A püspöki szinodus, illetve Ferenc pápa apostoli buzdítása „A Szeretet öröme” részletesen szól a házasságra való felkészítésről. Amint már Szent II. János Pál pápának Familiaris Consortio c. apostoli buzdítása megfogalmazta (az 1980-as család-szinódus nyomán), a „Szeretet öröme” (=Amoris Laetitia, rövidítve: AL; írásunkban a jelzés nélküli számok ennek pontszámaira hivatkoznak) még konkrétabban figyelmeztet, hogy a nemiségről való helyes látásmód kialakításának és a házasságra való felkészítésnek jelen világunkban a kisgyermekkorban kell kezdődnie, a serdülőkorban folytatódnia, és csupán végső állomása a jegyesi felkészítés (204; FC 66). A pápai levél megállapítja, hogy e képzés elsősorban a szülők kötelessége, majd felelősek érte a hitoktatók, a lelkipásztorok, a katolikus iskolák is (202-203; 207).
Nyelvezetünk megújítása
A szexualitásról való beszéd „sok szülőnek, nevelőnek és a lelkipásztorkodásban résztvevő személyeknek egyaránt nehézséget okoz”, állapítja meg a pápai levél. Tehát előszöris meg kell találnunk a helyes nyelvet „amely a szexualitás biológiai természetét összekapcsolja a kölcsönösen gazdagító komplementaritással, a barátsággal, szerelemmel, valamint a férfi és a nő önátadásával” (280-282).
Saját tapasztalatom hasonló: amikor elkezdtünk beszélgetni szülőkkel, majd országos konferenciákon lelkipásztorokkal, hitoktatókkal arról, hogy napjaink informatikai áradatában új módon kezükben kell vennünk a gyermekek nemi-szexuális képzését, a legtöbben félelmüket, bizonytalanságukat fejezték ki. Megvallották, hogy nem mernek beszélni gyermekeikkel ilyen témákról, s a szavakat sem találják hozzá.
Képzések a nemi, szexuális nevelés terén
A pápai-szinódusi dokumentum meghívja az illetékes egyházi vezetőket, intézményeket, hozzanak létre a témában képzéseket a lelkipásztorok, szerzetesek, hitoktatók és minden gyermeknevelési és családgondozói hivatásra készülő számára, valamint a plébániákon a szülők és a felnőttek számára, amelyek segítenek a jelenleginél jobb házasságra való távolabbi és közelebbi felkészítésben. A szinodus a papjelöltek képzésében is új helyet kíván adni e képzéseknek (203).
Nagy lemaradásban vagyunk, ha tudjuk, hányféleképp találkoznak gyermekeink a szabad-szexre hívó benyomásokkal. Létezik például egy szexuális „felvilágosítás”, amely a VIII. osztályban kötelező, s amely többnyire brutálisan csak az abortusz elhárítására, illetve a fogamzás elleni védekezésre tanít. Ezt többnyire oly módon teszi, hogy mintegy provokálja a 14 éves serdülőket a szexuális kapcsolat kipróbálásába, (noha számos neves hazai pedagógus is tiltakozott már e hamis eljárásmód ellen). E „felvilágosításokban” ilyen kijelentések is elhangzanak: „Fiúk, mindig legyen nálatok óvszer, mert ha elhívtok egy lányt egy teázásra vagy bárhová, szükség lehet rá.” – Kis filmet láthatunk a YouTube csatornán pl. arról, ahogy a Budapesti Orvostanhallgatók Egyesülete (saját nézőpontjukból jó szándékkal) végez ilyen „felvilágosítást” (https://www.youtube.com/watch?v=aVWuJqIHr5Y). Fájdalmasan érthető hát, ha a felmérések szerint a magyar fiataloknak mintegy 95%-a 19 éves korára átment az első (sokan a többedik) szexuális kapcsolaton! S ez az arány a legtöbb katolikus- vagy szerzetesi iskolában is csak kevéssel alacsonyabb. Ennek is eredménye a sok tönkrement házasság, valamint az is, hogy sok fiatal elhagyja az egyházat. – A szülők kötelessége ilyen esetekben összefogni, és tiltakozni gyermekeik félre-nevelése ellen, írja a pápai levél, s kötelessége ez az egyház felelőseinek is (279-284; RF 58).
Örömmel vehetjük viszont tudomásul, hogy egyházunkban is vannak ellenkező, úttörő kezdeményezések: mint a „ciklus-show”, avagy a 14 év alatti gyermekek-, valamint a fiatalok képzése a nemiségről, illetve és házasságra való felkészítésről, melyeket többfelé alkalmaznak. Olykor a szülőket is képezik, miként tudnak beszélni gyermekeikkel e témákról. (Közismertek: Hortobágyiné Nagy Ágnes: Családi életre nevelés az oktatásban. Budapest, Sapientia. 2005. – A serdülők és nagyobb fiatalok számára: Tomka Ferenc: Biztos Út. Szerelemről, szexualitásról értelmesen. Budapest, SZIT. 2013).