Előző írásunkban bemutattuk, mily határozottan megjelenik a pápa szinódusi levelében a családon belüli erőszak kérdése. Most megismerkedünk a kérdés néhány további összetevőjével, majd a lelkipásztori, illetve keresztény feladatokkal, amelyeket az Amoris Letitiae a témával kapcsolatban megfogalmaz.
A családon belüli erőszak formái
Fontos megismernünk ezeket a formákat, amelyeket mára a témával a szakirodalom, illetve a büntetés-végrehajtás összegyűjtött, mert gyakran fel sem figyelünk gyerekekre, házasfelekre, akiket már tönkretesz az erőszak!
A szakma figyelmeztet, hogy sokat tehetünk egy család megmentéséért, ha idejében szólunk az illetékes szakembereknek, esetleg a rendőrségnek. A helyzet súlyát jelzi, hogy pl. 2011-ben az igazságügyi statisztika közel 6400 a hozzátartozók sérelmére elkövetett erőszakos bűncselekményt regisztrált; ebből 98 volt az emberölések száma.
A felismerést nehézzé teszi, hogy az erőszak egy-egy megnyilvánulása sok családban előfordul, míg az igazán kóros esetek azok, amelyekben ezek egyre növekvő arányban jelentkeznek, s egy olyan szintet érhetnek el, amely már lehetetlenné teszi az együttélést.
A keresztények lehetősége, hogy képesek sokszor újrakezdeni. Erről tud minden keresztény. Amiről nem tudunk: hogy a téma kutatói-gyógyítói felfedeztek olyan eddig nem ismert, és a legsúlyosabban beteges személyiség típusokat is, amelyek a szadizmushoz hasonlíthatóak. Ebben valaki közelítőleg gyógyíthatatlanul örömét leli társa szóbeli vagy más kínzásában és rabságban tartásában. Az ilyen személyiség megjelenik értelmiségiek körében is, és képes kifelé a legteljesebb úriember képét mutatni, sőt pontos taktikával a sértettre terelni a felelősséget. (Vö. Lundy Bancroft: Mi jár a bántalmazó fejében? Háttér, 2015)
A következőkben felsorolt erőszak-formákról a szakemberek úgy beszélnek, hogy ezek lehetnek átmenetiek, és gyógyíthatóak, de lehetnek máris kórosak, vagy válhatnak azzá, illetve ha gyógyíthatóak is, képesek gyógyíthatatlan sebeket okozni elsősorban a gyermekekben.
Az erőszak ismertebb formái a szóbeli-, érzelmi-, fizikai-, szexuális– erőszak. Eszközei lehetnek az üvöltözés, a tárgyak összetörése, rugdosása, háziállatok kínzása, avagy a súlyos fizikai sértések, mint a verés, erőszakos közösülés vagy emberölés.
Gyakori a verbális erőszak: A bántalmazott kigúnyolása, nevetségessé tétele a mindennapi belecsípések, megszégyenítés, emberi méltóságának eltiprása. Formái lehetnek a gyűlölettel teli beszéd, ordibálás, vagy a non-verbális fenyegetések, agresszív gesztusok, félelemkeltő testhelyzetek stb..
Az erőszak egyik formájában a bántalmazó megpróbálja elérni, hogy a bántalmazott lássa be: minden veszekedés és bántalmazás oka ő, az ő feledékenysége, rendetlensége, sérült alkata, családjából hozott lelki öröksége stb. Majd törekszik elérni, hogy ne találkozzon családtagjaival, barátaival, kollégáival; ne forduljon a hatóságokhoz, ha bántalmazás történik.
A bántalmazó pénzügyileg is igyekszik függőségbe hozni az áldozatot: lehetetlenné teszi annak önálló megélhetését, a sértettnek “engedélyt” kell kérnie mindennemű kiadáshoz. Magam több ilyen esettel találkoztam. Volt köztük gyógyítható, aki belátta vétkét, és volt, aki mindvégig hibátlannak állította be magát
Lelkipásztori feladatok
„Sürgetően szükséges a papok, a kispapok (203, 229) és a „családpasztoráció világi munkatársainak a képzése, pszichopedagógusok, háziorvosok, kiskorúak és családok ügyeivel foglalkozó ügyvédek segítségével, nyitottan a szexológia és a házassági tanácsadás eredményeire. A felkészítés fontos a családi erőszak és a szexuális visszaélés kiemelten kezelt vészhelyzeteinek a tekintetében is” (204)
Az egyháznak és a hívő családoknak feladatává teszi az elszenvedett sebek gyógyítását is. Ezért az egyházmegyékben létre kell hozni szakosodott központokat, amelyek a párok kiengesztelődését szolgálják, illetve meghallgatják a lelki sérülteket, és segítenek gyógyulásukban (240; vö. 239). Még a „plébániai irodának is képesnek kellene lennie, hogy fogadja a családi vészhelyzetben lévőket és foglalkozzon velük, vagy képes legyen elirányítani őket ahhoz, aki segíteni tud.” (229)