„Szent János Pál pápa eretnek volt?

15. fejezet

„Szent János Pál pápa eretnek volt?

„A forradalom Szent II. János Pállal kezdődött”

Vincenzo Paglia érsek, a Pápai Életvédő Akadémia elnöke és a II. János Pál Római Család-Teológiai Intézet nagykancellárja, így nyilatkozott az Egyesült Államokbeli Crux honlapnak adott interjújában: „Azt gondolom, hogy Ferenc pápa, másoknál sokkal mélyebben megértette II. János Pál pápa Familiaris Consortio-jának jelentőségét. Megmondom miért! – Ferenc pápa átvett és kiemelt bizonyos sejtéseket, amelyek a Familiaris Consortio-ban benne voltak, de nem voltak igazán figyelemfelkeltő módon kifejtve. – Tudok mondani egy világos példát: az újraházasodott elváltakét. Az igazi forradalom e téren nem Ferenc pápa alatt kezdődött, hanem II. János Pál alatt, amit nem igazán értettünk meg. Emlékezni kell arra, hogy a Familiaris Consortio előtt az elvált és újraházasodottak nem csupán nem áldozhattak, hanem gyakorlatilag ki voltak közösítve és el voltak űzve a közösségből. II. János Pál után került mindenki a házon belülre. – Ebben az értelemben ragaszkodni akarok ahhoz, hogy II. János Pál legjobb értelmezője Ferenc pápa.”¹

Részletezzük a címben is foglalt, és Paglia érseket is idéző állításunkat:

A Ferenc pápának (illetve a 2015-ös szinódusnak) tulajdonított és eretnekként támadott tanítások legfontosabb részét előtte már megfogalmazta Szent II. János Pál pápa szinódusi család-levele a Familiaris Consortio (=FC) és további nyilatkozatai. E gondolatokat követte XVI. Benedek pápa is. – Akik kérdéseket tesznek fel vagy támadják Ferenc pápát az elváltak és újraházasodottakkal kapcsolatos megnyilvánulása miatt, nem ismerik az előző pápák ide vonatkozó tanításait.² Melyek ezek?

Az egyházban, az utóbbi évszázadokban kemény jogszabályok sújtották az elvált újraházasodottakat. Úgy tekintettek rájuk, mint akik

a) bigámiában-, paráznaságban-, halálos bűnben élnek,

b) és ezzel magukat zárták ki az egyházi közösségből. ³ (Hiszen megszegték Jézus parancsát: „Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza!”) Ezért például egyházi temetésben sem részesülhettek (régi kódex 2356.k.).

– Ezzel szemben az 1980-as szinódus, illetve Szent II. János Pál pápa, majd Benedek pápa így biztat:

a) „A szinódussal együtt buzdítjuk a pásztorokat és az egész hívő közösséget, hogy támogassák az elváltakat, hiszen megkeresztelt emberek lévén részesei lehetnek az Egyház életének, és részt is kell benne venniük.” (FC 84)

b) Mert „az Egyház szilárd bizalommal hiszi, hogy mindazok, akik elhagyták az Úr parancsát és most is ilyen állapotban élnek, elnyerhetik Istentől a megtérés és üdvösség kegyelmét, ha kitartanak az imádságban, a bűnbánatban és a szeretetben.” (FC 84)⁴

Azok szerint, akik Ferenc pápát hibáztatják vagy támadják, a FC e mondatát, hogy „elnyerhetik Istentől a megtérés és üdvösség kegyelmét”, úgy kell érteni, hogy csak azokra vonatkozik, akik nem élnek testi kapcsolatban. – Ezzel szemben János Pál, majd Benedek pápa is adott ki további és egyértelmű nyilatkozatokat: 1. hogy azok az elváltak, akik második házasságban élnek, de vállalják, hogy testvérként élnek (un. „József házasságban”), azok a szentáldozáshoz járulhatnak. 2. Akik nem tudják vállalni, hogy testi kapcsolat nélkül éljenek, azok nem áldozhatnak ugyan, de megfelelő lelki feltételek mellett a kegyelem állapotában élhetnek, és lelki áldozáshoz járulhatnak! (FC 83,84).

Szent II. János Pál pápa idején és az ő megbízásából jelent meg a Hittani Kongregáció egy nyilatkozata Ratzinger bíboros aláírásával, az elvált és újraházasodottak áldozásának kérdéséről:⁵ Az elváltak és újraházasodottak „nincsenek kizárva a keresztény közösségből. Az egyház fáradozik lelkipásztori kísérésükön, és meghívja őket, hogy az adott határokon belül vegyenek részt az egyházi életben… Szükséges felvilágosítani az érdekelt hívőket, hogy ne gondolják, hogy az egyház életében való részvételük kizárólag csak az Eukarisztia vételének kérdésére szűkülne. Segíteni kell őket, hogy egyre jobban megértsék az értékét a szentmisén való részvételnek, a lelki áldozásnak (communio spiritualis),⁶ az imádságnak, az Isten igéjéről való elmélkedésnek, e szeretet és igazságosság tetteinek.” (A lábjegyzetben hivatkozás található a FC 84-re. Ez jelzi, hogy a FC 84-et, s kiemelten annak kérdésünkre vonatkozó utolsó bekezdését, az itt megfogalmazott értelemben kell érteni. Míg, amint említettük, a Ferenc pápát kritizáló vélemények szerint a FC 84 nem érthető ilyen értelemben!)

XVI. Benedek pápa alatt és jóváhagyásával a Hittani Kongregáció, G. L. Müller prefektus aláírásával fogalmazott így egy levelében (2013. okt. 23.). „Az elvált újraházasodottakról való gondoskodásnak nem szabad csupán az Eukarisztiához járulás kérdésével foglalkozni. Egy átfogóbb lelkipásztorkodást kell megvalósítani, amely megpróbál a különböző élethelyzeteknek megfelelően eljárni. Fontos, hogy a szentségi áldozáson kívül más módjai is vannak az Istennel való egyesülésnek. Istennel kapcsolatba kerülhet az ember, ha hittel, reménnyel, szeretettel hozzá fordul, bánatban és imában. Isten különféle módokon ajándékozhatja az Ő közelségét és az üdvösséget az embernek, akkor is, ha ellentmondásos élethelyzetben van.” (E bekezdés is hivatkozik forrásként a FC 84-re.) ⁷

A félelmetes ismerethiánnyal kapcsolatban, amelyben szenvednek sokszor a pápát támadók említettük már, hogy a sajtóvisszhangot kapott levél, melyben a 62 aláíró, akik eretnekségekkel vádolta Ferenc pápát, egyik „eretnekségének” azt jelölték meg, amiről most szóltunk. Azaz hogy a második házasságban élők nem élnek szükségképp halálos bűnben, illetve hogy elnyerhetik a megtérés kegyelmét. Amit Ferenc pápa előtt Szent II János Pál majd XVI. Benedek pápa is tanított.

Érdekes felidézni Joseph Ratzingernek fiatalkori gondolatait a témában. Ezt írta 1972-ben: Már a korai egyház megtapasztalta, hogy a keresztények között még a hitehagyás is előfordul. Az egyház az elbukottaknak (lapsi) fejlesztette ki a bűnbánati gyakorlatot, mint ’második keresztséget’ (azaz a bűntől való megtisztulást), immáron nem vízzel, hanem a bűnbánat könnyeivel. Mi van azokkal, akiknek esetében a házasságot egy ahhoz hasonló második kapcsolat követett? Az egyházatyák válasza e tekintetben nem volt egységes. Bizonyos, hogy egyes helyi egyházakban létezett a szokásjog, melynek alapján azoknak, akiknek a házastársuk még élt és mégis más párkapcsolatban éltek, bizonyos bűnbánati idő után a szentáldozásban való részesedés volt a ’mentődeszkájuk’ az üdvösségre. Ezek az atyák – így pl. Origenész, Nagy Szt. Vazul, Nazianzoszi Szt. Gergely, sőt egy helyen még Szt. Ágoston is – lelkipásztori okokból hivatkoznak az oldásnak és kötésnek, illetve a bűnök megbocsátásának a feltámadott Úrtól kapott hatalmára. Ratzinger e gondolatok után ilyen eredményre jut: „Szeretném a legnagyobb óvatossággal felvetni, hogy ahol a házasság mindkét fél számára gyógyíthatatlanul tönkrement, s az utána kötött második házasság hosszabb időn keresztül erkölcsi realitásként beigazolódott, valamint a hit lelkületével – különösen a gyerekek nevelésében is – annyira beteljesültnek mutatkozott, hogy ennek a második házasságnak feladása erkölcsi érték szétrombolását jelentené⁸: ott a pap tanúsága alapján engedélyezni kellene, hogy az ilyen második házasságban élők szentáldozáshoz járulhassanak.”⁹

XVI. Benedek ugyan kihagyatta ezt a részt a pápasága idejében újra kiadott írásaiból, de érthető, hogy pápaként nem akart nyilatkozni ilyen súlyos kérdésben, amelyről addigra sok teológus, sőt több szinódus tanácskozott, de a vélemények megoszlottak és nem jutottak a döntésig.

A Benedek pápát jól ismerő Giuseppe Antonio Scotti prelátus, a Ratzinger Alapítvány elnöke azonban a lemondott pápa születésnapja kapcsán így fogalmazott: „Az AL buzdításban Ferenc pápa átveszi, amit XVI. Benedek tanított: vagyis hogy Isten nem tökéletlenségeink ellenére szeret minket, hanem ugyanúgy szereti korlátainkat, sebezhetőségünket is.”¹⁰

Összefoglalásul idézzük fel Vincenzo Paglia érsek szavait: „Az igazi forradalom e téren nem Ferenc pápa alatt, hanem II. János Pál alatt kezdődött, amit nem igazán értettünk meg.” – És kapcsoljuk ide Antonio Scotti prelátusnak, a Ratzinger alapítvány elnökének kijelentését: „Az AL buzdításban Ferenc pápa átveszi, amit XVI. Benedek tanított.”