18. A „halál kultúrája” – és az „élet kultúrájának” válasza

(AL 2 fejezetből)

Ének:

Kisfiam, ülj ide mellém…

Gyújts éjszakámba fényt…

Én Uram, én Istenem, vedd el tőlem mindenem…

Kérdések a tapasztalatok megosztásához

Milyen megosztandó élményeink vannak, az elmúlt hónapról?

Hogy sikerült múlt havi elhatározásunk: házaspári kapcsolatunk megújítása?

Vannak-e az abortuszhoz, eutanáziához kapcsolódó rossz benyomásaink?

Mit tudunk a gender ideológiáról?

Imádság. Istenünk, Urunk! Saját képedre és hasonlatosságára teremtetted az embert, amint már az Ószövetség felismerte, – Jézus Krisztus megtestesülésével pedig egészen különösen megszentelted az emberi életet. Köszönjük Neked embervoltunknak és minden emberi életnek ezt az isteni méltóságát. Köszönjük, hogy a Te képmásodként élhetünk, és házaspárként belekapcsolódhatunk a Szentháromság életébe és a teremtés művébe. Jézus, te emberségedben végigjártad az szenvedés és halál útját, hogy ezzel is tanúságot tégy az élet minden helyzetének, korának, állapotának értékéről. Add, hogy mi is tudjuk így értékelni az életet minden helyzetben. Segíts, hogy tudjunk Téged látni minden betegben, öregben, a sérült testben élőkben, és a születés előtt álló sérültekben is. Te azt mondtad: „amit egynek tettetek legkisebb testvéreim közül, azt nekem tettétek” (Mt 25,40). Bizonyos, hogy a legkisebbek között Te különösen is azonosítottad magad minden beteggel és sérülttel. Tégy minket hálássá az életért, és segíts, hogy a mai viszonyok között, az az „élet kultúrájának” tanúi lehessünk! Krisztus Urunk erejében. Ámen!

Isten Igéje: Mt 5,21-22; 1Kor 15,12-19

Mai témánk A „halál kultúrája”, és az Egyház valamint a családok küldetése

A püspöki szinódus részletesen foglalkozott napjainknak a családdal, élettel stb. kapcsolatos ideológiáival, melyek a kereszténységgel össze nem egyeztethetőek, illetve a „halál kultúrájának” hordozói. A pápai levél második fejezetében összefoglalja ezeket, illetve több helyen utal rájuk. E témával kapcsolatban a legfontosabbnak tűnőket tekintjük át (illetve pl. a pornóról szóltunk már a szexuális nevelés témánkban). Fontos ismernünk ezeket, hiszen naponta találkozhatunk velük, és sokszor kérdéseket szegeznek nekünk. Az AL így szól ezekről.

38. „Hálásnak kell lennünk a tényért, hogy az emberek nagyobb része becsüli a tartós családi kapcsolatokat, és tiszteletet biztosít a másiknak. Ezért értékelik, hogy az Egyház teret nyit a kísérésnek és a segítségnyújtásnak a szeretet növekedésével, a konfliktusok kezelésével és neveléssel kapcsolatos kérdésekben. – A mai világban értékelik azoknak a házaspároknak a tanúságtételét is, akik nemcsak kitartottak az idők során, hanem őrzik is a szeretetet. Ez ajtót nyit a pozitív lelkipásztorkodásnak, mely lehetővé teszi az evangélium fokozatos elmélyítését.”

39. „Ez nem azt jelenti, hogy nem ismerjük föl azt a kulturális hanyatlást. A két szinódust megelőző konzultációk megmutatták az „ideiglenesség kultúrájának” tüneteit. Például arra a gyorsaságra utalok, amellyel a személyek átlépnek az egyik érzelmi kapcsolatból a másikba. Azt hiszik, hogy a szeretetet, a szociális hálózatokban tapasztaltakhoz hasonlóan, meg lehet kötni és föl lehet bontani „a fogyasztó tetszése szerint” (34). Alapjában ma könnyen összekeverik az igazi szabadságot azzal a magatartással, hogy mindenki úgy ítél, ahogyan neki tetszik, mintha nem léteznének igazságok, értékek.”

35. „Keresztényként nem mondhatunk le a házasság bemutatásáról azzal a céllal, hogy ne sértsük a jelenkori érzékenységet. Ebben az esetben megfosztanánk a világot azoktól az értékektől, melyeket fölkínálhatunk, és fel is kell kínálnunk. – Részünkről felelősebb erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy a házasság és a család mellett szóló érveket és indítékokat úgy mutassuk be, hogy az emberek készebbek legyenek válaszolni arra a kegyelemre, melyet Isten kínál föl nekik.”

– A levél elemzi a kort és a keresztény eszményeket, amelyekről korábbi fejezetekben (találkozókon) szóltunk. Most csak a pápai levél azon részeivel ismerkedünk, melyek az élet és a család ellen irányuló legjelentősebb támadásokkal foglalkoznak. Ezek ismerete fontos minden keresztény számára, hogy ezáltal is tudjunk az „élet kultúrájának” tanúi lenni.

Abortusz

Bevezetőben: Az abortuszról szólva sokan nem tudják, hogy amennyiben az orvosok a gyermek súlyos sérültségét állapítják meg, és abortuszt javasolnak, 10-15 közül maximum egy lesz valóban sérült.¹ Külön téma, hogy a down szindrómások többségét utóbbi években a nyugati világban és Magyarországon is abortálták, miközben mára kiderült, hogy megfelelő korai képzéssel egy jelentős részüknek a sérültség foka minimálisra csökkenthető. Azóta már egy down-os fiatal doktori diplomát szerzett. A pápai levél így ír:

80. A házasság elsőként „az élet és a házastársi szeretet bensőséges közössége. A szexualitás a férfi és a nő házastársi szeretetére van rendelve. Ennek ellenére ez az egység „természete szerint” a nemzésre is van rendelve. „A gyermek nem kívülről csatlakozik a házastársak kölcsönös szeretetéhez, hanem kölcsönös önátadásuk szívéből fakad, melynek gyümölcse és beteljesedése.” A család az élet szentélye, ahol az élet fakad és gondozzák azt. – 83. „Gyötrő ellentmondást képez az a tény, hogy olyan hellyé is tud válni, ahol tagadják és megölik az életet. Az emberi élet érték, és a gyermek élethez való joga oly elidegeníthetetlen, hogy semmiképpen sem tekinthetjük az anya saját testéhez való jogának azt a lehetőséget, hogy az élet ellen hozzon döntéseket. Az élet nem lehet egy másik emberi lény tulajdontárgya. Ezért az egészségügyben dolgozóknak is emlékezniük kell a lelkiismereti tiltakozás erkölcsi kötelességére.” „Az Egyház különleges hálával támogatja azokat a családokat, amelyek fogyatékos gyermekeket nevelnek és vesznek körül szeretetükkel”. „Az egész egyházi közösség támogatását és szeretetét kell érezniük.”

Tapasztalat: Ritkán beszélnek az abortusz utáni szindrómáról. Csak a pszichiátriai szakkönyvek írnak erről, és közelről találkoznak vele, akik az abortuszon átesettek számára tartott gyógyító lelkigyakorlatokon részt vesznek. Vannak, akiket 5-10 év után, másokat 20-30-40 év után kezd megsebezni a mélységes fájdalom, hogy ők megölték gyermeküket. Azt élik át, hogy ezt már senki nem tudja megbocsátani nekik, és ők maguk sem tudják megbocsátani maguknak. A segítők azt is tapasztaljuk az abortusztól szenvedők elbeszélései által, hogy sokakat milyen fájdalmas helyzetek sodorták idáig. Hallgatva elbeszéléseiket a segítő gyakran felteszi magának a kérdést, vajon ha én ilyen helyzetbe kerültem volna, képes lettem volna-e ellenállni a körülmények vagy a családtagok nyomásának? – E lelkigyakorlatok célja a lelki segítés, gyógyítás.– Jézusnak és az Egyháznak irgalmas és felemelő szeretetét közvetítik, s a kegyelem által képesek a lelki szabaduláshoz és az új élet kezdéséhez elsegíteni az érintetteket.

Eutanázia

Az eutanázia szép-jó avagy könnyű halált jelent. A keresztény erkölcstan és a tudományos nyelv beszél az aktív és passzív eutanáziáról. Számos országban, a felmérések szerint a lakosság jelentős része elfogadja az aktív eutanáziát, elsősorban a média által történő manipulációk következményeként. A jogalkotás azonban eddig visszautasította ezt, csupán Hollandia engedélyezte. A pápai levél így ír:

48. „A családok többsége megbecsüli az időseket, szeretettel veszi körül és áldásnak tekinti őket. Az iparosodott társadalmakban, ahol számuk növekszik, míg a születések száma csökken, az a veszély fenyeget, hogy tehernek tekintik őket. Hisz a gondoskodás, melyet igényelnek, gyakran kemény próba elé állítja szeretteiket.”„Az élet befejező szakaszának értékelése ma annál inkább szükséges, minél jobban igyekszik az ember mindenáron kitolni az elmenetel idejét. Az öregek törékenységét és másoktól való függését időnként – pusztán anyagi előnyökért – méltánytalanul kihasználják az emberek. Sok család viszont azt tanítja nekünk, hogy lehetséges szembenézni az élet utolsó szakaszával, ha meglátjuk az egész emberi létezés beteljesedésének és a húsvéti misztériumba való bekapcsolódásának értelmét. Nagy számban fogadnak be időseket egyházi intézményekbe, ahol – anyagi és spirituális szempontból – derűs és családias környezetben élhetnek. Az eutanázia és a segítséggel elkövetett (asszisztált) öngyilkosság az egész világon súlyos fenyegetést jelent a családok számára. Ez néhány államban törvényes. Az Egyház – amellett, hogy határozottan ellenzi e gyakorlatokat – kötelességének érzi, hogy segítse azokat a családokat, amelyek gondját viselik idős és beteg családtagjaiknak.” „Sürgetőnek tartja, hogy kijelentse az ember jogát a természetes halálhoz, elkerülve a „csökönyös túlkezelést” valamint az eutanáziát” (83).

Magyarázat: Az eutanázia elutasításának kérdésében nagy „előnyben” van a keresztény beteg és családja, hiszen az élet tisztelete mellett ők ismerik a szenvedések felajánlásának szépségét, lehetőségét és értelmét.

Lássuk az aktív és a passzív eutanázia meghatározását, hiszen az utóbbi az egyház tanítása szerint is lehetséges.

.Aktív (direkt, pozitív) eutanázia (halálba segítés, a halál siettetése): A szenvedő gyógyíthatatlan (csillapíthatatlan fájdalmú) beteg életének saját kérésére, irgalomból (vagy a fájdalomcsillapítás szándékával) történő kioltása, vagy öngyilkosságában való közreműködés.

A passzív (indirekt, negatív) eutanázia (meghalni hagyás): Az élethosszabbító ténykedések irgalomból való elhagyása, ill. a kilátástalan beteg meghalni hagyása a szenvedés megrövidítése érdekében. – A keresztény erkölcstan értelmében az orvosilag kilátástalan betegség esetében megengedett pl. a műtét vagy a kórházi kezelés elutasítása, és a passzív eutanáziához sorolható. A pápa megfogalmazásában a „csökönyös túlkezelés” elutasítása orvosilag is ismert: pl. a rendkívüli élethosszabbító rendszabályok mindenáron való alkalmazása már nem az egészség helyreállítására irányul, csupán a beteg szenvedésének megnyújtását eredményezné. (A passzív eutanázia veszélye, hogy még kevésbé szabályozható, mint az aktív. A teherré vált betegtől való szabadulás „kiskapuja”-ként veszélyes visszaéléssel is fenyegethet.)²

Homoszexualitás

A sajtó ismételten félremagyarázta Ferenc pápa szavait e témával kapcsolatban. Az AL-ban olvashatjuk az egyház és a pápa véleményét:

250. Az Egyház az Úr Jézushoz igazítja magatartását, aki határtalan szeretettel, kivétel nélkül mindenkiért föláldozta magát. A szinódusi atyákkal együtt szemügyre vettem azoknak a családoknak helyzetét, amelyek azt tapasztalják, hogy körükben homoszexuális hajlamú személyek élnek. Ez a tapasztalat sem a szülőknek, sem a gyermekeknek nem könnyű. Ezért szeretnénk leszögezni, hogy minden ember, függetlenül sajátos szexuális irányultságától, tiszteletet érdemel a maga méltóságában, és tisztelettel kell őt fogadni, gondoskodva arról, hogy kerüljék az igazságtalan diszkrimináció minden megbélyegzését, és különösen az agresszió és az erőszak minden formáját. (Maga a homoszexualitás tehát egy állapot, és mint ilyen, semmiképp nem bűn.) A családok tekintetében biztosítani kell a tapintatos kísérést, annak érdekében, hogy azok, akik homoszexuális hajlamot mutatnak, megkaphassák a szükséges segítséget ahhoz, hogy megértsék és megvalósítsák Isten akaratát az életükben.” 251. De „azon törekvésekkel kapcsolatban, melyek a házassággal egyenlővé akarják tenni a homoszexuális személyek közötti kapcsolatokat, nincs semmi alapja. Az pedig elfogadhatatlan, hogy a helyi egyházakra ebben a témában nyomást gyakoroljanak, és hogy a nemzetközi szervezetek a szegény országoknak nyújtandó pénzbeli segítséget olyan törvények bevezetéséhez kössék, melyek intézményesítik az azonos nemű személyek közötti „házasságot”.”

Magyarázatul: Homoszexuális emberek léteznek. A média azonban e kérdésben is nagyítja a számokat. 10%-os társadalmi arányukról is írnak, hogy a kérdés fontosságát igazolják. Valójában általában a társadalomnak mintegy 1–3%-át teszik ki; az Ifjúság 2008 felmérés szerint a magyar fiataloknak és fiatal felnőtteknek mindössze 0,2%-a vallotta magát homoszexuálisnak. – Mintegy 30–40 évvel ez előttig általános volt a vélemény, hogy a homoszexualitás családi, „szocializációs” sérülés által jön létre. Akkoriban jelent meg az ellenkező állítás, amelyet elsősorban a liberális irányzatok terjesztettek: hogy nekik más génjeik vannak, és ezért még inkább el kell fogadnunk „másságukat”. Az utóbbi évtizedekben a magukat jogvédőnek nevezett szervezetek politikai, illetve jogi kérdéssé alakították e témát. Kijelentik, hogy aki fejlődési rendellenességnek tartja a homoszexualitást, az alapvető emberi jogokat sért meg: mert tagadja az egyenlőséget, a homoszexuálisok egyenlő értékét, és ezért büntethető.³

A kutatók jelentős része elutasítja a véleményt, hogy a homoszexuálisoknak más génjeik lennének, és változatlanul szocializiációs sérülésnek tartják azt. Ma több nyugati országban gyógyítják a homoszexualitást, s a gyógyítás eredményeképpen sokan közülük visszatérnek a heteroszexuális életre, és szép házasságokat is tudnak kötni. – Mivel azonban a témát a liberális politika befolyásolja, a média eszközei általában elutasítják, hogy hírt adjanak azokról a kutatásokról és eredményekről, amelyek a gyógyíthatóságukról beszélnek. ^– Magyarul is jelent meg egy fontos könyv: A homoszexualitás megelőzése – útmutató szülőknek,⁴ és egy másik, amelyben a gyógyítás gyakorlói bemutatják a terápia útját.⁵

A liberális média a homoszexuális párok örökbefogadási joga mellett is elkötelezte magát, miközben a nagy kutatások nyilvánvalóan kimutatták ennek kárát.⁶

A nők és a homoszexuálisok egyenjogúságából kiindulva – amellyel minden keresztény és minden humán ember egyet tud érteni – , azokra építve alakul ki a gender ideológia.

Gender ideológia

56. „Egy másik kihívás az általában gendernek nevezett ideológia különböző formáiból adódik. Ez tagadja a férfi és nő közötti lényegi különbözőséget és kölcsönösséget, nemi különbségek nélküli társadalmat vizionál, és lerombolja a család antropológiai alapját. Ez az ideológia olyan oktatási programokat és törvényalkotási irányelveket követel, amelyek a férfi és nő közötti biológiai identitástól elválasztott személyes identitást és meghitt, érzelmi kapcsolatot mozdítanak elő. Néhány ilyen típusú ideológia egyetlen megoldásként erőlteti magát másokra, és meg akarja határozni a gyermeknevelést is. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a biológiai nemiséget (sex) és a nemiség társadalmi- kulturális szerepét (gender) valóban meg lehet különböztetni, de nem lehet egymástól elválasztani. Másrészt, a biotechnológiai forradalom az emberi utódnemzés területén megteremtette a nemzési tevékenység manipulálásának a lehetőségét, függetlenné tette az utódnemzést a férfi és nő közötti szexuális kapcsolattól. Ily módon az emberi élet és a szülői mivolt egymással szabadon összeköthető és elválasztható valóságokká váltak. Arra vagyunk hivatva, hogy őrizzük meg emberségünket, ahogyan teremtve lett.”

Magyarázatul: A gender ideológiát legtöbb országban úgy kezdik terjeszteni, hogy eleinte mindenki által elfogadható humán elveket hirdetnek: előbb a férfi és nő egyenlőségét, majd a homoszexuálisok egyenlőségét. Ezek után fordulnak át a fenti, torz elvek hirdetésébe.⁷ – A Gyurcsány kormány utolsó napjaiban már Magyarországon is kiküldték a rendelkezést az óvodáknak, hogy meg kell szüntetni a fiús és lányos játékokat (több országban a fiús és lányos öltözködést is), hogy a gyermekek „szabadok” legyenek, és majd maguk választhassák meg nemüket. Az új kormány azonban ezt napokon belül visszavonta.

A gender ideológia és annak képviselői behatoltak az EU-ba és az ENSZ-be. Újra és újra törvényjavaslatokkal állnak elő, amelyek ezt az emberiségnek néhány ezrelékét érintő kérdést mindenki számára kötelezővé akarják tenni, s súlyosan büntethetővé azokat, akik ezzel nem értenek egyet. Számos EU-s pályázatot vagy támogatást csak olyanok nyerhetnek el, akik ezt az ideológiát, máskor „csak” a halál kultúráját követik (pl. az abortusz terén is).

Vannak államok, amelyekben betiltották az apa és anya fogalmakat, és a hivatalos papírokban ennyi van beírva, hogy egyes számú szülő, és kettes számú szülő.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2016-ban engedélyezte, hogy az olimpián egyes versenyszámokban transzgender személyek, tehát biológiailag férfiak fognak, nőként elfogadottan, női sportolókkal versenyezni. A transznemű személyek akkor is részt vehetnek a versenyen, ha nem estek át átalakító sebészeti beavatkozáson, de a férfi nőnek vallja magát.

A Brit Orvosi Kamara utasítása szerint (2017) nem szabad a várandós hölgyeket többé „kismamának” hívni, mert azzal sértik a transzszexuális polgárok jóérzését. Ehelyett a semleges hangzású „állapotos ember”, vagy a „terhes személy” használata ajánlott. Mert előfordul, hogy egyes brit „férfiak” – biológiai nők, akik férfivá anyakönyveztették át magukat – spermadonor segítségével teherbe ejtik magukat, hogy „apukává” válhassanak. Helytelen továbbá használni az olyan hagyományos névhez kapcsolódó előtagokat, mint a „Mr”, „Mrs” vagy „Miss”, és erőteljesen férfi jellegük miatt a „Prof”, vagy a „Dr” is kerülendő. Az új „kommunikációs forma” használata erősen ajánlott az összes brit egészségügyi intézmény területén.

Erőszak a családban

Sokak számára kevéssé ismert fogalom, pedig az AL mintegy 9 helyen tesz említést róla (21, 33, 45, 51, 54, 153, 197, 241, 246). Bár liberálisabb állítás szerint ez mindig is volt, csak nem mertünk beszélni róla, valójában rendkívül elterjedtté a szabad szex és a válások világában vált. Az erőszak sokféle formája ismert: a folyton sértő szavaktól, a fizikai verésen át a szexuális erőszakig. Legfőbb oka, a hamar elkezdett szexuális kapcsolat gyümölcseként, egymás nem elegendő megismerése, másik fő oka pedig a második házasság, melyben a második „apa” alkalmaz gyakran szexuális erőszakot is serdülő „lányával” szemben (valamint a jelzett kutatások szerint jelentős arányú ez a homoszexuális párok esetében is az örökbefogadott gyermekek iránt). Nem elit iskolákban a pedagógusok sok példáját ismerik ennek. Magyarországon évente kb. 60 házastárs hal meg a házasságon belüli erőszak gyümölcseként.

Befejezésül a szentatya szavai:

57. „Hálát adok Istennek, hogy sok család – távol ugyan attól, hogy tökéletesnek lehessen őket mondani – a szeretetben él, teljesíti hivatását, s ha néhányszor el is botlik, halad előre útján. Az aggodalmat keltő valóságok kihívások, de ne essünk abba a csapdába, hogy kimerülünk az önmagunkat védő siránkozásokban. Az Egyház minden helyzetben észreveszi annak szükségét, hogy elmondja az igazság és a remény egy szavát. (…) A házasság és a család nagy értékei megfelelnek annak a keresésnek, amely áthatja az emberi létet. Ha sok nehézséget látunk is, ezek felhívnak arra, hogy szabadítsuk fel magunkban a remény energiáit úgy, hogy prófétai álmokra, a szeretet átalakító tetteire és képzelőerejére fordítjuk le azokat.”

Tapasztalat. 1. Egy középkorú hívő asszony értesült, hogy egy ismerőse abortuszra készült. Próbálta őt szeretettel lebeszélni, de amikor látta, hogy nem megy, imádkozni kezdett érte. Azt mondta Jézusnak, hogy minden szenvedését, nehézségét fel szeretné ajánlani érette e hetekben. Csíksomlyói búcsúra készült egy csoporttal. Indulás előtt még felhívta ismerősét, és megtudta, hogy 2 nap múlva megy be a kórházba. Még jobban imádkozni kezdett. A búcsúi mise végén nagy zivatar támadt, s ő úgy elesett a csúszós domboldalon, hogy eltört a lába. Azonnal ismerősére gondolt, és felajánlotta a törést és minden következményét. Amikor kórházba került, az ismerős felhívta, és elmondta, hogy mégsem ment be elvetetni a gyermeket. Most érzi, hogy ez a jó volt, és köszöni az imákat.

2.Szent Gianna Berretta Molla, az új kor első szentté avatott felesége.

Fiatalabb korában írta le: „Jézus, megígérem, hogy mindent elfogadok, ami történni fog velem. Engedd megismernem a te akaratodat.” Gianna fiatal orvosként sokakat le tudott beszélni szeretettel az abortuszról. Majd ő maga 4. gyermeke születésekor halt meg, mert nem vállalta, hogy elvegyék magzatát saját életének megmentése érdekében. Nagycsaládból származott, 13 gyermek közül ő a 10. volt. Testvérei közül ketten lettek pappá, egy nővére szerzetesnővé, s ők mindhárman távoli missziókban dolgoztak, nővére lepratelepen. A családban rendkívüli szeretet és összetartás uralkodott. – Orvosi, sebészi és gyermekorvosi képzésben részesült. Orvosként rendkívüli szeretettel viseltetett a betegek iránt, különösen a szegények és a gyermekek iránt. Célja volt, hogy Jézust akarja szolgálni bennük, és a vallomások szerint valóban sugárzott belőle a jézusi szeretet. A szegényeket ingyen kezelte, sőt anyagilag támogatta. Házasságából három gyermekük született. Férjével majd gyermekeivel minden este együtt imádkoztak. De ekkoriban is több társadalmi munkát vállalt még: felelőse lett az Anyaság és Gyermekség Nemzeti Művének, s önkéntesként végezte a helyi óvodás- és alsó tagozatos gyermekek egészségi ellenőrzését.

Negyedik gyermekük várásának 2. hónapjában daganatot észleltek nála, mely gyorsan nőtt. Minden orvos a magzat elvételét tanácsolta, mondva, hogy saját életének megmentése csak így lehetséges. Ő mindig, majd a szüléskor újra ezt mondta: „Ha köztem és a gyermek között kell dönteni, azt kívánom, hogy a gyermek mellett döntsenek.” 1962 nagyszombaton született meg kislánya egészségesen. Utána azonnal vészesen romlani kezdett állapota. A következő, húsvéti hetet rendkívül fájdalmas szenvedésekben vergődte végig, lelkében mindvégig a megfeszített és feltámadott Krisztus felé fordulva. A szülés után egy héttel halt meg, fehérvasárnap előtti szombaton. Mélyen hívő férjének fájdalmas megrendültségébe bevilágított a fény, hogy már ravatalához is tódultak az emberek: volt betegek, anyák, orvosok. Temetése valódi zarándoklat volt, melyen oly nagy tömeg vett részt, amilyet városkája még nem látott. Férje ekkor felismerte, hogy Isten ezt a hivatást szánta feleségének, hogy tanúságot tegyen a megfogant élet szentségéről, mindkettejük hivatásává pedig azt tette, hogy feltétel nélkül kövessék Isten titkos terveit. – Az egyházmegyei boldoggá avatási eljárása már 10 évvel Gianna halála után elindult. 1994-ben avatta boldoggá Szent II. János Pál pápa, óriási tömeg, valamint férje, gyermekei és azok családjai jelenlétében. Majd ugyanő avatta szentté 2004-ben, imameghallgatások és csodák bekövetkezte után.

Kérdések az elmélkedéshez és beszélgetéshez

Mely témák érintettek meg a felsoroltak közül? Mit tartasz különösen fontosnak a mondottakból? (Maradt-e benned kérdés?)

Sikerült-e már valaki(k)nek segítened, felvilágosítást adnod e témákban? Érezted-e már, hogy elmulasztottál szólni, segíteni valakinek e kérdésekben – félelemből, bizonytalanságból?

Hogyan tudnál segíteni újrakezdeni olyan ismerősnek, aki talán végzett már abortuszt?

Az élet sötétségei közepette hogyan tudsz mindig visszatérni a jézusi reményhez, és az arról való tanúságtételhez?

Elhatározás. A szinódus, a pápai levél hív, hogy sose ítéljünk, hanem legyünk segítségére azoknak, akik rossz úton járnak. Keressük meg, hol volna szükség és lehetőség, hogy a fenti tanításokat megismertessük másokkal? – Legyünk különös szeretettel azon családok iránt, akik sérült gyermeket nevelnek. Éreztessük velük hálánkat az életbe vetett hitükért és tanúságtételükért!

„Az Istent szeretőknek minden a javukra válik!” – Éljük át a következő időben, hogy életünket, jövőnket feltétel nélkül a jó Isten akaratára bízzuk. Imádkozzuk át, majd ígérjük meg, hogy csak azt szeretnénk tenni, amit Ő akar, mert biztosak vagyunk, hogy bármi történjék is életünkben, az Ő szeretete vezet.

Záró imádság – Istenünk, Urunk! Sok területen összezavarodott körülöttünk a világ, és a sátán terjeszti a „halál kultúráját”. Segíts, hogy mi az „élet kultúrájának” tanú lehessünk: a köztünk élő szeretet által, a megfogant élet feltétlen elfogadása által, öregeinknek végsőkig tartó szeretete által. Add, hogy Rád tudjuk bízni életünknek-, családunknak-, és saját egészségünknek alakulását, abban a bizonyosságban, hogy Te úgy viseled gondunkat, ahogyan a legjobb anya vagy apa viseli gondját gyermekének (vö. Iz 49,15), és hogy nem tudnánk magunknak nagyszerűbb sorsot megálmodni, mint amit Te álmodtál rólunk. Segíts, hogy minden szenvedésbe vagy sötétségbe jutott testvérünknek segítségére tudjunk lenni, őket segítő tetteinkkel és szavainkkal, és saját életüknek hívő, örömteli elfogadásával. Újítsd meg Urunk a világot, és használd fel a mi kicsiny közreműködésünket is erre. Ámen

Záró ének Fogadd el Uram szabadságomat…

Én Uram én Istenem, vedd el tőlem mindenem…