Az 1960-as években kezdődött a „szexuális forradalom”, mely szembefordult a a szexuális kapcsolatokról vallott korábbi felfogással. (Kétségtelen, hogy a szembefordulás okai közé tartozott a túlzott prüdéria, vagy a nők hátrányos helyzete is, amely az elmúlt kort és az egyházakat is jellemezte.) Kijelentették, hogy a fiatalkori szexuális élet-, majd a házasság előtti együtt élés a legjobb felkészülést biztosítják a jó kapcsolatokhoz, a jó házassághoz. Az azóta készült filmek, színdarabok, regények többsége, majd a köztudat átvette ezt az állítást, és ennek megfelelően mutatják be az életet az ifjúságnak, miközben az állítás hamissága már régen nyilvánvaló. – Mi lett a folyamat gyümölcse? Míg a szexuális forradalom 50 éve a kapcsolatok, a család, a társadalom fellendülését ígérte, mindennek az ellenkezője történt! E „forradalom” kitörése óta folyamatosan romlott a kapcsolatoknak, a házasságoknak helyzete, egyre nőtt a válások-, a tönkrement családok száma, és egyre betegebbé, sérültebbé, elöregedettebbé vált a társadalom.
Lássuk a következőkben a sebeket, amelyeket a szabad-szex okozott. Első témánk: az élettársi kapcsolatok káros következményei!
A „fejlett, felvilágosult” országokban az 1960-as évek óta egyre csökkent a házasodási kedv, nőtt az együttélések és élettársi kapcsolatok száma. Hazánkban még 1990-ben is a 25-29 éves párkapcsolatban élő nők 95%-a házasságban élt és csak 5% élettársi kapcsolatban, 2011-ben már 49%-uk élettársi kapcsolatban. Bár Magyarországon az utóbbi években némileg csökkent a válások száma, ez csak az előző leromlott helyzethez viszonyítva javulás.
A házasság előtti együttélés a házasság megerősödését fogja eredményezni, ígérték a szexuális forradalom ideológusai. Az ellenkezője történt: minden kutatás igazolja, hogy az együttéléssel kezdők között nagyobb a válások aránya, mint azok között, akik rögtön házasságra léptek. És hozzá kell tenni, hogy az ilyen párok és a családok a benső egyensúly szempontjából is lényegesen kiegyensúlyozatlanabbak. (A sebzettségek folyamatos továbbadását jelzi, hogy az élettársi kapcsolat jelentősen gyakoribb olyan fiatalok között, akiknek szülei hasonló kapcsolatban éltek, illetve akik sérült családokból származnak.)
A házasság előtti együttélés mint „próba” a média és a hangulat-keltés segítségével normává lett: A hazai össznépességnek 2005 táján 58,2%-a, a fiataloknak 76%-a vallotta, hogy a párok először próbálják ki kapcsolatukat, és utána házasodjanak. 2014 táján az idősebbek körében is 70% fölé nőtt az így vélekedők aránya. 2012-ben az összes tartós párkapcsolat 75%-át élettársi kapcsolattal kezdték, 2015-ben már a 90%-át. (A 2012-es ifjúsági felmérés beszámol, hogy megjelentek „látogató kapcsolatok” is, melyben a felek nem is költöznek össze. Arányukat mintegy 6%-ra teszik.)
Az élettársi kapcsolatot többen a házasságra való készülés lépésének tekintik, mások végleges állapotnak. 2010 táján a hazai együtt maradt élettársak kapcsolatoknak kb. 33%-a két éven belül, 50%-a 5 éven belül házassággá formálódott. De jelentős részük 7-10 vagy több évig együtt él, és nem tud dönteni. A nők többsége szenved ebben, s az évek múlnak „hiába”. Gyermeket sokan nem vállalnak, mert nem érzik véglegesnek helyzetüket. A közülük házasságra lépők kapcsolataiban is több a konfliktus, kétszer olyan gyakori a fizikai erőszak (elsősorban a női társ bántalmazása), jelentősen kisebb a társak elégedettsége, és jóval bomlékonyabbak.
E kapcsolatok terjedésével csökkent a házasságkötések száma, illetve kitolódott a házasságra lépők életkora és csökkent a gyermekvállalás. Az élettársi kapcsolatok sebző voltát mutatja az abban élők fiatalabb kori- és nagyobb halálozási aránya is (A Magatartástudományi Intézet kutatásai szerint). E kapcsolatok ilyen helyzetét a családkutatók is ellentmondásosnak ítélik, mert miközben a fiatalok többsége jó házasságra, több gyermekre vágyik, oly módon cselekszenek, ami ellentéte a jó házasságra való készületnek.