A szexuális forradalomtól a gender-forradalomig

Tomka Ferenc

Biró Lászó, Ékes Ilona és Roska Péter közreműködésével

A pápák között elsőként XVI. Benedek pápa emelte fel hangját az emberi természetet, a házasságot, a családot eltörölni kívánó ideológiákkal szemben. „Az egyháznak védelmeznie kell az embert, az emberi természet lerombolásával szemben…. Kötelessége, hogy az emberről, mint férfiről és nőről beszéljen, és megkövetelje a teremtés eme rendjének tiszteletben tartását… Amit napjainkban a „Gender” fogalma alatt sokfelé értenek, az lényegében az ember kiszakítását célozza a teremtés a Teremtő rendjéből. Az ember maga akarja megalkotni önmagát, és maga kívánja meghatározni saját lényét. Ezzel ellenszegül az igazságnak és a teremtő Léleknek.” Hasonlóan nyilatkozott Ferenc pápa is (Laudato si 155).

Több egyházi nyilatkozat és konferencia felhívta a keresztényeknek figyelmét, hogy világszerte megjelenik a „nemiség” fogalmának torzított használata, illetve, hogy olyan lobbikkal állunk szemben, amelyek kétségbe vonják a házasságot, a családot, az életet. E támadással szemben az egyháznak is fel kell készítenie övéit.

1. A „gender” – egy kérdéses fogalom és elmélet ¹

Vannak, akik pozitív, társadalomtudományi értelemben használják a gender fogalmat (pl. több egyesület, egyetemen az oktatás). Mások fel sem figyeltek e fogalomra, s még kevésbé arra, hogy azt sokan pozitív tartalmától eltérő meghatározással alkalmazzák. De ha egyszer valaki felfigyel a kifejezésre, észreveszi, hogy ennek torzított használatával is találkozik újságokban, web-lapokon, könyvcímekben, az európai és nemzetközi törvényhozások körüli vitákban.

A gender fogalom eredeti és pozitív értelme

Az angol nyelv két rokon fogalmat használ a „nem” jelölésére. A „szex” kifejezetten a biológiai nemre vonatkozott, míg a „gender” „társadalmi nemet” jelent. A kifejezés utal az évtizedek óta megjelent szociológiai vagy antropológiai kutatásokra, amelyek rámutatnak, hogy a nemi szerepek (a férfiasság, a nőiesség megjelenési formái) függenek a társadalmi körülményektől, illetve a gyermeki szocializációtól. Ilyen értelemben foglalkozik a gender-kérdéssel számos egyetem, tudományos intézmény. – A gender fogalom mögé sorakozik sok pozitív kezdeményezés is, amelyek a nők egyenjogúságáért vagy a homoszexuális hajlamú emberek hátrányos megkülönböztetése ellen küzdenek. Az ő alapvető célkitűzéseikkel minden humán és keresztény gondolkodású ember egyetérthet.

A gender fogalom eltorzítása

A radikális gender-feministák, meleg szervezetek illetve „gender” ideológusai azonban egy új ember- és társadalom-modellt akarnak megvalósítani. Szerintük a „nem” (gender) teljességgel a társadalom terméke. Az ember nem férfinak vagy nőnek születik (még ha biológiailag rendelkezik is ilyen adottságokkal), hanem csupán a család és társadalom elvárásai nevelik őt férfivá és nővé. Eszerint az ember valamiféle semleges lény, akinek alapvető joga és képessége, hogy maga határozza meg nemét, szexuális kapcsolatainak formáját. Az utódok létrehozatalának pedig, szerintük nem egyetlen útja a hagyományos házasság. A nemek (illetve a homoszexuálisok, transszexuálisok stb.) közötti egyenlőség elérésének feltétele a férfi és a női nem kizárólagosságának, illetve a házasságnak és a családnak megszüntetése.

E modell hátterében ott állt már a marxi-engelsi felfogást: Ők is kijelentették, hogy a nő elnyomásának központi helye a család, s a teljes egyenlőség elérése, a család megsemmisítése által, és kommunák létrehozásával volna elérhető.²

Az ideológia terjesztői közé tartozik a frankfurti iskola és vezéregyéniségei, mint Theodor W. Adorno, Max Horkheimer és Herbert Marcuse. Adorno és Horkheimer a „tekintélyelvű családot” a holocaust melegágyának tekintette, és úgy gondolta, hogy a „szexuális felszabadítás” segítségével lehet lerombolni ezt. Ez az elmélet jelent meg a hippi mozgalom jelszavában: szeretkezz, ne háborúzz!

A szexuális felszabadítás és a megjelenő radikális feminizmus társadalom-politikai áttörése az 1968-as diáklázadással valósult meg. A nagy társadalmi intézmények hosszú éveken át tartó elfoglalása után az ideológiának (és a szabad-szexnek) meghódolt diákok a társadalom valamennyi területén megragadták a kormányrudat: a politikában, az egyetemeken, az igazságszolgáltatásban, a pedagógiában, a tömegtájékoztatási eszközökben és a szórakoztatóiparban.

Az ideológia terjedésének első lépései

A gender-ideológia képviselői tudatában vannak, hogy az imént idézett megfogalmazások a mai felnőtt generáció nagyobb részében ellenszenvet szülnek. Ezért először a) a nők b) és a homoszexuálisok egyenjogúsításáról beszélnek, amellyel minden jóakaratú ember egyetért. c) De ezek mellett hamarosan megjelennek az ideológia diktatórikus stílusa és céljai is.

a) A nők egyenjogúsításának témájában először a férfiak és a nők egyenlőségének elve a jelszavuk. Az egyenlőség szerintük számbeli egyenlőséget jelent: férfiak és nők azonos 50-50%-os arányban való képviseletét a társadalmi élet minden terén; függetlenül attól, hogy a nők (és férfiak) ezt kívánják-e vagy sem, függetlenül a rátermettségtől vagy érzelmi igénytől. A gender mainstreaming irányát vállaló intézmény az 50-50%-os számarány elérésére kötelezi magát.

Ebből az is következik, hogy a cél a nők 100%-os munkáltatása, mert – úgymond – karriert építeni így lehet. Ennek pedig legfőbb akadálya az anyaság és gyermeknevelés. Bár az irányelvek nyíltan nem vonják kétségbe a gyermekvállalás és -nevelés fontosságát, minden stratégia arra irányul, hogy az anyák „felszabaduljanak“ az anyai teher alól. Nem szempont az anyai (és az apai) szerep egyedisége, és az sem, hogy a legtöbb nő számára emocionális és egszisztenciális érték a gyermeknevelés és általában a családban végzett gondozó munka. – Hazánkban is többször elhangzott már, hogy az anyaság rabszolgává teszi az asszonyt, megakadályozza szakmai és társadalmi kibontakozását, ezért biztosítani kell, hogy a nő megszabadulhasson a gyermek és a család okozta terhektől. A pénzügyi szempont mellett a gender szemlélet is követeli, hogy meg kell rövidíteni a GYES-t, GYED-et, s helyettük a gyermekeket bölcsődében kell nevelni. (Vajon nem inkább a főállású, és megfelelően megfizetett anyaság választhatósága jelentené a nők egyenjogúságát, kérdezhetjük!)

b) Ha a homoszexuálisok egyenlőségéről szólunk, a kereszténység is arra hív, hogy senki ne ítélkezzen felettük, s tartsa embernek járó tiszteletben őket is. De megokolásaik közt jelen van több alapvető félretájékoztatás is. A pszichológusok egyre nagyobb arányban állítják, hogy e hajlamot általában nem genetikus adottság, inkább fejlődési, szocializációs rendellenesség okozza. Ezt bizonyítja, hogy néhány évtized óta számos országban eredményesen gyógyítják ezt az állapotot (bár a gyógyítási rendszerek jóval szélesebb körű kiépítettségére volna igény). Egy másik gyakori félretájékoztatás, hogy a népességen belüli arányukat nagyobbnak adják meg, mint a valóság; néha 10% is jelenik meg a sajtóban. Valóságos arányukat 1-2%-ra teszik a kutatók. ³

A gender ideológia tehát azt hirdeti, hogy a homoszexualitás genetikus adottság. De igazán groteszkké az teszi propagandájukat, hogy egyidejűleg azt is állítják, hogy férfivé és a nővé viszont nem genetikus adottság alapján lesz valaki, csak a családi szocializáció, illetve a társadalmi elvárás alapján.

Ilyen összefüggésben is kell tehát megítélnünk, amikor felvonulásokkal, filmekkel, színdarabokkal, plakátokkal, iskolai rendezvényekkel, propagálják a homoszexualitást, illetve világszerte feltűnő megmozdulásokat szerveznek védelmében.

A gender-ideológia egyik előkészítő lépése a homoszexualitásnak, mint önálló nemi valóságnak elfogadtatása, mert így igazolódnék, hogy nemcsak két nem létezik, hanem legalább négy. A távlati cél azonban ennél több: a nemek teljes átstrukturálása. – A pekingi konferencia ENSZ-jelentése így fogalmazott már 1995-ben: „Nem két nem létezik, hanem öt: így nem férfiakról és nőkről kellene beszélnünk, hanem heteroszexuális nőkről és homoszexuális nőkről, heteroszexuális férfiakról, és homoszexuális férfiakról és biszexuálisokról.” Az ENSZ és az Európai Unió dokumentumaiban már LMBT (Leszbikus, Meleg, Biszexuális és Transzszexuális) személyekről olvashatunk. A transszexuálisok, akik egyik nemhez sem tartoznak).⁴

A gender megvalósulása a gyakorlatban

1. Az ideológia „mainstreaming”-nek, főiránynak (=mainstream) nyilvánítja saját értékrendszerét, a kultúrában, a művészetben, etikában és főleg a pedagógiában. Ezzel a jövendő nemzedék életkörülményeinek meghatározását és szellemi átnevelését tűzi célul. A szemlélet nagy erővel befolyásolja már az ENSZ vagy az EU megnyilatkozásait és több országét. Elveik szerint aki az ideológiától eltérő értéket vall (pl. nem „gender-egyenlőséget“, hanem a „nők védelmét és támogatását“ követeli; aki a nemek alatt férfit és nőt ért; a nemi identitás alatt a nőies és/vagy férfias vonások harmonikus integrálását a személyiségbe), ellenségnek érezheti magát, és az antidiszkrimináció nevében masszív támadásokban részesül.

Agresszív stílusára jellemző, hogy a homo-, bi- vagy trenszszexuálisokat áldozatként mutatja be, míg a társadalom nagy többségét, vagyis mindazokat, akik a férfi és női kétneműséget vallják „bűnösnek, anti-humánusnak” ítéli; homofóboknak, heteroszexistáknak, „két-neműség-mátrix” represszív fenntartóinak stb. bélyegzi.

2. A nyelv megerőszakolása

A mozgalom fontos eszköze a nyelv elcsavarása. Tudják, hogy a nyelv nagyon jelentős hatással rendelkezik az emberre.

1. Hagyományos erkölcsi fogalmakat kiszorítanak vagy gyanússá tesznek: például erény, tisztaság, perverzió.

2. Más, pozitív tartalmú fogalmakat új tartalommal töltenek meg. Pl. szabadság, tolerancia, emberi jogok.

3. Új fogalmakat találnak ki, hogy az új ideológiát terjesszék és elleplezzék. Példa: a társadalmi nem, nemi irányultság, nemi önazonosság.

A nemi irányultság fogalmával az embernek azt a képességét akarják kifejezni, mely szerint érzelmileg és szexuálisan intenzív vonzódást tud érezni azonos neműekhez, ellenkező neműekhez, illetve mindkét nem tagjaihoz, és meghitt nemi kapcsolatra tud lépni velük.

A nemi önazonosság alatt a valamely nemhez való tartozás mély belső és személyes érzését értik, amely vagy megegyezik az ember születéskor kapott nemével, vagy nem.Az ember neme tehát nem a biológiai, hormonális, idegi, társadalmi ismertetőjegyektől függ, hanem „belső és személyes érzésétől“. Ez a meghatározás semmilyen nemi tevékenységet nem zár ki: sem a pedofíliát (a gyermekekkel folytatott nemi viszonyt), sem a vérfertőzést (a vérrokonokkal folytatott nemi viszonyt), sem a poligámiát, sem a poliamóriát (a több személlyel folytatott nemi viszonyt) sem a zoofíliát (az állatokkal való szexet).

Szabadság szerintük azt jelenti, hogy mindenki bármit megtehet, amit akar, feltéve, hogy nem sért törvényt. Hogy pedig ez utóbbira ne kerülhessen sor, a törvényeket is lépésről lépésre liberalizálják. Ami egykor perverziónak, erkölcstelenségnek számított, az ma a nemi önazonosság szabadon választható lehetősége. A relativizmusnak ebben a diktatúrájában az érvényesül, amit ők akarnak, illetve az erősebb, gazdagabb, és akinek nagyobb a hatalma.

A tolerancia (a latin tolerare szóból származik), eredetileg azt jelenti, hogy elviseljük azt, aki más, mint mi, vagy idegen számunkra. Általuk azonban a tolerancia a fennálló értékek eltörlését szolgáló harci eszköz lett, különösen a szexualitás terén. Ugyanakkor ez csak az általuk tervezett irányban érvényes. Azokat, akik ragaszkodnak a humán, illetve keresztény értékekhez, egyre inkább diszkriminálják, kirekesztik, sőt bűnözőként kezelik.

A diszkrimináció (a latin discrimen, megkülönböztetés szóból ered) alapvető szükséglet, hogy az ember különbséget tegyen helyes és helytelen, jó és rossz között. Ők saját szexuális formációikra alkalmazták: ha különbséget teszünk a között a szexualitás között, amely életet nemz, és a között, amelyik erre nem képes (legyen az homoszexualitás vagy többek felfogása szerint a pedofilia), diszkriminációt követünk el. A diszkrimináció fogalmával és annak törvénybe iktatásával ma a keresztényeket diszkriminálják, az ő lelkiismereti és vallásszabadságukat korlátozzák.

Az emberi jogokat a totalitariánus rendszerek által elkövetett tömeggyilkosságok miatt foglalták össze 1948-ban, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatába. Egyetemesnek számítottak, vagyis olyan jogoknak, amelyek minden korban, kultúrában, vallásban, és minden ember számára sérthetetlenek. Ők, s ma egyre inkább az EU, az ENSZ és a média arra használják e fogalmat, hogy az általuk képviselt minimális számú kisebbségek érdekeit érvényesítsék vele.

Az apa és az anya idejétmúlt fogalomnak számít, amelyet nem szabad használni, mivel diszkriminálja az azonos nemű „szülőket“. Ehelyett 1. szülőt és 2. szülőt kell mondani.

Homofóbia: Aki az LMBT célkitűzések ellen fellép, azt homofóbiával vádolják. (A fóbia neurotikus félelem, amely orvosi kezelésre szorul.⁵)

5. A gender elmélet tudománytalansága

1. A gender elmélet tagadja az ember kétneműségét. Ezzel szemben a biológia, a szociológia, a pszichológia, az orvostudomány eredményei azt mutatják, hogy a férfi és a nő „természetüknél fogva mások“. A férfi és a nő agyának mind a „hardvere“, mind a „szoftvere“ különbözik egymástól. Ezek a különbségek teszik lehetővé, hogy apák, illetve anyák legyünk.

2. A „nemi irányultság“ és a „nemi önazonosság“ tudománytalan fogalmak. Ezek őszerintük bármikor megváltozhat, a személy szubjektív érzésétől függnek. Ezzel szemben az ember neme változhatatlan és egyértelműen megállapítható.7

3. Az az állítás, hogy mindenféle nemi irányultság egyenértékű, ellentmond egy alapvető igazságnak. Hiszen az emberi nem létének, biológiai és társadalmi reprodukciójának a feltétele a heteroszexualitás. – Elválasztják a szexualitást a termékenységtől, illetve ha mégis gyermekeket akarnak, a gyermeket, mint valami terméket állítják elő. Így megfosztják a gyermeket jogától, hogy biológiai szülei legyenek, és tudja, kiktől származik. A gyermek méltóságának és jogainak súlyos megsértése ez.

4. Ha a gender ideológia szerint nincs alapvető különbség a férfiak és a nők között, akkor nincs értelme azért harcolni, hogy a nőknek több joguk legyenek.

5. A gender ideológia azt állítja, hogy a nem társadalmi képződmény, és ezért megváltoztatható (nemi változékonyság). Ezzel ellentétben az ideológia harcot visel az ellen, hogy egy homoszexuálist heteroszexuálissá változtassanak. A homo-lobbi diszkriminálja a volt melegeket, akik tanúságot tesznek arról, hogy ők újra heteroszexuálissá váltak, sőt bűnözőként kezeli a terapeutákat, akik segítenek azoknak, akik szenvednek, mert nem heteroszexuálisok. Vagyis azt állítják, hogy a heteroszexualitást meg lehet változtatni homoszexualitássá, de a heteroszexuális hajlamon kívül minden más (a legutóbbi korokig sérültnek nevezett!) hajlam megváltoztathatatlan.

6. A gender mozgalom harcol a (túlnyomó többségben kétnemű) állatok és növények ökológiájáért, míg az ember kétnemű természete ellen küzd. XVI. Benedek pápa kimondta, majd Ferenc pápa idézi és aláhúzza állítását: „Létezik az ember ökológiája is. Az embernek is van természete, nemisége, amelyet tiszteletben kell tartania, és amelyet nem lehet tetszés szerint manipulálni.”(LSi 155)

7. Lemondanak a tudomány igazságra formált igényéről. Ezt a frankfurti iskola kezdte hirdetni. Szerintük meg kell szüntetni a tudomány objektivitásra formált igényét, és az objektivitás új fogalmával kell felváltani „amely az elnyomottak álláspontját teszi magáévá.“ Elnyomott pedig elsősorban az összes nő a világon, akiket tehát fel kell szabadítani.

Mindebből világossá válik: a gender elmélet egy olyan hitrendszer, amely a szexuális kisebbségek érdekei szerint kívánja megváltoztatni a társadalmat. Érdekeik érvényesítését egy politikai és gazdasági elit, valamint a legfontosabb tömegtájékoztatási eszközök támogatják. Ideológiájuk nem a valósághoz, az értelemhez, az igazsághoz igazodik, hanem a társadalomnak az ő elképzelésük szerinti megváltoztatását szolgálja, következőleg a megvalósulása érdekében a totalitarizmus új formáit vezetik be. Ez a folyamat zajlik most.

2) A gender mainstreaming ideológia elterjedése és veszélye

Ha egy hagyományos vagy keresztény értékeken felnőtt ember először hall erről az ideológiáról, azt mondja: ez annyira abszurd, hogy nem lehet igaz. Viszont a gender gyakorlati sikerét jelzi, hogy mintegy 20 év óta sikerült úgy előrehaladnia, hogy sokan tudomást sem szereztek veszélyéről, miközben az ideológia világszerte egyre terjedt. Megjelent már filmekben, tv sorozatokban, a legkülönbözőbb újságokban és folyóiratokban, behatolt sok intézménybe, iskolába, egyetemre, és a legmagasabb törvényhozó testületekbe: megjelent törvények formájában és nagymértékben befolyásolja az EU és az ENSZ különböző testületeit.

A pekingi világkonferencia

A gender szélsőséges ideológiája, és annak követői először az ENSZ által rendezett 1995-ös pekingi női világkonferencián léptek a nagy nyilvánosság elé. A konferencia záródokumentumában vezették be hivatalosan a „gender mainstreaming” kifejezést; vagyis a „társadalmi nem” fő irányként való érvényesítését. A gender mainstreaming itt már mint a nők, a melegek, biszexuálisok, transzszexuálisok elismeréséért, egyenrangúságáért, és a kérdés hirdetéséért folytatott „fő-áramlat” jelenik meg.

Ennek megfelelően (a hagyományos értékek képviselőinek tiltakozása ellenére) a csúcstalálkozó dokumentumából többségében kiiktatták az ilyen kifejezéseket, mint apa, anya, feleség, férj, mert ezek túlhaladott, konzervatív nézeteket sugallnak. A „nem” (sex) fogalmát (amely a természetes kétneműséget fejezi ki) pedig kicserélték a gender fogalomra, amely semmilyen nemhez nem kötődik, és tetszés szerint megváltoztatható. ⁶

A konferencia záródokumentuma, és a gender fogalom ilyen értelmű elfogadása lényegileg csalással jött létre. Amikor a harmadik világ képviselői elutasították a gender szemléletet, a nagyobb részt nyugati világbeli vezetőség meghosszabbította a konferenciát, hogy „döntőképessé váljék”. A 3. világ képviselői nem voltak olyan anyagi helyzetben, hogy új repülőjegyet vegyenek, ezért ők hazarepültek. Távozásuk után pedig lehetővé vált a gender fogalom megszavazása. – A gender-ideológiára szavazók azonban ilyen körülmények között is jelzik az szemlélet széles-körű képviseletét: hiszen a világ számos országából voltak ott nőmozgalmak (és köztük persze leszbikus nőmozgalmak) képviselői, egyetemi-tanári és magas politikai rangokkal.

A pekingi konferenciát követő évek

A Pekingi Cselekvési Plattform elérte, hogy ajánlása már 1995-ben kötelezettséggé vált:

1995-ben az ENSZ – az emberi egyenlőség elve alapján – elkötelezte magát a gender mainstreaming elmélet mellett; azaz, hogy a nemek (gender) közötti egyenlőségért küzd.

1996-ban követte őt az EU,

2000-ben a német szövetségi kormány, majd más országok.

2006. január 11-én az Európai Parlamentben elfogadásra került a homofóbiáról szóló határozat. Ez arra szólít fel, hogy Európa országaiban legyen büntetendő cselekmény, ha valaki félelemmel, „idegenkedéssel szól a homoszexualitásról, illetve a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyekről, mert ez a rasszizmushoz, az idegengyűlölethez, az antiszemitizmushoz hasonló magatartás”. – Azon személyek számára pedig, akik nem értettek egyet a nemek átstrukturálásával, megalkották a megbélyegző neveket: ők lettek a „homofóbok”, a „heteroszexisták”.⁷ – Az idézett EU javaslat sürgeti a tagállamokat, tartsanak oktató jellegű tájékoztatásokat, és a homofóbia elleni kampányokat az iskolákban, egyetemeken és a médiában, továbbá közigazgatási, bírósági és jogalkotási eszközökkel erősítsék a homofóbia elleni harcot.

2006-ban az EU ütemtervébe belekerült, hogy a munkahelyeken és a magánéletben el kell érni a nők és férfiak 50-50%-os részesedését. A megokolás szerint a nők munkába állítását követeli az is, hogy ennek híján „a humán erőforrás olyan mértékű tékozlása jön létre, amelyet az EU nem engedhet meg magának”.⁸

2007-ben az ENSZ elnökhelyettese is megerősíti a nemzetközi nőnapon, hogy „a nemek egyenjogúságához vezető úton” 50-50%-os részesedést kell elérni a munkahelyeken és a magánéletben. – Egy ugyanezen évben végzett felmérés kimutatta, hogy az anyák kétharmada otthon szeretne maradni gyermekei első évei alatt. Ennek ellenére pl. a Német Szövetségi Kormány 2009-ben kijelenti, hogy amennyiben a nők nem hajlandók tudomásul venni a nevezett 50-50%-os gender irányelvet, a kormány nevelési eszközökhöz fog folyamodni annak foganatosítása érdekében.⁹

2008. február 13-án az EU útmutatót adott munkatársainak hogy ne használjanak nemekre utaló kifejezést (pl. ne mondják, hogy tanárnő vagy tanár, helyette mondják azt, hogy „tanerő”, nehogy sértő legyen a kifejezés azokra, akik sem férfinak sem nőnek nem érzik magukat.)

2008. szeptember 3-án az Európai Parlament döntést hozott, hogy a tankönyvekből, számítógépes játékokból, marketingből, plakátokról száműzni kell a szokásos férfi és női magatartásformák megjelenítését.¹⁰ – Tehát a nő ne varrjon vagy főzzön egy képen, hanem férfi tegye ezt; avagy ne férfi vezesse a motort, hanem nő. (A gyermekeket nem szabad nővé vagy férfivá nevelni.)

2009-ben az Egyesült Államok aláírt egy ENSZ-nyilatkozatot, mely a (szabad) szexuális orientációnak egész világra kiterjedő védelmére szólít fel.

Húsz év leforgása alatt az ideológia meghódította a nyugati egyetemeket. Tanítása ugyanúgy kötelező már, mint a kommunista diktatúrák idején a dialektikus materializmus oktatása is az volt. Aki ennek ellenáll, azt nevetségessé teszik, kirekesztik, és értelmiségiként gyakorlatilag teljesen ellehetetlenül. Németországban csaknem 200 egyetemi tanár foglalkozik a társadalmi nemek kutatásával (gender studies), és oktatja azt (bár köztük sok olyan is van, aki a gendernek még a fent említett ártatlan formájáról beszél).

Az ENSZ és az EU kultúrforradalmi célkitűzései

Jó hatvan évvel ezelőtt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata a társadalom alapkövének és létezése feltételének nevezte a házasságot-családot. Napjainkban az ENSZ és az EU a maguk hatalmas pénzügyi és személyi erőforrásaival a következő célok megvalósításáért harcolnak:

• a férfi és a nő nemi önazonosságának és egymást kiegészítő természetének megszüntetéséért

• a nemiségre vonatkozó valamennyi erkölcsi mérce és a heteroszexualitás normális voltának és irányadó jellegének eltörléséért

• az anyaság és az apaság devalválásáért

• a házasság és a család megszüntetéséért

• a gyermekek állami nevelésbe adásáért csecsemőkortól kezdve

• az azonos neműek „házasságáért“

• az abortuszért, mint „emberi jogért“

• a „nemi sztereotípiák” felszámolásáért, melyet a gyermekek óvodáskortól kezdődő átnevelésével valósítanak meg

• a nemi erkölcs megszüntetéséért a gyermekek és fiatalok kötelező állami szexualizálásával

2. Az ENSZ politikai stratégiái

• Az ENSZ-nek 192 tagállama van. Egyáltalán nem mindegyik ért egyet a gender ideológiával. Ennek ellenére 2015. október 1-én az ENSZ főtitkár Ban Ki-moon megígérte, hogy az egész világon támogatni fogja az LMBT jogokat.

• 2015. szeptember végén az ENSZ Közgyűlése megfogalmazta a fenntartható fejlődés céljait, amelyeket 2030-ig kíván megvalósítani. A család-párti nem kormányzati szervezetek segítségével sikerült megakadályozni, hogy olyan fogalmak kerüljenek a dokumentumba, amelyek lehetővé teszik az abortuszt, mint reproduktív jogot, és a külön-jogokat az LMBT számára, pl. hogy alapvető jog legyen a nemi irányultság, nemi önazonosság általuk bevezetett fogalma. A család kifejezés azonban már egyetlenegyszer sem szerepel a dokumentumban, bár az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata óta a család az ENSZ valamennyi határozatában megjelenik a társadalmi kérdések között.

• Olyan hálózatokat hoztak létre, amelyek számára a legfontosabb tömegtájékoztatási eszközök, a közösségi média biztosítják a társadalmi konszenzust. A világszerte működő nagy vállalkozások, mint például a Google, az Apple, a Facebook és a Microsoft támogatják a gender ideológia célkitűzéseit, és megvalósításukban is tevékeny részt vállalnak.

• Milliárdos alapítványok – pl. a Rockefeller, a Bill és Melinda Gates Alapítvány – globális programokat finanszíroznak, pl. azokat, amelyek nem nyertek általános támogatottságot, s ezért nem kapnak hivatalból támogatást.

• Az Egyesült Államok és az Európai Unió csak akkor nyújtanak fejlesztési segélyt, ha az illető ország teljesíti a gender ideológia célkitűzéseit.

• Ferenc pápa mindezt „kulturális imperializmusnak“, diktatúrának nevezte.

3. Az Európai Unió politikai stratégiái

Az Európai Unió valamennyi tagállamban irányelvvé kívánja tenni a gender ideológiát. Az elmúlt tíz év összes brüsszeli állásfoglalása olyan fényben tünteti fel a szülőséget, a családot és a gyermekeket, mint amelyek akadályozzák a nő teljes önmegvalósítását,

Az Európai Parlament határozatai

Ezeket a határozati javaslatokat általában olyan szocialista képviselők nyújtják be, akik valamely női bizottság – pl. a női jogok és a nemek közti egyenlőség bizottsága – tagjai. Tudják, hogy ezzel még nem alkotnak törvény, de azt is tudják, hogy ha az Európai Parlament többségi határozataira hivatkozva állandóan ugyanazokat a követeléseket ismételgetik, olyan légkört teremthetnek, amely a követeléseknek látszat-legitimitást kölcsönöz. Néhány példa az elmúlt két évből:

2013-ban Estrela képviselőnő a szexuális és reproduktív egészségről készített jelentésében a következőket követelte:

• jogot az államilag támogatott abortuszhoz az Európai Unió valamennyi államában,

• az egészségügyi dolgozók lelkiismereti szabadságának megszüntetését,

– a kötelező,„tabumentes“ nemi felvilágosítást, az általános iskolától kezdve az Egészség-ügyi Világszervezet (WHO) által megfogalmazott elvárások (Standards of Sexuality Education) szerint

A jelentéssel szemben hatalmas ellenállás jelentkezett. S bár csak hét fős többséggel, de elutasították (2013. dec-ember 10.). Ez új volt az EU történetében, hiszen korábban minden indítvány, amely Európa értékrendjét megváltoztatni kívánta, átment. (Ez is mutatja, milyen jelentősége van a társadalmi tiltakozásokhoz való felelős csatlakozásnak!)

Ezután azonban gyors egymásutánban a határozatok következtek, mindig ugyanazokkal a témákkal kapcsolatban: szexuális és reproduktív jogok, LMBT-előjogok, női kvóták, a diszkrimináció tilalma, az egészségügyi dolgozók lelkiismereti szabadságának megszüntetése, „tabumentes“, kötelező nemi felvilágosítás az iskolákban. A zöld és szocialista képviselők – Lunacek, Noichl és Rodrigues – jelentéseit elfogadták. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy az Európai Néppárt frakciójához tartozó úgynevezett konzervatív képviselők is megszavazták őket.

2015. áprilisban az EU Jogérvényesülési Főigazgatóság magas szintű fórumot szervezett a nemek közti egyenlőség jövője az Európai Unióban címmel. A különböző EU-s és ENSZ szervezetek, nem kormányzati szervezetek és feminista intézmények 300 magas rangú képviselője vett részt rajta azzal a céllal, hogy olyan földrésszé tegyék Európát, ahol a „nemek közti egyenlőség“ eszméje megvalósul. A következő követeléseket fogalmazták meg:

– nemileg semleges nevelés az óvodákban, hogy felszámolják a férfiakra és nőkre vonatkozó nemi sztereotípiákat

– magatartási kódex készítése az oktatásban és szakképzésben dolgozók számára

– a „nemek közti egyenlőség“ ellenőrzési eszközrendszerének megteremtése

– a „nemek közti egyenlőség” és a diszkrimináció felszámolásának foganatosítása a nemzeti törvényhozásban

a „nemek közti egyenlőség” célkitűzéseinek végrehajtása2020-ig, mint az EU-s tagság feltétele: vagyis öt éven belül teljesen fel kell számolni a „patriarchális struktúrákat“ a fenti intézkedések alkalmazásával.

2. Konkrét szabályzások, törvények egyes országokban

Néhány kiragadott példával szemléltetjük a gender gyakorlati megvalósulását a hétköznapokban.

Több országban pl. az Egyesült Államokban, Kanadában, Németországban, Spanyolországban valamely kötelező iskolai tárgy (pl. etika) részévé tették a gender mainstreaming elméletet. – Spanyolországban a tananyagban szerepel, hogy a házasság nem tételezi fel a nemek különbözőségét. Angliában egyes elemi iskolákban megtiltották, hogy használják az apa vagy anya szavakat, mert ez diszkriminatív. Amerika egyes államaiban a népszavazások elutasították a homoszexuálisok házasságát, más államokban viszont már az óvodásokat is nevelik a homoszexualitás természetes alternatívájára. – Hasonló hírek sokaságáról olvashatunk, országokból, mint az Egyesült Államok, Kanada, Brazília, Anglia, Németország stb.

Anglia, Bécs és Bajorország egyes óvodáiban is megszüntették a lányos, illetve fiús játékokat, illetve bevezették, hogy a fiúkat lányos, a lányokat fiús játékokra tanítsák, hogy így „nemi identitásukat” kiegyensúlyozottá tegyék. – Világszerte egyre több formában (iskolai oktatásban, filmekben, írásokban, törvényekben) jelenik meg a homoszexualitás, mint normális alternatíva. Több országból érkeznek hírek, hogy a hagyományos vagy keresztény értékek védőit támadások, esetleg törvényes elmarasztalások érik.

Számos országban megkezdték a nemi felvilágosítást, már 10 éves kortól – a megokolással, hogy csak így lehet megakadályozni, hogy a serdülő lány teherbe ne essék. De a felvilágosítás nem a családi életre nevelésről szól, csak egy témáról: hogyan kell védekezni a foganás ellen.

Nagy-Britanniában a gyermekek szexuális nevelését összehangoló brit szervezet (Sex Education Forum) erőteljesen szorgalmazza a 11 éven felüliek számára felállított iskolai szex-tanácsadó központok további terjesztését. Jelenleg a brit középiskolák harmadában már elérhető abortusz-tanácsadás a diákok számára. A Connexions nevű kormányzati ifjúsági tanácsadói szolgálat olyan segélyvonalakat és szervezeteket reklámoz, ahol titoktartás mellett dolgoznak, vagyis kiskorúak esetében a szülők tudta nélkül biztosítanak hozzáférést a terhesség megszakítási módszerekhez, köztük abortuszhoz is. – Az oktatási, gyermek- és családügyi minisztérium tavalyi jelentése szerint a szexuális nevelésnek „meg kell tanítania a fiatalokat, hogyan vehetik igénybe ezeket a szolgáltatásokat.”¹¹

A brit reklámetikai felügyelőség új tervezete fő-műsoridőben is engedélyezné abortuszklinikák és óvszergyárak hirdetéseit a rádióban és televízióban. Jelenleg egyetlen tévécsatorna kivételével este 9 óra előtt még tilos az óvszerreklám. Azonban az egészségtelen ételek reklámozása továbbra sem lesz engedélyezett a 16 éven aluliak részére.¹²

Az angliai szocialista kormány 2009-ben bejelentette, hogy 2010-ben érvénybe akarnak léptetni egy törvényt, mely szerint az egyházak kénytelenek lettek volna munkatársként elfogadni aktív homoszexuálisokat és transzszexuálisokat, nevelőintézményeikben való munkára is. Ezt azonban sikerült elutasítani.

Németországban előrehaladott a folyamat. Berlin, München, Hamburg városokban pl. tanácsadó füzetet adtak ki középiskolás pedagógusok számára „leszbikus és meleg életformák” átadásának módjáról: hogy miként lehet ezeket vonzóvá tenni biológia, etika, történelem, társadalmi ismeretet vagy akár nyelvi órákon.

A Német Családügyi Minisztérium alá rendelt Egészségügyi Felvilágosító Központ kiadott egy brossurát 1-3 és 4-6 éves gyermekek szülei számára 650.000 ingyenes példányban, országos terjesztés céljával. Az 1-3 éveseknek írott füzet elemzi, milyen jelentős a kisgyermekek számára a simogatás, és szemrehányást tesz a szülőknek, miért nem simogatják és csókolgatják gyermekeik nemi szerveit; miért nem fordulnak éppoly figyelemmel és simogató kedvességgel a kislány hüvelye és csiklója felé, mint ahogy más testrésze felé. ¹³ A nagyobbaknak íródott könyvecske egyéb hasonló ötletek között kijelenti, hogy a kisgyermeknek szeretettel kell megtanítani, hogy ne mások előtt, hanem saját szobájában gyakorolja az önkielégítés örömét, valamint jó, ha megtanulja azt is, hogy a szülők nem csak a heteroszexuális kapcsolatot tartják normálisnak.¹⁴ Ezt a füzetet, megjelenése után, egy csoport tiltakozónak egyelőre sikerült visszavonatnia. – A témával szinkronban jelentek meg játékos és énekes füzetek is gyermekek számára, amelyek segítséget nyújtanak, hogy a nemi testrészekről énekelhessenek a gyermekek.¹⁵

3) A gender mainstreaming előzményei, feltételei és következményei hazánkban

Hazánkban, úgy tűnhet, még csak az első lépéseknél tartunk. A női egyenjogúság olyan hirdetésénél, amely az anyaságot, a gyermeknevelést kényszernek, rabságnak mutatja be; vagy amely a férfiak és nők 50-50%-os arányát szeretné bevezetni minél több területen. Megszületett a törvény, amely a homoszexuális kapcsolatokat legalizálja.

De ha mélyebben belegondolunk, már régen nemcsak az első lépéseknél járunk. Ha áttekintjük a témával kapcsolatos törvényeket, illetve elemezzük, milyen szemléletet ad át ma egy gyermeknek, egy fiatalnak a média, az internet, esetenként az iskolai oktatás, látnunk kell, hogy a mi gyermekeink is az emberi és keresztény értékek alapvető tagadását szívhatják magukba, ha tudatosan nem védjük őket.

Az utóbbi éveknek a témával kapcsolatos törvényei…

A nemiség, illetve a társadalom liberalizálására már számos törvény született az MSZP-SZDSZ pártszövetség kormányzása alatt – 2002-2010 között.

2002-től hatályon kívül helyezték a BTK 199.§ és 200. § cikkét. Ettől kezdve nem számít bűncselekménynek a 14 évet betöltött azonos neművel való szexuális viszony. (Ez ideig az ilyen viszony 14 év felett csak különböző neműek esetén volt büntetlen, a 14-18 év közötti azonos neműek esetén büntetendő cselekmény volt.) S míg az ilyen cselekményt eddig „természet elleni fajtalanságnak” nevezték, ezt a fogalmat eltüntette a törvényhozás.

2003, illetve 2004-ben módosították a gyermekek, illetve diákok jogairól szóló 1993-as LXXIX. törvényt. S ami még témánkhoz tartozik: eszerint a pedagógus nem közölhet a gyermekek szüleivel olyan adatot, amely „súlyosan sértené vagy veszélyeztetné a gyermek, tanuló érdekét”. A megfogalmazás rugalmasnak is felfogható, de nyilvánvaló lépés a szülők nevelési jogainak és kötelességének korlátozása felé.

2003. március 1. óta jelentősen módosultak a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények (terjesztés, fogyasztás, előállítás stb.) büntetési tételei, valamint különösen a büntethetőséget megszüntető okok szabályai. Aki csekély mennyiségű kábítószert saját használatra termeszt, előállít, megszerez vagy tart, az nem büntethető, ha 6 hónapig gyógykezelteti magát. (Hogy mi számít csekély mennyiségnek, arról nem szól a paragrafus.)

2006-ban, számos országos tiltakozás ellenére jóváhagyták az 1997. évi CLIV. törvény 187. §-ának változtatását a sterilizációról, művi meddővé tételről. Korábban erre csak egészségügyi vagy családtervezési okból kerülhetett sor, a betöltött 35. év vagy három vér szerinti gyermek volt az előfeltétele. Most feltételek nélkül 18. évesen bárki kérheti a sterilizációt. (Mintha nem tudnánk, hogy mennyire éretlen ma egy 18 éves fiatal, életreszóló döntésekre!)

2007. VI. 1-től az Európai Unió 2004/68/IB határozatát átvették a hazai büntető törvénykönyvbe: Aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személyről vagy személyekről pornográf felvételt megszerez, tart, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. – Magyar balliberális javaslat volt, hogy a 18-éves korhatárt szállítsák le 14 évre. Azaz ne legyen büntethető, ha valaki 14-18 év közötti személyről annak beleegyezésével, saját használatra készít vagy tart pornográf felvételt. (Ezt a javaslatot végül nem hagyták jóvá.)

2008 őszén kezdődött az új polgári törvénykönyv parlamenti vitája. Míg a Rákosi-rendszerben született törvény előírta a házastársak egymás iránti hűségét, ez a javaslat csak együttműködést kér a házastársaktól, hűségről nincs szó többé. A házasság megszűnésének okai között pedig, megjelent a házastárs nemének megváltozása. (Ez azt sugallja, mintha a nem változtatása olyan gyakori lenne, mint a többi megszűnési ok – halál, bírósági vagy közjegyzői bontás.)

A magyar Szociális és Munkaügyi Minisztérium az uniós Progress program keretében pályázatot nyert, és szerződés kötött az Európai Bizottsággal a gender mainstreaming tananyagok kidolgozására. Nem volt világos, hogy ezzel kapcsolatos volt-e vagy csupán a korábbi „szexuális forradalom” része, hogy több budapesti iskolában megjelentek az előadások a homoszexualitás és a szabad-szex propagálására (ezek mindenképpen lényeges elemei a gender forradalomnak).

2009 januárjában Magyarországon a közép-kelet-európai hajdani szocialista országok közül elsőként alakult meg az UNIFEM-ért Magyar Nemzeti Bizottság. Az egyesület első konferenciáját a nők és férfiak esélyegyenlőségén alapuló költségvetés (gender budgeting) külföldi tapasztalatairól és magyarországi adaptációjának lehetőségeiről tartotta. A konferenciát Dobrev Klára, az egyesület akkori elnöke nyitotta meg. Itt hangzott el, hogy „Magyarországon elengedhetetlen a gender szakértelem fejlesztése és kiterjesztése az államigazgatásban, annak érdekében, hogy a nők és férfiak társadalmi egyenlősége megvalósuljon az élet valamennyi területén.” ¹⁶ (A női egyenjogúság olyan elv, amellyel egyetértünk. A baj, hogy tudjuk: a nemzetközi gyakorlat tanúsága szerint a gender folyamatnak ez csak az első lépése.)

2009. áprilisban jóváhagyták a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényt, ami már kiterjed a homoszexuálisokra is.

2009-ben az MSZP-SZDSZ kormány csökkentette a családok, sajátosan a több gyermekes családok támogatását. Szinte ezzel egy időben jelent meg a hír, hogy a kormány felmenti a pornográfiával kapcsolatos területeken dolgozó vállalkozásokat az őket eddig sújtó többlet-adó alól. Ezzel milliárdos bevételtől esett el a gazdaság (és a családok), és ugyanennyit nyertek a pornográf vállalkozások…(A hazai pornográfia filmipar világszerte kiemelkedő, a cégek birtokosai jelentős arányban a kommunista rendszer vezetőinek utódai.)

2010 februárjában váltott ki sajtó-visszhangot, hogy a kormány előírta az óvodáknak „hogy a jövőben az óvónők tudatosan kerüljék a nemi sztereotípiák erősítését”, mert ebben a gender ideológia konkrét bevezetését látták. Többek között Bajzák M. Eszter nővér, a katolikus KPSZTI igazgatója tiltakozott a rendelet ellen, Közoktatás-politikai Tanács ülésén az egyházi iskolafenntartók képviseletében.¹⁷ A rendelkezést a kormányváltás után az új kormány vonta vissza.

Attól kezdve, hogy az MSZP-SZDSZ kormány megbukott, és az új kormány különböző rendelkezéseiben elutasította a gender irányzat érdekeit (visszavonatta az óvodáknak szóló rendelkezést, elutasította a homoszexuálisok házasságának engedélyezését, kiállt a család keresztény és emberi modellje mellett), az előző kormány képviselői az EU-n és a nyugati médián keresztül támadták e kormány szinte minden lépését (bár a kormány döntései között is vannak kétségbevonthatóak).

Egyéb események, amelyek a szexuális- illetve a gender-forradalom szemléletét közvetítették:

Az Internetnek és a tv-nek, egyes újságoknak a gyermekeket, a fiatalokat romboló hatásairól többször esik szó (s ma ilyen eszköz az okos-telefon is). Az egész társadalom látásmódját kívánják és képesek alakítani a ruhátlanság különböző fokozataival az utcai plakátok. A plakátok közt Budapesten 2009-ben megjelent már a gender sok-neműség jogát hirdető plakát is (a plakáton egymás mellett voltak látható heteroszexuális, homoszexuális párok és transzvesztiták). A plakát rövidesen eltűnt. Nyilván elsietettnek ítélték meg a téma ilyen nyilvánosságra hozatalát.

E látványos jelzések mellettük fel kell figyelnünk a „tini” lapokra is. Szülők gyakran nem veszik észre, mit tartalmaznak a 10-12 éves gyermekeknek már járó „tini” folyóiratok (ilyen jól hangzó címekkel, mint pl. „100xSzép” vagy „Magyarország elsőszámú tinimagazinja – kiadja az EuromédiaBt”). Ezek pedig gyakran elmagyarázzák a tizenévesnek, hogy ha egyszer megkapta a hormonokat, joga van a szexuális élvezetekhez, önmagával vagy mással (és azonos neművel). Elmondják, milyen módszerekkel szerezhet a tizenéves szexuális gyönyöröket magának vagy másnak, hogyan tud vény nélkül óvszerhez jutni (anélkül, hogy szülei megtudnák), vagy pl. hogyan szerelheti le szüleit, ha azok akadékoskodnak. (A házasság távlatáról, szépségéről nem olvashatunk e lapokban.) – A gyermekmeséknek megváltoztatása is elkezdődött: megjelentek a homoszexuális irányultságú mesék pl. Csipkerózsikának Csipkejózsikára való átírása.

Sok magyar közép- és egyéb iskolában megkezdődtek a homoszexualitást „bemutató-védő” napok. Amint hangsúlyoztuk, szükségesnek tartjuk, hogy a homoszexuális hajlamú embereket tiszteletben tartsuk. Látszólag erről is szól a legtöbb első találkozó. – De egyidejűleg fel kell hívnunk minden szülő figyelmét, hogy a homoszexualitás érdekében folytatott kampányoknak súlyosan káros következményei lehetnek gyermekek, serdőlők számára. Sok serdülő tapasztal magában szexuális érzelmeket mindkét nem iránt. Ha a szexuális érlelődésének elején tartó serdülő – a maga hullámzó érzelmi világában – az egyoldalú propaganda hatására elkezdi kipróbálni a homoszexuális kapcsolatot, kárára lesz emberi fejlődésének. Gyermekeinket pedig sok oldalról érik ma ingerek, biztatások, hogy próbálják ki az összes szexuális érdekességeket. – A szélsőséges gender ideológia viszont meg lesz elégedve ezzel a fejleménnyel, hiszen számára az emberi szabadság lényegéhez tartozik, hogy ki-ki maga választhassa, esetenként változtathassa meg nemét. És ilyen módszerekkel mindenképp eléri – a külföldi adatok szerint is – hogy növekedni fog a homoszexuálisok aránya.

Megjelent már magyar tankönyv is, amelyben ez az állítás szerepelt: hogy „nem annyira biológiai meghatározottságunk miatt viselkedünk nőként vagy férfiként, mint inkább bizonyos társadalmi elvárások és régi hagyományok következtében”. – A homoszexualitásról szólva pedig a könyv azt írja: hogy a „heteroszexizmus” (vagyis akik szerint csak a férfi és a nő közötti házas kapcsolat a normális!) hasonlítható a rasszizmushoz, amely alacsonyabb rendűnek nyilvánít egyes fajokat.¹⁸

A korai gyermekkori szexuális felvilágosítást több hazai cikk is igényelte már, illetve a 2010-ben bejelentett terv szerint az év őszétől a 14 éves gyermekek kezükbe kapnak egy felvilágosító füzetet. Helyeselhetjük ezt, ha az emberi és házastársi kapcsolatok távlatában „világosítja fel” a fiatalokat, de súlyosan károsnak, ha elsősorban a szexuális védekezésre szorítkozik (mint az azóta megjelent és terjedő gyakorlat általában teszi), s ezzel még korábbra tolja a szexuális érdeklődés felkeltését. Pontosabban ezzel a 13-14 éves gyermekek indítást kapnak a felelőtlen (és immár „biztonságos”) szexuális élmény kipróbálására.

4) Elképzelhető az erkölcs, a család, az ember ilyen mértékű megtámadása?

Aki először hall a gender témáról, azt mondja: elképzelhetetlen, hogy ennyire alapjaiban meg lehessen támadni az embert, a családot, a társadalmat.

Az utóbbi évtizedekben az emberiség és a kereszténység sok olyan eseményt átélt már, amelyet néhány évtizeddel korábban alig tartott elképzelhetőnek. Idézzünk fel – válaszként az iménti címben felvetett kérdésre is – egy témánkhoz szorosan kapcsolódó példát. Azaz, hogy mire volt képes az un. „szexuális forradalom” 40-50 év alatt?

Az 1960-as években a szexuális forradalom a fiatalság, a szerelem és a házasság felszabadulását hirdette meg – a korábbi (vallási vagy humán) erkölcs „béklyóival” szemben. Néhány évtized alatt képes volt elvezetni a nyugati társadalmakat a „halál kultúrájának” útjára, a szakadék széléig. Napjainkban a nyugati társadalmak legsúlyosabb testi és lelki betegségei az önző gyönyör-keresésből, illetve a kiegyensúlyozatlan emberi és családi kapcsolatokból fakadnak. – Miközben korunk egészséges fiataljai is álmodnak a szép párkapcsolatról, házasságról, családról (és hazánk fiataljaira is jellemző), társadalmaink jelentős része „bevette” a szabad szerelem hamis ígéreteit. Ennek eredményeképp a házasságok 45-50%-a felbomlik; pontosabban, ha az összes párkapcsolatokat tekintjük (beleszámítva azokat a fiatalkori kapcsolatokat is, amelyeket legalább az egyik fél életreszólónak remélt), ezeknek mintegy 75-80%-a bomlik fel.¹⁹ Mindennek a gyermekekre és szülőkre való gyilkos lélektani hatása közismert. Azt is kevesen hitték volna néhány évtizede, hogy az un. katolikus országokban pl. Olaszországban is hasonló mértékű lesz a válások aránya, vagy hogy a gyermekvállalás itt is a 40 év előttinek felére essék vissza.

Ezt tudta elérni a fogyasztói társadalom és a szexuális felszabadítás néhány évtized alatt. A gender-forradalom pedig a szabadság újabb fokozását ígéri…

5) Keresztény válasz a nemek közti egyenlőség és a gender égető kérdésére

A szeretet párbeszéde…

Egy ilyen súlyos helyzetben is tudnunk kell keresztény módon cselekedni, s törekedni a keresztény szellemű párbeszédre. Miközben hangosan tiltakoznunk kell az embert, a családot veszélyeztető ideológiák ellen, próbálnunk kell megértenünk és szeretnünk ezeknek az ideológiáknak képviselőit is. Minden emberben keresnünk kell a jót, és akkor többnyire meg is találjuk bennük ezt. – – Amint Marx és Lenin, illetve a kommunizmus követői között is voltak jóindulatú emberek, akik az emberi egyenlőség ideálja miatt csatlakoztak a gyilkos diktatúrává vált rendszerhez, hasonlóan van ez ma is. – A liberális ideológiák és a gender ideológia hátterében is keresnünk kell, milyen igazság lehet az ezt képviselő emberek lelkében, amely összeköthet bennünket. – És akkor felfedezzük, hogy sok humánus ember van a tanok képviselői között: akik azért lettek ezeknek az ideológiáknak követői: mert védeni akarjak embertársaikat (jelen esetben a szexuális sérülések hordozóit) a hátrányos megkülönböztetésektől. – Minden olyan emberrel van „közös nevezőnk”, aki a másik ember felemeléséért, egyenlővé tételéért küzd.

A párbeszéd szellemében azt is meg kell vallanunk, hogy a gender, illetve sajátosan a homoszexualitás körüli feszültség bizonyára nem élesedett volna ki ennyire, ha korábban a társadalom és maga az egyház is több szeretettel és megértéssel fordult volna a homoszexuálisok felé; és azok nem tapasztaltak volna ténylegesen hátrányos megkülönböztetést, vagy megvetést, olykor az egyházak tagjai részéről is. – A homoszexuálisokat vagy más szexuális irányulásúakat védő irányzatokban és tagjaikban meg kell látnunk egy alapvetően humánus törekvést is: annak érdekében, hogy egyetlen ember se érezhesse magát megbélyegzettnek, vagy kitaszítottnak.

Cselekvés és a közösség megerősítése

Mivel azonban itt az emberi nem, a családok, a gyermekek megrontása a tét, a keresztény embernek meg kell ragadnia minden lehetőséget, hogy tiltakozzon, szembeszálljon ezzel a folyamattal, ahogyan egyházunk ma világszerte tiltakozásokat szervez.²⁰

Ha a történelem folyamán egy gyilkos csoport meg akart támadni vagy fel akart gyújtani egy falut, szükségszerű volt, hogy félreverték a falu harangját, hogy mindenkit figyelmeztessenek a veszélyre. Az utóbbi korok háborúiban is megtörtént, hogy az ellenséges bombázók rejtve akartak megközelíteni egy települést, hogy minél gyilkosabb hatásúak legyenek bombáik. A támadott városnak figyelnie kellett a rejtett támadások kivédésére, azzal is, hogy megszólaltatták a szirénákat. – Ma is kötelessége minden jóakaratú embernek, és a keresztényeknek is, hogy bizonyos esetekben kiáltsanak, ha embertársaikat veszélyeztető, súlyosan félrevezető ideológiák jelentkeznek. Figyelmeztetnünk embertársainkat, ha (a szentírás szavával) „báránybőrbe bújt farkasok” támadnak ránk (vö. Mt 7,15; 10,16).

Minden keresztény felelős a maga helyén: lelkipásztorok és hitoktatók, közösségvezetők és szülők. – Egyrészt le kell lepleznünk a lépésről lépésre belopódzó gender ideológiát a ránk bízottak – gyermekeink, plébániánk tagjai – előtt, és fel kell hívnunk erre minden jóindulatú ismerősünk figyelmét is. – Másrészt tiltakoznunk kell! Ha a szülők arról hallanak, hogy egy iskolában a gyermekeket félrevezető vagy megrontó előadásokat tartanak, kötelességük összefogni, és tiltakozni. Amikor azt tapasztalják, hogy a tv csatornáin a gyermekek által nézett időben, vagy egyenesen gyermek-műsorokban kiskorúak számára súlyosan káros műsorokat sugároznak, vagy amikor a gyermekeknek, tinédzsereknek szánt lapok telve vannak ilyen témákkal – össze kell fognunk, és tiltakoznunk kell.

Mindezen teendők mellett a legfontosabb: gondoljuk át, hogyan indult útjára az Egyház, s hogyan tudott megmaradni egy pogány világban; és szólni a halálos üldöztetések között is környezetéhez. – Az első keresztények életének vezér-elve volt: „szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Arról fognak megismerni titeket, hogy szeretitek egymást.” – Mert „ahol ketten vagy hárman összejöttök az én nevemben én ott vagyok közöttetek”. (Jn 13,34; Mt 18,20) – Az egyház annyiban és ott tud továbbélni, amennyiben és ahol megéli a Krisztus akarta szeretet-közösséget.²¹ Ha a keresztény szülő meg szeretné védeni gyermekét a szexuális- vagy a gender forradalom rombolásától, tudnia kell: a keresztény közösség képes őt megvédeni, Jézus erejében. Ugyanezt kell tudnia minden lelkipásztornak.

Végül a hívő ember bizonyossága, hogy Isten saját képmására teremtette az embert. A személyes és társas élet szabályai oly mélyen az ember lelkébe vannak írva, hogy sem a keresztényüldözések, sem a múlt század kommunista vagy náci diktatúrái, sem a jelen liberalizáló áramlatai nem képesek kiölni azokat. – Az ember ma is keresi az örök értékeket. Egyházunk küldetése (minden értékeket védő és családot szerető embertársunkkal együtt), hogy megőrizze az örök emberi és isteni értékeket, és adja tovább azokat a következő nemzedékeknek.

A gender mainstreaming támogatására az EU is súlyos összegeket fordít, amelyek az ideológiával konform törekvéseket illetik meg. Csak olyan kezdeményezés részesül támogatásban (EU-pályázat, vállalkozási projekt, nemzetközi program, fejlesztési iniciatívák), amit jóváhagy az erkölcsi gender-bíróság. Így akár nyílt konfrontáció nélkül is ki lehet szelektálni az másként gondolkozókat. Ami ettől az ideológiától eltér, az jobb esetben maradi álláspontnak számít, rosszabb esetben a társadalom békéjét veszélyeztető izgatásnak.