Meg lehet érteni a Szentháromságot – és a hittitkokat?
I. „Amint te Atyám bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek ők is egyek mibennünk” (Jn 17,21)
Az „Apostolok Cselekedetei” beszámol, hogy „a hívek sokaságának egy volt a szíve-lelke… Mindenük közös volt… Nem akadt köztük szűkölködő, mert akinek földje vagy háza volt, eladta… Mindenkinek adtak belőle, szükségéhez mérten” (ApCsel 4,32–35). A pogányok között szólásmondássá vált: „Nézzétek, hogy szeretik egymást!” És egyre többen akarták megtudni, miben rejlik a titkuk, és tértek meg.
Jézus így imádkozott: „Amint te Atyám bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek ők is egyek mibennünk, és ebből elhiggye a világ, hogy te küldtél engem” (Jn 17, 21-23; 13,34-5) Valóban, a Szentháromság titka leginkább ott tapasztalható meg, ahol a keresztény közösségekben szeretet-egység él.
II. A Szentháromság – és a hit-titkok
A) A hit-titkok értelme
A keresztény hitben sok titokkal, un. misztériummal találkozunk. Ilyenek a Szentháromság titka, Isten emberré levése, a megváltásnak, az Oltáriszentségnek, a feltámadásnak titkai, amelyekről a következő fejezetekben lesz szó. Hogyan közelíthet ezekhez a gondolkozó ember?
Hogyan sejthetjük meg a hit-titkok értelmét – hogyan tudjuk megvilágítani ezeket másoknak? –Bár a hit-titkok Isten titkai, mégsem állnak távol tőlünk. Mivel Isten hasonlatosságára vagyunk teremtve (vö. Ter 1,27), titkai „tükröződnek” létünkben. Ezért szívünk képes megsejteni ezeket.
A misztériumok „értelmességét”, „ember-közelségét” úgy fedezhetjük fel, ha szívünk mélyére tekintünk. Ott megtapasztaljuk, hogy minden misztérium egy-egy mély emberi (ellentmondásosnak tűnő) kérdésünkkel van kapcsolatban, s arra ad boldogító választ.
Amikor arról beszéltünk, hogyan tudjuk igazolni Isten létét: lelkünk mélyére tekintettünk: A végtelen Igazság, Szeretet stb. utáni vágyainkkal találkozva láttuk, mennyire megfelel az értelemnek, hogy kell lennie valakinek, aki a Végtelen Szeretet és Igazság.
Hasonló módon tudunk közel kerülni a többi hit-titokhoz. Minden hit-titok esetében fel kell tennünk a kérdést: Vajon ez válaszol-e az emberi szív valamilyen mély kérdésére? – A válasz mindig az lesz: igen.
Ha minden ember szívében él a vágy azután, amit a misztériumok ígérnek, akkor ésszerű, ha Jézus, illetve a keresztény hit mindezekről beszél! A keresztény tanítás újdonságát és ésszerűségét éppen az igazolja, hogy Jézus az ember legmegoldhatatlanabb kérdéseire is választ ad (és a vallások közül egyedül Ő ad választ)! (Pl. Vágyunk a bűnből való felkelés lehetőségére, s ez valósul meg a megváltás vagy a gyónás titkában; vágyunk, hogy a szenvedésnek legyen értelme, s ezt hirdeti Jézus megváltó szenvedése; vágyunk az Istennel való egyesülésre, amit az Oltáriszentség titka is jelez; vágyunk az örök élet, a test feltámadása, az egymást szerető emberek elszakíthatatlan közössége után, amiről más hit-titkok beszélnek – vö. részletesen a 13., 20–21., 24–26., 27–29. stb. fejezetekben)
A mondottakból az is következik, hogyan lehet megvilágítani a hit-titkok ésszerűségét egy kereső számára: Rá kell vezetnünk őt, hogy az ember lelke mélyén vágyik arra, amit ezek a titkok tanítanak. Az ember léte akkor teljesül be, ha ezekre a kérdésekre választ kap.
B) A Szentháromság – és az ember
A hitoktatás sokáig alig beszélt a Szentháromságról. Annyit megtanult minden keresztény, hogy az egy Istenben három személy él, hogy ezek tökéletesen egyek egymással és mégis önálló személyek. De a mai napig sokakban az a meggyőződés él, hogy az isteni életnek ez a titka teljesen megközelíthetetlen. A II. Vatikáni Zsinat óta a Szentháromság titka a teológia, a hitoktatás és az élet központi kérdésévé vált. Mert világossá vált, hogy az Egyház lényegi küldetése is az, hogy szeretet-közösség legyen (a Szentháromság mintájára), és mert az ember hivatása és beteljesülése is az, hogy ne önmagának éljen, hanem „szentháromságos” szeretet-kapcsolatban (vö. Jn 17,21).
1. Hogyan lehet értelmesen megvilágítani a Szentháromság titkát?
A Szentháromság titkához is úgy jutunk közelebb (ahogyan imént láttuk), ha magunkba tekintünk. Hol találkozhat az ember önmagában ezzel a titokkal?
Minden ember szeretne magában lenni, önmaga maradni, de egyidejűleg vágyik együtt lenni, eggyé válni azokkal, akiket szeret; vágyik arra, hogy szinte feloldódjon a testvéri, baráti, szerelmi, családi egységben. A Szentháromság titka éppen az, hogy a személyek külön személyek, mégis egyidejűleg egyek a szeretetben. – Bennünk is tükröződik e titok, hiszen Isten képére (= a Szentháromság képére!) vagyunk teremtve.
Ha az ember legbensőbb lényegéhez, beteljesüléséhez tartozik, hogy a szeretet-kapcsolatban találja meg magát, érthető, hogy csak olyan Isten teremthette, akinek a lényege a szeretet-kapcsolat. Ez a Szentháromság.
Jézus előtt a tisztult vallások (az Ószövetség is) és filozófiák egy végtelenül hatalmas „magányos Istenről” tudtak. De ha Isten csupán végtelen Hatalom, Értelem, Igazság volna – de magányos -, akkor miért lépne ki önmagából, miért teremtene világot? Ha az embert, a világot egy magányos Isten hozná létre, akkor a világot, az embert az önzésnek, a magába zártságnak stb. kellene uralnia.
2) Isten – három személy szeretetközössége
Jézus azt tanítja, hogy Isten: szeretetközösség: A szentírás szavai alapján az egyház így fogalmazza meg a titkot: Az Atya mindent átad a Fiúnak, és a Fiú mindent visszaad az Atyának. A kettejük között élő önátadó szeretet, maga a Szentlélek. Őt Jézus küldi el nekünk, amikor eltávozik a Földről, hogy folytassa bennünk és az Egyházban Krisztus művét. A Szentlélek egyesít minket Jézussal és az Egyház tagjaival (ha átadjuk magunkat vezetésének, ha hallgatunk lelkiismeretünkben szóló hangjára) és Ő vezet el Jézusban az Atyához is.
A Szentháromság személyei olyan teljességgel adják át egymásnak önmagukat, hogy mindenük (azaz isteni természetük) közös. Így már nem hárman vannak, hanem a három személy Egy Isten (vö. 1 Jn 4,16).
3) Jézus „szentháromságos” életre hív!
Jézus a földön is megmaradt teljes egységben az Atyával és a Szentlélekkel. Átadta magát az Atya akaratának, és azt mondta: „én és az Atya egy vagyunk” (erről szólt a . fejezet). – Jézus szentháromságos szeretete jelent meg az emberek iránti magatartásában is (erről szólunk a 18…. fejezetben. )
Jézus azért jött, hogy meghívja és megtanítsa az embert a szentháromságos, isteni életre:
a) hogy Jézussal egyesülten mi is tegyük Isten akaratát, (vö. 16. f.),
b) hogy úgy szeressük egymást, ahogy Jézus szeretett minket, ahogyan a Szentháromság személyei szeretik egymást, s így megvalósulhasson Jézus végső szentháromságos akarata: „Legyenek mindnyájan egy, amint Te Atyám bennem vagy, és én Tebenned, úgy legyenek ők is egyek mibennünk” (Jn 17,21). Ahol az Egyház, egy egyházi közösség megéli ezt a szeretet-egységet, ott kegyelmileg tapasztalhatóvá válik a Szentháromság titka. És „ebből ismeri meg a világ” a szentháromságos Istent (Jn 17,22–23). (vö. 18., 19. f.).
c) Jézus megígérte, hogy aki elkezd így élni, az nemcsak utánozza a szentháromságos életet, hanem: azt „Atyám is szeretni fogja; hozzá megyünk és benne fogunk lakni” (Jn 14,23).
4. Kihez imádkozzunk, Jézushoz vagy az Atyához?
Jézus nyilvános működésének elején csak az Atyáról beszélt, az Ő szeretetéről, az iránta való engedelmességről. Ez időben kérték, hogy „taníts minket imádkozni”, s Ő a Miatyánkot tanította meg. Később világította meg ennek az imának teljes értelmét, amikor beszélt önmagának és az embereknek az Atyával való kapcsolatáról: „Senki sem juthat az Atyához, csak általam” (Jn 14,6).
Jézus a második isteni személy, aki lehetővé tette megtestesülése és halála által, hogy megszabaduljunk a bűntől, és újra az Atya gyermekei lehessünk. Ő a „Kapu” (Jn 10,7), mely az Atyához vezet (Jn 14,16). Az Atya a „kezdet”; de az Atya már a kezdetben „mindent átadott” a Fiúnak. És a Fiú az, aki megvált, aki önmagába „ölel”, s az Atyához visszavezet bennünket.
Mind a három isteni személyhez imádkozunk. De a keresztény élet középpontja, kapuja sajátosan Jézus. A keresztény név is ezt jelenti: keresztény = krisztusi. Mi azáltal váltunk az Atya gyermekeivé, mert Jézus a testvérévé tett bennünket. Ez jogosít fel minket, hogy Jézus kis testvéreiként Atyánknak szólítsuk az Atyát. A Miatyánk imát tehát Jézussal egyesülten, „őáltala, ővele és őbenne” (és a Szentlélekkel) imádkozhatjuk.
Jézus továbbá az, akibe „bele-keresztelkedtünk”. Az Ő testének tagja leszünk az Egyházban. Vele táplálkozunk a szentáldozásban, hogy Ő egyre inkább kialakulhasson bennünk, azaz hogy mi egyre inkább Hozzá váljunk hasonlóvá. A keresztény élet célját Szent Pál így fogalmazza meg: „Élek, de már nem én élek, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20). Így tudjuk egyre jobban imádni az Atyát, és kapcsolatba kerülni Vele és a teljes Szentháromsággal.
A Menny íve fölé rajzoljuk a három isteni személyt jelző köröket. Alulra helyeztük a Fiút jelző kört, mely érintkezik az emberi-anyagi világot ábrázoló ívvel: mert Jézus az, aki a Szentháromságból az anyagi világba lépett, és keresztje és feltámadása által Ő kapcsolta össze az Atyát, a Szentháromságot, és a földi, bűnbe esett világot.
Az Egyház sok imában elmondja, hogy a hívő Krisztus által kap minden kegyelmet, és általa juthat el az Atyához. – Minden szentmisében vannak „könyörgések”, amelyek így zárulnak: „a mi Urunk Jézus Krisztus által! – Ilyenkor válaszoljuk: hogy Ámen! – A misében, amikor a pap felemeli Krisztus testét és vérét, s így imádkozik: „Őáltala (Jézus által), Ővele és Őbenne a tiéd mindenható Atyaisten, a Szentlélekkel egységben minden tisztelet és dicsőség.” – Azaz csak Jézus által tudjuk dicsőíteni az Atyát. Ezért következik a szentmisében az idézett ima után a Miatyánk! Mert ezt csak „Jézus által, ővele és őbenne” imádkozhatjuk azt!
III. „Legyenek egy… Ebből ismerje meg a világ, hogy te küldtél engem!” (Jn 17,21k).
Jézus a Szentháromságos életre, kölcsönös szeretetre hívott bennünket. Így imádkozott halála előtt: „Legyenek mindnyájan egy, amint te Atyám bennem vagy és én tebenned… Ebből ismerje meg a világ, hogy te küldtél engem” (Jn 17,21k). – Jézus első követői megértették Mesterük tanítását. Szentháromságos életet éltek, és környezetük felismerte általuk az élő Istent, és terjedt a kereszténység.
A „legyenek mindnyájan egy” meghívás sajátos módon vonatkozik a hívőkre, mert az ő egymás iránti szeretetükből ismerheti fel a világ Istent. Ha emberek közé mész, adni akarj, és ne kapni. Különösen gyakorold ezt ott, ahol hívő emberekkel vagy együtt.
Összefoglalás
Hogyan sejthetjük meg a hit-titkok értelmét?
A hit-titkok „értelmességét” úgy fedezhetjük fel, ha szívünk mélyére tekintünk. Megtapasztaljuk, hogy minden hit-titok egy mély emberi kérdésünkre ad választ.
Hogyan tudjuk megvilágítani a Szentháromság titkát?
Ha az ember benső lényegéhez, beteljesüléséhez tartozik, hogy a szeretet-kapcsolatban találja meg magát, akkor csak olyan Isten teremthette, akinek a lényege a szeretet-kapcsolat. Ez a Szentháromság: Egyetlen Isten, aki három személy szeretetkapcsolatában él.