„Nem jó az embernek egyedül lenni” – állapítja meg a mai ember-tudományok is, a Szentírást idézve. Az ember természete szerint kapcsolatra vágyik. Enélkül testileg is, idegzetileg is sérül. A magány, és az emberi kapcsolatok sebzettségei, sok-sok testi és idegi megbetegedést okoznak. Az ember legelső, és legtermészetesebb kapcsolata a házasság, a család, amelyben mind a házaspár, mind a gyermek otthont találhat.
Ezt sokáig vitathatatlan ténynek tartották. De a szexuális forradalom gyümölcseként létrejött rossz házasságokból született gyermekek közül egyre többen nem kötöttek házasságot, látva szüleik generációjának sikertelen kapcsolatait. – E tényt hatására is sok liberális ideológus kezdte állítani, a házasság kora lejárt.
Közben jó tudnunk, hogy a magyar fiatalságnak jelentős része ilyen körülmények között is életreszóló kapcsolatról álmodik, noha életformájuk sokszor az ellenkezőjét tanúsítja. (De azt is tudni kell, hogy amely országokban régebben jelen van a szexuális szabadosság, ott csökken az életreszóló kapcsolatban gondolkozók aránya.)
A lélektan, a pedagógia és a különböző család-kutatások változatlanul a család pótolhatatlanságát hangsúlyozzák: – hogy a férfi és a nő az egymással való érett kapcsolatban, illetve a jó családban találhatja meg a boldogságát; és hogy a gyermek egészséges fejlődésének pótolhatalan biztosítéka a jó család.
– Igazolható, hogy a gyermekek számára lét-szükséglet a család?
A pedagógiai-, pszichológiai és gyermeklélektani kutatások mindig újra egyértelművé teszik, hogy a gyermek egészséges fejlődésének legnagyobb biztosítéka a jó család; hogy minél egészségesebb a család, annál egészségesebb a gyermek.– A gyermekek lélektani sebzettsége, bűnözése, aszociális magatartása közvetlenül összefügg a családban kapott benyomásokkal, illetve a családi sérülésekkel. Bár hazánkban az öngyilkosságok száma 1988 óta csökken, a serdülőkorban elkövetett öngyilkosságok aránya stagnál, sőt a serdülőkori öngyilkossági kísérletek aránya növekszik. – A szakemberek szerint ennek oka elsősorban a családok felbomlása, közvetve a társadalom erkölcsi válsága.
A sok hasonló kutatás közül idézzünk egy USA-beli felmérést, amely bemutatja a válásoknak, illetve az apák hiányának tragikus következményét. Eszerint apa nélküli családban nő fel – a fiatalkorú öngyilkosok 63 százaléka,
– a fiatalkorúként teherbe esett lányok 71 százaléka,
– az otthonról elszökött fiatalkorúak és tinédzserek 90 százaléka,
– a nevelőintézetbe kerülők 70 százaléka,
– a fiatalkorúak börtönében szabadságvesztésüket töltők 85 százaléka,
– a tanulmányaikat megszakító fiatalkorúak 71 százaléka,
– a drogelvonó központokban ápolt fiatalkorúak 75 százaléka.
És vajon a felnőtteket is károsítják a család sebei vagy hiánya? – Ez közismert, de csak részben! Mert a kutatások sokkal nagyobb arányban a nők sebzettségével foglalkoztak. Újabb vizsgálatok viszont kimutatják, hogy a férfiak a nőkhöz hasonló arányban sérülnek a kapcsolati törések által, illetve a válás vagy a házasság nélküli (pl. szingli) élet által.
A hazai állapotok legismertebb kutatója, a nemrég elhúnyt Kopp Mária professzor-asszony írta: „Hazánkban 2000 táján a 30-64 éves korosztályban a férfiak esetében az élettársi kapcsolatban élők 49%-al, az egyedül élők 67%-al nagyobb valószínűséggel halnak meg a szokásos halálozási életkor előtt, mint a házasok. A nők esetében az együtt élők 53%-al, az egyedül élők 75%-al nagyobb valószínűséggel halnak meg, mint a hasonló korosztályú házasok.
A vizsgálatok szerint a gyermektelenség is súlyos egészségkárosító tényező. A két vagy több gyermekes férfiak 30%-al, a nők 50%-al kisebb valószínűséggel halnak meg, a 30-64 éves életkorban, mint a gyermektelenek.” „A társtalan élet és a gyermektelenség fontosabb egészségkárosító tényezők, mint az egyéb ismert magatartási kockázati tényezők együttvéve.” (Kopp M- Kovács M: A magyar népesség életminősége az ezredfordulón. Budapest, Semmelweis K. 2006.)
A Ferenc pápának családokhoz intézett szinodusi buzdítása meghívja a keresztény családokat, legyenek tanúi a szép családi életnek ebben halálos viharba került világban!