03. Miért szükséges, hogy a hívő örüljön?

(Ferenc pápa tanítása alapján)

Ferenc pápa megválasztása után az egész világot megragadta az ő sugárzó öröme, mindenkihez odafordulni képes kedves és közvetlen szeretete. Különböző módokon megfogalmazódott az, hogy a világ mennyire szívébe fogadta őt emiatt. Már megválasztása évében megkapta „az év embere” elismerést a Times magazinban; kapott nemzetközi kitüntetéseket. Olaszországban feltűnt, hogy országszerte megnőtt a templomba-, és a szentgyónáshoz járulók száma. Mikor vizsgálták ennek okát, a hívők megvallották, hogy a pápa sugárzó szeretete és öröme egy új lángra gyújtotta ellanyhult hitüket.

Jelen fejezetünkben ismét Ferenc pápa életére és tanítására alapozunk, tekintettel arra is, hogy sajnos oly sokan nem ismerik, mások pedig félremagyarázzák őt.1

Ferenc pápa, Az Evangélium öröme apostoli levelének gondolatai

Ferenc pápa első apostoli levele, „Az Evangélium öröme” (Evangelii Gaudium – EG), meghív az evangéliumi örömre, és átadja nekünk az örömre eljutás több alapelvét. A levél abból indul ki, hogy a keresztény ember alapmagatartásának az örömnek kell lennie. Ha kevéssé éreznénk magunkban az örömöt, annál nagyobb figyelemmel olvassuk el az apostoli levél első sorait, hiszen egyrészt a szentatya legszemélyesebb tapasztalatáról is szól, másrészt a meghívást hozzánk intézi. – Idézzünk apostoli leveléből:

1. „Az evangélium öröme betölti azok szívét és egész életét, akik találkoznak Jézussal. Akik engedik, hogy üdvözítse őket, azok megszabadulnak a bűntől, a szomorúságtól, a belső ürességtől és az elszigetelődéstől. Jézus Krisztussal mindig megszületik és újjászületik az öröm. Ebben a buzdításban a keresztény hívekhez szeretnék fordulni, hogy meghívjam őket egy olyan új evangelizáló korszakra, amelyet ez az öröm jellemez, és irányt mutassak az Egyház útjának a következő évekre.” (EG 1)

2. „A mai világnak – a maga sokféle és nyomasztó fogyasztói kínálatával – nagy veszedelme az egyénközpontú szomorúság, mely a kényelmes és kapzsi szívből, a felszínes élvezetek beteges kereséséből, az elszigetelt lelkiismeretből fakad. Amikor az egyén benső élete bezárkózik a saját érdekeibe, akkor nem marad hely mások számára, többé nem jöhetnek be a szegények, többé nem hallja Isten hangját, nem örül szeretete édes örömének. Ez nem Isten ránk vonatkozó vágya; ez nem a Szentlélekben való élet, mely a feltámadott Krisztus szívéből forrásozik.” (EG 2)

3. „Meghívok minden keresztényt – éljen bárhol és bármilyen helyzetben –, hogy még ma újítsa meg személyes találkozását Jézus Krisztussal, vagy legalábbis döntsön úgy: engedi, hogy Ő találkozzon vele, és hogy mindennap szünet nélkül keresni akarja Őt. Nincs olyan ok, amiért valaki azt gondolhatná, hogy ez a meghívás nem neki szól, mert (ahogyan VI Pál pápa mondta) „senki nincs kizárva abból az örömből, melyet az Úr hozott”. Ha valaki csak egy apró lépést tesz is Jézus felé, felfedezi, hogy ő már tárt karokkal várja érkezését. Itt van a perc, hogy mondjuk azt Jézus Krisztusnak: ’Uram, hagytam rászedni magam, ezerféleképpen menekültem szereteted elől, de most újra itt vagyok, hogy megújítsam szövetségemet Veled. Szükségem van Rád. Fogadj vissza újra, Uram, fogadj ismét megváltó karjaidba.’ Milyen jó visszatérni hozzá, amikor eltévedtünk! – Isten sohasem fárad bele a megbocsátásba, csak mi fáradunk bele abba, hogy kérjük az ő irgalmasságát. Ő újra meg újra visszatér, hogy a vállára vegyen minket. Ő képes mindig visszaadni az örömöt, hogy felemeljük a fejünket és újrakezdjünk. Ne meneküljünk el Jézus feltámadása elől! Soha ne hagyjuk magunkat legyőzni, bármi történjék is. Semmi se lehessen nagyobb, mint az ő élete, mely mindig előrehajt bennünket!” (EG 3)

Ferenc pápa e szavai mélységesek, de sűrűek. Ha csak átfutva olvassuk, kockáztatjuk, hogy semmi sem marad belőle. Próbáljunk belemélyedni! Gondolkozzunk el azon, igaz-e, amit mond. S ha igaz, akkor rám miként vonatkozik; illetve mit kell tennem, hogy átjárja életemet az a valóság, amelyről itt szó van, és elérkezzem az Evangéliumhoz = az Örömhöz. (Hiszen az Evangélium, tudjuk mindnyájan, magyarra fordítva ÖRÖMHÍR-t jelent.) Olvassuk a pápai gondolatokat (és a könyv minden elmélkedését) úgy, hogy a mai napunk (vagy a következő napok) programjává válhassanak.

Hogy tudom ezeket életre váltani?

Javaslok útmutatóként a mai napra (vagy hétre) egy mondatot, amelynek gondolata az én életemben is fordulatot jelentett, az öröm terén. „Ha valaki csak egy apró lépést tesz is Jézus felé, felfedezi, hogy Ő már tárt karokkal várja érkezését.” (EG 2) – Néha olyan távol érezzük magunkat Jézustól, a tökéletesedés útjától, az örömtől, hogy úgy véljük, e feneketlen szakadékot nem vagyunk képesek átugorni. Ezzel szemben Jézus azt mondja: „Aki kicsiben hű, az a nagyban is hű” (Lk 16,9). A sátán legnagyobb kísértése, amikor azt érezteti velünk, hogy alkalmatlanok, képtelenek vagyunk. Jézus mindnyájunkat alkalmassá tett – IQ-tól és egyéb tulajdonságoktól függetlenül –, hogy eljussunk Hozzá, és Benne megtaláljuk az örömöt, a teljes életet. Nem ezt tanítja-e Jézus minden tanítása és egész élete? Gondoljunk a példabeszédre, amelyben az apa – azaz maga Isten – a tékozló fiút nemcsak visszafogadja, hanem megöleli és ujjong azon, hogy „egyetlen lépést tett feléje”. – Engem is megrázott valamikor, hogy Jézus nem valami óriási tettet kíván tőlem, csupán egyetlen szeretet-lépést. – Gondoljunk a jobb latorra, aki egy nyomorult élet után, a hitnek és szeretetnek egyetlen segélyt kérő szavát kiáltotta Jézus felé, és Ő azonnal a mennyet ígérte neki. (Vö. Ferenc pápa apostoli levele a hívők életszentségre való meghívásáról – Gaudete et exultate 10-15)

Befejezésül: Mit tegyek tehát?

Kedves Olvasó Testvérem! Ha homályban vagy sötétben vagy, avagy csupán kissé távol Jézus örömétől, Neked is szólnak a szavak: „Ha valaki csak egyetlen apró lépést tesz is Jézus felé, felfedezi, hogy Ő már tárt karokkal várja érkezését.”­ Adjuk át tehát életünket Jézusnak (vagy adjuk át újra), még ma – ahogyan Ferenc pápa meghív erre. És tervezzük meg a szeretetnek egy kicsiny lépését: a szeretetnek egy olyan tettét, amelyet egyébként nem tennénk meg, de most Jézusért megtesszük: és tapasztalni fogjuk, hogy Ő tárt karokkal vár bennünket.

Jézus azt ígérte: aki szeret (szeretni törekszik), annak én kinyilatkoztatom magam (Jn 14,21). Ez, a pápai gondolatokat is összefoglaló ige volt az én életem egyik legnagyobb fordulatának elindítója. Mert a Lélektől kértem, és megkaptam a hitet: hogy rátegyem életemet Jézus ígéretére. És – bár már jócskán pap voltam – elkezdtem egy új módon aprócska szeretet-lépéseket tenni Jézus felé (és a felebarát felé, akiben Jézust leginkább megtalálhatom a földön), és egy idő után Jézus egy minden korábbinál erősebb, új fénnyel mutatta meg nekem magát, és nyilatkoztatta ki utamat. Sok testvért ismerek, akik ugyanezt az utat járták, és hasonlóan eljutottak a Jézussal való találkozáshoz és az örömhöz. Kívánom az olvasó testvérnek, hogy tudja rábízni magát a –a Szentatya által is közvetített – jézusi ígéretre, és így legyen részese annak, hogy Jézus kinyilatkoztatja neki Önmagát, Örömét!

1 A félremagyarázásokat helyrerakja és a pápa személyét és tanítását bemutatja egy könyv: Tomka Ferenc: Ferenc pápa próféta vagy eretnek? Budapest. Kreatív Kontroll Kft. 2020.