08. Hogyan űzzem el aggodalmaimat? (És ha ma meghalnék?)

Egy összetört lélek

Egy frissen elvált két gyermekes édesanyát küldtek hozzám, hogy segítsek neki. Fájdalmas, összetört volt az arca. Elmondta, hogy elhagyta a férje, és összeköltözött egy munkatársnőjével. Ez teljesen váratlan volt számára.  A helyzetet még nehezebbé teszi, hogy lakásuk közös, és férje követeli az érték felét. Neki most nincs hova mennie gyermekeivel. Ehhez adódik, hogy két kis gyermeküket (4 és 6 évesek) a férj folyton elviszi az óvodából. Feljelentést már tett, de a bírósági tárgyalásra, döntésre sokáig várni kell. Két hét múlva lesznek a karácsonyi ünnepek, majd az újév. Nem tudja elképzelni, hogy az ünnepeket gyermekei nélkül töltse. De nincs semmi biztosítéka, hogy a gyermekek nála lehetnek, mert férje is magához akarja vinni akkorra őket. Éjjel és nappal e kérdéseken aggódik.

Hisz Istenben és szeretne imádkozni, de most imádkozni sem képes, mert agyonnyomja a sötétség, az aggodalom. „Hogyan tudnék legalább megszabadulni a félelemtől, hogy képes legyek imádkozni?” – kérdezi.

 

Ne aggódjatok

Vannak súlyos helyzetek, amelyekben egész lényünket hasonló aggódással tölti be. Elszáll a békénk, örömünk, s csak a fájdalom, a félelem, a sötétség marad. Magam is éltem át hasonló helyzeteket. Mit tanácsol ilyenkor Jézus, az Evangélium?

Jézus így hív minket: „Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek – mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk? Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik? Hát a ruházat miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak, mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha a mezei virágot, amely ma virít, holnap pedig a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor benneteket, kishitűek, nem sokkal inkább? Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja.” (Mt 6, 27-33)

Amikor ezt az igét elkezdtem élni, nagy öröm töltött el. Hálát adtam azért is, hogy Jézus tanítása ilyen csodálatos, mert választ tud adni sok kérdésre, melyre vallások és pszichológusok csak dadogva keresik a választ, s a bölcsebbek megvallják, hogy erre igazán annak könnyű (vagy annak lehet) választ kapnia, aki hisz Istenben, az Élet Értelmében.[1]

 

Csak ma élj, mintha ma meghalnál!

Amikor a sötét aggodalomban és depresszióban szenvedtem, ez imént idézett igei rész fényt adott ugyan, de egyszercsak úgy éreztem, hogy önmagában még ez sem elég, hogy megszabadítson a gyötrő félelmektől, bizonytalanságtól. Mit tegyek még, kérdeztem.

Eszembe jutott, hogy Jézus még valami fontosat mond. Ad egy „módszert”, miképpen tehetem félre az aggodalmat: Ő sokszor beszél arról, hogy éljek úgy, mintha ma este a mennyországba lépnék, ahol megszűnik minden fájdalom és minden baj (vö. Jel 21,4), ahol Vele találkoznék – a Végtelen Isten-Jézussal…

Mit is tennék, ha ma este meghalnék, és Jézus elé kellene állnom? – Akkor nincs holnap, s nem létezik mindaz, amiért most aggódok. Csak a mai nap marad a kezemben. Akkor ezeket a még kezemben levő órákat nagyon ki kell használnom, hogy imádássá, szeretetté alakítsam őket; hogy megbánjam bűneimet; hogy átadjam Neki életemet.

Igen! Ha ma meghalok, nincs többé aggodalom a holnap miatt. És Jézus épp erre hív: „Ne aggódjatok a holnap miatt…! A mának elég a maga baja” (Mt 6, 34)

És akkor mit kell tennem ma? A tennivalót Jézus már megfogalmazta: „ti elsősorban az Isten országát… keressétek.” (Mt 6,33)

Ahogy elmélkedtem Jézus szavain, világossá vált: ha nem aggódok a holnapért, s rá merem bízni életemet, holnapomat Istenre, megszűnik az aggodalom, és betölt Isten szeretetének öröme.

Ekkoriban figyeltem fel arra, hogy az egyház Zsolozsma imájában minden eseti ima így végződik: „A nyugodalmas éjszakát és a jó halál kegyelmét adja meg nekünk a mindenható és irgalmas Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek.”

 

Én nem merek halálomra gondolni, válaszolják többen, ha e téma szóba kerül: Egyrészt, mert érzem, hogy most nem vagyok méltó Isten elé állni. Másrészt mert gondolni sem merek arra, mi lenne akkor családtagjaimmal stb. – Többen nyilatkoznak így. De nekik át kell gondolniuk, hogy Jézus nem hiába figyelmeztet bennünket erre sokszor. Szavait mindenkinek komolyan kell vennie. Továbbá: ha ma nem érzed méltónak magadat, hogy elé állj, ideje nekilátni, hogy a mai, vagy következő napod méltóbb legyen. És éppen ehhez a legnagyobb segítség, ha komolyan átgondolod és követed Jézusnak ezt az útmutatását is. Ami pedig a Rád bízottakért való aggodalmat illeti: azt is át kell elmélkedned, hogy senki nem törődik annyira életeddel, és ilyen esetben a rád bízottakkal, mint Isten.

 

Mit mond a mentálhigiéné tudománya a jelen éléséről?

Érdekes a mód, ahogyan erről Szabó Péter, a neves életvezetési tanácsadó járja körül a témát. Így ír: „Nem az a helyes kérdés, hogy mi van a halál után vagy, hogy mikor fogunk meghalni, hiszen ezt nem mi fogjuk eldönteni, hanem az, hogy mit tehetünk addig, amíg élünk? Meggyőződésem, hogy az egyik legnagyobb felfedezés az életünkben az lehet, hogy van élet a halál ELŐTT!

Ahelyett, hogy azzal foglalkoznánk, mikor fog véget érni az életünk és mi fog történni azután, sokkal jobban tesszük, ha arra koncentrálunk, mi mindent tehetünk ma, holnap, minden egyes napon, amit addig ajándékba kaptunk.

Mindannyiunknak van választása, hogy mit kezd az életével, még akkor is, ha a többség ezt nem így látja, és azt gondolja, az élet az, ami csak úgy megtörténik velünk.

Azt nem tudom, mi lesz a halál után, azt azonban látom, hogy az emberek legnagyobb része sohasem él igazán. A többség – szinte elenyésző kivétellel – kispórolja magát az életből. Lábujjhegyen mennek végig az életükön, egészen a sírig.

Ha azonban te is azon kevesek közé tartozol, akik hisznek abban, hogy Élni jöttünk a Földre, nem csak lakni, akkor ez a könyv Neked szól kedves barátom! Hitem szerint a könyvben szereplő gondolatok, történetek, megközelítések, kérdések és gyakorlatok segítségedre lesznek abban, hogy megtaláld a küldetésed, ezáltal kihozhasd az életedből mindazt, ami benne van. Hiszen igenis van élet a halál ELŐTT!”[2]

A kutató tehát ugyanarról beszél, amiről mi, csak más megközelítésben: Ő így fogalmaz: élj a halál előtt – azaz élj a mában! Mi úgy fogalmazunk: élj ma, légy készen bármikor meghalni, Jézus elé állni.

Ugyanakkor más helyen Szabó Péter is leírja, hogy annak van béke a szívében, aki nem fél a haláltól, és készen áll arra, hogy ma meghaljon.

 

El kell kezdenünk gyakorolni

Némi bizonytalansággal kezdtem el valamikor én is gyakorolni: Minden reggeli imámban hosszan átgondoltam, mi is lenne, ha ma meghalnék? Akkor ma úgy kell élnem, hogy kész legyek este Jézus elé állni. – Akkor ma Isten jelenlétét akarom keresni, és az Ő örömét szeretném adni másoknak. A holnapi napot Rá bízhatom: hiszen Ő gondoskodik a holnapról. – Első napom egy új békében telt. Esti imában hálát adtam, hogy ez a nap sikerült, majd ugyanígy feküdtem le: kész szeretnék lenni arra, hogy ma éjjel Jézus elé állok. A holnapot Rá bízom. „Veled szeretnék aludni. A Te öledben hajtom le fejemet” – kértem este Jézust.(A zsolozsma imában a befejező imaóra így is zárul: „A nyugodalmas jó éjszakát és a jó halál kegyelmét adja meg nekünk a mindenható Isten…”)

Néhány nap múlva teljesen átjárt a tudat, hogy Jézus meghívása „működik”. Azóta életem sok mély szakadékában ugyanezt élem. Hasonló „sikert” és megbékélést tapasztaltam a testvérek esetében is, akiknek átadhattam az Evangéliumnak ezt a „módszerét”: Ne aggódjatok tehát a holnap miatt! Keressétek ma Isten Országát. Isten gondoskodik a holnapról!

  • Az elvált édesanya –akiről beszéltünk – első találkozásunkkor annyira össze volt törve, hogy erősítése céljával meghívtam, jöjjön vissza egy hét múlva, s akkor beszéljük meg, hogyan sikerült rábízni a sorsát Istenre. – Amikor egy hét múlva belépett az ajtón, egy új arc jelent meg: békével, sőt mosollyal is rajta. „Sikerült!” – mondta. Minden nap félretettem a holnapi félelmet, és így sikerült rábíznom a holnapot Istenre, s újra imádkoznom. És újraéledt bennem az öröm.

 

Befejezésként

– elmélkedjünk át néhány témánkba vágó idézetet a szentírásból

Iz 43,18-19 Most már ne arra gondoljatok, ami régen történt, és ne a múlt dolgokra figyeljetek: nézzétek, én valami újat viszek végbe

Fil 3,13 Felejtem, ami mögöttem van, és az előttem levő után rugaszkodom

  1. zs 5-9 „Hangos szóval kiáltottam az Úrhoz, s ő meghallgatott szent hegyéről. 

Nyugovóra tértem és elaludtam, de fölkeltem ismét, mert az Úr a gyámolom. 

… Az Úrnál a segítség, legyen áldásod népeden!”

 

[1] Vö. Viktor E. Frankl: Az ember az értelemre irányuló kérdéssel szemben. Budapest. Kötet Kiadó 1996, 73-76 és 101-103. Ugyanő: A tudattalan Isten, Bp. EurooAdvice 2002.50-65.

[2] Szabó Péter – Van élet a halál ELŐTT! Motibooks, 2015.