90. Befejezésként

Bevezetés

Záró fejezetünk bevezetésében ismerjük meg Cantalicei Szent Félix kapucinus testvért, akit sokan csak Deo Gratias = „Hála Istennek” testvérnek hívtak (1515- 1587).

1542-ben a ferences rend válságba került, amikor vikáriusa a protestánsok táborába állt át. III. Pál pápa aggódva kiáltott fel: ,,Hamarosan nem lesz többé kapucinus!”

Azonban tévedett, mert nem gondolt azoknak a szerény és egyszerű testvérek tevékenységére, akik a maguk módján ébren tartották Assisi Szegényének szellemét. – 1587 pünkösdjén futótűzként terjedt el a hír az örök városban, hogy meghalt ,,Deogratias testvér”. (Így nevezték a rómaiak tréfásan és szeretettel a városszerte ismert Félixet az általa folytonosan ismételt ,,Deo gratias” = ,,hála Istennek” szava miatt.) A testvéreknek be kellett zárniuk a templomot és a kolostort, olyan tömegben áradtak az emberek. A temetés után V. Sixtus pápa is megjelent kíséretével, hogy kinyilvánítsa: mennyire tisztelte őt. E pápa indította el boldoggá avatási perét is, amelyben tanúként lépett fel.

Deogratias testvér lelkülete a rend számára legyűrte a kezdeti idők válságát; néhány évtizeden belül tagjainak és alapításainak száma ötszörösére nőtt.

Félix testvér azzal az elhatározással ment kapucinusokhoz, hogy egész életén át testvéreinek szolgál; az Úr volt a mintaképe, aki szintén azért jött, hogy mindenkinek szolgája legyen.

Negyven éven át járta a reneszánsz épületekkel pompázó Rómát, hogy a testvéreknek a szükségeseket összekoldulja. Úgy hozzá tartozott Róma képéhez, mint azon idők ismert szentjei: Loyolai Ignác, Gonzaga Alajos, Borromei Károly vagy Néri Fülöp.

Jóságával sokakat visszatartott a bűntől, vagy meg tudott téríteni. Egy alkalommal akkor tért be egy megvesztegethető bíró házába, amikor valaki egy borjút hozott, hogy kedvező ítéletben legyen része. A borjú Félix láttán bőgni kezdett, mire ő azt mondta: ,,Látja, uram, mennyire könyörög ez a borjú ajándékozójának érdekében?” – mire a bíró megtért.

Utolsó nyolc évében súlyos szenvedéseket állt ki betegsége miatt, ez azonban nem gátolta lelki buzgóságában. ,,Rózsák ezek, virágok” – vélekedett szenvedéséről. Amikor az orvos intette, hogy kérjen Istentől enyhülést, ezt a választ kapta: ,,Még ha tudnám is, hogy Isten egészségessé tenne, akkor sem kérném. Ha Isten fájdalmat küld, miért ne szenvedném el ezeket iránta való szeretetből?”

,,Ő, aki a földön csak egyszerű testvér és a rend alamizsnagyűjtője volt, most Istennel uralkodik a mennyben, és tisztelik a világ nagyjai” – mondta XII. Ince pápa

1625-ben boldoggá, 1712. május 22-én szentté avatták.[1]

A bevezetőben olvastuk, miként jött létre e kötet – azaz hogy a fejezetek a hívők leggyakoribb és mindennapi kérdéseire törekszenek rövid választ adni.

Könyvünknek közvetetten fő célja volt, hogy közelebb segítsen az evangélium öröméhez: egy állapothoz, mely akkor jön létre, ha választ kapunk kérdéseinkre – és ez szabadságra, örömre vezet bennünket. Láttuk, hogy az öröm és fájdalom vagy homály hullámzanak életünkben, ahogyan Jézus is magára vette az életünket váltakozva átjáró örömöket és fájdalmakat. Ő a fájdalmak elviselésére úgy tanított bennünket, hogy mindig megtaláljuk a keresztből az utat a feltámadás felé, azaz minden „tövisből rózsa fakadjon” (amint az 51. fejezetben olvassuk e szójátékot).

A sok kérdésre kapunk választ e kis kötetben. De sok téma felmerülhet fel még. A szerző is feljegyzett már néhány újabb ilyet, melyekkel a könyv anyagának lezárása óta találkozott… Megköszönjük olvasóinknak, ha itt nem szereplő fontos kérdéssel találkoznak, feljegyzik ezeket, és megküldik a szerző-szerkesztő címére. Hátha így összeáll az új kérdésekből egy következő kis kötet.

Addig is, és mindenkor életünk alapját az Evangélium, illetve a Szentírás biztosítja. Onnan kapjuk az igazi válaszokat. Annak a kereszténynek, aki a Szentírást rendszeresen olvassa, majd az kissé megismeri azt, a megfelelő helyzetekben eszébe jutnak Jézusnak vagy az Igének az adott helyzetre, kérdésre adott válaszai. Olyan öröm hallani, amikor egy-egy testvér felidéz egy ilyen kérdésére választ adó Igét, s erre építi életében a választ, illetve örömét, és esetenként másoknak adott válaszait, segítségeit, tanúságtételét.

Ha valamely most felmerülő kérdésünkre ebből a kötetből kaptunk választ, és ma újra találkozunk a problémával, ez az könyv is mindig alkalmas lehet arra, hogy fellapozzuk.


[1] Vö. Diós István: Szentek élete I-II. Bp. Szent István Társulat 2009. – Rövidítésekkel.