspökök állítottak össze, s a jelenlevők több mint kétharmada megszavazott.13 Széleskörűen elemzi a házasságok, családok és párkapcsolatok mai helyzetét, kérdéseit; mély irányelveket ad a katolikus házasoknak, valamint a lelkipásztorkodásnak a házasságok támogatásáról.

Az irgalomról szóló 8. fejezet tartalmazza a kérdéseket és vádakat is kiváltó gondolatokat. Lássuk e rész főbb témáit, mondanivalóit. – Előszöris végigtekint a sebzett házasságok és párkapcsolatok mai világán. Megállapítja, hogy a lelkipásztorkodásnak minden körülmények közt törekednie kell a kereső emberek megközelítésére: „Annak ellenére, hogy az Egyház a házassági kötelék megszakadását Isten akaratával ellenkezőnek tartja, tudatában van sok gyermeke törékenységének… ezért, Krisztus tekintetétől megvilágosítva szeretettel fordul azok felé is, akik nem teljes módon részesednek életében. (291)”14

A szinódusi atyák hangoztatták, hogy a lelkipásztori gondozásnak mindig figyelnie kell a helyzetek megkülönböztetésére.”(298)15

Az „enyhítő körülmények miatt lehetséges, hogy az objektív bűn helyzetében – amely szubjektív szempontból nem vétkes vagy nem teljesen az – élhet valaki Isten kegyelmében, és megkaphatja ehhez az Egyház segítségét.” (305, vö. FC 84). – E mondathoz kapcsolódik a nagy vitákat kiváltó 351. lábjegyzet: „Ez bizonyos esetekben a szentségek jelentette segítséget is magába foglalhatja.” – Nyilvánvalóan ez utalás az áldozás lehetőségére is.

A hatalmas anyagból a kritika az idézett egyetlen lábjegyzetre irányította a figyelmet, melyet félremagyarázott.16 Sajnos sok keresztény, sőt lelkipásztor is csak arról vett tudomást, amit a média sugallt. A vihar teljességgel 2016 szeptemberében robbant ki, amikor – a kérdéses lábjegyzetet magyarázva -, argentin püspökök megküldték szempontjaikat a pápának, melyek alapján kivételes esetekben megengedhetőnek vélik egy újraházasodottak Eukarisztiához engedését, és a pápa jóváhagyta javaslatukat.17 Ekkor felhangzott a kiáltás: „Ferenc pápa szembeszállt Jézus tanításával, felbonthatónak nevezi a házasságot!”

A fejezet központi tanítása: „A rendkívüli helyzetek megértése soha nem jelenti az eszmény elrejtését. A bukások pasztorációjánál fontosabb a házasságok megszilárdítására, és a szakítások megelőzésére irányuló lelkipásztori erőfeszítés.” (307). Arról sincs szó, hogy az újraházasodottak megkülönböztetés nélkül áldozáshoz járulhatnak, hiszen az AL felelős lelkipásztori mérlegelésre, megkülönböztetésre hív, komoly szempontokat adva ehhez.18

A fordulat Szent II. János Pál pápával és XVI. Benedekkel kezdődött

Ferenc pápa (illetve a 2015-ös szinódus) támadott kijelentéseinek fontos részét már előtte megfogalmazta a II. vatikáni zsinat, majd az 1980-as család-szinódus, illetve Szent II. János Pál pápa szinódusi levele a Familiaris Consortio (=FC), és XVI. Benedek pápa. Sajnos tanításaikat sokan nem ismerik. – Melyek ezek?

Az egyháznak az utóbbi évszázadokban nagyon kemény előírásai voltak az elvált újraházasodottakra vonatkozóan. Úgy tekintett rájuk, mint akik 1. különbség nélkül 2. bigámiában-, paráznaságban, azaz halálos bűnben, élnek,19 3. és ezért kizárták magukat az egyházi közösségből. 20

ad 1) A „különbség nélkül” állásponttal szemben már II. János-Pál és Benedek pápa is megkülönböztetésre hívott: „Az új kapcsolatban élő elváltak nagyon különböző helyzetekben lehetnek, amelyeket nem szabad merev kategóriákba zárni, nem hagyva teret a lelkipásztori és személyes megkülönböztetésnek. Mást jelent az időben (már) megszilárdult második egység, új gyermekekkel, kipróbált hűséggel, keresztény elkötelezettséggel, a saját helyzet szabálytalanságának tudatával… Az Egyház elismer olyan helyzeteket, amelyekben „a férfi és a nő, komoly okok miatt – például a gyermekek nevelése – nem tud eleget tenni a válás kötelezettségének”.21 Van olyan eset is, amikor az egyik fél mindent megtett első házassága megmentéséért, és galádul elhagyták. Vagy „vannak, akik második házasságot kötöttek, és lelkiismeretükben meg vannak győződve arról, hogy a helyrehozhatatlanul megromlott első házasság soha nem volt érvényes”. (FC 84) – Ezzel szemben ismét más dolog egy nemrég bekövetkezett válást követő új kapcsolat, minden gyötrelmes és zavaros következményével, amelyek gyermekeket és egész családokat sújtanak; vagy azok helyzete, akik ismételten nem tettek eleget családi kötelezettségeiknek. A szinódusi atyák hangoztatták, hogy szükség van a lelkipásztori mérlegelésre, melyet mindig megfelelő megkülönböztetéssel kell meghozni, a helyzeteket jól megítélő szemmel.”22 (298)

ad 2) bigámiában-, paráznaságban-, halálos bűnben élnek, és ad 3) ezért kizárták magukat az egyházi közösségből állásponttal szemben az 1980-as szinódus, illetve Szent II. János Pál pápa, majd Benedek pápa így biztatott: ad 2) „A szinódussal együtt buzdítjuk a pásztorokat és az egész hívő közösséget, hogy támogassák az elváltakat, hiszen megkeresztelt emberek lévén részesei lehetnek az Egyház életének, és részt is kell benne venniük.” ad 3) Mert „az Egyház szilárd bizalommal hiszi, hogy mindazok, akik elhagyták az Úr parancsát és most is ilyen állapotban élnek, elnyerhetik Istentől a megtérés és üdvösség kegyelmét, ha kitartanak az imádságban, a bűnbánatban és a szeretetben.”23

E két pápa tehát újra az egyház szívére ölelte az elvált újraházasodottakat is.

Áldozáshoz engedés – és a szexualitás megítélése

Hogyan okolta meg János Pál és Benedek pápa, miért nem járulhatnak az Eukarisztiához az elvált újraházasodottak, ha nem tudnak felhagyni a testi kapcsolattal (míg ha felhagynak azzal, áldozhatnak)?

Mindkét pápa így érvelt: mert az újraházasodottak „életállapota objektíve ellentmond a Krisztus és Egyháza közötti szeretet-egységnek, melyet az eukarisztia szentsége jelez, és mely abban megvalósul.”24 – Több teológus viszont megjegyezte, hogy eszerint azok sem áldozhatnának, akik új kapcsolatban élnek, még ha testvérként élnek is. Hiszen életállapotuk alapvetően ugyanaz!

A FC megokolásában még szerepel: az Egyház azért nem engedi áldozni őket, hogy így „a szentírásra támaszkodó hagyományát” kövesse, s elkerülje, hogy „tévedés és zavar támadjon a hívőkben” (FC 84).

– Az áldozás lehetőségét hangsúlyozó teológusok felhívták a figyelmet: eszerint az Eukarisztiához járulás tilalma nem dogmatikai, hanem egyházjogi kérdés; vagyis az egyház döntésétől függ.25 Az egyház nem engedi áldozni őket, mert ez eddig így volt (és szentírási hagyományra hivatkozik), illetve hogy áldozásuk ne keltsen zavart a többi hívőkben: nehogy a válást megengedettnek véljék.

A teológusok kérdései így folytatódtak: Ha testvérként élnek, áldozhatnak! És a testileg együtt élők is „járulhatnak” lelki áldozáshoz, ez azt jelenti, hogy ők is lehetnek a kegyelem állapotában! Vajon csak azért nem vehetik az Eukarisztiát, mert a testi kapcsolatot mégis bűnnek tekintjük?

– Az áldozástól eltiltás egyik döntő okának tartották korábban, hogy az érvénytelen második házasságban élő paráznaságban él. De e korokban magát a szexualitást is némileg negatívan ítélte meg a világ és az egyház is.26 De, bár a II. vatikáni zsinat, II. János-Pál valamint Benedek pápák a házassági szexualitás szent voltáról beszéltek,27 kérdésünk vonatkozásában mégis fenntartották a korábbi gyakorlatot, hogy az elvált, második házasságban élő csak akkor áldozhat, ha felhagy a testi kapcsolattal?28 Döntésükkel nyilvánvalóan a házasság felbonthatatlanságának változatlan tanítását akarták védelmezni, de amint láttuk ez keltheti azt a látszatot is, hogy a házastársi nemi életet tartják bűnnek.

A szexualitásnak a nyugati teológiában kialakult negatív megítélése ellen különösen a keleti teológusok tiltakoztak már a II. vatikáni zsinaton, mint Elias Zoghby az egyiptomi patriarkátus képviselője, majd az 1980-as családszinóduson Alessio van der Mensbrugghe orosz ortodox érsek. Filoteosz Fárosz ortodox teológus így fogalmaz. „Ágoston úgy tartotta, hogy az erosz merő testi funkció, és a bűnhöz társította azt. Ez a gondolkodás ma is hat a latin egyház házasság szemléletében.” – A házasságon belüli egyesülés e szemléletben csak a „bűnös vágy elleni menedék”, amelyet a gyermekáldás tesz elfogadhatóvá.29 A keletiek szemére vetették a katolikus teológiának, hogy azért is téves gondolkodása a házasságról, mert nem szeretet-kapcsolatnak, hanem személytelen jogi szerződésnek tekinti azt.30

Az ortodox tanítás

A házasságról és annak felbomlásáról való látásmódunk attól függ, hogyan határozzuk meg a házasságot. A római egyház a II. vatikáni zsinat előtt jogi kötelékként határozta meg azt. A „kötelék” nem szakad el. A zsinat a kötelék megnevezés helyett az „élet- és a szeretetszövetség” fogalmát használta, melynek lényegi eleme az érzelmi és a szexuális dimenzió is.

A keletiek az első századok óta így fogalmaznak: A házasság Isten akarata szerint felbonthatatlan, de ha a lényegét alkotó szeretet-kapcsolat megszűnik, a házasság „meghal”! Ha egy kapcsolat meghalt, megfelelő feltételek mellett új házasság köthető. Jézus parancsát – „amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza!” – ez nem változtatja meg, hiszen a „ne ölj” parancs is érvényes azután, ha valaki ölt, de feloldozást nyert.31

Bellarmin Sz. Róbert hasonló okfejtést használ: Ha a szentségi jelek megszűnnek (pl. megpenészedett a szentostya a tabernákulumban), az Eucharisztia nincs többé. Analóg módon, ha a házastársak között nincs meg a minimális szeretet, akkor hiányzik, ami a szentség lényegét („anyagát”) alkotja.

Bernard Häring, a II. vatikáni zsinat korának egyik legnevesebb moralistája ugyancsak a házasság erkölcsi, illetve pszichikai haláláról beszélt.32 Hasonló álláspontot képviselt sok neves teológus, és több püspöki kar.

Mit mond az egyházi hagyomány?

Egy katolikus számára döntő, miként ítél meg egy kérdést a „szenthagyomány”.33 Ferenc pápa elleni az egyik vád: a házasság felbomlásának megítélésében szembeszáll az egyház hagyományával.

Ha áttekintjük a hagyományt, felfedezzük, hogy a Ferenc pápánál kifogásolt tanítás folyamatosan jelen volt.

Jézus – amint a szinódus is hangsúlyozta -, nem ítélte el a házasságtörő asszonyt, se Mária Magdolnát, sőt még a szamariai asszonyt sem, aki pedig az ötödik férfivel élt együtt, hanem irgalmas megértéssel közeledett élethelyzetükhöz, s emelte fel őket.34

Az ősegyház ismert helyzetet, amely lehetővé tette az újraházasodást: Ezt „páli kiváltságnak” hívták (1 Kor 7,12 k.). Az áttértek hitének érdekében feloldották a pogánnyal kötött érvényes házasságot!35

Több egyházatya tanúskodik, hogy környezetükben az egyház, megfelelő vezeklés után áldozáshoz engedte az újraházasodottakat. Erről ír Origenes, Nagy Szent Vazul, Nazianci Szent Gergely, Aranyszájú Szent János, Epiphanius, Theodoretos és a Decretum Gratianum.36

Különösen figyelemreméltóak – személye miatt – Joseph Ratzinger gondolatai: Ő is felidézi, hogy egyes helyi egyházakban bizonyos bűnbánati idő után szentáldozásban engedték az elvált újraházasodottakat, és idéz egyházatyákat, akik a témában az egyháznak a feltámadott Úrtól kapott bűnbocsátó hatalmára hivatkoztak. Ratzinger az előzők alapján így következtet: „Szeretném a megkísérelni a kijelentést, hogy ha a házasság mindkét fél számára gyógyíthatatlanul tönkrement, s a második házasság hosszabb időn át erkölcsi realitásként beigazolódott, valamint a hit lelkületében annyira beteljesültnek mutatkozott, hogy ennek feladása erkölcsi érték szétrombolását jelentené, a pap tanúsága alapján engedélyezni kellene, hogy e második házasságban élők szentáldozáshoz járulhassanak”.37

G. Antonio Scotti, a Ratzinger Alapítvány elnöke a nyugalomba vonult pápa születésnapján így fogalmazott: „Az AL-ban Ferenc pápa átveszi, amit XVI. Benedek mondott: hogy Isten szereti korlátainkat, sebezhetőségünket is.”38

Ferenc pápa a hagyomány ilyen hátterében hozta meg vitákat kiváltó döntését. Ő azt is tudta, hogy az áldozáshoz engedést (a püspökkel való egyetértés és komoly lelkipásztori mérlegelés feltételével) a szinódusi résztvevők többsége kérte (104 igen, 74 nem), még ha számuk nem is érte el a közös szinódusi döntéshez megállapított kétharmadot.

A lelkipásztorkodás felelőssége

Amikor a szinódus és Ferenc pápa irgalmasabb hozzáállásra hív, ennek hátterében az is áll, hogy felismerték korunk sok házasságkötésének éretlenségét, valamint azt, hogy egyházunkat, lelkipásztorkodásunkat is mulasztások terhelik e téren. Mert a házasságról hirdetett Jézusi tanítás mélységére a jegyesoktatásoknak csak kicsiny része vezet el, s lehetséges, hogy sok szentség emiatt sem válik gyümölcsözővé. Továbbá nem valósul meg a teológusok és lelkipásztorok megfelelő képzése a házasságot, annak gondozását stb. érintő témákban, melyek FC és a SC már kötelezőnek írt elő. Hasonlóan hiányos az a lelkipásztori gondoskodás, amely a jó házasságokat szolgálná, például az ifjúság jó felkészítése a házasságra, vagy a családok ilyen irányú képzése.39

Alázatosan be kell ismernünk” – írja az AL -, hogy a házasságot gyakran inkább úgy mutattuk be, mint viselendő terhet”; s nem nyújtottunk „elégséges támaszt a családoknak” nehézségeikben (35-37). Ilyen előzmények után lehet-e egyedül a házasokat felelőssé tenni a válásért?

Befejezésül

Az egyház jogi döntéseit a történelmi körülmények természetszerűen befolyásolják. Az első századokban pl. a legsúlyosabb bűnöket elkövetőket – hittagadók, gyilkosok, házasságtörők – egyes helyeken eltiltották az áldozástól, de idővel megfelelő penitenciát követően feloldozást kaptak.

Az öngyilkosok nem részesülhettek egyházi temetésben a legutóbbi korig, mivel tettükkel „halálos bűnt követtek el”. Később e tilalmat megszüntették.

A hivatásukat elhagyó papoknak, akik „papok mindörökké”, és az örök fogadalmas szerzeteseknek az egyház sokáig nem adott felmentést. Majd különösen Boldog VI. Pál pápa megnyitotta e bezárt kaput is, megfelelő feltételek esetén.

Az elváltakat érintő szigorú egyházi törvények olyan korban születtek, melyben a társadalomra nagy hatással voltak a vallási előírások, és válás alig létezett. Az elváltak „büntetése” így komolyan erősítette a házasság felbonthatatlanságának tudatát is. Korunk társadalmában a válások aránya óriásira növekedett, és kevesekre van hatással, hogy az egyház bünteti-e az újraházasodottakat. E tilalom ma az érdekeltek egy kicsiny részét sújtja, akik nagyobb részt felnőtt korban szeretnének őszintén megtérni, de az egyházba való visszatérésük útján egy zárt sorompóval találkoznak.40 Ezt kívánta feloldani Ferenc pápa.

A bennünk esetleg felmerülő kérdések, hasonlóképpen, mint a házasságok helyzete és kérdései a világ országaiban, különbözőek. Ezért az AL a püspöki karok feladatává teszi, hogy adjanak ki a területüknek megfelelő irányelveket: egyrészt az újraházasodottakkal kapcsolatos említett lelkipásztori megkülönböztetés alapelveiről, vagy a bűnbánati időszakról, továbbá a gyermekek- és fiatalkorúak házasságra való felkészítéséről, illetve a jegyesoktatás katekumenális kereteiről és időtartamáról (tekintettel a minimális vallási alapokkal rendelkezőkre is) (3, 300; FC 66).

Ferenc pápa zárószavai összefoglalják a szinódusnak és az AL pápai buzdításnak szándékát: „Az egyház számára a szinódust lezárni azt jelenti, hogy vigyük el a világ minden részébe az egyház ölelését és Isten irgalmasságának vigasztalását!”41

1 Török Cs.: A szeretet öröme, in: Vigília 2016/9, 642-649; Gruber L.: Amoris Laetitia – paradigmaváltás az újraházasodott elváltak szentségi pasztorációjában? in: Erkölcsteológiai tanulmányok 2017, 22-53. E két tanulmány több gondolatát idézzük. Vö. Tomka F.: Lelkipásztori teológia és új evangelizáció Ferenc pápa szellemében, Az elváltak gondozásáról szóló 18. fejezet. Bp. SZIT, 2015; Patsch F.: Nincsenek egyszerű receptek – Ferenc pápa hagyományos és új tanítása – A Szív 2017. május-június

2 Témához vö. Tomka F.: Intézmény és karizma az egyházban. Budapest, SZIT, 20154

3 Vö. A szembenállástól a közösségig. Evangélikus–római katolikus közös megemlékezés a reformációról 2017-ben. Luther Kiadó, 2016.

4 Amoris laetitia = AL, A családban megélt szeretetről, Budapest, SZIT, 216. – Az alább zárójelbe tett, egyéb jelzés nélküli számok az AL megfelelő pontjának számát jelzik!

5 Card Humes. 2016.09.29 (LifeSiteNews) Vö. Card. Antonelli: Per vivere l’Amoris laetitia, ed. Ares 2016; Card. Schönborn: AL, superata la divisione tra „regolare” e „irregolare”. Toscana Oggi 2016.04.08; vö. 7. lábjegyzetünk

6 AL, Stimmen aus der Weltkirche. Sankt Georgen Philosofische-theologische Hochschule honlapján; Für eine Erneuerung der Ehe-und Familienpastoral im Lichte von AL, Botschaft der Schweizer Bischofskonferenz; vö. Österreichische Bischöfe: Papst-Schreiben „große Ermutigung“; Délafrikai Püspöki Kar: Pope Francis still affirms the Catholic Church’s teaching on Family Life and Marriage, lásd a Püspöki karok honlapján.

7 Corso webinair su Amoris Laetitia per sacerdoti e seminaristi. www.famiglia.chiesacattolica.it; La sfida di educare secondo AL, Vatican Insider 2017.09.26; AL, un anno dopo, L’Avvenire di Calabria 2018,04.24

8 Egyház a mai világban (=GS) 4; Vö. Szabó F.: Házasság és család Krisztus fényében, Jezsuita Könyvek, Budapest, 2015

9 Vö. Szabó F.: Ratzinger pápa és a II. vatikáni zsinat. XVI. Benedek az ellentmondások kereszttüzében. Vö.: www.tavlatok.hu/net/cikk002.htm;

10 Egy újságíró félremagyarázásából született, a választ pontosan megfogalmazta az AL 250-251.

11 A „Katolikus Válasz” blog folyamatosan vádolva kommentálta ezeket az állításokat

12 Benedek pápa levele: vö. MK 2018. 03.19.

13 A rendes Püspöki Szinódus Zárójelentése Ferenc pápának. Budapest, SZIT. 2015. Az AL sokszor hivatkozik a 2014-es Rendkívüli Szinódus jelentésére, az előző pápáknak és a világegyház püspöki karainak nyilatkozataira.

14 Az AL idézi ezt a Rendkívüli szinódus jelentéséből 2014 (=Szinódusi jelentés), 24-25

15 Uo.186, 45; A megkülönböztetés témát részletezi Török Cs.: i.m.

16 Vö. a 336. lábjegyzet, illetve ehhez hasonló a 351. is.

17 Ferenc pápa tanítóhivatali megnyilatkozása az Amoris laetitia VIII. fejezetéről. MK 2017. december 10

18 AL 297-302,304-305,307-308

19 Az 1917-es Egyházi Törvénykönyv 2356. kánonja; az 1983-as Kódex nem használ ilyen megfogalmazást

20 1971-es Törvénykönyv. Vö. Nemes Gy.: A család az Egyházi Tanítóhivatal megnyilatkozásaiban. Katolikus Pedagógia 2016/3-4,13-25

21 – azaz nem válhat el mostani párjától, hogy visszatérjen „érvényes” házasságába.

22 Szinódusi jelentés 26; Vö. XVI. Benedek. Beszéd a Családok VII. Világtalálkozójához. Insegnamenti VIII,1 (2012) 691

23 vö. FC 84; XVI. Benedek Sacramentum Caritatis (=SC) 39

24 FC 84; SC 29

25 – amint ezt a következőkben is kifejtjük

26 Az 1917-es Egyházi Törvénykönyv 113.kánonja szerint a gyermekáldás teszi azt morálisan elfogadhatóvá

27 GS 48–49; II. János Pál: A test teológiája, Kairosz, 2008; XVI. Benedek pápa Deus Caritas est 5; vö. AL 150-153

28 FC 84; SC 29; Vö. a zsinat utáni 1983-as egyházi törvénykönyv 915. kánon; KEK 1415

29 Filoteosz Faros: La natura dell’eros. (Coll. Ecumene, Collana di vita e teologia ortodossa 1. Servitium – Interlogos, Sotto il Monte – Schio, 1993, 1999, 169. 9 Uo. 171; Vö. Több gondolatot forrása Török Cs.: i.m. 647-648

30 A keleti gyakorlatot a katolikus egyház soha nem ítélte el. Hittankönyveink úgy tanítják, hogy ami minket az ortodoxiától elválaszt, az lényegileg csak a pápa főségének el nem fogadása.

31 Basilio P.: Divorziati risposati e seconde nozze nella chiesa. Assisi 2012; Ugyanő: Divorzio e seconde nozze nella tradizione greca. Assisi 2014; Várnai J., Kocsis F. stb: A keleti teológia a házasságról, családról. Sapientia Füzetek 22, 2012

32 Vö.: Häring, B.: Pastorale dei divorziati. Una strada senza uscita? Edizioni Dehoniane, Bologna, 1990. 47–53.

33 A témát összefoglalja Gruber L.: i.m. – A történeti áttekintés több részét innen vettük.

34 Rendkívüli Szinódus jelentésére (2014) 13, 55

35 Hasonló a később létrejött „péteri kiváltság”

36 Vö.: Iung, N.: Evolution de l’indissolubilité. Remariage religieux des divorcés. P. Lethielleux, Párizs, 1975. 43. 146; A könyv az első nyolc századból bemutat 16 dokumentumot, amely a házasság felbonthatatlansága mellett foglal állást, és 12-t mely megengedő álláspontot képviselt. – Idézve: Gruber L. i. m. 48

37 Ratzinger, J: Zur Frage nach der Unauflöslichkeit der Ehe. Bemerkungen zum dogmengeschichtlichen Befund und zu seiner gegenwärtigen Bedeutung. In: Henrich, F., Eid, V.: Ehe und Ehescheidung. Münchener Akademie-Schriften 59. München, 1972. 54

38 Benedetto XVI: „Lectio divina” http://w2.vatican.va/content/benedict-xvi/it/speeches/2012/june/ documents/hf_ben-xvi_spe_20120611_convegno-ecclesiale.html (2016.06.14.)

39 Vö. GS 52, 47-51; FC 65-66; SC 39; vö. AL 205-211.

40 Vö. Kasper W.: Amoris laetitia – szakítás vagy újrakezdés? Embertárs 2016/4

41 Ferenc pápa szinódusi záróbeszédéből, idézve MK. 2015. október 25