(És a második házasság esetén?)
Az érett életkor a kapcsolat melletti döntés lényegi feltétele, hiszen az érettség beálltáig nagymértékben változik a személyiség. Lányoknál az érettség alsó korhatára kb. 18, fiúknál 21 év. A 18 év alatt kötött házasságok bomlási aránya 80% körül van. – Hasonlóan éretlen az állapot, ha a fiatalok 18 éves koruk előtt szexuális életet kezdenek, majd erre építve kötnek házasságot, akár 5-6 év múlva.
Az érett személyiség összetett fogalom. A helyes együttjárás ideje alatt egy érett ember képes meglátni, hogy párja érett személyiség-e.
És meddig kell tartania az együttjárásnak, mikor érik be? Láttuk már, a szerelem, a szerelmi hormon, a PEA nagy általánosságban 18 hónapig tartja fenn a „lila ködöt”. Ez időn belül a fiatalok nem tudják reálisan megismerni egymást. – Tehát, ha biztosra akarnak menni, az eljegyzéssel is várnia kell a 18 hónap elmúltáig, pontosabban még utána legalább fél évig, hogy a „köd nélkül” megismerhessék egymást, a köztük levő különbözőségeket, és gyakorolhassák egymás elfogadását.
Tanulságos példák: Két kiváló keresztény fiatal járt együtt plébániánkon. Szerettek volna a 18 hónap előtt házasságot kötni, annyira egyek voltak. Erről sikerült lebeszélni őket. A 18 hónap után néhány héttel felcsattant az első veszekedés. Aztán egyre több. Minden ismerős segíteni próbálta őket. De szétmentek. Azaz csak a 18 hónap után derült ki, hogy nem illenek egymáshoz!
Egy házasság érvénytelenné nyilvánítását kérő mesélte, hogy egy közismert egyházi személy mondta nekik – miután bő egy éven át látta, mennyire szeretik egymást –, hogy ti biztosan jó házasságot fogtok kötni. Erre alapozva tartották meg az esküvőt. Hasonló hibás szülői vagy papi tanáccsal nem egyszer találkoztam válás előtt állók életében.
És a meglettebb korúaknak meddig kell készülniük? – Az idős korban a házasság sokszor nem is szerelemből köttetik, hanem egy barátságra alapozva, a magány elleni védelemként, egymás támogatására. Ez a kevésbé kérdéses eset. – Ami gyakoribb, hogy az első házasság tönkremenetele után a legtöbben új párt keresnek.
Családtagoknak, barátoknak, lelkipásztoroknak fontos tisztában lenniük, mit kell tanácsolni az elváltaknak, lehetőleg rövidesen a válás után. Hiszen sokan rövid idő múltán menekülnek az új kapcsolatba. A „részvét a legnagyobb kerítő”, mondja a közmondás. A válástól összetört emberek gyakran tapasztalnak őszinte részvétet, leginkább más-neműek részéről. Ez mindkét félben hamar felébreszti a lelki közelség élményét.
A fiatalabbak vagy középkorúak, ha volt már komoly kapcsolatuk, úgy vélik, ők már tudják a kapcsolatépítés szabályait, ők nem olyan kábultan szerelmesek, mint a fiatalok stb.. Valójában nagy többségben náluk is beáll az új szerelem, és ennek hormonális működése és időtartama lényegileg azonos a fiatalokéval, még ha a kapcsolat rendelkezik is új vonásokkal. – A statisztikák mutatják, hogy sok második kapcsolat is tönkremegy.
Egyik fájó tapasztalatom a témában: Két elvált, mélyen vallásos személy talált boldogan egymásra. Igazán egymásnak valónak látszottak. Egy év közös hitélet és harmónia után elhatározták, hogy összeköltöznek, mert ez anyagilag is könnyítette helyzetüket. Kértem, ne tegyék. De az idézett érvek szellemében másképp döntöttek. Továbbra is buzgón jártak templomba, de ettől kezdve egy másik plébániára. Egy bő év után tért vissza előbb az egyik, majd a másik. Egyikük remegve kérdezte, nem tudnék-e segíteni. A másik jelezte, hogy számára a szétválás befejezett, nem lát lehetőséget újrakezdésre. – Ő később többször elmondta tapasztalatát „Tisztasági Imaórán” és egyéb alkalommakkor tanúságtételként, igazolva, hogy az idősebbeknek is ki kell várniuk a megfelelő időt, hogy összeérlelődhessenek. A másodszor elválók sok esetben megmenthették volna kapcsolatukat, ha megfelelő távolság-tartással ismerkedtek volna, mert így megtanulhatták volna elfogadni és kezelni egymás különbözőségeit.
Sok olvasóban feltámadhat az ellenvetés: én ismerek olyanokat, akiknél nem az itt megadott szabályok működtek. Igaz. Vannak ilyenek. De a felmérések igazolják, hogy az átlagot tekintve e szabályok érvényesek. S vajon szabad-e úgy házasságot kötni, ha mondjuk 40% esélye ugyan van annak, hogy sikerülni fog, de a válásnak 60% az esélye?