TOMKA FERENC

I. A CSALÁD HELYZETE KORUNKBAN

„A történelem jelen szakaszában, .. az egyház, legsürgetőbb és égetőbb feladatnak tekinti, hogy mindenkinek hirdesse Isten tervét a házasságról és a családról, s védelmezze e terv eredeti gazdagságát és fejlődését” (FC 3). – „Minden helyi egyháznak, s különösen a plébániai közösségnek jobban tudatában kell lennie annak a feladatnak, amelyet az Úrtól a családi pasztorációhoz kap. Az egész lelkipásztori munka egyetlen résztvevője se mulassza el, hogy törődjék a család pasztorációjával.” (FC 70)

A következőkben a család-lelkipásztorkodás legfőbb kérdéseit próbáljuk összefoglalni. Először szólunk a családról, mint az evangelizáció céljáról és hordozójáról, majd a családi közösségek létrehozásának néhány konkrét módjáról, s végül a családgondozás sajátos területeiről.

FAMILIARIS CONSORTIO

ELSŐ RÉSZ: A CSALÁD FÉNY- ÉS ÁRNYOLDALAI KORUNKBAN

4. A helyzetismeret szükségessége

5. Az evangéliumi értékelés

6. A család helyzete a mai világban

7. A jelenlegi helyzet hatása a hivők lelkiismeretére

MÁSODIK RÉSZ: ISTEN TERVE A CSALÁDRÓL ÉS A HÁZASSÁGRÓL

11. Az ember Istennek, a Szeretetnek képmása (Szentháromság)

12. A házasság: az Isten és az ember közötti szövetség képe

13. Jézus Krisztus és a házasság szentsége

14. A gyermekek a házasság legdrágább ajándékai

HARMADIK RÉSZ: A KERESZTÉNY CSALÁD FELADATAI

I. EGY SZEMÉLYES KÖZÖSSÉG KIALAKÍTÁSA

18. A közösség kezdete és ereje a szeretet – 19. A házastársi közösség oszthatatlan egysége

20. Fölbonthatatlan közösség – 21. A család tágabbkörű közössége

23. A nő és a társadalom – 25. A férfi mint férj és apa

26. A gyermek jogai – 27. Az öregek a családban

II. AZ ÉLET SZOLGÁLATA

A) Az élet továbbadása – 30. Az Egyház az élet oldalán áll

34. A házastársak erkölcsi útja

35. A házastársaknak meggyőződésre és konkrét segítségre van szükségük

B) A nevelés

36. A szülők nevelői joga és kötelessége

37. Az emberi élet lényeges értékeire irányuló nevelés

39. Az Egyház első megtapasztalása

III. RÉSZESEDÉS A TÁRSADALOM FEJLŐDÉSÉBEN

44. A család társadalmi feladata – 45. A társadalom a család szolgálatában

46. A család jogai – 47. A keresztény család felelőssége és kegyelme

IV. RÉSZESEDÉS AZ EGYHÁZ ÉLETÉBEN ÉS KÜLDETÉSÉBEN

A) A keresztény család: hivő és evangelizáló közösség

52. A keresztény család evangelizációs szolgálata

B) A keresztény család: Istennel dialógusban levő közösség

59. A családi imádság

C) A keresztény család: az ember szolgálatában álló közösség

NEGYEDIK RÉSZ: A CSALÁDI PASZTORÁCIÓ IDŐSZAKAI, FORMÁI, MUNKÁSAI ÉS NEHÉZ ESETEI

I. A CSALÁDI PASZTORÁCIÓ IDŐSZAKAI

65. Az Egyház végig kíséri útján a keresztény családot

66. A házassági előkészület

67. Az esküvő

68. Megkeresztelt, de nem hivő jegyesek evangelizációja és házasságkötése

69. A házasság megkötése utáni pasztoráció

II. A CSALÁDI PASZTORÁCIÓ FORMÁI

70. Az egyházi közösség és konkréten a plébánia – 72. Egyesületek a családok érdekében

III. A CSALÁDI PASZTORÁCIÓ MUNKÁSAI

73. A püspökök és a papok 74. A szerzetesek és szerzetesnők 75. Szakértő világi hívők

IV. A CSALÁD PASZTORÁCIÓJA NEHÉZ ESETEKBEN

77. Rendkívüli körülmények

78. A vegyesházasságok – hívő felet tiszteletben kell tartani!

79. Lelkipásztori eljárás néhány rendellenes esetben

80. A próbaházasság

81. A szabad szerelem

82. Katolikus hivők csak polgári házasságban

83. Elvált, de újra nem házasodott házastársak

84. Elvált és újra megházasodott emberek

85. Akik család nélkül élnek

86. BEFEJEZÉS

I. A CsALÁD HELYZETE

A) A KRÍZIS JELEI

1. A házasságkötések visszaesése

Élettársi kapcsolatok száma.

Míg 1990-ben 5%, 1996-ben 7%,

az ezredforduló 36,6%, több mint a közvetlen házasságot választók (32,3%).

Franciaországban vagy a skandináv államokban (a 25-34 éves nők körében) 40% feletti, Lengyelországban, Szlovákiában, Olaszországban, Spanyolországban 3-4% körül van.

– A „próbaházasságot” Hazánkban a legtöbben a házasságra való készülés lépésének tekintik. Egy 2000-es adat szerint a hazai „élettársi kapcsolatok” 33%-a két éven belül, illetve 50%-a 5 éven belül házassággá formálódott.

– viszont normává lett: A népesség 58,2%-a, a fiatalok 74,5%-a vallja, hogy a fiatalok először éljenek élettársi kapcsolatban, és azt követően házasodjanak meg.

Csökkent a házasságkötések száma, megnőtt a házasságra lépők életkora. A nők esetében 1990-ben 21,8 év, 2004-ben 26,5 év; a férfiak körében 24,9 illetve 29 év.

Egy hamis ígéret: hogy a házasság megerősödését fogja eredményezni ellenkezője történt: nagyobb a válási arány, mint azok között, akik rögtön házasságra léptek.

2. A válások.

Amíg a házasságkötések száma visszaesett (1990-ben 66.405 házasságot kötöttek, 2004-ben csak 43.791-et), a válások száma változatlan maradt (1990-ben 24.888, illetve 2004-ben 24.638).

A hagyományos módon megkötött házasságoknak mintegy 50%-os esélyük van, hogy válással végződjenek. De van sok olyan pár, akik külön élnek anélkül, hogy a polgári válást lefolytatnák. (Egyes felmérések szerint a válás nélkül külön élők száma egyharmada az elvált családi állapotú személyekének.) Együtt élő, de elhidegült kapcsolatok aránya.

3. A gyermekvállalás visszaesése

40 év óta nem vállal annyi gyermeket, amennyire a népesség reprodukciójához szükség volna. A népesség egyszerű utánpótlását a családonkénti 2,15 gyermekszám biztosítaná: nálunk a termékenységi arány 2003-ban 1,28.

1990-ben a magyar nők átlagosan 23 évesen szülték első gyermeküket, 2009-ben 28 évesen.

Az alacsony termékenység következménye a társadalom elöregedése.

4. A házasság és a gyermeki szocializáció

Növekszik a házasságon kívüli születések aránya. 1965-1985-ig 5-10% volt, 1997-ben 25%, 2004-ben 34,5%. Többségük élettársi kapcsolatból, de a gyermekeknek mintegy 10%-át egyedül az anya vállalja. – 14 éves korára a gyermekeknek 31%-a nem él vérszerinti szüleivel.

A válás olyan maradandó károsodást okoz a gyermekekben. – Hazánkban a gyermek-ideggondozó intézetek forgalma és az ifjúkori öngyilkosságok aránya magas. – 1980-ban 6.535 fiatalkorú bűnelkövetőt tartottak számon, a 2002-2004-ben 10-12.000-et. – alkohol, és a kábítószerek

A gyermek öngyilkosságok száma 2006 és 2010 között kétszeresére nőtt… Az öngyilkosság 25-ről 50-re – de ennek 100-szorosa a kísérletek száma…

5. A „szingli” életforma A fiataloknak kicsiny aránya (5%) tekinti ideáljának … belesodródik – munka- teljesítmény-centrikusságnak engedve, vagy korábban tönkrement kapcsolatok hatására.

– Liberalizmus házassággá akarja nyilvánítani az egyneműek párkapcsolatát, – jogot a gyermekek örökbefogadására is.

Fiatalok szexuális életének korai kezdése utolsó 5 évben is megugrott…

B) POZITÍV JELEK

1. A társadalom minden ellenkező hatás ellenére is családpárti. A házasságra készülő korosztály többsége szeretne életre szóló párkapcsolatot, több gyermeket!

2. Értékpreferenciák! a fiatalok is: a házasságot, hűséget, családi biztonságot, igazi szerelmet és számos emberi alap-értéket ma is életük legfontosabb értékei közé sorolják. A kutatókat is meglepi. Magyarázatképpen ők is azt tudják mondani: hogy ezek olyan benső emberi gyökerekre vezethetőek vissza, amelyek erősebbek a társadalmi rendszerek, szokások és elvárások változásánál.

3. A szociológusok felismerik pozitív funkcióját. Vallásos országokban erősebbek a házassági kötelékek; az elkötelezetten vallásos közösségekben pedig ugrásszerűen jobbak a házassági és családi mutatók, lecsökken a válási arány, nő a gyermekszám stb. – A nem vallásos és liberális nézetűeknek viszont nagyobb esélyük van a válásra – mutatják a kutatások.

C) A család elbizonytalanodását okozó tényezők

A család kritikus számadatainak ismertetése után lássuk, melyek azok a tényezők, amelyek a család jelenlegi helyzetét és elbizonytalanodását magyarázzák. Melyek azok az erők, amelyek régen összetartották a családot, s melyek azok, amelyek ma ellenkező irányban hatnak. Először szólunk a család külső körülményeinek megváltozásáról, a gazdasági és társadalmi szerkezetben beállt változások hatásáról, majd a családot összetartó „belső” erők, értékek megkérdőjelezéséről.

1. A család külső körülményeinek megváltozása

A család külső körülményei először az iparosodás, illetve a gazdasági-társadalmi átalakulás következtében változtak meg. Ebben az összefüggésben a család stabilitásának megváltozása szempontjából két tényre kell felfigyelnünk: a) a „nagy családnak” „kis családdá” alakulására és b) az átlag életkor megnövekedésére.

a) A család átalakulása az iparosodás korában (nagycsaládból kiscsalád)

I. A házasság és a család újkori helyzetváltozásának szemléltetésére először az ún. „nagycsaládot” és a „kiscsaládot” szokták szembeállítani.

– A patriarkális „nagycsalád” valóban „nagy” család volt. Beletartoztak nemcsak a nagyszülők és testvérek, hanem tágabb értelemben a közeli és távolabbi rokonok is. A falusi nagycsalád pedig szerves része volt a faluközösségnek. A házasság stabilitását annak a nagycsaládba, illetve a faluközösségbe való beilleszkedése biztosította.

Továbbá a nagycsalád gazdasági-társadalmi feladatkörei is biztosították a házasság és család fennállását. egyszerre volt termelő és fogyasztó, gyermeknevelő és oktató, saját keretein belül oldotta meg a szórakozást és pihenést, maga látta el a betegek és öregek gondozását stb. A család e funkciók birtoklása által egyrészt biztosítani tudta tagjai számára mindazt, amire szükségük volt, másrészt ilyen körülmények között a családtagok általában csak a család keretében részesülhettek az anyagi és személyes biztonságban.

– A „kiscsalád” városiasodott korunk szülőkből és gyermekekből álló családja. A nagycsaláddal szemben új helyzetbe került: lecsökkent a feladatköre, és stabilitását sem védi már a közösségi kontroll külső összetartó ereje.

II. Ami a család funkcióját illeti,

– Amíg a nagycsalád tagjai életüket a családon belül töltötték, a kiscsalád tagjai életük nagy részét a családon kívül töltik. A szülők (az asszony is!) a családon kívül dolgoznak; gyakran másneműekkel töltik el napjuk jelentős részét. Nem otthon történik a gyermekek oktatása, és részben nevelése sem. Nem a család gondoskodik a szórakoztatásról, a betegellátásról, az öreggondozásról, hanem az erre a célra létesült intézmények. A családtagok élményeik jelentős részét nem családjuk társaságában szerzik, az esténként együtt töltött időre pedig gyakran a házimunkák terhe és a fáradtság nyomja rá bélyegét.

– A család funkcióvesztésével, illetve a nők hagyományos szerepkörének megváltozásával függ össze —A női munka viszont megszüntette ezt a kötöttséget.¹

– Végül a gyermekvállalási kedv —A gyermek összekötő kapocs a házastársak között; s ha nincs gyermek, vagy kevés gyermek van e kötelék csökken.

b) Az életkor növekedése és a válás

A válások arányának növekedése a születéskor várható átlagos élettartam megnövekedésével is kapcsolatban állt. A születéskor várható átlagos élettartam 1920-ban a férfiak esetében 41, a nők esetében 43 év volt, majd ez a kor folyamatosan nőni kezdett (2004-ben hazánkban a férfiak korában 68,3, a nők esetében 76,5 év). Az élet hosszának megnövekedése új korszakot hozott a házasságok életében, — a gyermeknevelés utáni életszakaszt.

– Ma a megnövekedett életkorral együtt nőtt a házasságok lehetséges élettartama is, a szülési és nevelési korszak viszont az alacsony gyermekhalandóság és az alacsony gyermekszám következtében lecsökkent. A gyermekek gyakran a szülők 40-45 éves korára kirepülnek a családból. A magukra maradt szülőknek pedig meg kell találniuk a házasélet új módját, újra kettesben. Ennek a problémának súlyát azok a felmérések jelzik, amelyek arról beszélnek, hogy a házastársak egymás iránti szeretete az évek múlásával a házasságok nagy részénél csökken.

Hazánkban 1996-ban az összes válások 14% a 15-19 éves házasság után következett be, 20% a pedig több, mint 20 éves házasság után. Továbbá az életkor növekedése nemcsak a gyermekek kirepülése után lesz válási tényezővé, hanem az előtt is. Hiszen a házasfelek tudatában vannak a még előttük álló hosszú éveknek és életerejüknek. S ez a tudat, ha csökken a szeretet ereje, súlyosabbá teszi az — immár lényegesen hosszabb — „életre kötött” házasság terhét, és növeli a válásra való ösztönzést.

2. A család belső értékeinek megkérdőjelezése

A család egyensúlyvesztésének lényeges okai voltak a megváltozott külső körülmények. De e körülmények átalakulása az elmúlt évtizedekben nagyobbrészt befejeződött.

a) A szeretet, mint a család összetartója és funkciója

Ami a család funkcióit illeti, a család több feladatát átvette ugyan a társadalom, de legfontosabbat, a gyermekek nevelését és a felnőttek személyes védettségének biztosítását nem tudja más pótolni.

A csecsemő a család melegében tud a szó teljes értelmében személyiséggé alakulni. A növekvő gyermeknek a család fészekbiztonsága képes igazán megadni az egészséges fejlődéshez szükséges érzelmi támogatást. A felnőtt férfi és nő harmonikus személyiségalakulásának ugyancsak legbiztosabb támasza és általában feltétele a kiegyensúlyozott családi légkör. S végül az öregeknek és betegeknek is csak a család melege — olykor csak távolról való jelenléte — adhatja meg a személyes biztonságot, védettséget. (Sok szociális otthon keserű magánya tanúskodik erről.)

Abban tehát, hogy a családra az embernek és társadalomnak szüksége van, illetve, hogy a kor egyik nagy feladata a család megerősítése, ma sokan egyetértenek. Mivel pedig a család egyetlen összetartója a személyes szeretet, hangsúlyozzák, hogy erre a szeretetre kell ránevelni, felkészíteni a házasságra készülőket. Ha ez a szeretet megvan, a házasság tartós lesz, a család pedig képessé válik arra, hogy eleget tegyen feladatának. — A házasság jelen elbizonytalanodásának egyik fő oka viszont éppen az, hogy a házasságra készülők, illetve a házasok szemében sok esetben megkérdőjeleződtek azok az értékek, amelyek a házassági hűség és szeretet feltételei volnának. Lássuk, melyek is ezek:

b) Házasság és alkalmazkodás

A kutatók csekély kivétellel egyetértenek abban, hogy az alkalmazkodás a házasság sikerének feltétele, de a sikeres házasság szükségszerű következménye is.² – Annál megdöbbentőbb, hogy – különösen a szabadosságot hirdető média hatására – az alkalmazkodás fogalma hazánkban is sok fiatal előtt népszerűtlenné vált. A fiatal párok egy része elutasítja azt, mert az alkalmazkodásban megalázkodást, az egyéniség szabadságának és fejlődésének gátját látják.

c) Felkészülés a házassági hűségre — és a házasság előtti nemi élet

Az egymáshoz való alkalmazkodásra, az egymás iránti személyes szeretetre fel kell készülni. Aki megszokta, hogy a házasság előtti időben a partnerkapcsolatokban elsősorban saját élvezetét keresse, az nagy valószínűséggel nem fog tudni a házasságban sem elmélyült szeretetkapcsolatot teremteni. Hiszen annak feltétele az önzetlen, a másikért áldozatot is hozni tudó szeretet. — A házasság előtti nemi élet széles körű elterjedése, valamint ennek megideologizálása nyilvánvalóan sok zátonyra futott házasságért felelős.

A médiának, a közvéleményt formáló eszközöknek rendkívüli hatása van a téren, hogy a hűség és a monogám kapcsolat mint eszmény és norma elhalványul. Ez társadalmi láncreakciót vált ki: akik így élnek, azok partnerük, ismerőseik előtt is népszerűsítik a hűtlenség és felelőtlenség gondolatát.

1.) A házasság előtti nemi élet ténye. — Külföldi és hazai felmérések szerint a 18 éven felüli ifjúságnak mintegy 80-90%-a helyesnek tartja a házasság előtti nemi életet. 2003-as hazai adatok szerint a fiatalok első szexuális kapcsolata 16-17 éves koruk körül várható.

Első feladat a fiatalok – gyermekek nemi nevelése

Illetve tudatos szembefordítása a fogyasztói és szabad-szex szemlélettel…

Hortobágyi Ágnes (Sapientia Családpedagógiai Intézet) Családi életre nevelés

Tomka F: Biztos út c. könyv – serdülők neveléséről

II. A CSALÁD-pasztoráció gyakorlata

A) A keresztény család mint evangelizáló és evangelizált

1. A családgondozás, mint lelkipásztori feladat (FC 65-72)

Ha a család az egyház alapsejtje, a hit első nevelője, akkor természetes, hogy a családi lelkipásztorkodásnak igen nagy jelentősége van az egyház számára. Ezért a lelkipásztorkodás elsőrendű feladata, hogy „nagy figyelmet szenteljen a házasoknak” (PO 6). „A papságnak kötelessége, hogy miután kellő kiképzést kapott a családi élet kérdéseiben, ápolja a házastársak hivatását, hitvesi és családi életükben a különböző lelkipásztori módszerek igénybevételével” (GS 52; 48,17; FC 70, 73).

A család-pasztorációnak vannak közismert és általános útjai hazánkban is. Ilyenek:

— A családlátogatás, a családokkal való kapcsolattartás.

— A gyermekek és szülők miséi a résztvevők bekapcsolásával.

— A szentségekre — elsősorban a házasságra és a keresztelésre — való felkészítés, illetve a megfelelő kurzusok, amelyek módot nyújtanak a keresztény családi életről való elbeszélgetésre. Hasonló beszélgetésekre nyílik mód a gyermekek elsőáldozási és bérmálási oktatásakor. (E beszélgetéseken sok helyen már nemcsak a pap jut szóhoz, hanem a keresztény életben és nevelésben mély tapasztalatokkal rendelkező házasok is (FC 75,66).

— Családokhoz szóló prédikációsorozatok, lelkigyakorlatok, lelkinapok.

Különösen nagy jelentőségűek azok a törekvések, amelyek a család benső életét, hétköznapjait segítik kereszténnyé tenni. Ilyen vonatkozásban említhetjük a családi imádság, családi bibliaolvasás bevezetését, továbbá az egyházi év légkörének a családban való meghonosítását, családi liturgiák (pl. adventi koszorúgyújtás, karácsonyi, nagyböjti, húsvéti stb. liturgiák) megismertetése által.

Mindezek a törekvések megfelelnek az egyház útmutatásainak és fontos részei a családi lelkipásztorkodásnak. Ez azonban rendkívül összetett terület és feladatkör. Távolról sem merül ki az itt felsorolt munkákban, törekvésekben. Az V. Püspöki Szinódus, illetve a Familiaris Consortio a családi lelkipásztorkodás sokféle formáját vázolja fel: Ebben az összefüggésben gondolunk a házassági előkészületre, a házasfeleknek nyújtott segítségre házaséletük minden szakaszán; a családok számára kidolgozott liturgikus és kateketikai programokra. Ez a lelkipásztorkodás magában foglalja a gyermek nélküli házasfelek, a csonka családok, az elhagyott anyák, a házastársukat elvesztett személyek, a különélő vagy elvált személyek megsegítését. Különösen is gondolunk azokra a családokra vagy házasfelekre, akik szenvednek a szegénységtől, az érzelmi feszültségektől, vagy pszichológiai roncsolásoktól” (Vö. FC 66,77-85; AA 11). E kérdésekről a következő pontokban szólunk.

3) A családok lelkipásztori gondozásának néhány alapszabálya

a) A plébániai közösség felelőssége a családokért

A Familiaris Consortio szerint „a család lelkipásztori gondozása a helyi egyházi közösség minden egyes tagjának feladata. Segítséget kell nyújtaniuk a házastársaknak új hivatásuk és küldetésük megértéséhez és megéléséhez. Hogy a család egyre inkább szeretet-közösséggé válhasson, minden tagjának segítséget kell kapnia az új nehézségekkel szemben.” (FC 69).

A plébánia elsősorban mint közösség tud segítségére lenni a családnak; s leginkább azzal, ha a családot meghívja a plébániának, illetve azon belül a családoknak egy közösségébe.

A modern családgondozásnak és a család-lelkipásztorkodásnak egyaránt kulcsfogalma a „családközösség”. Minden újabb kori, családokkal foglalkozó egyházi megnyilatkozás szól a jelentőségükről. A papságról szóló rendelkezés, miután a papok figyelmébe ajánlja a fiatalokkal és a házasokkal való foglalkozást, így ír: „Jó volna, ha — a fiatal házasok — baráti közösségben egymásra találnának, s így kölcsönösen segíthetnék egymást abban, hogy a nemegyszer nagyon kemény életkörülmények között könnyebben és teljesebben élhessenek keresztény életet” (PO 6; vö. AA 11).

A 6. Püspöki Szinódus ugyancsak hangsúlyozta: „Elismerést és megbecsülést érdemel az a sok egyházi egyesület, csoport, mozgalom, vagy bármilyen nevet viselő közösség, amely – mindegyik a maga jellegzetességei, céljai, szolgálatai szerint – a család lelkipásztori gondjával törődik. A Szinódus nyilvánosan elismeri az ilyen apostolkodó, nevelő és lelkiséget ápoló egyesületek hasznos voltát” (FC 72; vö. GS 52).

b) A családközösségek jelentősége

E közösségek jelentőségére az egyház tanítása, illetve a lelkipásztori bölcsesség mellett (FC 69) a szociológia is nyomatékkal rámutat. A szociológiai megfigyelések szerint, ahol a család más családokkal kapcsolatban, közösségben van, a család nagyobb stabilitása figyelhető meg. Ennek két okát emeljük ki:

– A családok közösségeinek nagy szerepe van a keresztény család életében, amely gyakran egy, az övétől eltérő világnézetű és erkölcsi felfogású világban él. A közösség erőt ad, hogy — amint idéztük — „a nemegyszer kemény életkörülmények között teljesebben élhessenek keresztény életet”. Erőt ad a gyermekek vállalására, az abortusz elutasítására, a keresztény nevelés megvalósítására.

– Rendkívüli jelentőségű a családok közössége a keresztény nevelés számára is. A gyermek akkor tapasztalja meg igazán a keresztény értékek megélhetőségét, ha látja, hogy nemcsak szülei, hanem más, baráti családok is keresztény módon élnek. A zsinat ilyen összefüggésben hangsúlyozza, hogy a családcsoportok „törekedjenek tanítással és gyakorlati útmutatással támogatni a fiatalságot”, továbbá az új házaspárokat és a házasembereket is (Egyház a mai világban 52.).

c) A családok közösségeinek fajtái

A keresztény családi körök elterjedtek az egész világon, és éppen olyan sokfélék, mint maguk az egyházi kisközösségek. Vannak családcsoportok, amelyeket világméretű családmozgalmak fognak össze (pl. Házas Hétvége, Schönstadt, Equippe Notre Dame, Fokoláre- és karizmatikus családcsoportok stb.), míg mások csak a helyi egyházközséghez kapcsolódnak. Vannak olyanok, amelyek a családok spontán igényéből születtek, míg másokat a lelkipásztori kezdeményezés keltett életre.

Vannak családcsoportok, amelyeket egyszerűen a találkozási igény hoz létre, különösebb sajátos cél nélkül. Másokat a lelki vagy teológiai elmélyülés igénye, a közös imádság vagy bibliaolvasás köt össze. Ismét másokat az apostoli felelősség és munka kapcsol egybe — a lelkipásztori, illetve egyházközségi feladatokban (hitoktatás, betegek, öregek látogatása stb.) való segítés. Vannak közösségek, amelyek rendszeresen találkoznak, és vannak, amelyek csak alkalmilag.

Mint minden közösség esetében, itt is fontos szabály, hogy a lelkipásztor hagyjon megfelelő önállóságot a résztvevőknek, ügyelve arra, hogy a csoport maradjon egységben az egyházi közösséggel.

d) A jegyesek kiemelt gondozása

Az újabb lelkipásztori irányelvek felhívják a figyelmet a jegyesek „távlati” gondozására: olyan gondozásukra, amelynek a célja nem csupán a házasságkötésre, házasságra való felkészítés; hanem felkészítés egy jövendő egyházat-építő házas-életre. – Jegyesoktatásaink szeme előtt többnyire csupán a házasságkötés lebeg. Az Olasz Püspöki Kar ezzel szemben megfogalmazza a helyes pasztorális látást: az elkötelezettebb, hívő jegyeseket missziós szellemben és távlatban kell a házasságra felkészíteni. Alkalmassá kell tenni őket, hogy jegyesként a többi jegyeseknek is segítséget nyújthassanak, a házasságkötés után pedig érezzék keresztény házas küldetésüket – amellyel a plébánia számos lelkipásztori területén segítséget nyújthatnak (pl. az ifjúsági pasztorációban, a fiatalok nemi nevelésében, a jegyes és keresztelési oktatásban stb.).³

XVI Benedek pápa idén ismét hangsúlyozta a Rota Románával találkozva – az egész papságnak üzenve…

B) A családközösségek létrehozásának néhány konkrét formája

1. Kapcsolatfelvétel a fiatal családokkal

A családok lelkipásztori gondozása távlatilag az ifjúságpasztorációval kezdődik. A családok gondozásáról szóló egyházi dokumentumok az első közvetlen feladatnak a fiatal családokkal való foglalkozást jelölik meg. (Vö. PO 6; FC 65-67; A MKPK „Boldogabb családokért” c. körlevele 121-125. p.; az Olasz Püspöki Kar családgondozási programja.⁴) Ez természetesnek látszik! Annál kevésbé természetes, hogy – bár vannak pozitív példák is – sok plébániai közösség, illetve lelkipásztor nem figyelt még fel a pasztoráció ezen alapvető feladatára. E téren radikális megújulásra van szükségünk!⁵

a) Felkészítés a házasságra és a csecsemők keresztelésére

A családok lelkipásztori gondozásának első közvetlen lépései jegyeseknek, és a keresztelést kérő szülőknek felkészítése. Sok helyen így gondolkoznak már erről, de még több helyen inkább csak a szentségekre való (esetleg minimalista) felkészítést tekintik célnak, és nem veszik tudomásul a nagy lehetőséget, hogy e találkozások a fiatal családokkal való kapcsolatfelvételnek, az ő gondozásuknak első lépései, lehetőségei. Ilyen szentségi felkészítésekre hívja a lelkipásztorokat több ország püspöki kara, pl. az Olasz Püspöki Karnak magyarul is megjelent dokumentumai.⁶

E témával foglalkozunk a lelkipásztorkodástan másik szemeszterében is.⁷ Az áttekintés kedvéért a család-gondozás néhány ott szereplő formáját is felidézzük a következőkben.

A lelkipásztorkodásnak tudnia kell a fiatal párok sajátos lelki és fizikai helyzetéről. A házasság teljesen új életformába vezette őket, amely képes lekötni minden energiájukat. Eleinte a házasság felfedezésének öröme, később a házasságból, majd a gyermekek vállalásából származó új feladatok foglalják le, és teszik gyakran magukba zártakká őket. A pasztorációnak e lélektani helyzet ismeretében kell cselekednie.

Az Olasz Püspöki Kar irányelveiben olvashatjuk: „Találékonyság kell ahhoz, hogy a keresztény közösség képes legyen befogadni, figyelemmel kísérni és segíteni a fiatal házaspárokat. Fel kell őket kutatni, mert gyakran hajlamosak a magukba zárkózásra, s többször nehezen nyílnak meg a közösség felé. Tiszteletben kell tartani növekedésük ütemét”, de segítségükre kell lennünk az egyházba beépülésük terén. – Legyenek kijelölt személyek, párok, akiknek ez az első lelkipásztori feladatuk, hogy a fiatal párokkal a kapcsolatot ápolják, rájuk figyelnek. ⁸

b) Találkozók a szentségekhez járult párok számára

A családok lelkipásztori támogatásának elterjedt gyakorlata a keresztség (vagy házasság) szentségének „utógondozása”: azaz bizonyos időnként (legalább évenként) találkozókat rendeznek a szentségekhez járultak számára. E találkozók célja, az egyházhoz kevésbé kapcsolódóknál, e kapcsolat életben tartása, a mélyebben vallásosoknál az egyházban való elköteleződésre való meghívás. – Az ilyen találkozót családias ünnepélyességgel rendezzük meg! Ez egyrészt vonzóvá teszi az összejövetelt, másrészt alkalmat ad a jegyesoktatásban elhangzott témáknak, illetve a házasság szentségi kegyelmeinek és élményének felfrissítésére.

Szükséges, hogy külön foglalkozzunk azokkal a párokkal, akik korábban elkötelezett vallásos életet éltek. Ennek alkalmas módja – témánkkal kapcsolatban –, hogy segítségül hívjuk őket a többi párokkal való találkozások felkészítésében, levezetésében; meghívjuk őket, hogy e találkozókon beszéljenek hitre épített házasságuk értékeiről. Azáltal, hogy feladatot adunk nekik, máris felhívjuk figyelmüket keresztény házasságuk küldetésére.

A találkozó témáját illetően: a fiatal párok szívesesen hallgatnak előadásokat – s még szívesebben személyes tanúságtételeket – a párkapcsolat és a nevelés kérdéseiről. Ui. a házasságkötés után rövidesen találkoznak éppen a párkapcsolat (később a gyermeknevelés) kríziseivel, s ezért érzik, hogy e kérdések létüket érintik. A párkapcsolatok illetve konfliktusok feldolgozására kiváló videó sorozat áll a lelkipásztorok rendelkezésére: „Törékeny kincs – boldog házasság” címmel.⁹

A transzcendentális látásmód, illetve a témák megfelelő felvetése természetszerűen kapcsolja az említett kérdéseket a valláshoz – anélkül, hogy ez erőltetett volna.¹⁰ Így a találkozó az egyházzal és a hittel való kapcsolat felé is vezethet. Amennyiben a keresztelési beszélgetésen csak az egyik házasfél vett részt, az ilyen összejövetelek alkalmat adhatnak a másik fél megszólítására is.

c) Baba-mama klubok

A megkereszteltek szüleivel való törődés legismertebb formái közé tartoznak, világszerte és hazánkban: az un. kismama- vagy baba-mama klubok.

A városiasodott társadalomban (különösen városon, lakótelepeken, de gyakran falvakban is) a gyermekes mamák magányos helyzetbe kerültek. A férj dolgozik, ők egyedül vannak otthon, esetleg egyetlen babájukkal. Közismert a mama-depresszió: az egyedül levő és fáradt babás mamákat sújtja. Társadalmi szinten is találhatók törekvések a probléma megoldására.

Plébániák szintjén több helyen megvalósult (illetve a lelkipásztorkodás is segített ebben), hogy a babás mamák elkezdtek összejárni, hogy beszélgessenek, tapasztalatot cseréljenek pl. a gyermekgondozás vagy a párkapcsolat kérdéseiről. – Tapasztaltabb mamák is segítségükre siettek tanácsaikkal, és konkrétan segítséggel: pl. vigyáztak egymás gyermekeire stb… Ilyenféleképp alakultak ki a keresztény baba-mama klubok, amelyek ma sok plébánia fontos lelkipásztori segítségei az egyháztól távol álló fiatalok és párok evangelizálásában, illetve a megkeresztelt gyermekek mamáinak gondozásában is. Néhány példa tevékenységükre:

– Baba-mama találkozók (heti rendszerességgel – nyáron a kertben, homokozóban); amelyre a hívő mamák meghívják a megkeresztelt csecsemők szüleit.

– A baba-mama klubok nagy apostoli lehetőséget jelentenek. A hívő mamák küldetésévé teheti a lelkipásztorkodás, hogy hívják meg e csoportba nem hívő ismerőseiket. A beszélgetési témák ilyenkor is a távolabb állókra tekintettel alakulnak: a gyermekgondozásról, nevelésről, párkapcsolatról, miközben a háttérben megjelennek a vallásos szempontok (pl. ha a vallásos édesanyák tanúságot tesznek, hogy a folyton megújulásra szoruló párkapcsolatukhoz, az erőt az imából, a jézusi szeretetből merítik stb.).

A plébániákon, ahol – akár kicsi – mama-klub létesült, a lelkipásztorok a szentségekre jelentkezőknek (a házasságot vagy csecsemőjük keresztelését kérőknek) bemutatják a csoportot; ily módon az megtapasztalhatja, hogy itt találni fog magához hasonló mamákat, és nem egy esetben azonnal elkezd járni ő is a klubba.

A testvéri szeretet egy gyakorlata több klubban szokásos. A szülésről hazaérkező mamáknak 8-10 napon át ebédet („koma-tálat”) visznek. A városi, szülői támogatást talán nélkülöző édesanyákat mélyen érinti e kedvesség. A szeretet ilyen konkrét cselekedetei azok, amelyek elindítanak embereket az egyházi közösség és Isten felé. – Ilyen formájában a baba-mama klub tehát nemcsak a keresztségre jelentkezők befogadója, és nemcsak a keresztelési beszélgetésekben segítő szülők találkozóhelye, hanem megtérések elindítója is.

d) Óvodás és alsós hitoktatás – és a szülők képzése

A szülőkkel való kapcsolat ápolására alkalmasak az óvodás korú gyermekek részére szervezett játékos-hittanos összejövetelek, amelyek alatt a szülőkkel beszélgetéseket tartanak a hit kérdéseiről.¹¹ Hasonló alkalmak az alsós gyermekek hittanórái:

Ha hívő mamák elhozzák gyermekeiket óvodás (vagy 1-2 osztályos, vagy elsőáldozó) hittanra, ismételten tapasztaljuk, hogy csatlakozik hozzájuk egy-egy ismerősük, barátnőjük. Amíg a gyermekek hittana folyik, a szülők megvárják a kis gyermekeket, s beszélgetnek. – Több plébánián kihasználták ezt az alkalmat (majd tudatosan ennek megfelelően szervezték az alkalmakat). Néhány hívő mamát felkészítettek, hogy amíg a gyermekek hittana tart, ők beszélgessenek a szülőkkel ugyanazokról a hitbeli alapkérdésekről, amelyekről a gyermekek tanulnak. – Sok szülő érzi a felelősséget gyermekéért. Szeretné megérteni a vallási alapkérdéseket, amelyekről gyermeke hall a hittanon.

Ha a mamák hittana a szülőket nemcsak elméletre, hanem hitből fakadó életre, például férjeik mélyebb szeretetére, megértésére is tanítja, a férjek gyakran felfigyelnek a feleségük életében, illetve kapcsolatukban beállt változásra, s maguk is érdeklődni kezdenek a hit iránt.

Több plébánián, ahol felfigyeltek a papák megszólításának e lehetőségére, elkezdtek találkozókat rendezni különös figyelemmel a papák meghívására. E találkozásokra való meghívóban is olyan témákat hirdettek meg, amelyek a nem hívő szülőket is érdekelhetnek.

Amint az előző példákon láttuk, mindezen esetekben először nem a hit kérdéseiről beszélünk, hanem a házastársi kapcsolatot, a gyermeknevelést érintő témákról. A résztvevők ezek által – és a hívő párokkal és közösséggel való kapcsolat által – közvetve jutnak el a hit témáinak megértéséhez. Pl. hogy milyen szerepe van az esti közös elcsendesülésnek, a házaspári beszélgetéseknek, illetve a közös esti imának a párkapcsolatban; hasonlóan milyen ereje és hatása van a házasságban Jézus tanításának, a keresztény szeretetnek: a megbocsátásnak, újrakezdésnek, stb^.12

2) A családok gondozásának néhány egyéb formája

a) Családi ünnepek

Családok megáldása – A liturgikus évben adott a Szent Család vasárnap. Több plébánián bevezették, hogy e vasárnap a családok megáldásának vasárnapja is lett. A családok örömmel fogadták a meghívást, hogy e vasárnapon egész családjukkal (gyermekeikkel és a nagyszülőkkel is) közösen jöjjenek el a szentmisére, és ott az egyház áldásában részesülnek.

Házassági évfordulók ünneplése – Évente egy megfelelő vasárnapon meghívjuk azokat, akik pl. 25, 50 éves évfordulójukat ünneplik (de meghívhatók az 1, 10 stb. évfordulósok is). Áldásban részesülnek – a szertartáskönyvben található módon.

A plébániák, templomok építésekor (a nyugati országokban már 50-70 éve jelen van a törekvés) elsődleges célnak tekintik, hogy a plébánia, estenként a templom a közösség találkozási helye is legyen, azaz alkalmat adjon személyes beszélgetésekre, kapcsolat-teremtésre, ünneplésre. – A család plébániai ünnepeinek körülményeit is hasonló módon kell próbálni megteremteni.

b) Családi lelkigyakorlatok –házaspári nap

Közismertek a lelkigyakorlatoknak olyan formái, amikor a plébánia híveinek elkötelezettebb tagjai, csoportjai több napra kilépnek az otthoni feladatok vonzásából, hogy a egyéni-lelki és a közösségi életük megújulásának szenteljék ezt az időt.

A lelkipásztorkodás első feladata a családok támogatása, erősítése. Több plébániai lelkigyakorlaton bevezették a példaértékű gyakorlatot, hogy a lelki „táborok” alkalmával minden alkalommal egy napot a házaspároknak, a családok illetve a házaspárok lelki megújítására szentelnek.

c) A családmozgalmak és a családi lelkipásztorkodás

A Familiaris Consortio-ban a pápa és a világ püspökei így fogalmaznak: „Elismerést és megbecsülést érdemel az a sok egyházi egyesület, csoport, mozgalom vagy bármilyen nevet viselő közösség, amely – mindegyik a maga jellegzetességei, céljai, szolgálatai szerint – a család lelkipásztori gondjával törődik.”

„A Szinódus nyilvánosan elismerte az ilyen apostolkodó, nevelő és lelkiséget ápoló egyesületek hasznos voltát. a keresztény családokat a többiek számára valóban erjesztő kovásszá és fényforrássá teszi.” (FC 72)

A családok gondozásának egy sajátos és klasszikussá váló útját járják egyes családmozgalmak. Sajátosan figyelemreméltó hazai egyházunkban is pl. a „Házas hétvége” mozgalom, amely elsősorban a házasfelek közötti kapcsolat megújításában művel „csodákat”, továbbá segít a pároknak az egyházban, a plébánián, illetve családos közösségekben betöltött helyük megtalálásában. Hasonló modellt nyújt a házaspárok megerősítésére és gondozására a „Mécs Családközösség”. ¹³ Mindkét mozgalom nyitott minden jelentkező család vagy plébánia támogatására, és segítséget és modellt tud kínálni a családok gondozásában.¹⁴

d) A házaspári csoportok – illetve a férfi csoportok

A családcsoportoknak többféle formája létezik. Családokat közösséggé kapcsolhat, pl. ha közös feladatokat vállalnak a plébánián.

A házaspári csoportok létrehozásának gyakori akadályai a párok közötti rejtett – és esetleg évek óta megszokott és esetleg intézményesített – feszültségek. A Házas Hétvége vagy Mécs Családmozgalom első feladatának tartja maguknak a feszültségeknek feloldását: a házaspárok megtanítását arra, miként tudják elfogadni egymást, illetve megbeszélni és megoldani az egymás közti feszültségeiket.

A plébániai lelkipásztorok számára is nagy lehetőség a nevezett mozgalmak lelkigyakorlatain (és „tréningjein”) való részvétel. A jelzett probléma megoldásának lehetősége továbbá – helyi szinten – a külön férfi és külön női csoportok (legalábbis átmeneti ideig tartó) létrehozása. – Ugyanazok a férfiak, akik elviselhetetlenek tudnak lenni a „koedukált” csoportban, egy csupán férfiakból álló csoportban gyakran képesek a lelki életben (az embertársi kapcsolatban és a párkapcsolatban) való érlelődésre, elmélyülésre, házassági problémák őszinte megbeszélésére, illetve arra, hogy lépéseket tegyenek e problémák megoldása érdekében. – Tehát e csoportok célja is természetesen a házasságok, családok megerősítése.

e) A szülők meghívása, a gyermek-hitoktatás alkalmával

Európa-szerte terjed a gyakorlat, hogy a 10 évnél fiatalabb gyermekek katekézisét (s a szentségekhez, elsőáldozáshoz vezetést is) akkor vállalják, ha egyik szülő részesévé válik a vallásos nevelésnek: maga is megismerkedik azokkal a hitbeli kérdésekkel, amelyekről a gyermek tanul, és próbál segíteni neki a vallásos élet gyakorlatában – hisz egyébként a gyermek szentségekhez vezetése az esetek többségében hiábavaló. (Az európai és hazai felmérések, a szekularizáció növekedésével arányban még egyértelműbben igazolják, hogy a gyermekkorban szentségekhez vezetett gyermekek 99%-a nem kapcsolódik be az egyházi életbe, ha legalább egyik szülőjük nem gyakorolja vallását.) Sok szülő megérti ezt a meghívást. És nem egy esetben a szülő megtérésének, vagy gyermekkori hite felelevenítésének útja lesz ez; s lényeges része a családi lelkipásztorkodásnak.

Serdülők, jegyes korba kerülőknek beszélgetések a házasságra készülésről – szembefordulva a szabad szexszel: megmutatva a kapcsolatépítés első fontosságát…