02. A családok helyzete – és küldetése ma

2. találkozó

Bevezető ének ajánlás

Mária jó Anyánk…

Ne félj, mert megváltottalak…

Jó az Úrban bizakodni…

Tapasztalatok megosztása

Kérdések a megosztáshoz

Milyen öröm ért az elmúlt hónapban, családodban vagy életedben?

Sikerült-e néhányszor megvalósítanod elhatározásunk: hogy naponta legalább egyszer valami szokásoson túlmenő örömet szerzünk házastársunknak vagy gyermekeinknek?

Milyen visszhangja maradt a szívedben a titkoknak: hogy a család a Szentháromság képmása és kis egyház?

Bevezető ima: Az imát minden alkalommal megfogalmazhatják a résztvevők is. Pl. körbe adhatunk egy Szentírást, keresztet vagy egyebet, s akihez ér, az van meghívva az imára, de tovább is adhatja a következőnek. Az itt leírt ima ilyenkor is segíthet, mert bevezet a napi témába.

Urunk Jézus! Hálát adunk, hogy ismét összejöhettünk a Te nevedben. Kérünk légy közöttünk Lelked által, s tölts be jelenléted fényével mai esténket.

Folytatjuk az ismerkedést a szentatya családokhoz írt levelével, s figyelünk a pápa, s útmutatásaira. Ma világunk házasságainak sebeiről olvasunk, majd ezekkel szemben a mi reményünkről és küldetésünkről. Sokszor megrendülten látjuk korunk társadalmát, szétzilált házasságait, kapcsolatait, és halljuk a sok hamis és szennyes ideológiát, amelyektől féltjük gyermekeinket. Add, hogy meghalljuk az egyház és a pápa erőt adó szavait, és megértsük meghívását, hogy mi is küldöttek vagyunk ebben az adott világban; vagyis hogy különösképpen a keresztény családok küldetése az, hogy gyógyítsák a családok világának sebeit. Ámen!

Isten Igéjének e szakasza kapcsolódik ahhoz, amire a pápa a családokat hívja: hogy legyünk támaszai a környezetünkben élő sebzett családoknak, kapcsolatoknak: Mt 25, 31-46

Átgondolandó téma

„A családok valósága és kihívásai”

A pápai levél (Amoris Laetitia – ejtsd: letícia! = a „Családban megélt szeretet öröme”) második fejezete találkozónk témája: „A családok valósága és kihívásai.” A szinodus első része (a rendkívüli szinódus) a családok helyzetének felmérésével, értékelésével foglalkozott. Ferenc pápa levele röviden összefoglalja e témát, és ezzel kapcsolatban is irányt mutat.

Szól a házasságot sebző áramlatokról: így az individualista-fogyasztói szemléletről, mely az ember céljának a birtoklást és az élvezetet tartja; az ideológiákról, melyek a hit gyengülésével párhuzamban egyes országokban kialakultak, és leértékelik, feleslegesnek tartják a házasságot, a hűséget, avagy azt hirdetik, hogy a házasság nem csupán egy férfi és egy nő kapcsolata, hanem pl. két egyneműé. (Pl. a gender ideológia vallja ezt, valamint hogy az egynemű pároknak is joga van gyermeket örökbe fogadni, vagy hogy a gyermekeket nem szabad fiúnak és leánynak nevelni, döntsék el majd ők serdülő vagy felnőtt korban, milyen neműek akarnak lenni.) Szól a szabad-szex ideológiájáról és a pornográfiáról, melyeket a média, az internet vészesen közel visz a fiatalokhoz, s melyek súlyosan rombolják a házasság előtt állóknak személyiségét, és jó házasságra való készületét is. Beszél a párkapcsolatok vagy családok helyzetéről: a házasságkötés halogatásáról, a döntésben való bizonytalanságról, az együttélésekről, a válásokról, mozaik családokról, leányanyákról, a sebzett családok által a gyermekekben létrehozott súlyos torzulásokról, a születések csökkenéséről, a demográfiai válságról. Ír a férfi és nő közti egyenlőtlenségekről, a házasságon belüli erőszakról, avagy a nők, gyermekek kizsákmányolásáról a prostitúció által vagy egyéb módokon, az emberkereskedelemről, a drog-használatról és ennek hatásairól; a migrációról, mint a családok százmillióit sújtó szegénység és üldözések következményéről stb.

A remény szava. Ha a világnak, a családoknak, az ifjúságnak mai helyzetéről beszélünk, többnyire elsodor minket a tehetetlen pesszimizmus. Ferenc pápa – amint a korábbi pápák is – e sötét helyzetekben is a mély hitre, reményre, és abból fakadó magatartásra hív bennünket. Így ír: 57. Hálát adok Istennek, hogy sok család – távol ugyan attól, hogy teljesen tökéletesnek lehessen őket mondani – a szeretetben él, teljesíti hivatását, s ha néhányszor el is botlik, halad előre az útján. Az aggodalmat keltő valóságok kihívások. De ne essünk abba a csapdába, hogy kimerülünk az önmagunkat védő siránkozásokban, ahelyett hogy ezek missziós kreativitást ébresztenének bennünk.”

A remény alapja és megvalósulásai

57. „Az Egyház minden helyzetben észreveszi annak szükségét, hogy elmondja az igazság és a remény egy szavát. (…)” Ha sok nehézséget látunk, ezek is felhívnak arra, hogy „szabadítsuk fel magunkban a remény energiáit úgy, hogy prófétai álmokra, a szeretet átalakító tetteire és képzelőerejére fordítjuk le azokat”.

A legreménytelenebbnek látszó történelmi körülmények között is tudatosítanunk kell, hogy a történelemnek, és az egyház történetének is voltak már sok kilátástalannak látszó korszakai, és Isten mindig elvezette népét egy új virágzás felé. Arra is hív a pápa: ne feledjük, hogy az emberek, a legzavarosabb kulturális vagy erkölcsi körülmények között is, a lelkük mélyén keresik Istent, illetve hogy a sötét hullámok között vergődő emberek is meg vannak híva az üdvösségre. Szeretettel kell közelednünk tehát hozzájuk, hogy idővel, egyszercsak megnyíljon a szívük, s kinyilvánuljon keresésük. Ilyenkor aztán (a Szentlélek vezetésével) nekünk „kell megtalálnunk azokat a szavakat, formákat, amelyek az ő adott körülményeik között megszólíthatják őket” (vö. AL 40, 77, 79; Evangelii Gaudium 71, 72).

A számunkra elfogadhatatlan úton járó, esetenként zavaros vagy váltakozó kapcsolatok között élő fiatal ismerőseinkhez vagy embertársainkhoz is hasonló irgalmas szeretettel és megértéssel kell fordulnunk, mint ahogyan Jézus-, az Isten Fia is fordult a bűnösökhöz. Tudatosítanunk kell, hogy az emberek gyakran azért fordultak el a házasságnak számunkra szent formájától, mert csalódtak a hozzájuk közel álló családokban. De lelkük mélyén keresik a megoldást. Nekünk kell tehát „megtalálnunk azokat a szavakat, motivációkat és tanúságtételeket, amelyek megérinthetik e fiataloknak azt a legbensőjét, ahol képesek a nagylelkűségre, elkötelezettségre, a szeretetre és hősiességre is, hogy így meghívjuk őket a házasság kihívásának bátor és lelkes elfogadására.” (40)

Küldetésünk a sebzettekhez

181. A keresztény családok ne feledjék, hogy „a hit nem emel ki minket a világból, hanem fokozottan elmerít benne, (…) Mindegyikünknek sajátos szerepe van Isten országa eljövetelének előkészítésében”. A családnak (vagy családközösségnek) nem szabad azt gondolnia magáról, hogy ő egy erődítmény, melynek meg kell védenie őt a társadalomtól, hanem szolidárisan ki kell lépnie önmagából.” 182. „Egyetlen család sem lehet termékeny, ha túlságosan másmilyennek vagy ’elkülönültnek’ tekinti magát. Jézus kegyelemmel és bölcsességgel telt családja sem ’különleges’ családként élt, mint a néptől idegen és távoli otthon.” „Arra vagyunk hivatva, hogy fölkínáljuk másoknak a tanúságtételt az Úr üdvözítő szeretetéről. A szíved tudja, hogy az élet nem ugyanaz nélküle. Tehát az, amit felfedeztél, ami segít élned, és ami reményt ad neked, ez az, amit közölnöd kell másokkal.”

A pápai levél felsorolja a legkülönbözőbb-, kapcsolatukban vagy családjukban sebzett személyeket, helyzeteket, hozzáfűzve, hogy ők is mindannyian az egyháznak, a plébániának és kiemelten a keresztény családoknak szeretetére vannak bízva. Elsősorban az un. „nagy-családnak”, azaz a sebzettek tágabb rokonságának, majd az egész keresztény közösségnek és a családközösség(ek)nek „kell szeretettel támogatniuk a leányanyákat, az árvákat; az egyedülálló nőket, akiknek gondoskodniuk kell gyermekeik neveléséről; a fogyatékosokat, akik szeretetet és közelséget igényelnek; a függőséggel küzdő fiatalokat; a házasulatlanokat, az elváltakat vagy özvegyeket, akik a magánytól szenvednek; az öregeket és betegeket, akikkel gyermekeik nem törődnek.” Hasonlóan a plébániái közösségnek és a családok közösségeinek küldetése, hogy kinyissa szívét minden szenvedő felé, így azok felé, akik az élet különböző csapásai-, pl. egy családtag halála miatt szenvednek. És a közösség az is, mely „időben felfedezheti és feljelentheti a családon belüli erőszakot vagy a gyermekeket ért szexuális visszaéléseket, és egészséges szeretetet és családi támogatást nyújthat nekik, amikor a szülők képtelenek ezt biztosítani.” (197. vö. 246, 250, 252.)

183. „Az a házaspár, amely tapasztalja a szeretet erejét, tudja, hogy ez a szeretet arra hivatott, hogy gyógyítsa az elhagyottak sebeit, meghonosítsa a találkozás kultúráját, harcoljon az igazságosságért. – Isten a családra bízta a világ ’otthonossá’ tételének tervét. A nyitott és szolidáris családok teret nyitnak a szegények (és bármilyen sebzett életformában élők) előtt, képesek arra, hogy baráti kapcsolatban legyenek azokkal, akik náluk rosszabb helyzetben vannak. Ha valóban szívükön viselik az evangéliumot, nem feledhetik, amit Jézus mondott: ’Amit a legkisebb testvéreim közül egynek tettetek, nekem tettétek’ (Mt 25,40). Azt élik meg, amit Jézus szavai oly világosan megkívánnak tőlünk: ’Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, sem testvéreidet, sem rokonaidat! Hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. S boldog leszel” (Lk 14,12–14). Igen, ez a boldog család titka.’ – 184. „A keresztény házastársak színesre festik a közélet szürkeségét is azzal, hogy megtöltik azt a testvériség, a szociális érzékenység, a fénylő hit és a tevékeny remény színeivel, – a törékeny személyek (kapcsolatok és házasságok) megvédése által is.”

Hogy tudjuk az evangélium vigaszát továbbadni?

– amikor a sok gyermek is nagy terheket ró ránk, kérdik, különösen a kisgyermekes szülők.

A sokféle emberi és társadalmi sebnek a plébániára, a családokra bízása első olvasásra irreális terhet látszik róni a plébániára, a családokra. Természetesen minden család elsődleges feladata, hogy önnön családját, házaspári kapcsolatait-, a gyermekeket, esetenként a nagyszülőket gondozza. De egyidejűleg, a körülmények adta lehetősége szerint nyitottnak kell lenniük a plébániai feladatok (mint pl. a jegyesoktatás stb.) felé, és a szenvedők felé is. – Sok családközösség, családmozgalom megtalálja a módját, miként tudják tagjai arányosan beosztani idejüket, hogy saját családjuk és közösségük mellett legyen idejük a plébániai feladatok vállalására és a szegény családok felé való küldetésre.

Ferenc pápa előző buzdításában, melynek címe Evangelii Gaudium (=Evangélium Öröme), konkrét utakat mutat, válaszul az előző kérdésre: EG 127. „Vigyük el az evangéliumot azoknak, akikkel épp dolgunk van, mindennapos találkozásaink alkalmával. És ez spontán módon bárhol megtörténhet, utcákon, tereken, munka közben”. Pl. ha gyermekünkre várunk az óvodában, az iskolában, avagy az orvosi rendelőben, és más szülőkkel vagyunk együtt.

EG 128. „A hit továbbadásának első mozzanata a személyes párbeszéd, melyben lehetővé teszem, hogy a másik kifejezze, megossza örömeit, reményeit, aggodalmait.” Pl. ha őszinte érdeklődéssel megkérdezem tőle: hogy vagy? Még egy ismeretlentől is megkérdezhetem: miért vagy olyan boldog, avagy szomorú. Ha valakinek fájdalma pl. rokonainak halála közismert, kifejezhetem együttérzésemet, egy öröm esetén gratulálhatok. A személyes kapcsolat kialakulása után lehet felvillantani a hitnek, illetve a keresztény közösségnek fényeit és meghívását.

Életpéldák:

Több család-mozgalom hívja meg tagjait a szenvedőkkel, rászorulókkal való konkrét törődésre. – 1. Az Equipes Notre-Dame mozgalomnak (Ekipp Notre Dame – rövidítve END) az „Új impulzus” c. 1988-ban írt irányelvei között szerepel: „Fontos, hogy a csoportok a különböző szociális területek felé nyitottak legyenek. Megadunk néhány különösen fontos feladatot: Fiatalok csoportjainak kisérése. Jegyeseknek a keresztény házasságra való előkészítése. A konfliktusokkal küzdő házaspárok segítése. Segítségnyújtás az újraházasodott elváltaknak. Gondoskodás olyan fiatalokról, akik házasok módjára együtt élnek.”¹

2. A Fokoláre Mozgalom „Új Családjait” Chiara Lubich már 1970 táján ösztönözte, hogy összpontosítsanak azokra a helyzetekre, ahol a szenvedő, Elhagyott Jézus arca leginkább ragyog: mint a megosztott családok, az elváltak, az árvák, az elhagyott gyermekek, az özvegyek és magányosak, a kitaszítottak…”Rátok bízom a világnak ezt a hatalmas részét, amely darabjaiban hever. Jézusnak kell a mi szemeink által a tömegre tekintenie és cselekednie. A szánalom nem áll meg az érzelemnél, hanem olyan cselekedetekben nyilvánul meg, amelyek azután a Mennyországba is elkísérnek bennünket.”– Az Új Családok között szaporodni kezdtek az örökbefogadások, az elváltak-, egyszülős családok stb. támogatásai. Pl. ünnepeket, pihenőnapokat, közös nyaralást szerveznek, ahol ezeket az embereket is meghívják, hogy élvezzék a család légkörét.²

Csend – elmélkedjünk, mit mondtak számunkra az olvasottak, majd beszélgessünk

Sikerül-e legyőzni ösztönösen feltámadó ítéletedet, egy-egy hitünkkel-erkölcseinkkel ellenkező magatartás láttán, és Jézus irgalmával tekinteni az ilyenre?

Tudtál-e már segíteni a családok világának fent felsorolt valamely sebesültjén?

Hol tudnék(nánk) segítséget nyújtani plébániánknak vagy lelkipásztorunknak az imént jelzett, családokkal kapcsolatos tevékenységekben?

Havi elhatározás

Ferenc pápa iránymutatását kezdjük gyakorolni: „Vigyük el az evangéliumot azoknak, akikkel épp dolgunk van, mindennapos találkozásaink alkalmával.” Pl. ha gyermekünkre várunk az óvodában, az iskolában, az orvosi rendelőben, és más szülőkkel vagyunk együtt.

Házaspárok este törekedjetek megosztani egymással, hogyan sikerült Jézus örömét, szeretetét, mosolyát, biztatását valaki felé továbbadni. – Próbáljuk gyermekeinket is bevonni ebbe a szent kalandba (4-5 év felett már képesek ilyenre).

Záró ima

Urunk Jézus! Köszönjük szentatyánknak és a püspöki szinódusnak biztató és meghívó gondolatait. Köszönjük, hogy (a pápa szavait idézve) „bár távol vagyunk attól, hogy tökéletesek lennénk, sikerül a szeretetben élnünk, és haladni előre utunkon.” – Segíts, hogy a környezetünkben mindenfelé tapasztalt sebek és bűnök, ahelyett „hogy csak panaszkodást váltanának ki bennünk, felébresszék a missziós küldetést.” Add tudatosítanunk, hogy a történelemnek voltak már mélypontjaik, és Isten nemcsak kivezette ezekből egyházát, hanem mindig új virágzásokat is indított el, hívő keresztények és szent megújulások és mozgalmak által. Szeretnénk egyre jobban magunkévá tenni a hallott meghívást: hogy „a hit nem emel ki minket a világból, hanem fokozottan elmerít benne, (…) és mindegyikünknek sajátos szerepe van Isten országa eljövetelének előkészítésében”. Igen, a szívünk érzi, „hogy az élet nem ugyanaz Jézus nélkül. Tehát az, amit mi felfedeztünk, ami segít élnünk, és ami reményt ad nekünk, azt kell átadnunk másoknak,” azt kell sugároznunk magunkból, mások felé. Add, hogy tudjuk a rászorulók felé forduló szeretet minden tettét abban az örömben cselekedni, hogy miközben nekik tesszük, egyben Neked is tesszük! – Vezess minket Szentlelked által, az Evangélium örömének útján! Ámen!

Záró ének: a bevezetőben jelzettek közül