14. A nevelési elvekről – a gyakorlatban

(A szeretet, fegyelmezés, engedelmesség, párbeszéd stb. útjai. És a kommunikációs eszközök használatáról)

(A felelősök lássák, nem szükséges-e két találkozóra bontani az alábbi anyagot)

Bevezető ének:

Fogadd el Uram szabadságomat…

Jézus életem, erőm, békém…

Ne félj, mert megváltottalak…

Kérdések lelkünk megosztásához: Mi történt velem/ünk az elmúlt hónapban?

Elmúlt heteimben hogyan jelentek meg a házasság szentségének titkai, témái?

Milyen örömet és milyen nehézséget okoz nekem gyermekeink nevelése?

Bevezető ima: Urunk Jézus! Te azért is lettél emberré, hogy példáddal taníthass bennünket. Add kegyelmedet, hogy a házasság szentségének erejében, a Te fényedben tudjuk tanítani, nevelni gyermekeinket, és szavaink mögött álljon példánk is. Ha a nevelés közben tapasztaljuk, hogy mi is hibázunk, segíts, hogy új erővel és közös felelősséggel fogjunk neki gyengeségeink kijavításának. Gyermekeinket szeretnénk megtanítani az engedelmességre; segíts, hogy mi is lelkiismeretünk első hívására teljesítsük a Te akaratodat, és első hívásra teljesítsük házastársunk kéréseit. Meg szeretnénk tanítani gyermekeinket a számítógép és tv helyes használatára; segíts, hogy legyen erőnk korlátokat állítani magunk számára is e téren. Gyermekeinket a párbeszédes neveléssel akarjuk vezetni és önállóvá tenni; add nekünk Lelkedet, hogy élő és folyamatos legyen a párbeszéd házastársunkkal; hogy legyen meg a heti egy esténk, amelyet a minőségi beszélgetésre szánunk. Vezess minket, hogy a csoport-találkozásaink is segítsenek abban, hogy támogassuk egymást hibáink legyőzésében, és együtt haladjunk a tökéletesedés útján. –Add, hogy mai találkozónk irányt és erősítést adjon gyermekeink nevelésére. Ámen!

Isten Igéje: Sir 30,1-13. vö: Ef 6,4

Témánk: A nevelés konkrét feladatai

Az AL kiemeli, hogy „az alapvető kihívások egyike, amellyel a családoknak ma szembe kell nézniük, kétségtelenül a nevelés, amelyet nehezít az aktuális kulturális környezet és a média nagy befolyása” (84). Ezért külön fejezet is foglalkozik a keresztény nevelés alapelveivel.

Ferenc pápa felhívja az egyházi vezetést, a plébániákat és munkatársaikat, az egyházi intézményeket, egyesületeket és a katolikus iskolákat, hogy nyújtsanak támogatást a szülőknek a keresztény nevelés terén: előadásokkal, megbeszélésekkel tanácsadásokkal (246, 279). Létre kell hozni olyan képzési programokat – írja – amelyek irányt mutatnak, az egymással olykor ellentétes (vagy egyoldalúan liberális) nevelési modelleket felkínáló világban, a helyes szülői, nevelői magatartásra (279, 280; RF 66-68); s ehhez természetesen figyelembe kell venni a jelen pedagógia, pszichológia, didaktika eredményeit (280).

Az AL 7. fejezet teljességgel megadja a nevelés alapelveit. Ezekkel az előző évben megismerkedtünk. A következőkben a legfontosabb szabályok életre váltásáról szólunk, tanácsként a gyermekeket nevelő szülők számára.

1.Az AL szól a családi életről, mint a nevelés első közegéről és alapfeltételéről (274-276) Fogalmazhatunk így: minden nevelés előfeltétele, a szülők közötti szeretet, egyetértés. Ezt tehát ápolni kell nemcsak önmagáért, hanem a nevelés feltételeként is.

– Szülés után a mamák kísértése, hogy babájuk felé fordul figyelmük, s férjük kiszorul életükből. A férjek ezt megsínylik. Ehelyett: a férj maradjon első helyen, és vonják be a kicsi gondozásába is!

2. Feltétel nélküli szeretet éreztetése (feltölteni a gyerek „érzelmi tankját“)

Az AL így fogalmaz: „minden nap új módokat kell kitalálni az elismerés kifejezésére, a szeretet jelzésére (276). Ennek alapformái:

– szemkontaktus, elfogadó tekintet, rámosolygás (feltétele a mi belső békénk)

– testi kontaktus pl: simogatás, ölelés, puszi

– dicséret – naponta háromszor annyi, mint ahány intést a gyermek kap (AL 276)

– Az első gyermek sebe szokott lenni: hogy a második megjelenésekor ő háttérbe szorul, és ez megsebzi. Megoldás: Külön figyelni rá, bevonni képességei szerint az újszülött szeretetébe.

Növekvő első gyereket is agresszívvá tehet a fenti élmény: Ilyenkor legyünk külön figyelemmel rá, biztosítsunk külön időt, programot csak vele, kapjon több ölelést

3.Fegyelmezés – Az AL több formában beszél a gyermek akaratának neveléséről, valamint a megfelelő feltételek esetén a büntetés ösztönző erejéről (AL 263-67; 268-270): Lássuk a gyakorlatban:

– Ne akkor fegyelmezzünk, ha a gyerek vagy mi fáradtak vagyunk.

– Válasszuk szét a büntetést és az ingerültséget. Ha néha ingerülten szólunk, az esti imában kérjünk bocsánatot.

– Amikor tiltunk, előbb magyarázzuk meg, miért tilos ez. Majd beszéljük meg, hogy ha 2x szólok, harmadszorra „sajnos meg kell, hogy büntesselek”. „Pedig nagyon szeretlek, de szeretném, hogy jó legyél! Ugye érted?” – Legyünk következetesek hogy ne kelljen 3-nál többször szólni. Ezáltal rövidesen létrejön a családi béke!

– Tanítsuk meg az alapszavakra: kérem, köszönöm, bocsánatot kérek (AL 266). Azaz tanítsuk meg kérni, köszönni, és bocsánatot kérni szüleitől, testvéreitől és másoktól; és alkalmasint jóvátenni az okozott rosszat (AL 268)

Az IGEN és a NEM megtanítása?

Az AL többször beszél a fokozatosság fontosságáról, a fegyelmezéssel kapcsolatban is: és hogy nem szabad egyszerre túl sokat követelni (271-273). Azt is kijelenti, hogy a folyton büntető magatartás súlyosan ártalmas (269).

– Nem az a legfontosabb, melyik területen mondunk nemet, hanem az, hogy legyenek világos helyek, ahol megtanulja mi az IGEN és mi a NEM!

– Ami életveszélyes, ami másban kárt tesz, azt sosem szabad

– A szülők együtt beszéljék meg a fontos határokat, és együtt tartassák be azokat. Először egy ponton, majd lépcsőzetesen több esetben. Ha nem értenének egyet valamiben: fontosabb a köztük levő egyetértés, mint egyiküknek vagy másikuknak tökéletesebbnek gondolt elképzelése. A szülők egysége a legnagyobb nevelő, és egyenetlensége a legnagyobb ártalom!

Engedelmesség

Az AL beszél a határok szabásának fontosságáról, de alapfogalma ezzel kapcsolatban is a rávezetés, a párbeszédes nevelés (262-264, 268-270 stb.) – Néhány konkrét teendő:

– Akkor kérjek, ha igazán szükséges (ésszel kérjek)

– Ha a kis gyermek nem érti, mi az, hogy “gyere ide”, szeretettel meg kell fogni kezét és oda kell vezetni.

– Segítsünk neki megtanulni a fogalmakat, segítsünk a feladat végrehajtásában (eleinte együtt pakoljuk el a játékokat…)

– Adjunk neki időt, hogy felfogja mit kérünk, s utána csinálja is meg. Szóljunk neki időben (pl. öt perc múlva ebéd; még kétszer lecsúszhatsz a csúszdán, utána megyünk…)

– Ha kérek valamit, ne nyugodjak bele, hogy a gyerek ne csinálja meg (Ha harmadik szólás után néhányszor büntetnem is kell, rövidesen kialakul a teljes engedelmesség!)

– A büntetés után legyen mindig 3-szoros a szeretet-, a megbocsájtás kifejezése, s a meghívás az újrakezdésre (AL 263-267)

4.Rendszeresség, napirend kisgyermekek életében

A liberális nevelés szerint végső soron mindent a gyermek döntésére kell bízni. Az AL a nem-liberális pedagógiával egyetértésben hangsúlyozza a korlátok megtanulásának fontosságát, mely által a gyermek önállóvá válik, és majd képessé az önfegyelemre (264-269).

Néhány gyakorlati példa (melyek mind jól működtek csoportjaink minden mamájánál!)

a) A hosszabb, 6 órás, éjszakai alvásra rá lehet szoktatni már 6-8 hetes csecsemőket (2-3 éjszakán át kell csak kibírni sírását, hogy a baba rászokjon a hosszabb alvásra). „A csecsemőnek is joga van a kipihent anyához.”

– Ne váljék szokássá, hogy a gyermek csak szüleivel – avagy közöttük – tud aludni.

– A napirend (és a határok) biztonságot ad már a pici gyereknek: mert ő is tudja, mi fog következni, illetve hol vannak a határok.

b) Csecsemőkorban: sok pszichológus szerint, a gyermek rendhez szoktatásához segít a rendszeres szoptatás – általában kb. 3 óránként, nem minden felsírásra. Az idézett családcsoportokban minden mamának sikerült ezt bevezetni a baba 2-6 hónapos kora között. (E kérdésben ugyan ma a liberálisabb vélemény elterjedtebb. Ha az élet többi területén az anya tud majd határokat szabni, akkor e kérdésben a másik vélemény is működhet.)

c) A már mászkáló gyermeknek jót tesz, ha nincs mindig anyja nyakán, ha tud olykor magában is játszani: ez önállóságát és a szülői függéstől való egészséges elszakadását növeli. (Az édesanyának, akinek gyermeke nem viselte el, hogy egyedül hagyják, azt tanácsolták társai: nagyon határozottan közöld vele, hogy kicsit egyedül kell lenned. Erre a gyermek hagyta elmenni anyját.) – Az édesanya így tudja biztosítania maga számára a 15 perces reggeli imát-elcsendesülést: amely biztosítja a lelki megbékélést és az örömteli nekiindulást a napi feladatoknak: és ez százszorosan visszatérül! (Sokszor magát kell csak legyőznie, hogy ne sodorja el a felhalmozódott mosogatnivalók látványa.)

5.Párbeszédes nevelés.

Az AL nevelési fejezetének egészét átjárja a meghívás a párbeszédes nevelésre, amint erről szóltunk már a 8. fejezetben. A következőkben ennek konkretizálásáról szólunk.

A végrehajtás konkrét módja: A kicsit növekvő gyermek – az 5-6 éves, majd még inkább a 6-10 éves – nevelésének fontos elve: hogy beszéljük meg vele, mi a jó, és mi a rossz… Ezután menjen külön és ő fogalmazza meg, írja le, hogyan fogja elkerülni egy-egy visszatérő hibáját. Miután leírta, beszélje meg leírt tervét anyjával (szüleivel). Ettől kezdve már nem a szülők „parancsolgatnak” neki, csupán segítenek, hogy tartsa be azt, amit ő maga határozott el. Ez a párbeszédes nevelés erősíti a gyermek erkölcsi döntőképességét – és a serdülő korban lecsökkenti vagy megszünteti a szülőkkel szembeni ellenállást.¹

6. Mire kell vágynunk-, mit kell elérnünk a gyermek nevelésével?

Az AL-t egésze választ ad a nevelés céljainak kérdésére is. Itt röviden konkretizálva fogalmazzuk meg ezeket:

1. Önállóvá váljon (a nagyobbaknál következik majd be, de a kicsi korban kezdődik). Ma egyik legnagyobb hibának tartja a pedagógia, a pszichológia a gyermekek önállótlanságát, túlzott elkényeztetését, szülő-függését. (Főleg anyák hibája: túlzottan aggódik, mindent helyette csinál, nem állítja a lábára). Az eredmény: felnőtt kori önállótlanság, bizonytalanság; s a rossz házasság is.

2. Alakuljon ki megfelelő önértékelése, amely által képessé válik kezelni az élet kihívásait. Az értéke nem az, hogy Ő a legjobb tanuló, a legszebb, a legjobb sportoló. A teljesítmény-centrikusság (túl sok, helytelenül alkalmazott szülői dicséret vagy a sok elvárás) árt a gyermeknek, és egész életére kihatóan lerombolja helyes önértékelését; akár jól teljesít a gyermek, és túl-dicsérik őt, akár közepesen teljesít, és folyton szidják. A helyes alapelv: Te érték vagy úgy, ahogy vagy: Isten szeret és terve van Veled!

3. Kapcsolat-teremtő képesség, mindenkivel. (A félénkség nagy arányban legyőzhető gyakorlással). Ennek egyik megalapozása, ha a gyermek megtanul kérni, köszönni és bocsánatot kérni. Ide tartozik, hogy minden nap találjunk új módot a legrakoncátlanabb gyermek(ek) megdicsérésére, és házastársunk megdicsérésére is. Fontos gyakorlati elem: tudjon örömet szerezni másoknak. Ez az önmagából való kilépésnek és a kapcsolatteremtő képesség növelésének egyik legtermékenyebb eszköze.

d) A személyes kapcsolat Jézussal-Istennel. Ebben gyökerezik az előző két képesség is (az AL külön pontja szól a „hit továbbadásáról” 287-290).

– Hogy érik el ezeket a szülők? – Nem szabad sajátunknak tekintenünk sem házastársunkat, sem a gyermeket. A gyermekek a legtöbbet a szülők páros magatartásának példájából tanulnak. Ha „vallásos” szülők gyermekei nem válnak vallásossá, általában a szülők közötti kapcsolatban volt hiba. – A gyermeket Jézusra tekintve tudjuk igazán szabadnak, azaz Isten gyermekének tekinteni. Ilyen dimenzióban tudjuk őt értékelni és tudunk szabadságot adni neki. Ha így szeretjük őt, egészséges önbecsülésre jut, másokat is becsülni fog, és átjárja őt is Jézus szeretete, s a Belé vetett bizalom (vö. 287-90).

6. A kommunikációs eszközök helyes használatáról

„A családi környezetben lehet megtanulni a kommunikációs eszközök üzeneteinek kritikus megkülönböztetését is. Sajnos bizonyos tv-programok vagy nyilvánossági formák negatívan befolyásolják, vagy gyengítik a családi életben kapott értékeket. – 275. A családok fontos feladata a várakozásra való képességre nevelés. Nem arról van szó, hogy meg kell tiltani a gyermeknek az elektronikus eszközökkel való játékot, hanem meg kell találni a módját, hogy tudja késleltetni e vágya határtalan kielégítését. Ha a gyermek megtapasztalja, hogy tud uralkodni önmagán, gazdagabbá válik önértékelése. 278. A kommunikációs és szórakoztató technológiák olykor eltávolítanak egymástól: például ha az étkezés alkalmával mindenki a mobiltelefonjára koncentrál, vagy amikor egyik házasfél órákat tölt egy elektronikus eszköz előtt, s közben a másik elalszik. A családban erről is olyan megegyezésekre kell jutni, amelyek biztosítják a családtagok találkozásainak elsőbbségét.” – „Nem tagadhatók a kommunikáció új formáinak a gyermekeket és serdülőket fenyegető veszélyei, akik ezek révén olykor akaratgyengévé válnak és elszakadnak a valós világtól.”

Az agykutatás a kommunikációs eszközök hatásáról – kisgyermekekre

a) Agyunk legbonyolultabb részén az úgynevezett frontállebenyben fejlődik ki az önmagunkról alkotott képünk; és ezzel együtt az a késztetés, hogy a világ felé forduljunk, cselekvéseket tervezzünk, impulzusokat kontrolláljunk és elviseljük a frusztrációkat. Ennek korai gyermekkorban, körülbelül 6 éves korunkig ki kell alakulnia. A mindezért felelős agyi hálózatok csak akkor fejlődnek ki, ha a gyerek olyan dolgokkal foglalkozik, melyeket képes megérteni, és amelyeket ő is tud alakítani. Ez azonban ma egyre nehezebb. – Régebben a gyermek környezetében levő eszközök, készülékek érthetőek voltak. A bicikli, a gőzgép, még az autó is. Egy gyerek szét tudta szerelni a vekkert, megvizsgálhatta a belsejében található fogaskerekeket, s ezzel megfejtethette a működtető mechanizmust. Ma, az információs technikák korában a dolgok gyakran oly bonyolultak, hogy az ok és okozat kapcsolatát csak nehezen vagy egyáltalán nem tudjuk felfogni. Például, hogy miért mozog a nyíl a képernyőn, amikor mozgatjuk az egeret. Az értelmi összefüggésnek ez a hiánya azt eredményezi, hogy a gyereket egyszer csak nem fogja érdekelni az okok és okozatok kapcsolata. – Ezért az agykutatók szerint az volna jó, ha a gyermek 6 éves koráig nem nézne tv-t, nem játszana számítógéppel (mások 3-5 éveseknek legfeljebb napi 30 percet engedélyeznének, 6-8 éveseknek 1 órát), s természetesen ne legyenek szobájában ilyen eszközök! A sok tv nézés, internetes játék során a gyermek azt tapasztalja, hogy neki csak egy gombot kell megnyomnia, és nincs más befolyása az eseményekre. S ez kiöli a kreativitását, a kezdeményező-, következtető képességét, és passzívvá, bezárkózottá teszi.

b) Egy másik tudnivaló: Ha a kis gyermeket túl sok inger éri, amelyeket nem tud felfogni, ez is károsítja az agyát. Sok hiperaktív gyerek a túl sok korai benyomás hatására vált ilyen sérültté. Ne vigyük őket plázákba, sem olyan helyekre, ahol a benyomások tömege zuhan rájuk. -– Az olvasás a későbbi években is jobban erősíti az agy fejlődését, mint az internetezés. Mert egy jó mese, majd egy történet olvasásakor el kell gondolkozni a történteken, fantáziaképeket kell alkotni, következtetéseket lehet levonnia. Ezek híján idősebb korban is káros a túl sok internetezés. – (A gyermek önállósulását károsítja, ha minden vágyát teljesítjük, anélkül hogy személyes cselekvésre, kreativitásra szoktatnánk.)

c) Kisgyermek ne nézzen akciós filmet, sem vad, agresszív mesét, ne játsszon ilyen internetes játékot. A gyermek elsajátítja a viselkedést, amelyet gyakorol pl. hogy az interneten egy játékban puskával le tud lőni akár 100 embert. – Kimutatták pl., hogy az 5-6 éves gyerekeknél a pénzzel való játék is a segítőkészség csökkenését eredményezte, szemben a gombokkal játszók csoportjával.

d) Nagy beavatkozás a gyerekek életébe a reklám! Akik nézik ezeket a tv-ben, az interneten, anyagiasabbakká válnak, illetve kívánják azt, amit felkínálnak nekik. Védekezésünk: „leplezzük le” a reklámot, mondjuk el, hogy ezzel csak el akarnak adni neked egy árút. „Gúnyoljuk ki” a reklámot, amely becsap sok osztálytársat is, és azok hagyják becsapni magukat. Fordítsuk szembe a gyermeket a „kötelező társadalmi normákkal”, hogy függetlenné váljon ezektől. (A TV és internet nézésének a gyermekekre való súlyos kárairól számos vizsgálat található az interneten, melyek lényegileg mondottakat fogalmazzák meg.)

Tanúságtétel: 1. A nevelési elvek fenti összefoglalásához az AL-ban megfogalmazott elvek megélése vezetett. Egy plébánia baba-mama klubja összefogott a pedagógiát szakemberként ismerő lelkipásztorukkal és a plébániai családok csoportjaival, hogy maguk és mások számára megpróbálják összefoglalni az általuk megismert és gyakorolt nevelési alap-elveket, melyek a kisgyermekkorban vagy nagyobbak esetében érvényesek. Sok megbeszélés eredményeként a fent bemutatott elveket fogalmazták meg. A jelen írás szerzője kapcsolta azokat az Amoris Laetitia megfelelő pontjaihoz, illetve kapcsolta hozzá a médiával kapcsolatos, témánkat érintő kutatásokat.

2. Egy édesapa meséli. Hatan vagyunk testvérek. Nagyon szerető szüleink voltak, és hálásan emlékezem arra is, hogy határozottak voltak a nevelésben is. Édesanyánk nehezebben büntetett, de szükség esetén, hiábavaló figyelmeztetések után jelezte, hogy elmondja édesapánknak a történteket. Édesapánk törekedett tartani magát ahhoz, hogy 3 hiábavaló figyelmeztetés után büntet. Könnyebb büntetések többször előfordultak, pl. le kellett írnunk ötvenszer, hogy „nem verekszünk többé”, máskor kukoricán kellett térdepelnie a sarokban annak, aki többször rendetlenkedett. Utána mindig bocsánatot kellett kérnünk, és ő is, édesanya is mindig nagy szeretettel kifejezték: szeretlek, légy jó. Néhányszor kaptunk verést, pontosabban az összes gyerek közül talán csak ketten kaptunk, akik a legelevenebbek voltunk. Engem kétszer fenekelt el édesapa egy vesszővel, amit akkor jól megérdemeltnek éreztem. Érdekes és jellemző, hogy több verésre se nekem, se a többieknek nem volt szüksége. – Ahogy a pedagógia mondja, néhány megfelelő időben kiszabott büntetés egy egész csoportot, egy egész osztályt meg tud fegyelmezni.

Pedagógusként magam is megéltem ugyanezt az elvet több osztállyal. Még abban az időben kezdtem tanítani, melyben megengedett volt büntetésként pl. a vonalzóval vagy pálcával a tenyérbe ütni. Egy alkalommal egy negyedik osztályban két fiú állandóan bele poénkodott az órába vagy piszkált valakit, a többiek meg nagyokat nevettek rajtuk. Előbb megkérdeztem az osztályt, szerintük jó-e, ha valaki sokszor megzavarja az órát. Jó kis párbeszéd alakult ki, és az osztály rövidesen megfogalmazta véleményét, hogy ez árt az egész osztálynak. Így a rendetlenkedők látták, hogy megszűnik számukra a beleszólás „sikere”. Tovább kérdeztem az osztályt, mit kellene csinálni, hogy megszűnjék a rosszalkodás? Ők hamar közös véleményre jutottak, hogy meg kell büntetni a vétkest. Elmondtam mennyire fájna nekem, ha büntetni kellene. Tudom, azok sem rossz gyermekek, akik beleszólnak, csak fegyelmezetlenek. De ha két figyelmeztetés ellenére harmadszor is beleszólnak, kénytelen lennék két tenyerest adni. A következő órán hamar megtörtént a két rendetlenkedés egyikük részéről. A harmadiknál az osztály felzúgott: most már meg kell büntetni. Azt kértem: adjunk még egy lehetőséget, hogy mostantól jó lehessen. De sajnos, ha még egyszer előfordul, büntetnünk kell. Az érdekelt egy idő múlva ismét rendetlenkedett. Kihívtam. Szeretettel és szomorúan néztem rá. Te nem vagy rossz gyerek, de sajnos fegyelmezetlen. Nem szabad, hogy elrontsd az órát, és magad is megszokd, hogy rossz legyél. Most sajnos meg kell, hogy büntesselek. Két erőset ütöttem a tenyerébe. Sziszegett, majd lógó fejjel ment helyre. Nemsokára megszólítottam, és azt mondtam: óra után maradj itt, hogy beszélgessünk kicsit. Óra után kifejeztem neki, hogy értékes gyereknek tartom, és szeretném, hogy jó gyerekké váljon, majd magamhoz öleltem… Következő nap, amikor a szünetben kiléptem az udvarra ez a fiúcska futott hozzám, és megölelt. Ettől kezdve nem volt komoly gondom ebben az osztályban sem vele, sem mással. A rosszalkodó kisfiúval pedig igazi barátok lettünk.

Kérdések az elmélkedéshez és beszélgetéshez: Házastársammal való egységem mennyiben ad alapot gyermekeink jó neveléséhez? Kell valamit javítanunk egységünk terén?

Hogyan sikerül ez: naponta többször dicsérni és megölelni gyermekeimet, mint ahányszor rájuk szólok?

(Életkortól függően: Miképpen sikerül óvnunk gyermekünket a számítógép és tv veszélyeitől? Hogyan mutatok neki példát e téren?)

Elhatározás: a) Kezdjük el egy gyermekünkkel a rávezető beszélgetést (jó a legnagyobbal kezdeni, ha 14 év alatti. A 14 év felettivel teljes partneri beszélgetésre kell törekedni, amelyben segítségét kérhetjük a példaadásra is.) Lehetőleg olyan témával kezdjük, amelyben számára is nyilvánvaló, hogy hibázik. Pl. nem kel fel reggel, mindig késik. Vagy mindig becsapja az ajtót, nem csinálja meg házi feladatát stb. Járjunk el a mondottak szerint. – Figyeljük meg magunkat, nem hibázunk-e mi is valami hasonló területen. Ez esetben mondhatjuk gyermekünknek: látod nekem is van javítani valóm, én is nekifogok veled.

b) Házastársunkkal beszéljük meg az első teendőket. Törekedjünk arra, hogy csak szeretettel fegyelmezzünk! Reggeli imánkban Jézus erejével készüljünk fel a napban várható nevelési nehézségekre, s a gyermekek iránti fokozott kedvességünk könnyebbé teszi a nevelési lépéseket.

c) Beszélgessük át a hónapban a következő találkozó újszerű témáit a szexuális nevelésről, hogy legközelebb tudjunk beszélgetni azokról.

Záró ének: A bevezetőben felsoroltak közül

Záró ima: Urunk! Köszönjük nagy ajándékodat, hogy ránk bíztad gyermekeinket, a világra hozatalukat és lelki-emberi vezetésüket. Te ismered a nevelés nehézségeit, hiszen még apostolaid nevelése sem volt könnyű feladat. Te meghaltál értünk és gyermekeinkért, hogy képesek legyünk mindig megújulni, minden elesés után újrakezdeni. Add nekünk Lelkedet, hogy vezessen bennünket. Adj megújult erőt egymás szeretetére, hogy a házasság szentségének kegyelme élőbb legyen bennünk és köztünk, és ez áradjon ránk és gyermekeinkre a nevelés területein is. Segíts, hogy a határok szükségszerű állítása mellett megtaláljuk mindennap azokat a lehetőségeket, amelyekkel örömet szerezhetünk gyermekeinknek. Taníts bennünket a gyermekekkel való személyes kapcsolat ápolására, amelyben megtapasztalhatják apai és anyai szeretetünket. Vezessen minket Szent Lelked, hogy minden nap meg tudjuk tenni a szeretet új lépéseit egymás és gyermekeink felé, hogy ezek erősítsék napról-napra családunkat. Had’ lehessünk így a Te szeretetednek, szentháromságos közösségednek és örömödnek jelei és hordozói környezetünk számára is. Ámen.