Jézus vidám ember volt? Nevetett?
Jézust általában nagyon összeszedett, komoly arccal ábrázolják, s általában így képzeljük is el Őt. Vizsgáljuk hát meg: vajon Jézus szomorúságban vagy örömben élt-e? Kifejezte-e láthatóan is örömét? Például nevetett-e, viccelt-e?
Jézus valóságos emberré lett, hozzánk hasonlóvá, aki példát is kívánt mutatni nekünk a helyes és evangéliumi életre. Jól tudjuk mennyire hordozta életében az emberi szenvedéseket, de életében arányosan jelen volt az öröm is. (Mit is jelent evangélium? – Örömhírt jelent!)
Az evangéliumok számos alkalommal örvendező vagy vidám helyzetekben mutatják be Jézust.
Ő szerette a gyermekeket és azok is szerették őt. El lehet máshogy képzelni a gyermekekkel játszó Jézust, mint aki mosolyog, örül nekik?
Jézus ellátogat a Kánai menyegzőre. Akik egy menyegzőn részt vesznek, merev arcú emberek-e? Jézus bizonyára ott is eggyé vált az emberekkel, és velük örült, mosolygott, viccelt. Amikor elfogy a bor, már egy adagot megihattak, hiszen jó sok üres korsó állt ott, melyeknek megtöltésére kéri Őt Mária. Mikor ezt a nagy mennyiségű vizet borrá változtatta, nem tudta-e, hogy ezzel a vidámságot, derűt fogja növelni? S vajon ő nem akart e velük örülni?
– A farizeusok azzal vádolták– hogy együtt eszik-iszik a bűnösökkel.(Mt 11,19). Ez bizonyára vidám beszélgetések közben zajlott. Jézus ezzel arra tanította apostolait és bennünket, hogy mi is tudjunk vidámak lenni, örülni.
Viccelt-e Jézus? – A mai bibliakutatók jó része úgy véli, hogy bizonyosan.[1] Hiszen ha ő olyan csattanó válaszokat adott a farizeusoknak, és az apostoloknak is, amint azt ismerjük, nem alkalmazott-e ugyanilyen ügyes válaszokat, a vicces helyzetekben? És hány vicces szójátékot alkalmazott: Pl „Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre?”(Mt 7,3). Vagy: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és az Istennek, ami az Istené” (Mk 12,13-17)
Jézus azt mondja búcsúbeszédében, hogy át szeretné adni az apostoloknak és követőinek „az ő örömét” (Jn 17,13).
Az öröm a Szentírásban
A címben megfogalmazott témáról megszámlálhatatlan keresztény könyv szól.
A szerzőnek meg kell vallania, volt idő, amikor az én szívemig sem tudtak teljességgel elhatolni az öröm meghívásai, vagy az alább ismertetett szentírási meghívások. Saját tapasztalatom alapján még inkább ajánlom, különösen azoknak, akikben éppen kevés az öröm, olvassuk úgy az alábbi részt, hogy folyamatosan kérdezgessük magunkat, elegendően megokolt-e, hogy a Szentírás ennyit beszél az örömről? Vajon ha én igazán Jézussal élek, nem kellene-e engem is eltöltenie az örömnek?
Idézzük ismét Ferenc pápa az Evangélium Öröme c. apostoli levelének bevezetését – amely a Szentírással szemlélteti, mennyire lényegi része a hívő életének az öröm. (EG 4-5):
„Az Ószövetség könyvei felmutatták az üdvösség örömét, mely túláradó lesz a messiási időkben. Izajás próféta a várt Messiáshoz fordul és ujjongva köszönti: ’Nagy ujjongással töltöd el őket, kitörő örömet adsz nekik’ (Iz 9,2). És bátorítja Sion lakóit, hogy énekelve fogadják őt: ’Ujjongjatok és hallassátok örömötök szavát’ (12,6). A próféta arra szólítja azt, aki már látta feltűnni a láthatáron a Messiást, hogy legyen hírvivő a többiek számára: ’Menj föl egy magas hegyre, te, aki jó hírt viszel Sionnak; emeld föl erősen hangodat, te, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek! ’ (40,9). Az egész teremtés részesedik az üdvösség eme örömében: ’Zengjetek dicséretet, egek, és ujjongj, te föld! Hegyek, daloljatok örömötökben! Mert az Úr megvigasztalja népét, és megkönyörül szegényein’ (49,13).
Talán Szofoniás próféta felhívása a legmegragadóbb, aki úgy mutatja be Istent, mint az ünnep és az öröm ragyogó középpontját. ’Veled van az Úr, a te Istened, az erős Szabadító! Örül majd neked nagy örömmel, újjáéleszt szeretetével, örül neked ujjongó örömmel’ (Szof 3,17).
Ez az öröm a mindennapi élet apróságai között él: ’Fiam, ha van miből, ne sajnáld magadtól, s vidd el az Úrnak. (…) Ne vond meg magadtól a ma boldogságát’ (Sir 14,11.14). Mekkora atyai gyöngédség rejtőzik e szavak mögött!”
„Az evangélium, melyben dicsőségesen felragyog Krisztus keresztje, folyamatosan hív az örömre. Legyen elég néhány példa: Az angyal így köszönti Máriát: ’Örvendj! ’ (Lk 1,28). Mária Erzsébetnél tett látogatásakor János repes az örömtől anyja méhében (vö. Lk 1,41). Mária énekében azt kiáltja: ’Szívem ujjong megváltó Istenemben’ (Lk 1,47). Amikor Jézus megkezdi szolgálatát, János felkiált: ’Örömöm most teljes lett’ (Jn 3,29). Maga Jézus ’kitörő örömmel dicsőítette Istent a Szentlélekben’ (Lk 10,21). Jézus üzenete az öröm forrása: ’Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljes legyen’ (Jn 15,11). A mi keresztény örömünk az Ő túláradó szívének forrásából fakad.
Amerre a tanítványok jártak, ’nagy volt az öröm’ (Csel 8,8). Az üldözések közepette is ’eltöltötte őket az öröm’ (13,52). Miért ne lépnénk be mi is az örömnek ebbe a folyamába?”
A belső sötétségek mélyebb imádságra hívnak
Az örömre való meghívásai közben Jézus a szenvedésre készül, és minket is megtanít felvenni minden nap a keresztet. Ferenc pápa is ismeri a homálynak, az öröm hiányának valóságát: „Megértem azokat az embereket, akik a rájuk nehezedő súlyos nehézségek hatására szomorúságra hajlanak… Nem azonos módon éljük meg az örömöt az élet minden szakaszában, és az olykor felettébb kemény viszonyai között.” (EG 6)
De a pápa hív, amire a lelki élet minden mestere, hogy „lehetővé kell tennünk, hogy a hit öröme még a legrosszabb körülmények között is feléledjen bennük, mint rejtett, ám szilárd bizalom. Amint a Szentírás egy írója is megfogalmazza: ’Ilyeneket fontolgatok szívemben, hogy föléledjen bennem a remény: Az Úr irgalma nem fogyott el egészen; jósága és kegyelme nem merült ki. Jó csendben várni az Úrra, mert ő megszabadít’. ’Minden reggel újjáéled, nagy az ő hűsége. ’ (Siral 3,17.21-23.26) (EG 6)”
Vizsgáljuk meg magunkat, él-e, és sugárzik-e belőlünk is Jézus öröme! Hiszen ha a szentírás telve van hálaadással és örömmel, akkor ez a mi utunk, a mi tanúságtételünk is!
Befejezésül
- zsoltárt
– (Alleluja!) Énekeljetek az Úrnak új éneket,
– dicsérete zengjen a szentek közösségében!
– Izrael örüljön Teremtőjének, Sion gyermekei Királyuknak!
– Dicsőítsétek nevét körtánccal, játsszatok előtte dobon és hárfán!
– Mert az Úr kedvét leli népében, győzelemmel koszorúzza a megalázottakat.
– Akik hűek, vigadjanak dicsőségükben, ujjongjanak nyugvóhelyükön!
– Ajkukon legyen az Isten dicsérete
[1] Vö. Vö. Ferenc pápa: reggeli homíliák Uram, taníts meg minket nevetni. Ismerteti Steve McVey. MK 2017. június 13; Daily Hope by Jon Walker, 2011.06.26; Balogh Zoltán: Jézus és a humor I. – Derűs kereszténység? Mandiner, 2020. január 30..