Az európai jellegű társadalmakban a megkötött házasságoknak mintegy 50%-a felbomlik, a reménnyel kezdett párkapcsolatoknak pedig 75-80%-a. És a válás, különösen, ha már gyermek is származott a kapcsolatból, gyógyíthatatlan sebeket üt a párokon, a gyermekeken, a társadalmon. Az októberben lezárult Püspöki Szinodus felhívta a világegyházat – annak felelőseit és a katolikus médiát is -, hogy foglalkozzanak a szülőknek, a papságnak, a hitoktatóknak és minden témában érdekeltnek képzésével a nemiség, a szexualitás, párkapcsolat és házasság kérdéseiben, – hogy alkalmassá váljanak a gyermekeknek, fiataloknak, majd a fiatal házaspároknak e területeken való megfelelő felkészítésére, nevelésére, támogatására. A szinodus kijelenti, hogy a nemi, szexuális nevelés, a házasságra való felkészítés súlyos kötelessége a szülőknek, a hitoktatásnak, a katolikus iskoláknak. A házaspárok, családok támogatása pedig a lelkipásztorkodás elsődleges feladati közé tartozik. A tények viszont arra utalnak, állapítja meg, hogy a témával kapcsolatos jelenlegi felkészítések – a családokban, iskolákban vagy jegyes-oktatásokon – általában nem elegendőek. Ezért ezeket mélyíteni kell, hogy képessé váljanak megerősíteni a felnőtteket és fiatalokat, hogy a mai kor társadalmában és médiájában szinte normákká lett házasságot-romboló példákkal és jelszavakkal szemben az „élet kultúráját” hordozzák, és tegyenek tanúságot arról
A szinodus megállapítja, hogy nemcsak a keresztény szülőknek, hanem a lelkipásztoroknak nagy része is tehetetlenül áll a szexualitás és a házasság kérdéseiben eluralkodó zűr-zavarral szemben. – Sok keresztény szülő nem tudja, hogyan értékelje, ha gyermeke összeköltözik párjával, mert ki akarják próbálni, vajon alkalmasak-e egy életreszóló házasságra. Más fiatalok azt kérdezik, érdemes-e még a mai viszonyok között egy életre összekapcsolniuk magukat, hiszen olyan kicsiny esélye van az együtt-maradásnak. És sok szülő nem tud tanácsot adni nekik. Szülők gyakori kérdése: mit mondjak gyermekemnek, amikor osztálytársai a 3-4 osztályban egy okos-telefont dugnak eléje az iskolai szünetben, és egy pornó jelenetet nézetnek végig vele. Milyen segítséget lehet nyújtaniuk kisebb és nagyobb gyermekeiknek, hogy felkészítsék őket azokra a kihívásokra, amelyekkel korunkban elkerülhetetlenül találkozni fognak?
A Szinodus felhívja az egyházat, a keresztény nevelőket, hogy foglalkozzanak mindeme témákkal. Ezekről fogunk tehát szólni, ilyen kérdésekre szeretnénk válaszolni most induló sorozatunkban.
Már bevezetően ki kell emelnünk a Szinódusnak egy másik mérvadó irányelvét is. Ez arra hív, hogy ne ítéljünk, legyünk irgalmasok. Hogy mi, hívő katolikusok vagy lelkipásztorok ne éreztessük a keresztény erkölcsre alapozó ítéleteinket a mai kor fiataljaival, párjaival szemben, akik a kor viharának hullámai között hánykódnak. Helytelen úton járó nagyobb gyermekeink se ítéleteinket érezzék, hanem elsősorban irgalmas szeretetünket. Ahogyan Isten Fia tette, aki a maga végtelen tisztaságában jött a világba, és mégsem ítélkezett a parázna nő, a házasságtörő asszony felett, hanem szeretetével vezette őket a megtérésre. Több szinódusi dokumentum idézi példaként, milyen magatartást tanúsított Jézus a szamariai asszonnyal szemben. A zsidók elítélték a szamariaiakat. Szóba sem álltak velük. Jézus viszont – apostolai meglepetésére – szeretettel leült a bűnös szamariai asszony mellé, és szeretetével vezette rá az igazságra. „Jézus a Mennyei Atya irgalmasságának arca: Istené, aki annyira szerette a világot, hogy Fiát adta, hogy üdvözüljön általa a világ” (Jn 3,16), mondja a Szinodus záródokumentuma (55. p.), és hangsúlyozza, hogy a papok és keresztények hivatása, Jézus nyomában járni, az Ő szerető-irgalmas magatartását követni.
Amint a szinodus tette, mi is fogunk szólni a nemiséggel, házassággal kapcsolatos egyéb kérdésekről is: az elváltak és újraházasodottak helyzetéről, és arról a szeretetről és irgalomról, amellyel a szinodus feléjük fordult, akkor is, ha az egyház tanításának alapelveit nem változtatta meg. Szólunk továbbá a házasságukban sebzettekről, az elváltakról, együttélőkről, leányanyákról, illetve a homoszexualitásról is. És Jézusnak és a Szinodusnak példáját követve, mindig a szeretet és irgalom jegyében.