12. Aki Most él, nem aggódik

– és a forró krumpli

Hogy eresszem el gondjaimat?(és a forró krumpli)

 

Két barátnő együtt főzőcskézett, s közben az élet dolgairól beszélgettek. Egyikük beszédében egyre több aggódnivaló sorakozott. Aggódott a családjáért, meggyógyul-e az édesanyja, sikerül-e fia felvételije. Aggódott amiatt, hogy megmarad-e a munkahelye és amiatt, mit fognak szólni az ismerősök, ha munkanélküli lesz. És még egy jó pár aggódnivalót felsorolt az életéből. Barátnője egy ideig megértően hallgatta, majd azt kérdezte tőle:

– És jó neked, hogy ennyi minden miatt aggódsz?

– Persze, hogy nem jó. De hogy szabadulhatnék meg az aggódástól?

Erre a barátnő villára szúrt egy frissen megfőtt, gőzölgő krumplit, és azt mondta:

– Gondold azt, hogy a gondjaid egyike ez a krumpli! Nézzük, mit teszel vele!

Azzal a másik nő tenyerébe tette a krumplit. A nő egyik tenyeréből a másikba dobálgatta a tűzforró krumplit, végül már nem bírta tovább, és egy tányérra ejtette.

– Megkönnyebbültél?

– Igen, de még mindig nem értem.

– Amíg aggodalmaskodsz, az csak fájdalmat okoz és elgyötör téged. Add át a gondjaidat Istennek, szabadulj meg az aggodalmaskodástól, bízz abban, hogy nem vagy egyedül a gondok megoldásában, és másképp fogod látni azokat. Már nem gondoknak, hanem feladatoknak. Tarts aggódásmentes diétát! Az első lépés a forró krumpli. Amint megjelenik tudatod felszínén az aggódás valami miatt, gondold azt, hogy az egy tűzforró krumpli, és add oda gyorsan a Gondviselésnek! Ő majd tudja, mihez kezdjen vele, te pedig megkönnyebbülsz.

Az Itt és Most-ban élni – könnyű ezt mondani, de hogyan lehet megvalósítani? Hisz a jövőnket illetően annyi aggódnivaló van, nehéz elengedni ezeket a gondolatokat. Ha aggódni kezdesz, nem kell mást tenned, mint egy tűzforró krumplira gondolnod!

  1. Mik az én forró krumplijaim, kínzó gondjaim, mi miatt aggodalmaskodom a legtöbbet?
  2. Mitől félek, amikor aggodalmaskodom?
  3. Volt-e olyan eset az életemben, amikor az aggodalmaskodás feleslegesnek bizonyult, mert a dolgok sokkal kedvezőbben alakultak, mint gondoltam? Ezután sokat gondolok ezekre az esetekre.
  4. Gondolatban a tenyerembe veszem a legnagyobb aggódásomat, azt a legforróbb krumplinak képzelem, és gyorsan átadom azt Isten tenyerébe, hogy ne égesse tovább a gondolataimat. Ezután sorra veszem a többi ’égető’ gondomat is, azokkal is így teszek.
  5. Ha bármilyen pillanatban rajtakapom magam az aggódáson, eszembe jut a tűzforró krumpli!

Az erősödik, amit táplálsz

Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik.

Azt mondta:

– Harc dúl bennem. Egy szörnyű háborúskodás két farkas között.

Egyikük a Rossz. A  félelem, a düh, a irigység, a féltékenység, a szánalom, a mohóság és a kapzsiság, az önteltség és az önsajnálat, az erőszak, a gőg, a bűntudat, a neheztelés és a harag, a kisebbrendűségi és felsőbbrendűségi érzés, a hazugság és a hamisság, a hűtlenség, a büszkeség.

Másikuk a Jó. A szeretet, az öröm, a béke, a remény, a nyugalom, az alázat, a szerénység, a kedvesség, a jóindulat, az empátia,  a nagylelkűség, az igazság, az együttérzés és a hit.

Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját:

– És melyik farkas győz?

Az öreg indián mosolyogva válaszolt:

– Az, amelyiket táplálod!

Ha lelassulunk, és jobban odafigyelünk a külső és belső világ természetes hangjaira, akkor már jobban meg tudjuk különböztetni a Jó és Rossz erőket is magunkban.

Én melyik farkast táplálom magamban?

Mi történne, ha egyáltalán nem adnék enni a Rossz farkasnak?

Mennyi plusz energiát igényel, ha tudatosan egyre több táplálékot adok a Jó farkasnak magamban?

Mit várok a magamban nevelt farkastól?