– V. Frankl tudott mosolyogni a hitleri táborban is.
3 évet töltött a hitleri lágerekben, köztük Auschwitzban. Az internálások során a nővérén kívül minden családtagját – köztük a feleségét is – elveszítette. [1] Ő viszont 92 évig élt, ez alatt 40 könyve jelent meg, közülük sok magyarul is, ilyen címekkel: „Mégis mondj igent az életre!” – vagy: „A tudattalan Isten” (Istenről, aki ott él tudatalatti világunkban).[2] – Világhírű pszichológus. A logo-terápia új iskolájának megalapítója, világszerte kórházak létrehozója az ó szellemébe, sok könyv szerzője.
A mosoly olyan gyógyszer, melyet sokan nem ismernek – mondta. Ha valaki sokat mosolyog, azt többen nem értékelik, esetleg lebecsülik. Frankl viszont azt állítja, hogy a mosoly, a jó humor a bölcsek, a kiegyensúlyozott emberek magatartása
Mi a titka, hogy tudott a táborban is mosolyogni? – kérdezték. A mosoly, az öröm megédesíti a szenvedést. Ezzel túllátunk nyomorult helyzetünkön. Kimosolyoghatjuk saját törékenységünket is, amely így felszabadít annak nyomasztó érzése alól, hogy gyengék vagyunk. – A hívő még hozzáteszi, hogy ő Istenre tud mosolyogni, Istenre, aki felemeli őt gyengeségéből, körülöleli őt szeretetével, értelmet ad szenvedésének is.
„Az ember sosem szabad a körülményektől, de szabad lehet arra, hogy túllásson, hogy legyőzze a körülmények nyomását.” – Vagyis meg lehet tanulni így legyőzni a szenvedéseket.
A pszichoterapeutának gyógyítani kell azt, aki nem tud mosolyogni. Az ilyen lehet egy depressziós állapotban, vagy oda juttathatja magát.
Nagy mosolygós volt F. Chopin is, amint ezt zeneművei is tükrözik. És sok derűs, mosolygós szent is volt, említsük csak Néri Fülöpöt, aki gyakran használta az öniróniát, hogy ezzel is elkerülje, hogy mások vagy önmaga túl sokra tartsák őt.
Frankl így fogalmaz: Az ember olyan mértékben találja meg önmagát, amennyiben kilép önmagából, és segít másoknak, hogy megtalálják életük értelmét.
Ionesco a neves író így fogalmaz: „Ahol nincs humor – nincs meg ez a szabadság, amellyel elszakadunk önmagunktól – ez a koncentrációs tábor.”
V. Frankl idézett gondolatai összefoglalják a depresszió azon gyógymódjait is, melyekről a következők rész szól.
– A jó gyógyír[3]
Íme, egy érdekes tény, amely megragadta a figyelmemet. Az egyik tanulmány, melyet dr. Michael Murray állított össze és tett közzé, arról szól, milyen különös dolgok történnek, mikor mosolyog valaki.
Murray szerint a mosolygás a vérkeringésben, az agy központi területén okoz változásokat, amelyek endorfinokat és egyéb hangulatjavító vegyületeket szabadítanak fel. A mosolygás – állítja – úgy működik, mint egy erőteljes antidepresszáns, melynek számos más jó hatása is van az egészségre.
Az antidepresszáns szerek sok káros mellékhatással járhatnak együtt, de a nevetés csak jó hatást okoz az emberi szervezetben. Mindig is tudtam, hogy ha jól érezzük magunkat, könnyebben mosolygunk. Rájöttem, ennek a fordítottja is igaz: ha mosolygunk, mintha máris jobban éreznénk magunkat!
A 139. zsoltár 14. verse azt mondja: „Áldalak, amiért csodálatosan megalkottál!” Minél jobban megismerem az Isten által elgondolt emberi szervezetet, annál mélyebben értem meg, hogy mennyire beleépítette a bensőnkbe az Ő törvényeit. Ha az örvendezést gyakorolva Neki engedelmeskedünk, jobban érezzük magunkat, és egészségünk is jobb lesz.
Testünk jelentős öngyógyító hatalommal rendelkezik, mely majdnem mindenfajta baktériumot le tud győzni, amely megtámadja. Láttam embereket hónapokig olyan egészségtelen körülmények között élni, amelyek könnyen betegséget okozhattak volna, ám ők mégis egészségesek maradtak. A kórokozó bacilusok körülöttünk élnek, de alkalmazkodásra képes fizikai testünk vissza tudja verni Őket. Azonban, sajnálatos módon, a „boldogtalanság-bacilusokat” szervezetünk gyakran képtelen távol tartani. Ez az undorító bacilus értelmünkön és érzelmeinken is átverekszi magát, míg végül megtámadja testünket is. A jó hír azonban az, hogy Jézus a világba jött, hogy legyőzze a szomorúságot. Azért jött, hogy örömet és lelki békét kínáljon fel nekünk (lásd: Iz 53,5). Ha még több békességet és örömet szeretnénk kapni, meg kell tanulnunk elfogadni azt. Hogyan? Kezdjünk el örvendezni abban a meggyőződésben, hogy Isten bennünk és értünk munkálja ki a jót, és fogadjuk el azt az örömöt, amit nekünk adni jött el az Ő Szent Fia. Ezzel felszabadítjuk Isten hatalmának működését bennünk.
Ha megtanulunk egyre több örömöt befogadni, lelkünk ezt az örömet arra fogja felhasználni, hogy a jót gyarapítsa bennünk, akár alszunk, akár ébren vagyunk! Így alkotott meg bennünket a mi bölcs Teremtőnk. Valóban „csodálatosan vagyunk megalkotva”!
Befejezésként Idézzük még Böjte Csabát:
„Ha az emberre valaki szeretettel néz, az olyan, mint a napfény, amely az alvó magot kihozza a földből. (…) Télen miért nem virágzik a cseresznyefa? Mert nem látja értelmét a kibontakozásnak, tudja, hogy a fagy elpusztítaná a szirmait, nem bízik a környezetében, érzi, hogy veszélyben van. Az emberi szívben is megbújik egy kis bimbó, de ha nincs, aki kedvesen rámosolyogjon, hozzá szóljon, akkor inkább bezárva marad.”[4]
[1] Vö. Pál Mónika: Holokauszt-túlélőként mutatta meg, hogyan lehet reményteli a jövő. Nagyvilág. – https://24.hu/kulfold/2020/01/28/holokauszt-tulelo-auschwitz-logoterapia-frankl-remeny/
[2] E könyvei magyar nyelven is megjelentek, több kiadásban, számos egyéb könyvével együtt.
[3] Merlin i.m. 24
[4] https://www.citatum.hu/szerzo/Bojte_Csaba?r=6