06. A termékennyé váló szeretet

(AL 5. fejezet)

Bevezető ének

Magasztalja lelkem az én Uramat…

Áldott legyen az Úr, Alleluja…

Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak…

Tapasztalatok megosztása (Kérdések a tapasztalat-megosztáshoz:)

1.Mi újat kaptál az elmúlt hetekben, múlt hónapi témánkból – amelyben a házassági szexualitás kegyelmeiről beszélgettünk?

2. „Az ember nem tudja megtalálni magát, csak önmaga őszinte odaajándékozása által” – szerepelt múlt hónapra tett elhatározásunkban (idéztük a Vatikáni Zsinat dokumentumát). Hol sikerült megélned ezt?

Bevezető ima

Jöjj Szentlélek Istenünk! Add, hogy Jézus jelenlétében tudjunk ma együtt lenni, és erősödni Ferenc pápának és a püspöki szinódusnak gondolataival: a termékennyé váló szeretetről.

Hálát szeretnénk adni Neked, hogy termékennyé tetted házasságunkat, s bekapcsoltál minket nemcsak a teremtésnek, hanem az Istenhez vezető nevelésnek művébe is. Hálát adunk, hogy tudtuk megcsodálni a teremtés csodáit életünkben, gyermekeink világrajöttében. – Jézus! Imádkozunk a mai világ sokféle módon sebzett kapcsolataiért, családjaiért, s különösen azokért, akik nem tanulták meg tisztelni az életet, sőt e téren teljesen hamis elvekre vezette őket környezetük. Mutass nekünk utat, miként vihetjük el nekik is a Te fényedet, az Élet és a Remény fényét. Add, hogy minden körülmények között tudjuk szentnek tartani az életet, olyankor is, amikor az élet elfogadása emberileg nehézségekkel jár. Újítsd meg a közöttünk levő házastársi szeretetet és a családunkban élő szeretetet, hogy a házasság szentségi kegyelme mindig működhessen közöttünk! Add, hogy így valóban kis Egyház legyünk, akik sugározzák az Életbe vetett hitüket a világban. Ámen.

Isten Igéje: Imádkozzuk át egy szülő lelkületével Mária hála-imáját! Lk 1,47-55

(rövid csend, hogy elmélkedjünk azon, mit mond ez nekünk)

Átgondolandó téma – A termékennyé váló szeretet. – Ferenc pápa szinódusi apostoli buzdítása 5. fejezetének ez a címe.

Befogadni egy új életet

165. A házastársak, amikor egymásnak adták magukat, önmagukon túl magát a gyermeket ajándékozzák egymásnak, mint szerelmük eleven képét, a házastársi egyesülés örök jelét.

166. A család nemcsak az életfakasztás, hanem az Isten ajándékaként érkező élet fogadásának is a közege. Ha egy gyermek nem kívánt körülmények között jön világra, a szülőknek vagy a család többi tagjának mindent meg kell tenniük, hogy Isten ajándékaként fogadják őt. Semmiféle áldozat nem minősíthető túl nagynak annak elkerülése érdekében, hogy egy gyermek azt gondolja, ő egy tévedés, aki nem ér semmit.

A szeretet a várandósság idején

168. A várandósság (olykor) nehéz, de csodálatos időszak. Az édesanya együttműködik Istennel, hogy az élet egy új csodája jöjjön létre. Minden fogantatás pillanatában megvalósul a Teremtő örök álma. ’Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, megszenteltelek’ (Jer 1,4–5).

170. Manapság előre tudható, milyen lesz a gyermek neme, milyen színű lesz a haja, milyen betegségek érhetik a jövőben. De csak az Atya ismeri őt teljesen, aki őt megteremtette. Vannak szülők, akik úgy érzik, hogy gyermekük nem a legjobb pillanatban érkezik. Kérniük kell az Úrtól, hogy erősítse meg őket, hogy maradéktalanul elfogadhassák gyermeküket. Fontos, hogy a gyermek érezze: várják. 171. Minden áldott állapotban lévő nőt szeretnék kérni: vigyázzatok, senki el ne vegye tőletek az anyaság örömét. Ne engedd, hogy a félelmek, az aggodalmak vagy mások véleménye elrontsák azt a boldogságot, hogy Isten eszköze vagy egy új élet világra hozatalában. (Vö. Lk 1,46–48).

Anyai és atyai szeretet

172. Az újszülöttek, alighogy megszülettek elkezdik kapni az ajándékokat: a táplálékkal és a gondozással együtt a szeretet lelki megnyilvánulásait. Minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy megkapja az édesanya és édesapa szeretetét. – Nemcsak az apa és az anya egymástól független szeretetéről van szó, hanem kettejük egymás közötti szeretetéről is, amelyben megtapasztalja a fészket, mely befogadja őt. Az Úr anyai és atyai arcát mutatják meg gyermekeiknek általuk. Emellett együtt tanítják meg a kölcsönösségnek és a különbözőségek találkozásának értékét, melybe mindenki beleviszi a maga identitását, és el tudja fogadni a másikét. Ha valami elkerülhetetlen oknál fogva egyikük hiányzik, keresni kell valamilyen módon a pótlását, hogy a gyermek megfelelő érlelődését elősegítsék.

173. A gyermekeknek szükségük van az anyai jelenlétre, különösen az élet első hónapjaiban. 174. Egy anyátlan társadalom embertelen társadalom volna, mert az anyák a legnehezebb pillanatokban is éreztetni tudják a gyöngédséget, az odaadást, az erkölcsi erőt. Köszönet nektek, drága édesanyák, azért, amit a családban jelentetek, és azért, amit az Egyháznak és a világnak adtok.

175. Másrészt az édesapa alakja segíti érzékelni a valóság korlátait, és őt jobban jellemzi a tájékozódási képesség, a kihívásokkal teli világ felé való elindulás, valamint az erőfeszítésre és a küzdelemre való készség. A tiszta és boldog férfi-identitású apa, aki magatartásában egyesíti a felesége iránti szeretetet és elfogadást, épp annyira szükséges, amennyire az anyai gondoskodás. 176. Azt mondják, hogy társadalmunk „apátlan társadalom”. Az apák gyakran annyira a munkájukra, az önmegvalósításra koncentrálnak, hogy megfeledkeznek a családról. 177. Isten azért állítja az apát férfiúságának értékes tulajdonságaival együtt a családba, hogy a feleség mellett álljon, és osszon meg vele mindent. És hogy a gyermekek mellett álljon növekedésükben. A jelenlét nem azonos az ellenőrzéssel. Mert a túlzóan ellenőrző apák megsemmisítik a gyermekeiket. – Néhány apa viszont haszontalannak vagy szükségtelennek érzi magát. Az igazság azonban az, hogy a gyermekeknek szükségük van egy apára, aki hazavárja őket, akkor is, amikor visszatérnek bukásaikból.

Létezik-e ideális gyermekszám?

A családtervezés egyik kulcskérdése, melyik az «ideális gyermekszám» (a család adott körülményei között). A felelősen gondolkozó jegyes- és házaspárnak is fel kell tennie a kérdést. Ennek eldöntéséhez foglaljuk össze, milyen megállapításokat tesznek a témával foglalkozó tudományok – elsősorban a családszociológia, a pedagógia, a pszichológia.

a) Az egyetlen gyermek, az «egyke» egy életen át hordozhatja a hiányt, amelyet talán szüleinek köszönhet (bár lehet, hogy a szülők objektív okok miatt nem vállalhattak több gyermeket).

Az egykét általában elkényeztetik: a szülők akaratlanul is mindent rápazarolnak; ezáltal könnyen egoistává lesz, nehezen tud lemondani, áldozatot vállalni másért.– A többgyermekes családban a gyermekeknek pici korban meg kell szokniuk a testvérekhez való alkalmazkodást, az áldozathozatalt: s e tulajdonságokkal a legértékesebb kincseket sajátítja el.

b) Az egészséges gyermekszám. Sok magyar pár tervez két vagy három gyermeket. A szakemberek szerint jelentősen jobb a három. Véleményüknek nem népesedéspolitikai okai vannak (hogy a 3 gyermek biztosítja a társadalom reprodukcióját), sokkal inkább olyan szempontok, amelyek döntően érintik a családok egyensúlyát.

A nemzetközi felmérések rámutattak, hogy a család stabilitása ugrásszerűen megnő a három és (felelősen vállalt) több gyermek esetében. A vizsgálatok szerint az ilyen családokban jobb a gyermekek és a szülők «lelki közérzete», és ezzel összefüggően pl. kisebb a válások aránya.

Ismerős az ellenvetés vagy kérdés: «nem vállalhatok több gyerme­ket, mert akkor a meglevőnek (egynek vagy kettőnek), meg a születendőnek sem tudnám biztosítani a mai világban szükséges anyagi-kulturális javakat». A felmérések ezzel kapcsolatban egy meglepőnek tűnő megállapításra jutottak: A (felelősen tervezett) többgyermekes családok gyermekei nincsenek hátrányban az 1-2 gyermekes családok sarjaival szemben. A vizsgálatokból kiderül, hogy a nagy-családok gyermekei nem részesülnek kisebb arányban az alapvető anyagi-kulturális javakban (pl. nyelvtanulás, külföldi utazás), mint az egyke gyermekek. A különbség csupán a luxuscikkekben és extra kiadásokban mutatkozik meg, de ezek inkább kárára vannak a gyermek fejlődésének, mint hasznára. Ezzel szemben a többgyermekes családok sarjai általában talpraesettebbek, sokoldalúbbak, közösségi gondolkodásúak, hiszen több feladat-, egymásért végzendő munka hárul rájuk a családban, s így észrevétlenül elsajátítják ezeket az értékeket.

Ismerjük-e a magyarázatát, miért van ugrásszerű különbség a két- és többgyermekes családok egyensúlya között? A szakemberek általában kapcsolatba hozzák e tényt a csoportlélektan szabályával, miszerint a csoport nagyobb stabilitással rendelkezik, mint a páros kapcsolat. A csoport 3 emberrel kezdődik. A 3 gyermek esetében egy kis csoport jön létre, amelyben kiegyensúlyozottabbak a kapcsolatok, mint a 2 személy, a 2 gyermek között. A gyermekek életének stabilizálódása visszahat a szülők-, s az egész család légkörére. (Hasonlítani szokták a különbséget egy két lábú és három lábú szék stabilitásának különbségéhez.)

A tágabban értett termékenység

Az örökbefogadás

178. Sok házaspárnak nem lehet gyermeke. Tudjuk, hogy ez mennyi szenvedéssel jár. Másrészt a házasság nem csupán az életadásra lett alapítva. (…) Ha a gyermekáldást nélkülözniük is kell, házasságuk megmarad, mint teljes életközösség. Az anyaság sem kizárólag biológiai adottság, hanem különböző módokon fejeződhet ki. 179. Az örökbefogadás az anyaság és apaság megvalósításának egyik nagylelkű útja. Szeretném bátorítani mindazokat, akiknek nem lehet gyermekük, tárják ki házastársi szeretetüket azok befogadására, akik meg vannak fosztva a saját családtól. Így Isten szeretetének közvetítőivé válnak.

Felelősség vállalása a társadalomban

181. Az életfakasztás és az örökbefogadás sem a szeretet termékenysége megélésének egyedüli módja. A sokgyermekes család is hivatott arra, hogy hasson a társadalomra, amelyben él. A keresztény családok ne feledjék, hogy a hit nem emel ki minket a világból. 203 A családnak nem szabad azt gondolnia magáról, hogy erődítmény, melynek meg kell védenie magát a társadalomtól. Szolidárisan ki kell lépnie önmagából. A házastársaknak el kell jutniuk társadalmi kötelezettségeik meggyőződéses tudatára. Amikor ez megtörténik, az őket egyesítő szeretet nem csökken, hanem új megvilágítást nyer.183. Az a házaspár, amely tapasztalja a szeretet erejét, tudja, hogy ez a szeretet arra hivatott, hogy gyógyítsa az elhagyottak sebeit, meghonosítsa a találkozás kultúráját, harcoljon az igazságosságért. A szolidáris családok teret nyitnak a szegények előtt, képesek arra, hogy baráti kapcsolatban legyenek azokkal, akik náluk rosszabb helyzetben vannak.

A testvériség és az Eukarisztia vétele

185. Szent Pál beszámol a korintusi közösség egy szégyenletes esetéről (1Kor 11,14-34). Néhány gazdag ember hátrányosan megkülönböztette a szegényeket, ráadásul az Eucharisztia ünneplését követő agapén. Míg a gazdagok élvezték ízletes ételeiket, a szegények csak éhesen néztek. 186. Aki Krisztus testéhez és véréhez lép, és hátrányos megkülönböztetést okoz Krisztus testének tagjai között, az ilyen ember ’a saját ítéletét eszi és issza’ (vö. 1Kor 11,29). Ez a szentírási rész figyelmeztetés a családok számára, melyek bezárkóznak saját kényelmükbe, és melyek közömbösek a szegény és rászorulóbb családok szenvedései iránt. Az eucharisztikus ünneplés, a szentmise állandó felhívás mindenki felé, hogy ’vizsgálja meg magát’ (11,28), vajon kitárja-e családjának ajtaját azoknak közössége előtt, akiket a társadalom kiselejtezett. Csak ezt követően vehetik magukhoz a szeretet Szentségét, amely egy testet alkot belőlünk.

Életpéldák. 1) Egy 5 gyermekes apa mesélte: Úgy éreztük, hogy 5 gyermekünknél nem vagyunk képesek többet vállalni. Én kórházban, gyermekosztályon vagyok orvos. Behoztak oda egy halálos beteg kislányt, akit ráadásul a szülei eldobtak maguktól. Hívtam feleségemet, hogy látogassák ezt a beteget a gyermekekkel együtt, hogy örömet szerezzenek neki. Többször eljöttek hozzá, akin látszottak a családi szeretet hiányából fakadó súlyos lelki sérülések. A kislány minden látogatásuk után kivirult. Egyszer elmondta, hogy vele senki nem törődik, nincsenek rokonai, ezért köszöni, hogy jövünk hozzá. És minden téren a gyógyulás útjára lépett. – A feleségemmel egy beszélgetésben megállapította, hogy ezt a gyermeket a meleg családi légkör tudná meggyógyítani. Felmerült köztünk a kérdés, nem kellene-e örökbe fogadniuk, mert ezzel bizonyára megmenthetnék. Megkérdeztük gyermekeinket, mit szólnának hozzá, és ők egyhangúan lelkesedtek a gondolatért. Örökbe fogadtuk tehát. Évek múltával a kislány teljesen a gyermekünk lett, és gyermekeik is testvérként kezelték. Kinőtte lelki sérüléseit, és a normális emberi és keresztény fejlődés útját járja.

2) Tapasztalat „a szenvedés és az ölelés ösvényéről” (ahogyan a szentatya nevezi)

Az elmúlt években bejárta a világot a fiatal olasz édesanya Chiara Corbelle halálának híre, aki férjével együtt hősies módon fogadta el, hogy két olyan beteg gyermeket hoz a világra, akiknek nem volt esélyük az életre. Ezután, pedig saját életét adta azért, hogy megmentse harmadik gyermeküket. Az olaszországi televíziók és média a nyilvánosság elé tárták e megrázó történetet.

Chiara Corbella férjével, Enrico Petrilliaval Róma egy kerületében élt. A plébánia vonzáskörzetében nőttek fel, részt vettek az ifjúsági találkozókon, a plébánia tevékenységében. Međugorjéban történt megismerkedésük után, 2008 szeptemberében a házasságot kötöttek.

Pár hónap múlva Chiara áldott állapotba került. Az első ultrahangos vizsgálat fejlődési rendellenességet mutatott, mely szerint a baba agykárosodással fog születni. Az orvosok abortusz javasoltak, de a fiatal pár azonnal elfogadta az új életet, mint Isten ajándékát. Születése után a kis Mária részesült a keresztség szentségében, majd 30 percig tartó földi élete után elkísérték „égi születéséhez”. Barátaik számára is felejthetetlen volt a kislány temetése: „életünk egyik legszebb tapasztalataként” számoltak be róla többen. Kicsi fehér koporsó és mellette a két szülő, akik énekeltek és hálát adva dicsérték az Urat a gyászmisén.

Néhány hónap elmúltával újabb gyermekáldás. Az örömhír első pillanatait azonban megtörte az ultrahangos vizsgálat: a gyermeknek hiányzott a lábacskája. Minden orvosi javallat ellenére hittel és szeretettel felfegyverkezve, a házaspár tudta, hogy megtartják a gyermeket. Barátaik emlékeznek a pillanatra, amikor Enrico örömmel újságolta nekik, hogy gyermekük lesz, bár nincsen lába. A hetedik hónap környékén az újabb ultrahang felvétel megállapította, hogy a belső szervek sem fejlődnek megfelelő módon. „A gyermek alkalmatlan az életre” volt az ítélet. Lehet, hogy alkalmatlan a földi életre, de nem a mennyeire – mondták ők. A házaspár kivárta a gyermek születését, és azonnal megkeresztelték őt. Imádsággal kísérték rövid életét, egészen az utolsó lélegzetvételéig. Dávid temetése ismét csodálatos ünnep volt, azon öröm miatt, melyet a szülők sugároztak, nehéz keresztjük ellenére.

De Chiara és Enrico továbbra sem zárkóztak el az élettől, olyannyira, hogy bizonyos idő eltelte után Chiara ismét áldott állapotba került: a kis Francescot hordta a szíve alatt. Ez alkalommal minden rendben volt. Az ötödik hónapban azonban újabb kereszt érkezett: Chiarának súlyos seb keletkezett a nyelvén, majd megerősítették miszerint carciomat (rákot) diagnosztizáltak.

Chiara és Enrico „szövetséget kötöttek” Istennel és eldöntötték, hogy most is ’igent’ mondanak. Chiara gondolkodás nélkül védte Francesco életét, akkor is, ha ezzel nagy kockázatot vállalt magára, elhalasztva a saját életének megmentésére irányuló kezelést. Csak a szülés után vetette magát alá a radikális gyógyításnak: a műtétnek, a kemoterápiának és a sugárkezeléseknek. A kis Francesco szép, egészséges kisfiúként 2011. május 30-án születetett. Ez idő alatt Chiara testileg annyira kimerült, hogy jobb szemére elveszítette a látását, majd egy éven át tartó emberfeletti küzdelem után 2012. június 13-án családja és barátai körében befejezte az őt üldöző „sárkány” elleni harcot – így nevezte ő maga a daganatot, a Jelenések könyvére gondolva.

Családja és barátai megerősítik, hogy ő a szent élet élő tanúja volt. Minden kísértés, a kemoterápia és a sugárkezelés nehéz hónapjai ellenére is tudott mosolyogni és vidám lenni a hozzá érkezőkhöz, felfoghatatlan módon a Gondviselésre bízva magát, nem aggódva sem családjáért, sem saját életéért, melyek nyilvánvalóan súlyos veszélyben voltak.

Róma város pápai vikáriusa vezette a temetés szertartását. Óriási ünnep volt, melyen több ezer ember vett részt, akik zsúfolásig megtöltötték a templomot és mindvégig énekeltek, dicsőítettek, tapsoltak és imádkoztak.

A fiatalasszony – mesélte a ferences atya, a lelkivezetőjük – „áprilisban az orvosi diagnózis után, hogy betegsége eljutott a végső stádiumhoz, csodáért imádkozott, de nem a gyógyulást kérte Istentől, hanem, azt hogy ő és a hozzá közel álló személyek a betegség és a szenvedés pillanatában békét élhessenek meg”.

Ez az asszony mindvégig másokért áldozta életét szeretetből. Enriconak azt mondta: „lehet, hogy nem is kívánom a gyógyulásomat. Egy boldog férj mosolygó hitves nélkül és egy vidám gyermek édesanya nélkül nagyobb tanúságtétel, mint egy asszony, aki legyőzte a betegséget. Egy olyan tanúságtétel ez, mely sok-sok magzatot megmenthet…”

Fennmaradt Chiara tanúságtétele első gyermekének születése után: Megszületett Mária. Amikor megláttam, olyan pillanat volt az, amelyet sosem fogok elfelejteni. Nem gondoltam arra, hogy milyen rövid ideig lesz velünk, hanem összekapcsolódtunk, mert ő az én kislányom. Ezután elvitték. Majd amikor Enrico bejött a szobába és karjában hozta Máriát, ez volt a második felejthetetlen pillanat, mert ő nagyon boldog volt. Biztos voltam benne, hogy Máriának nem lehetett volna jobb édesapja. Az, amit az Úrtól kértünk, a szülésen kívül, hogy élve szülessen és megkeresztelhessük. Amikor Enrico visszajött azt mondta: „Él”. És akkor megkereszteltük. Ez volt számunkra a legnagyobb ajándék, amelyet az Úr adhatott. Mária fél órát élt, utolsó pillanatáig együtt lehettünk. Megismerhették őt nagyszülei és néhány barátunk. Csak azt mondhatom, hogy az a fél óra egyáltalán nem tűnt olyan rövidnek. Felejthetetlen fél óra volt.

A pici Mária születésének napjára mindig úgy tudok emlékezni, mint életem egyik legszebb napjára. Elmondhatom majd gyermekeimnek, hogy az Úr egy különleges testvérrel ajándékozta meg őket, aki a Mennyben van és imádkozik értük. Azt szeretném mondani azoknak az édesanyáknak, akik elveszítették gyermeküket: nem számít az idő, hogy egy vagy két hónapig, vagy néhány óráig; az a fontos, hogy megkaphattuk ezt az ajándékot, mert ez olyan valami, amit nem lehet elfelejteni. Egy gyermek született.

A betegek és fogyatékkal élőknek az irgalmasság szent évében való zarándoklatán Enrico tanulságot tett hitükről, a Chiara halála óta eltelt idő távlatából: „Négy éve lettem özvegy, amikor Francesco alig múlt egy éves. A történetem mégis nagyon szép, mert nem a betegségé és a halálé volt az utolsó szó. – Chiara és én arra vágytunk, hogy égő lámpásokkal várjuk a vőlegényt. Szerettük volna felvenni a legszebb ruhánkat, Chiara ezért most menyasszonyi ruhában van. – Milyen nagyobb dolgot lehet kérni a testi gyógyulásnál? – Az üdvösséget. Az üdvösség fontosabb!

Régóta visszhangzott a szívemben az evangéliumnak ez a mondat: „Az én igám édes, és az én terhem könnyű”(Mt 11,30). Amikor láttam, hogy Chiara teste lassan elfogy, nem tudtam befogadni ennek édességét. Akkor életének utolsó reggelén, 7 óra körül megkérdeztem Chiarától: Chiara, valóban édes ez a kereszt, ahogyan az Úr mondja? Rám mosolygott, és halovány hangon válaszolt: „Igen, Enrico, nagyon édes.”

Láttam, hogy boldogan hal meg. Jól tudta, hová megy. Egyik legszebb üzenet, amelyet a történelem Ura nekünk akart ajándékozni Chiara életén keresztül ez: az Úr nem hazudik, ez a kereszt nagyon édes. Bízzatok benne, érdemes!”

CsendKérdések az elmélkedéshez, majd a párokban való beszélgetéshez és a beszámolókhoz:

Hogyan kapcsolódnak a mondottak a te/ti gyermekvárásotokhoz?

Hogyan jutottál el te a meggyőződésre, hogy az élet szent – fogantatásának pillanatától kezdve?

Gyermekeitek miben tapasztalhatják meg házaspári szereteteteket? Hol éreztek e téren javítani valót?

Hogyan törekedhetnék segíteni gyermektelen vagy magzatukat elvett párokon?

Közös megbeszélendő:

Közösen tervezzünk ünnepet, kirándulást, nyaralást stb., amelyre meghívhatunk csoportunkon kívüli és szeretetre (vagy hívő közösségre) szoruló családokat is.

Havi elhatározás (Válasszatok családi állapototoknak megfelelően)

Édesanyák: férjem legyen első helyen életemben, nem a gyermekek! Édesapák: Szánjak több időt házastársamra, gyermeke(i)mre!

Keressük az alkalmat, mikor kell-lehet beszélni gyermekünknek az élet isteni értékéről, – 8-9 éves korban már jó beszélnünk (a mai környezetet figyelembe véve) a gyermek születéséről is (erről szól majd a gyermekek szexuális nevelésével foglalkozó találkozónk, melyet a pápai levél is sürget AL 280-286).

Találjak alkalma(ka)t, hogy a közelemben levő rászoruló család(ok) felé (különösen, ha nem érkezik a várt gyermek) kinyilvánítsam szeretetemet.

Záró ima

Urunk, Mindenható Istenünk. Köszönjük, hogy gyermekeink (vagy a ránk bízott gyermekek) által részt adtál nekünk a teremtés (az élet-adás) művében. Add, hogy akaratodnak, és a Szentháromságban élő szeretetnek megfelelően együtt neveljük őket, a köztünk levő szeretet egységében. Add Szent Lelked világosságát, hogy észrevegyük a közelünkben élő sebzett családokat, kapcsolatokat, és találjuk meg a módját, hogyan lehetünk segítségükre. Segítsd azokat, akik bizonytalankodnak a megfogant élet vállalásában. Adj ajkunkra megfelelő szavakat, hogy szükség esetén támaszai lehessünk ilyen embertárainknak. – Urunk, megváltó Jézusunk! Vezess bennünket a Te szereted útján, hogy nyitottak legyünk az élet elfogadására. Add, hogy mindennap megújuljunk elsősorban egymás iránti szeretetünkben, és ebből fakadóan gyermekeink iránti, valamint minden ránk bízott család- és embertárs iránti szeretetben. – Ámen

Záró ének: ami a bevezetőben jelzettekből kimaradt