01. A kereszténység az öröm vallása

Ha beírjuk Szentírási kereső programunkba, az „örüljetek” vagy az „örvendjetek” szót, sok-sok helyet megjelöl. Idézzünk néhányat közülük! Előbb az Újszövetségből: „Örvendjetek az Úrban szüntelen! Újra csak azt mondom: örvendjetek! Szívetek jóságát ismerje meg mindenki!” (Fil 4,4) Hasonlóan hív már az Ószövetség is: „Örvendjetek az Úrban és vigadjatok igazak, ujjongjatok mindnyájan egyenes szívűek!” (Zsolt 32,4) Vagy Izaiástól: „Örüljetek és ujjongjatok mindörökké! Mert Jeruzsálemet „öröm”-nek teremtem és népét „ujjongás”-nak.” (Iz 65,18)

Aki zsolozsmát imádkozik, reggel ezzel kezdi a napot: (Próbáld imádkozva olvasni!)

Jöjjetek örvendezzünk az Úrnak

Hulljunk térdre Urunk, Alkotónk előtt

Lépjünk színe elé háladallal

Magasztaljuk Őt hangos énekszóval

Mert az Úr valóban nagy Isten

Az összes isteneknél dicsőbb király

A föld mélységei az Ő kezében vannak

S övé a hegyek minden orma….” (95. zs.)

A nagy szenteket úgy ismerjük, mint akik mindig békét, örömet sugároztak mások felé, még a szenvedésben is. Hasonlóan sok „mindennapi” hívő is azt tapasztalja, hogy a kereszténységéből öröm fakad.

Sok könyvet írtak a témáról, hogy a kereszténység elvezet az örömre, és sok-sok ember kapott támaszt az ilyen könyvekből.1 Papi és gyóntatói-lelkivezetői életemben, az utóbbi évtizedben mégis egyre gyakrabban támadt az a benyomásom, hogy a keresztény-, a kereső- és elsősorban a szenvedő testvérek napról napra felvetik, hogy szürkeség, szomorúság járja át életüket. Mivel minden keresztény, persze én magam is, sokszor szembesülünk e kérdéssel, kerestem összefoglaló könyveket, amelyeket az ilyen kérdéseket felvető testvérek kezébe adhatnák: hogy támaszuk, vezetőjük legyen a további lépésekben: miként juthatnak ki lelkük sötétjéből, s hogyan juthatnak el Jézus világosságára, örömére.

Könyvünk fejezeteinek célja, hogy választ adjanak hívő testvéreim e mindennapi kérdéseire, és vezetőjük lehessen az előrehaladásban – az evangélium ÖRÖME felé.

A könyv fejezeteiben a legalapvetőbb kérdésektől kezdve haladunk az összetettebb kérdések felé. A bevezetésben összefoglalóan elmélkedjük át, hogy a kereszténység legnagyobb újdonsága egyedülálló módon az öröm vallása. Hogy minden más valláshoz hasonlítva egyedülálló módon választ ad az ember, és az emberi lét minden kimondható és kimondhatatlan kérdésére. Elmélkedjük át összefoglalva, miként ad választ Jézus az emberiség kérdéseire, az én kérdéseimre. E válaszok életem során saját küzdelmeimből és felfedezéseimből fakadtak (és persze folyamatosan a keresztény mesterek tapasztalataiból, írásaiból is tanultam ezekről).

Jézus életével, halálával és feltámadásával választ adott az emberiség legmegoldhatatlanabbnak tűnő kérdéseire, s ezzel örömet hozott a hívő lélekbe. – Aki sokszor hallott már az ilyen kijelentéseket, könnyen közömbösség válik ezekre. Megújulásunk feltétele, hogy most álljunk meg, és elmélkedjük át komolyan ezeket. Akkor fogjuk megérteni Jézus olyan tanításait, amelyeken eddig esetleg átfutottunk, s talán éppen azért, mert nem voltunk úgy rászorulva, hogy átgondoljuk azokat. A minket megtámadó kifáradás, vagy egy-egy komolyabb szenvedés sokak számára nagy kegyelemmé vált: mert arra „provokálta”, indította őket, hogy új módon szembesüljenek e kérdéssel, és új mélységgel kezdjék keresni: miként is válik örömmé – minden helyzetben – a keresztény élet. Én magam is ezek közé tartozom. Imádkozz, hogy Te is ismerd fel: Isten a szenvedés által is megszólít, és egy új lehetőséget kínál számodra.

– A legszomorúbbak addig vagyunk, amíg életünket, tetteinket, szenvedésüknek úgy éljük meg, hogy azoknak nincs értelme. Az ember semmire nem vágyik jobban, mint hogy biztos lehessen abban: hogy van értelme életének, tetteinek. – A hit nélkül joggal merül fel a kérdés: érdemes-e szeretni, becsületesnek maradni, ha visszaélnek vele, ha a csalók diadalmaskodnak? Érdemes-e életben maradni, ha már úgy érzi valaki, hogy élete csak szenvedés, és sehogy sem bír kimászni belőle? Az ilyen, megválaszolatlan kérdések teljességgel reménytelenné, kedvetlenné tehetik az embert. Jézus nélkül a földi sikertelenség, a bűntudat, a szenvedés, a halál értelmetlen. Jézus azonban isteni értelmet adott minden emberi értéknek, sőt a szenvedéseknek és halálának is. Jézus ilyeneket tanít:

a) Van értelme a szeretetnek, a feltétel nélkül másokért adott életnek, még akkor is, ha visszaélnek vele. Jézust is megalázták, megölték, de az utolsó szó az volt, hogy Ő legyőzte a sikertelenséget: a halált. – És Ő Isteni értelmet adott minden tettünknek, amelyek isteni és örökre megmaradó gyümölcsöket teremhetnek, ha a szeretetben élünk. Mert Jézus azt az isteni ajándékot adta nekünk, hogy a szeretet által maga Jézus, a maga a Szentháromság él bennünk, és ezt az isteni szeretetet leszünk így képesek kisugározni, és megnyerni embertársaink számára (függetlenül attól, milyen jutalmat kapunk érte itt a földön).

b) Van értelme a becsületes, feltűnés nélküli életnek (akkor is, ha a becsületességet olykor nem értékelik). A keresztény élet sikere, hogy Isten-Jézus élhet, növekedhet bennünk, az élet minden körülményei között: ha hittel átadjuk Neki életünket, ha Isten akaratát tesszük.

c) Van értelme a szenvedésnek, a lelki sötétségnek is. Mert minden szenvedésben Jézussal találkozhatunk; hiszen Ő magába ölelt mindnyájunkat, minden szenvedésünkkel és bűnünkkel együtt, majd így váltott meg minket, s isteni életet adott nekünk. – A szenvedésnek csodálatos értelmet ad még, hogy felajánlhatjuk azt másokért. Az ember oly sokszor szeretne segíteni bajokkal küszködő embertársainak! Ha fájdalmainkban egyesülünk a szenvedő, megváltó Jézussal, Jézus részeseivé tesz minket megváltásának: a megváltás kegyelmeit áraszthatjuk ki mi is (Őáltala) embertársainkra.

d) Van értelme még az emberi gyöngeségeknek és botlásoknak is. (Ezt sem merte állítani senki, sem Jézus előtt, sem utána!) Mert mindig újrakezdhetünk az Ő végtelen irgalmából! Sőt még botlásaink fájdalmát is felajánlhatjuk másokért, egyesülve a megváltó Jézussal, aki hordozta botlásainkat, és felemelt bennünket azokból.

e) Lehetséges aggodalom nélkül élnünk. Amit ismét csak Isten tudja biztosítani: „Ne aggódjatok a holnap miatt. Istennek gondja van rátok. Keressétek ma Isten Országát, és Isten gondoskodik a holnapról.” – Valamint: „Az Istent szeretőknek minden a javukra válik.”

f) Lehetséges az egyetemes testvériség. A csalásoknak, a tőkés kizsákmányolásnak világában lehet ebben remélni? – Jézus tanítása válasz. Ő a halálon aratott győzelmével: feltámadásával igazolja, hogy a szeretet győz akkor is, ha néha úgy látszik, hogy azt meg lehet ölni. Ezért minden korban támadnak lángoló keresztények, akik építik és megélik a krisztusi és szentháromságos egységet, az igazi isteni-emberi, családi-társadalmi-vallási egységet. És hiszik és tapasztalják, hogy a szeretet legyőzi a szakadást.

– Krisztus megszüntette az élet értelmetlenségeit. Benne minden tettünk, hasznossá és sikeressé, örömtelivé válik, az emberiség minden rejtett álma megvalósul.

Vajon ha mindezt végigimádkozom, nem természetes következménye-e mindennek a remény és az öröm?

Sok olvasóval együtt a szerző is megtapasztalta saját életében a homályt. A legnagyobb szentek életében is így történt, hogy beálltak korszakok, amikor Jézus „Örömhírei” elszürkültek számukra. Ilyenkor van mindnyájunknak igazán szükségünk arra, hogy „felszítsuk magunkban Isten kegyelmét” (2Tim 1,6), hogy egy új hittel kérjük: „Uram hiszek, segíts hitetlenségemen!” (Mk 9,24) Ha hittel kérjük, és teljes odaadással küzdünk azért, hogy a homályban se eresszük el Jézus kezét, Ő felemel és megerősít bennünket! (A sötétből való kiemelkedés útjairól több szempontból szólunk a következőkben.) Így életünket mindig újra átjárhatja az öröm. És új fényben értjük meg a meghívásokat: „Örvendjetek az Úrban szüntelen”, avagy, hogy „akár esztek, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!”

1 Egészen kiváló elmélkedési útmutató az öröm témában pl. Merlin R. Carothers: Boldog lehetsz már – MOST! c. kötete (Bp., Marana Tha, 2007; vagy ugyanezen szerzőnek több más könyve, pl: A dicsőítésben rejlő erő. Bp. 2006). Ezt a könyvet sokáig ajánlottam a sötétben járóknak, de elfogyott, s kérdésemre a kiadó azt válaszolta, nincs lehetősége annak új megjelentetésére. Továbbá e kiváló és világméretű hatású szerző sok fontos témába vágó jézusi választ nem érint, erős protestáns gyökerei következtében (pl. hogy egyesülhetünk Jézussal minden szenvedésben, sőt részt vehetünk a megváltás művében is vö. Kol 1,24). Bár e gondolatok a katolikusok számára a legcsodálatosabb vigasztalások közé tartoznak.