17. Az egyház önkritikája – a házasság egyoldalú bemutatásával kapcsolatban

(Meghívás a természetes családtervezésre, ma új módon)

Bevezető ének:

Szeretet áradjon köztünk, szeretet gyúljon bennünk…

Szeretnélek megtalálni önmagamban…

Boldogság öröm az életem… (Ha valaki látja az arcomat…)

Kérdések a tapasztalatok megosztásához:

Hogyan éltünk az elmúlt hónapban?

Sikerült gyakorolnunk, hogy a munkából való hazatéréskor fejezzük ki egymásnak szeretetünket?

Miként maradt meg-, vagy működött bennünk elmúlt találkozónk témája?

Bevezető ima: Urunk Jézus! Köszönjük Neked, hogy újra összejöhettünk! Irányíts ma minket Ferenc pápa levelének vezetésével az Egyházról való elmélkedésben. Jézus, Te élsz Egyházadban, élsz mibennünk. Te megváltottad Egyházadat és minden tagját és gyengeségeiket, bűneiket is. Te Lelkedet adtad, hogy minden korban megújítsa népedet. Újítsd meg ma is Egyházadat. Vezess minket is Szentlelkeddel, hogy élő, megújuló tagjaid legyünk, családjaink pedig élő kis-egyházak! Erősítsd bennünket, hogy vágyjunk mind teljesebben egyenként is eggyé válni Veled, családként pedig megéljük Rólad tanúságot tevő küldetésünket. Add, hogy halljuk meg a Lélek szavát mai találkozónkon, amikor az Egyház önkritikájáról, majd a házaspárokat érintő családtervezésről is fogunk elgondolkozni. Légy köztünk, hogy mai találkozónk is, családunk, közösségünk megújulására hívjon bennünket. Ámen!

Mai témánk: Az egyház önkritikája – a házasság egyoldalú bemutatásával kapcsolatban

A szinódus és Ferenc pápa alázatos és a jövőbe mutató önkritikát gyakorol az egyháznak egyes túl jogászi szabályozásaival szemben, amelyek a családdal, házassággal kapcsolatosak voltak (s melyek jobban illettek az elmúlt korokhoz, amikor Európa országaiban mindenki gyakorolta vallását). Korunk egyháza és pápái többször fogalmaztak meg már önkritikát az egyház múltjával vagy jelenével kapcsolatosan. Kezdődött ez a II. Vatikáni Zsinaton, majd folytatódott az utóbbi pápák ismételt bocsánatkéréseivel, amelyekben más egyházak vagy a világ felé fordultak. A zsinat kijelentette (kiemelten „Az egyház a mai világban” című dokumentumában, de több más dokumentumban is), hogy az Egyháznak minden korban a „mai világban” kell élnie, következőleg folyamatosan meg kell újulnia. Hiszen a normákat, jogi szabályozásokat, amelyek egy elmúlt kor szükségleteinek megfelelően jöttek létre, minden korban annak megváltozott körülményeihez kell alkalmazni.

Ferenc pápa szavai:

36. „Alázatosnak és realistának kell lennünk annak beismerésére, hogy olykor az emberekkel való bánás terén gyakorolt magatartásunk segített kiváltani azt, ami miatt most panaszkodunk. Ezért üdvös önkritikát kell gyakorolnunk. Ahogyan a házasságot bemutattuk, az is egyoldalú volt. Az élet továbbadásának elkötelezettségére irányuló (szinte kizárólagos) hangsúly miatt a házasság egyesítő célja, a szeretetben való növekedésre szóló hívás és a kölcsönös segítségnyújtás eszméje árnyékban maradt. Az új házasoknak sem nyújtottunk kísérést első éveikben, nem alkalmazkodtunk időbeosztásukhoz, nyelvezetükhöz, legkonkrétabb aggodalmaikhoz. Máskor a házasság nagyon elvont, mintegy mesterségesen megalkotott teológiai eszményét adtuk elő, amely távol állt a családok konkrét élethelyzetétől és valós lehetőségeitől. Ez nem azt váltotta ki, hogy a házasság vonzóbb legyen, hanem épp az ellenkezőjét.”

37. „Hosszú időn át azt hittük, hogy csupán hittani, bioetikai és erkölcsi kérdéseket hangsúlyozva – a kegyelem iránti nyitottságra való buzdítás nélkül – elégséges támaszt nyújtottunk a családoknak. Nehezünkre esik, hogy a házasságot dinamikus növekedési és megvalósulási útként mutassuk be, inkább úgy tüntetjük fel, mint egy életen át viselendő terhet. Attól is vonakodtunk, hogy teret biztosítsunk a hívők lelkiismeretének, akik sokszor előbbre tudják vinni személyes megkülönböztetésüket olyan helyzetekben, amelyekben az összes séma csődöt mond. A hivatásunk az, hogy neveljük a lelkiismeretet, és nem az, hogy helyettesítsük.” 49. „Azokban a nehéz helyzetekben, amelyekben a rászoruló emberek élnek, az Egyháznak különleges gondot kell fordítania a megértésre, a vigasztalásra, az integrálásra, elkerülve, hogy rájuk terhelje a szabályok egész sorát. Ezzel azt érnénk el, hogy elítéltnek és elhagyottnak éreznék magukat, éppen azon Anya részéről, aki arra hivatott, hogy elvigye nekik Isten irgalmasságát.”

A természetes családtervezésről

A pápai levél, a fenti önkritikával kapcsolatban az irgalmasságról szóló 8. fejezetében részletesen ír a megújult lelkipásztorkodásról, melynek jobban le kell hajolnia a mai kor házasságban-, avagy sebzett kapcsolatokban élő párjaihoz. Példaként állítja Jézust, aki lehajolt a kor bűnöseihez, sebzettjeihez, pl. a házasságtörő-, vagy a szamáriai asszonyhoz.

Az irgalmasság szellemében ír korunk házasságainak több kérdéséről, melyekkel könyvünk 10. fejezetében találkoztunk, és ír a természetes családtervezésről is, melyről most beszélünk.

A természetes családtervezés (=TCST) rövid bemutatása:

Az egyházi tanításban a TCST a családtervezésnek és általában a házastársi kapcsolat „rendjének” lényegi összetevője. A lényege, hogy a házaspárnak, ha nem szeretne most gyermeket, a nő ciklusai, illetve a terméketlen időszakoknak rendje szerint kell terveznie intim találkozásait.1 Korunk fejlett államaiban pl. az USA-ban is egyre több szakember javasolja a TCST-nek ezt az útját, illetve tartja károsnak a hormonális tablettákkal való védekezést, és az egyéb védekezési formákat (pl. azok bizonytalansága miatt is).

A TCST módszereinek sorában első változat a tüneti hőmérőzés volt, mert rájöttek, hogy a nő ébredési-hőmérsékletének ingadozása jelzi a termékeny és terméketlen időszakokat. Később a hüvely váladék megfigyelése a Billings-féle ovulációs módszer könnyítette a hőmérőzést, mely a méhnyak-nyák megfigyelésén alapul. Később e kettőt ötvözték, ez a legismerősebb napjainkban.

Újabban terjed a Creighton model FertilityCare. Ez a női ciklus és a fogamzás kapcsolatát vizsgálja, és segítséget nyújt ennek rendkívülien pontos megfigyelésében. (Különösen a meddőség vonatkozásában, de egyéb témákban is). – NaPro technológiát az előzővel kapcsolatosan is használják. Ez a hangsúlyt a helyes diagnosztikára és hatékony gyógyításra helyezi. Együttesen figyeli az emberi termékenység és a női egészség szempontjából kiemelkedően fontos jeleket, illetve rendellenességeket, és ezek figyelembevételével javasol meddőség esetén (nagy eredményességgel!) természetes gyógymódokat. (Vö. www.tervezztermeszetesen.hu

A módszerek alapvető ismeretéhez elvezethetnek a megjelent könyvek,2 de komolyabb megismerésükhöz ajánlják a szakemberek előadásait, és a velük való személyes beszélgetéseket. Budapesten folyamatosan van lehetőség ilyen tanfolyamokon, tanácsadásokon való részvételre. Honlapok alapján tájékozódhatunk, hol, mikor tartanak a témát ismertető előadás-sorozatot, illetve miként lehet tanácsadáshoz jutni. Egyes plébániákon is tartanak időnként a TCST-t ismertető kurzusokat, ami biztosítéka a kérdés közvetlenebb, és személyektől átadott megismerésének.

Az eddigi egyházi állásfoglalások a TCST-ről

A TCST-ről, mint a katolikus házasok számára eddig kötelező útról részletesen olvashatunk a pápai megnyilatkozásokban. Boldog VI. Pál pápa Humanae Vitae c. enciklikája teljes egészében ezzel foglalkozik. Ebben fogalmazta meg a TCST-vel kapcsolatos, a későbbi évtizedekben mérvadó normákat. VI. Pál pápa az enciklika megírásához összehívott egy munkacsoportot a katolikus erkölcstannak és a szakorvosoknak legnevesebbjei közül, hogy velük beszélje meg e szakterületüket érintő témát. Mindenki elismerte, hogy a tervezett írás mélységes igazságokat tartalmaz, de a csoport többsége amellett szavazott, hogy a TCST-t kötelezőként nem szabad előírni. Mert sok helyzet lehetséges, amelyben a TCST így nem működik, illetve amikor hívő katolikusoknak nincs módjukban e témát ilyen részleteiben megismerni, illetve gyakorolni. VI. Pál pápa ennek ellenére, pápai tekintélyére hivatkozva kiadta az enciklikát. Szent II. János Pál pápa Familiaris Consortio c. apostoli buzdítása is képviselte és összefoglalta VI. Pál tanítását, majd Benedek pápa tanítása is (FC 28-35).

Vannak mélyen hívő katolikusok, akiknek a TCST gyakorlásához elég megokolás volt az, hogy ezzel egyházunk iránymutatását követik. Sokan azonban pontosabb megokolást szeretnének. Ez megtalálható idézett pápai dokumentumokban, elsősorban nagyon magas erkölcstani megokolás formájában.

Lássuk vázlatosan, hogyan világítják meg a TCST szépségét, hasznosságát, akik aszerint élnek. Azt vallják, hogy az kapcsolatuknak sajátos fényt ad: mert átélik, hogy ily módon Isten tervébe is kapcsolódnak, amennyiben a női testbe teremtett ciklusoknak megfelelően egyesülnek. A TCST-t élő párok ilyenfajta példákat is szoktak mondani, hogy amikor egy ember csokoládégyárban dolgozik, mindig eszik csokit, és az egyhamar hétköznapivá, akár utálatossá válik számára. A TCST által, mivel bizonyos tartózkodási időket iktat be a testi kapcsolatok közé, azok nem szürkülnek el, ellenkezőleg mindig közös ünneppé lesznek.

Nagy segítséget jelent a TCST a házassági egyensúly számára különösen 10-15 év házasság után, amikor erősen megváltozik a nők és a férfiak igénye a nemi kapcsolat sűrűségét illetően. Emiatt sokan annyira összekülönböznek (amint ezt minden lelkivezető vagy családi tanácsadó gyakran tapasztalja), hogy a nő elutasít minden kapcsolatot; és ez súlyos krízisekhez vezet. A TCST viszont segít, hogy a férfi hullámzó igénye a nő számára se legyen teher: hiszen nem egyik vagy másik fél hangulata határozza meg a testi találkozások rendjét, hanem Isten terve, a női természet által.

Nem kis erőforrás a TCST az önfegyelem tanulásának terén is. Akinek házasságában túlzottan központi helyet foglal el a szexuális elem – főleg ha házasságra készülve sem éltek e nélkül –, azok jobban ki vannak téve annak, hogy mindig teljesíteni akarják ilyen vágyaikat (ami többnyire a férfiak esetében szokott így lenni). Ez sok váláshoz is vezet, pl. egy új szerelem váratlan fellépése esetén, – amelyre egyébként minden embernek, párnak fel kell készülnie. – Erős igazolása a TCST-nek, hogy a kutatások szerint a TCST-t követők között ismeretlen a válás!

Fontos szempont, ami a Humanae Vitae pápai enciklika szemléletének hátterében is áll, hogy ha mi átvesszük azokat a fogamzásgátlási módokat, amelyek ma minden fiatal számára hozzáférhetővé teszik a szexualitást (és amelyek így nagymértékben hozzájárulnak a mai szabad szex kialakulásához, a kapcsolatok és házasságok tönkremeneteléhez), akkor azt mondjuk a fiataloknak, hogy ezek a szerek és módszerek jók.

Ami a TCST általánosan kötelező volta ellen szól, hogy az sokak esetében nem, vagy alig kivitelezhető. Kiemelten, ha az egyik házasfél pl. nem hívő és nem hajlandó ezt vállalni (de ilyenkor az egyházi álláspont szerint a házasság egysége élvez elsőséget). Továbbá ha pl. a családapa külföldön dolgozik, és havonta csak egy-egy napra tér haza, munkaadóitól függő időpontban. Másoknál a női ciklus rendezetlen, nem pontosan követhető. Nagyon sokan vannak, akik nem ismerik az egyháznak ilyen előírását, vagy nem jutnak kielégítő információhoz, illetve oktatáshoz arról. Mély szegénységben élő országok körülményei között nem megvalósítható a női ciklus állandó figyelése, feljegyzése, követése.

A 2015-16-os szinódus és az AL a TCST-ről

A szinódus, illetve az AL egyetértésben az eddigi egyházi megnyilatkozásokkal aláhúzza a TCST fontosságát, és a lelkipásztorok feladatát, hogy ismertessék meg azt a jegyesekkel, házasokkal. De ami új: nem mondja azt, hogy a TCST elhagyása feltétlenül súlyos (halálos) bűn volna, amint az eddig elhangzott. Köztudott, hogy a templombajáró katolikusoknak is csak kis százaléka kapott kielégítő oktatást a TCST-ről, noha pl. Szent II. János Pál pápa is természetszerűen az alkalmazás feltételének tartotta annak ismeretét, illetve a lelkipásztorok feladataként beszélt az ismertetésről (FC 34-35). Tehát az érintettek nagyobb része esetében eddig is érvényes volt, hogy „a lehetetlenre senki nincs kötelezve”: a nem ismerés felment a felelősség alól. 3

A pápai levél így ír: 80. A házasság elsőként „az élet és a házastársi szeretet bensőséges közössége”, amely a házastársak javát szolgálja, és a szexualitás a férfi és a nő házastársi szeretetére van rendelve. Ennek ellenére ez az egység „természete szerint” a nemzésre van rendelve. A szeretet elutasítja a magába zárkózás minden indítását, és kitárul a termékenység felé. Ezért a házastársak egyetlen nemi aktusa sem tagadhatja meg ezt a jelentést, habár különböző okoknál fogva ténylegesen nem mindig fakasztható új élet.”

222. A házastársak kísérésének bátorítania kell őket, hogy legyenek nagylelkűek az élet továbbadásában: „A hitvesi szeretet személyes és emberileg teljes jellegének megfelelően a családtervezés helyes útja a házasfelek közötti egyetértő párbeszéd, bizonyos időszakok tiszteletben tartása és a partner méltóságának figyelembe vétele. Ebben az értelemben újra kell olvasni a Humanae Vitae enciklikát (vö. 10–14) és a Familiaris Consortio apostoli buzdítást (vö. 14; 28–35). (…) Érvényben marad az is, amit a II. Vatikáni Zsinat világosan tanított: „A házastársak (…) közös tervezéssel és igyekezettel alakítsák ki magukban a helyes erkölcsi ítéletet. Ennek érdekében fontolják meg, mi válik a maguk és a már megszületett, illetve születendő gyermekeik javára; mérlegeljék továbbá a korviszonyokból és saját társadalmi helyzetükből adódó anyagi és szellemi létfeltételeket, s végül vegyék figyelembe azt is, mit kíván a családjuk, hazájuk, sőt az Egyház közjava. Minderről végső fokon maguknak a házastársaknak kell dönteniük Isten színe előtt.”

Tanúságtétel: 1. Számunkra kegyelmi ajándék volt a TCST megismerése. A házasságban megélt 36 év alatt mindvégig ezt tapasztaltuk. Egyensúlyt hozott testi kapcsolatunk rendjébe, és arra hívott, hogy ily módon is belekapcsolódjunk a jó Istennek tervébe, amely a nő természetébe írta a ciklusokat. Testi kapcsolatunk idősödő korunkig is egyensúlyban van. Négy gyermekünk született, akik a családban megélt tapasztalataik alapján ugyancsak a hívő élet útját járják, s ma 15 unokának is örülhetünk. Szép házasságunk arra is sarkallt bennünket, hogy már 25 egynéhány év óta részt vegyünk a plébánia jegyesi felkészítéseiben, és tegyünk tanúságot a házasság, a család és a TCST szépségéről. Tanácsaink alapján sokan kezdték követni a TCST útját.

2. Egy fiatal házaspár, akik második gyermeküket várják. Belevágtunk a TCST alkalmazásába, az egyházba vetett hitünk alapján, és testvéri házaspárok tanúságának segítségével. Az első két évünkben néha komoly lemondást igényelt, de ma már csak nagy örömmel beszélhetünk róla.

Kérdések az elgondolkodáshoz, és utána a kettesben való beszélgetéshez

Milyen az egyensúly közöttünk a testi kapcsolat terén? Szükséges-e most egyeztetnünk, esetleg szak-tanácsot kérnünk e téren?

Ha a TCST útján járunk, mit tapasztalunk? (Akik alkalmazták ezt, de valamiért nem működik, azoknak a szakemberek szerint további tanácsadásra van szükségük, mert az alapismeretek egyes esetekben nem elégségesek).

Találkoztunk-e párokkal, akiket megsebzett az egyház szigorú elvárása a TCST-el kapcsolatban? Tovább tudjuk-e adni nekik Ferenc pápának és a szinódusnak ezt az új megnyilatkozását?

Ha a páronkénti beszélgetés befejeződött, az átadható tapasztalatokat beszéljük meg a csoportban.

Közös kérdés a csoport számára: van-e elegendő ismeretünk a TCST-ről Ha nincs – életkorunktól, családi helyzetünktől függően – hogyan tudnánk ezt pótolni?

Elhatározás:

a) Az AL meghív: A házastársak (…) szükség esetén közösen gondolkozzanak el a TCST megismeréséről, majd annak alkalmazásáról saját életkörülményeik között. „Fontolják meg, mi válik a maguk és a már megszületett, illetve születendő gyermekeik javára; mérlegeljék a helyzetükből adódó anyagi és szellemi létfeltételeket, s vegyék figyelembe, mit kíván a családjuk, hazájuk, sőt az Egyház közjava.” – Ha e kérdés aktuális házasságunkban: szánjunk komoly időt ennek végig-imádkozására és megbeszélésére.

b) Éljük meg különösen is ünnepként és a házasság szentségének és kapcsolatuknak részeként szerelmi találkozásainkat e hónapban. – A gyermekek bizonyos életkorában, hosszabb időn át nehéz biztosítani a körülményeket, egy igazi házaspári megpihenésre, és ezzel kapcsolatos testi találkozásra. Valósítsuk meg ezt e hónapban!

Záró imádság: Szentháromság Egy Isten, jóságos Istenünk. Te saját képedre és hasonlatosságodra teremtettél bennünket, férjnek és feleségnek, hogy egyek legyünk, mint Te, egyek, mint Jézus az Egyházzal, amelyért életét adta. Segítsd úgy élnünk házasságunkat, hogy szeretetünk mindig nyitott legyen Rád és az élet továbbadására, melyet ránk bíztál. Segíts megélnünk minden testi kapcsolatunkat abban a tudatban, hogy Tieid vagyunk, és a Te ajándékod, hogy testi és lelki örömben adhatjuk egymásnak magunkat. Szentlélek Isten! Vezesd életünket, hogy sugározzék belőlünk a házasság szentségének kegyelme, és életünknek az a titka is, hogy mint család kis egyház vagyunk, az új evangelizáció küldöttei. Tégy bennünket méltatlanságunkban is alkalmassá, hogy megvalósítsuk azt a legszebb tervet, amelyet rólunk megálmodtál, Krisztus Urunk által! Ámen!

Záró ének: Szeretet áradjon köztünk, szeretet gyúljon bennünk

1 Ma már egy android mobiltelefonos applikáció is segíthet a menses nyilvántartásában. Vö. www.jegyes.hu

2 A témáról vö: J. Rötzer: Természetes fogamzás-szabályozás. Budapest (Herder Kft) 1992; Hortobágyiné dr. Nagy Ágnes és Déri É: a természetes családtervezésről In: Hortobágyiné Nagy Ágnes (Szerk.) Családi életre nevelés az oktatásban, Budapest, Sapientia, 2005. Letölthető összefoglalás: http://parazskozpont.hu/tcst_szorolap_letoltese John Kippley, Sheila Kippley: A természetes családtervezés művészete. Budapest, Szent István Társulat, 2013.

3 A körülmények figyelembevétele alapján a lelkipásztornak sincs általában lehetősége részletesen tájékoztatni erről a gyónót, hiszen erre nincs is ideje a gyóntatás közben.