(AL 5 fejezetben)
Bevezető énekek:
Köszönöm Neked Istenem, köszönöm egész életem…
Szeretet áradjon köztünk, szeretet gyúljon bennünk…
Számtalan a csoda, amit művelt az Úr…
Kérdések a tapasztalatok megosztásához:
Mi van most szívünkben, amit szívesen megosztanánk?
Hogy sikerült életünknek, körülményeinknek hívő, örömteli elfogadása?
Kivel van melegebb kapcsolatunk tágabb családunk tagjai közül?
Bevezető imádság: Szentháromság egy Istenünk. Te isteni családi közösségben élsz, és családba teremtettél bennünket is. Ma tágabb családunk közösségéről elmélkedünk: szüleinkkel, testvéreinkkel, unokatestvéreinkkel, rokonainkkal való kapcsolatunkról. Urunk taníts meg bennünket helyesen ápolni a kapcsolatokat velük. Elsősorban szüleinket bíztad ránk. A szülőkkel való kapcsolat családonként más-más. Van, akinek fájdalmas múltat kell tudnia legyőzni, feldolgozni, hogy győzelemre vigye a szeretetet. Add megtalálnunk az utat a velük való helyes kapcsolat felé. Urunk, arra is hívsz, hogy szőjük a szeretet hálóját rokonságunk tagjai között is. Erősítsd bennünk a küldetés tudatát, hogy a kevésbé hívő családtagokkal is megtaláljuk a kapcsolatot, és szeretetünkkel közelebb tudjuk vinni őket Hozzád. Add, hogy gyermekeink is megtanuljanak nyitott szívvel fordulni nagyszüleik, rokonaik felé, és különösen a családban esetleg megjelenő szenvedések felé. Hogy velünk együtt ők is szereteted hordozóivá váljanak. Ámen.
Isten Igéje: Kiv 20,12; Lk 14,12-14
Mai témánk:
Ferenc pápa apostoli buzdításának 5. fejezetében foglalkozik a nagycsaláddal és a családi kapcsolatok kérdésével. E fejezet címe a termékennyé váló szeretet. Rámutat, hogy a termékenységgel, a gyermekek világra hozatalával és nevelésével összefüggő kérdés, hogy hová, milyen közegbe is szüljük meg és neveljük fel a gyermekeket. A gyermek ideálisan csak egy egészséges társadalom keretei közt tud jól felnőni. A tágabb közösséghez való tartozás legelső vagy legtermészetesebb foka pedig a nagyobb család vagy nagycsalád.
A család – tágabb értelemben
187. „A kis családnak nem szabadna elszigetelődnie a tágabb családtól, amelyben a nagyszülők, nagybácsik és nagynénik, unokatestvérek és a szomszédok is élnek. Ebben a tágabb családban lehetnek olyanok, akiknek segítségre vagy legalább társaságra, vagy a szeretet megnyilvánulásaira, vagy nagy szenvedésük okán bátorításra van szükségük. Korunk individualizmusa néha oda vezet, hogy elzárkózunk egy kicsi fészek biztonságába, és a többieket kényelmetlen veszélynek tekintjük. Azonban az elszigetelődés nem a békét és boldogságot növeli, hanem elzárja a család szívét és megfosztja az élet tágabb horizontjától.”
Gyermeknek lenni
188. „Elsőként a saját szüleinkről beszéljünk. Jézus emlékeztette a farizeusokat arra, hogy a szülők magukra hagyása ellenkezik Isten törvényével (vö. Mk 7,8–13). Valamennyien gyermekek vagyunk. És ez szembesít azzal a ténnyel, hogy az életet nem magunknak köszönhetjük, hanem kaptuk. 189. Ezért a negyedik parancsolat megköveteli a gyermekektől, (…) hogy tiszteljék apjukat és anyjukat (vö. Kiv 20,12). Ez a parancs közvetlenül az Istennel kapcsolatos parancsokat követi, ugyanis van benne valami isteni, ami minden egyéb emberi kapcsolat gyökere. A negyedik parancsolat szentírási megfogalmazásához kapcsolódik e mondat: ’Hogy sokáig élj azon a földön, melyet az Úr, a te Istened ad neked’. A nemzedékek közötti erényes kötelék a jövő biztosítéka, egy valóban emberi történelem biztosítéka. A szülőket nem tisztelő gyermekek társadalma becstelen társadalom, mely arra van rendelve, hogy rideg és mohó fiatalok töltsék be.”
190. „Van azonban az éremnek egy másik oldala is: ’A férfi elhagyja apját és anyját’ (Ter 2,24), mondja Isten igéje. A szülőket nem szabad magukra hagyni, sem mellőzni, mindazonáltal a házasságban való egyesülésért el kell hagyni őket, úgy, hogy a hitveseknek az új otthon legyen a lakása: az oltalom, a megbeszélés és a tervezés helye, ahol ők valóban „egy testté” válhatnak. Néhány házasságban megesik, hogy az egyik házastárs sok dolgot eltitkol a másik elől, és a szüleinek mondja el, olyannyira, hogy a szülők véleménye fontosabb a házastárs érzéseinél és véleményénél. Egy ilyen helyzetet csak átmenetileg lehetséges fenntartani, míg létre nem jönnek a bizalomban és párbeszédben való növekedés feltételei. A házasság kihívás arra, hogy megtaláljuk a gyermekség új módját.”
(Ma a sérült családok korában sok sérült szülő is nőtt már fel. Általában ők azok, akik beteges módon magukhoz kötik gyermeküket. Előfordul, hogy a szerelmesek még nem figyeltek fel erre, de sok házasság felbomlik emiatt. Ismerősök, más házaspárok sokat segíthetnek ilyen esetekben, akár a fiatal párral, akár a kötődő szülővel való beszélgetések által.)
Az idősek
191. „Ahogyan Isten hív, hogy legyünk az ő eszközei a szegények kéréseinek meghallgatásában, úgy azt is várja tőlünk, hogy halljuk meg az idősek kiáltását. Mennyire szeretnék egy olyan Egyházat, amely a fiatalok és öregek túláradó örömű ölelkezésével kihívást képez a selejtezés kultúrájával szemben!” 192. „Szent II. János Pál pápa arra szólított, hogy figyeljünk az öregek családon belüli szerepére. Gyakran a nagyszülők biztosítják a nagy értékek átadását unokáiknak, és sokan megállapítják, hogy épp nagyszüleiknek köszönhetik a keresztény életbe való bevezetésüket. Az a civilizáció fog előbbre jutni, amely meg tudja becsülni az öregek bölcsességét.” 193. „Társadalmunk nagy hibája a történelmi emlékezet hiánya. A múlt eseményeinek ismerete és a velük kapcsolatos állásfoglalás az értelmes jövő építésének egyetlen lehetősége. Mindez kihívást jelent arra, hogy családjaink olyan helyekké váljanak, ahol a gyermekek gyökeret tudnak ereszteni a kollektív történelem talajába.” (Az idősek értékei mellet egyik alábbi életpéldában szólunk a hibákról és azok ’kezeléséről’ is.)
Testvérnek lenni
194. „A testvériség köteléke, amely a családban a gyermekek között kialakul – hogyha megvalósult benne a mások iránti nyitottságra nevelés –, a szabadság és a béke nagy iskolája. Ennek talán nem vagyunk mindig a tudatában, de épp a család hozza el a világba a testvériséget!” 195. „A testvérek közötti felnövekedés nyújtja a kölcsönös törődés és segítségnyújtás szép tapasztalatát. Különleges módon ragyog fel a testvériség abban a családban, melyben látjuk a gyengébb, beteg vagy fogyatékos testvér körüli aggódást, türelmet, szeretetet. Ezzel párhuzamban gyermekeinknek türelemmel meg kell tanítani, miként viselkedhetnek testvérként. Ezek az olykor fáradságos tanulóévek a társas lét igazi iskoláját képezik. Ha egy családban nem lehet több gyermek, csak egy, meg kell találni a módját, hogy ez a gyermek ne egyedül vagy elszigetelten nőjön fel.”
Tágas szívvel
197. „A tágabb nagycsalád feladata volna, hogy szeretettel befogadja a leányanyákat, az árvákat; az egyedülálló nőket; a fogyatékosokat, akik szeretetet és közelséget igényelnek; a függőséggel küzdő fiatalokat; a házasulatlanokat, az elváltakat vagy özvegyeket, akik a magánytól szenvednek; az öregeket és betegeket, akikkel gyermekeik nem törődnek. Ez a tágabb család ellensúlyozhatja a szülők gyengeségeit, avagy időben felfedezheti és feljelentheti a családon belüli erőszakot vagy a gyermekeket ért szexuális visszaéléseket, illetve családi támogatást nyújthat nekik, amikor a szülők ezt képtelenek biztosítani.”
198. „Végül ehhez a tágabb családhoz tartozik az após és az anyós, és a házastárs teljes rokonsága is. A szeretet egyik sajátos kifinomult vonása mutatkozik meg abban, hogy nem versenytársat, támadót látnak bennük. A házastársi egység megköveteli hagyományaik és szokásaik tiszteletben tartását, a törekvést nyelvezetük megértésére, a róluk alkotott kritika fékezésére, a velük való törődésre és szívbe zárásukra, akkor is, ha a házaspár jogos autonómiáját és intimitását meg kell őrizni. Ezek a megnyilvánulások a házastárs iránti odaadás kiváló kifejezési formái.”
Életpéldák. 1. A nagycsaláddal való kibékülés. Egy elsőáldozásra készülő fiatal felnőtt mesélte a katekumen csoportban. Szüleim sok évvel ezelőtt összevesztek testvéreikkel egy örökösödési ügy miatt. Azóta megszakadt minden kapcsolat családjaink között, amely korábban nagyon szépen működött. Az advent során, amikor különösen próbáltuk megélni a szeretet gyakorlatait, eszembe jutott Jézus szava, amellyel korábban foglalkoztunk: ’Ha felebarátodnak panasza van ellened, menj és békülj ki vele!’ (Mt 5,23). Egy hosszabb ima után nagy félve felhívtam egyik nagynénimet, és épp névnapja lévén boldog névnapot és karácsonyi készületet is kívántam neki. Nem reméltem, hogy ennyire megörül. Akkor elmondtam, mennyire fáj nekem, hogy nem találkozunk. Azonnal meghívott, hogy menjek el hozzájuk karácsony után egyik vasárnap, amikor unokatestvéreim is otthon lesznek. Örömmel mondtam igent. Ezt elmeséltem szüleimnek, és ők is örültek. Kifejezték, mennyire jó volna véget vetni a családi feszültségnek. Ezen felbátorodva elosztottuk egymás közt ki kit hívjon fel, és sorban felhívtuk szüleim testvéreit, és szép karácsonyi készületet kívántunk nekik. Mindenki örült. Most azt tervezzük, hogy ismét rendezünk egy nagy családi találkozót, mint régen. És mindenkiben láthatóan egy új béke született.
2. Az „anyóssal” való feszültségek. Egy nagy létszámú családcsoportban kérték a sok éves családgondozási tapasztalattal rendelkező lelkipásztort, beszéljenek az anyós-kérdésről, mert ez szinte minden pár esetében problémaként jelentkezik. A lelkipásztornak volt egy kérése. Beszélgessünk erről egy hónap múlva, de addig mindnyájan próbáljátok meg egy új jézusi módon szeretni és megérteni anyósotokat. Hallgassátok végig tanácsait, járjatok a kedvében. – Egy hónap múlva a lelkipásztor feltette a kérdést: hogy állunk az anyósokkal? Minden korábban panaszkodó arcán kedves-szégyenlős mosoly jelent meg. Egyikük így fogalmazott: Úgy látszik a helyes szeretettel nemcsak a problémák szűnnek meg, hanem igazi ajándékot is kapunk anyósunkban. Ha csak a gyermekekre való vigyázásaira gondolok, nélküle elmozdulni sem tudnék otthonról…
Bár vannak szülők és anyósok-apósok, akik túl sok mindenbe beleszólnak, vagy mindent jobban tudnak. De korunkban sok fiatal is van, aki bármiféle tanácsot nehezen fogad el szüleitől, anyósától stb. A szülők is sokszor panaszkodnak a lelkipásztornak: ha bárki tanácsol neki valamit, meghallgatja, de ha én mondom, elutasítja. Ugyanez a veszély felléphet a házastársak között is. – Családtagjainkkal szemben is gyakorolnunk kell a szeretet, elfogadás, türelem erényeit, amelyekről az AL 4. fejezete ír, s amelyről elmélkedtünk. Akkor legtöbb esetben megtapasztaljuk azt a rendkívüli ajándékot, amit szüleink, rokonaink jelentenek számunkra. – A fiatal szülőknek mindenképp meg kell jegyezniük: Sok idős mély fájdalommal panaszolja, hogy gyermekei elhagyták őt, és rá se néznek. Ha megvizsgáljuk, olykor a fiatalok hibáit látjuk , gyakrabban azonban kiderül, hogy az ilyen szülők annak idején maguk is szemben álltak saját szüleikkel. Aki azt szeretné, hogy idős korában gyermekei szeretettel forduljanak feléje, annak hasonló példát kell adnia gyermekeinek: szeretettel fordulnia azok felé, akik gyermekeinek nagyszülei!
Kérdések az elmélkedéshez, beszélgetéshez:
Milyen indításokat kaptam a pápa elhangzott gondolataiból?
Milyen ajándékokat kaptam szüleimtől, testvéreimről (rokonaimtól)? –Esetleg milyen sebeket hordozok közeli családtagoktól? Hogyan próbáltam gyógyítani ezeket?
Hogy sikerül gyermekeinket nagyszüleik, rokonaik szeretetére, a velük való kapcsolatra nevelni? (Miközben jó egyensúlyt kell találnunk, hogy elsődlegesen saját házasságunk, családunk számára maradjon időnk.)
Elhatározás:
Figyeljünk a következő hónapban különösen a 4. isteni parancsra: a mindkettőnk szüleivel való kapcsolat építésére, a szeretet növelésére. Ha léteznek feszültségek, próbáljuk a lehetséges szeretettel feloldani ezeket. (A házaspári és szülői önállóságunkat meg kell őriznünk, de gondoljuk át, nem viselkedtünk-e olykor túl védekezően, túl elutasítóan.)
Záró imádság: Urunk, köszönjük Neked, a sok ajándékot, melyeket szüleink, családunk közvetítésével kaptunk. Segítsd közülünk azokat, akik sebeket is hordoznak családjukból. Add ma átélnünk Ferenc pápának a Szentírás szellemét követő meghívását, hogy felelősek vagyunk családtagjainkért. Újítsd meg e hónapban kapcsolatainkat elsősorban szüleinkkel, de nyiss meg bennünket, a lehetőségeknek megfelelően, testvéreink, unokatestvéreink családjai felé is. Add, hogy ahol sebek vannak még, sikerüljön gyógyítani azokat. Hogy a Te szereteted valósuljon, erősödjön, vagy szülessék meg közöttünk, és legyünk szeretetednek jelei a világban. Ámen!
Záró ének: egyik a bevezetőben ajánlottak közül