16. Múltam, méltatlanságom folyton nyomaszt

Nem tudok szabadulni bűneimtől…

Egy fiatalember jött tanácsot kérni, levert arccal. „Havonta szoktam gyónni, de egy hibám mindig visszatért. Egy fél éve teljes szívvel elhatároztam, hogy nem követem el többször. Egy ideig sikerült, aztán ismét visszaestem. Akkor egy ideig nem jöttem gyónni. Minek gyónjam mindig ugyanazt? – A csalódottság érzet támadt bennem önmagam iránt is, meg a jó Isten iránt is. Én ennyire sem vagyok képes? – És a jó Isten sem segít? Azóta nem is áldoztam. De most eljöttem, hogy tanácsos kérjek: tudok én még valamit tenni? Isten meg tud így bocsátani nekem?”

Elmeséltem neki, mekkora nagy vigasz nyújtottak számomra is Szent Pál sorai, melyek tanúsítják, hogy ő is küzdött a folyamatos visszaesésekkel (aminthogy más szentek is alázattal beszámoltak erről).

Szent Pál is küzdött gyengeségeivel

Szent Pál így ír: Én is „testi vagyok, és a bűn rabja. Azt sem tudom, mit teszek, hiszen nem azt teszem, amit szeretnék, hanem amit gyűlölök.” Így „valójában nem is én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn…Hiszen nem a jót teszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor nem is én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn. Így ezt a törvényt látom: bár a jót szeretném tenni, a rosszra vagyok készen. A belső ember szerint az Isten törvényében lelem örömöm, de tagjaimban más törvényt észlelek, s ez küzd értelmem törvénye ellen, és a tagjaimban levő bűn törvényének rabjává tesz. Én nyomorult! Ki vált meg e halálra szánt testtől? Hála az Istennek, Urunk, Jézus Krisztus.” (Rom 7, 14-21)

Pál másutt a rendkívüli kegyelmekről ír, melyeket kapott, de hozzáteszi: „hogy a nagyszerű kinyilatkoztatás elbizakodottá ne tegyen, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy arcul csapkodjon, és el ne bízzam magam. Háromszor kértem ezért az Urat, hogy szabadítson meg tőle, de azt felelte: „Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.” (2. Kor 12,7- 9)

Óriási vigasz, hogy még a nagy apostol, Szent Pál is küzdött gyengeségével. Pált a Szentlélek arra a bölcsességre vezette el, hogy saját erejéből nem képes megújulni, csak ha jobban megvallja kicsinységét, és Jézus erejét kéri. Addig győznek rajtunk a kísértések, amíg igazán alázatossá nem válunk, s amíg át nem jár a tudat, hogy csak Jézus „kegyelméből vagyok az, ami vagyok” (1Kor 15,10), hogy csak Ő „válthat meg a halálra szánt testtől”, azaz hogy az Ő ereje az én gyöngeségemben fog tudni megnyilatkozni.

Tudok-e igazán hinni a bűnbocsátó Jézusban?

A lelkivezető nem ritkán találkozik ilyen fájdalmas vallomással is:„sokszor eszembe jutnak korábbi bűneim, és félek, hogy hiába gyóntam meg azokat, azóta is méltatlanul járulok szentáldozáshoz, mert e visszaeséseket, bűnöket Jézus sem bocsátja meg nekem”.

Láttuk, a szentek is küzdöttek hibáikkal, amíg a lelki élet egyre magasabb fokára jutottak.

A küzdelemben egyik feltétlen lépés, hogy megújuljak hitemben: hogy Jézus valóban megváltott engem, és hogy az apostolainak átadott bűnbocsátó hatalomban Ő maga működik.

A teljes bűnbocsánattal kapcsolatban az egyházatyák is gyakran hivatkoznak Isten ígéretére, melyet Ő már az Ószövetségben is kinyilatkoztatott. Ezt többször megfogalmazták a szent szerzők a Szentlélek kinyilatkoztatásából – pl Izaiás próféta által: „Ezt mondja az Úr. „Ha olyanok volnának is bűneitek, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; és ha olyan vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú.” (Iz 1,18), vagy a zsoltárokban: „Nem bűneik szerint bánik velünk, és nem vétkeink szerint fizet vissza. Mert amilyen magas az ég a föld felett, olyan nagy irgalma az igazak iránt. Amilyen távol van napkelet napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk bűneinket. Ahogy az apa megkönyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik.” (Zsolt 103,10-13

Nincs a világnak olyan sötétsége, melyet Jézus ne váltott volna meg

Előző fejezetünkben megalapoztuk már ez alcímben megfogalmazott állításunket. Gyermekkori hittanunkon tanultak alapján Jézusra általában úgy tekintünk, mint aki 2000 évvel ezelőtt magára vette bűneinket és meghalt értünk. Ma az egyház, a teológia sokkal elmélyültebben látja ezt a Szentírás alapján. Hiszen a kinyilatkoztatás nemcsak azt mondja, hogy Jézus magára vette bűneinket, sokkal gyakrabban azt mondja, hogy Ő magába vett minket: pl. titokzatos testében, amelynek tagjaivá tett minket. – Jézus azért halt meg, mert önmagában, saját testében hordozta a bűnös és sebzett emberiséget, s magában hordozott engem is, és emelt fel, váltott meg.

Légy biztos, hogy Jézus megváltott és felemelt!

Chiara Lubich több elmélkedése, könyve arra vezethet el minket, hogy a Jézus megváltásába, megbocsátásba való bizonyosságunkat megerősítse, illetve e bizonyosság gyakorlásának útjára vezessen. Irányelvei megújítóan hatottak rám, amikor magam is visszaeséseim miatt szenvedtem.

„Higgy, higgy a Szeretetben! Ha Ő mindent odaadott érted, mindent meg is bocsátott az első pillanattól kezdve, amikor látta, hogy bánod. Űzd el az aggályokat. Miután Jézus elszenvedte érted az elhagyatottságot a kereszten, nem hiszed, hogy meg tud bocsátani neked?”

„Tudom: el fogsz bukni. Én is gyakran- mindig elbukom. De mikor felemelem a tekintetemet, és Őrá nézek, aki túlcsorduló Szeretetében keresztre szegeződött, hagyom, hogy megsimogasson Végtelen Irgalma, és tudom, hogy egyedül csak ez diadalmaskodhat bennem.

Mi értelme lenne végtelen irgalmának? Miért lenne Ő a kereszten, ha nem a bűneink miatt?”

„Higgyük el, hogy Jézust az vonzza hozzánk, ha alázattal, bizalommal és szeretettel feltárjuk előtte bűneinket.

Mink van, amit mi odaadhatunk neki? Hiszen mindenünket Tőle kaptunk! Ami igazán a miénk, az a szabad akaratunk – azaz a bűneink, botlásaink. Lelkünket csak úgy egyesíthetjük Vele, ha egyedüli ajándékként bűneinket ajánljuk fel neki!

Menj hozzá, aki ott él a szívedben, és valld meg neki bűnödet, minden pillanatban

Gyűjts össze minden tökéletlenséget, minden nem helyén való érzelmet, az ember voltunk minden gyümölcsét, amit magadban hordozol, és ajánlj fel neki mindent!

„Jézus irgalma egyedül bűneinkre, gyengeségeinkre vágyik. (Hiszen ezekért halt meg!)

„Ahhoz, hogy egyesüljünk Jézussal, egyetlen eszköz létezik: a bűneink.

Minden más gondolatot el kell távolítani a lelkünkből. Higgyük el, hogy Jézust csak az vonzza hozzánk, ha alázatosan, bizalommal és szeretettel feltárjuk előtte bűneinket.

Mi önmagunkban semmik vagyunk, és tetteink nyomorúságosak.

De neki, irányunkban csak egyetlen jellemzője van: az Irgalom.

Lelkünket csak úgy egyesíthetjük Vele, ha egyedüli ajándékként nem az erényeinket, hanem a bűneinket ajánljuk fel neki!

Gyűjts össze minden tökéletlenséget, minden nem helyén való érzelmet, ember voltunk minden gyümölcsét, amit magadban hordozol. És ajánlj fel neki mindent!

– Alázattal (=azzal a tudattal és meggyőződéssel, hogy semmi mást nem tudsz adni Neki, csak ami a tiéd).

– Szeretettel (=teljesen a Szeretett személy felé forduló lélekkel: azzal a bizonyossággal, hogy Ő annál nagyobb szeretettel tekint rád, minél inkább megvallod Neki vétkeidet, azok legfinomabb árnyalatait, s ezzel minél nagyobb csapást mérsz magadban az önszeretetre).

– Bizalommal (=biztosan abban, hogy Ő semmi másra nem vágyik, mint hogy ’Üdvözítő’ legyen, hogy hasznosítsa Vérét, hogy megszenteljen téged! Mit érne Irgalma, ha nem találna nyomorúságot? Jézus, az Irgalom, nem vágyik semmi másra, csak a mi nyomorúságunkra! Hiszen életét adta ennek gyógyításáért.)”

Jézus ekkor azt mondja neked: hidd el, a szívemben vagy, és minden elesésed után visszavezetlek az isteni életre. Adj végtelen hálát ezért: örülj, hogy meghaltam érted, és így szeretlek.¹

Befejezésül – erősítsük meg hitünket

Miután ezeket a gondolatokat én magam ismételten átelmélkedtem, ezekből erőt merítettem ahhoz, hogy amikor ismételten hibáztam, ne hagyjam magam elmerülni tehetetlenségem érzésébe, hanem azonnal lépjek ki e fájdalomból, boruljak Jézus elé, öleljem át lábát. És miután bocsánatot kértem tőle, adjam oda az Ő végtelen szeretető irgalmának nyomorúságos önmagamat, majd kérjek Tőle új erőt a következő lépésekhez, a következő „jelen pillanathoz” Így feltámadt bennem is egy erős, rendíthetetlennek érzett új öröm: melyet Jézus szerető irgalmának ölelése vált ki, és a bizonyosság öröme, amelyet Ő ad, Ő biztosít.² – Tegyük meg mindnyájan ezt a lépést: imádkozzuk át, mit jelent számunkra, hogy Jézus megváltott minket, és hogy miként tudunk ezáltal teljesen újat kezdeni!