Mit jelent – katekumenális (Katekumenátus konferencia)

A KATEKUMENÁTUS JELLEGŰ KATEKÉZIS

– és a katekumenátus címzettjei

(Előadás a Máriabesnyői 2. Katekumenátus Konferenciára 2001. IX.)

Sokszor használjuk ezt a kifejezést – különösen a KÁD óta: “katekumenátus jellegű katekézis”. Úgy fogalmazhatnánk: ez nem valami nagy újdonság, inkább visszatérés a normális katekézishez, a katekézis lényegéhez.

A “nem normális” – talán a népegyházi környezetben működésképes, de ma bizonyosan működésképtelen – katekézis az, amit ma még széles körben gyakorlunk: hogy a katekézisben résztvevő kap némi izelitőt a keresztény tanitásból, majd átestik néhány szentségen, – de nem válik az egyház élő és missziós-apostoli tagjává.

A Jézus akarta és egyház akarta katekézis viszont természetszerűen az: amely bevezet az egyház életébe és küldetésébe.

Szépen fogalmazza meg a KÁD: “A beavató kaekézis több egyszerű ismeretközlésnél… A hit megismerésére és a belőle fakadó életre nevel, oly módon, hogy az ember legmélyebb tapasztalataiban is érezze, hogy Isten Igéje termékennyé teszi…” “A katekézis egyuttal lerakja a keresztény ember lelki életének alapjait… a keresztény közösség mindennapi életében” (mert csak a közösségbe gyökerezve fog megmaradni az egyház élő tagjának). – Összefoglalva: A beavató katekézis életre szóló képzés: “beletestesit a közösségbe, mely 1)éli és 2) ünnepli a hitet, és 3) tanúskodik róla“. “A kereszteletlen felnőttek katekumenátusára jellemző ezen gazdagságnak kell inspirálnia a katekézis egyéb formáit” (KÁD 68, vö.67, 90, 172, 256k). Nagyon szépen összefoglalja az ide vágó gondolatokat a MKD is (20-21.old.)

Tehát e katekumenális katekézis lényege:

hogy éli a hitet, hogy a benső megtérésre a célja,

hogy bekapcsol a közösségbe, bekapcsol a misszióba

s a közösséggel együtt (a katekumenátus liturgiáihoz hasonlóan) ünnepli a hitben való előrehaladás fázisait.

Nb. Beszéljük meg: Hitoktatásunkban hol teljesülnek ezek a szempontok, és hol kellene egy komoly lépést tennünk ezek érdekében

Vegyük sorba a katekumenális jellegű katekézis alapvető szempontjait:

1. Életre nevel, megtérésre nevel

“Több egyszerű ismereközlésnél: A hit megismerésére és a belőle való életre nevel, oly módon, hogy az egész ember legmélyebb tapasztalataiban érezze, hogy Isten Igéje teszi terméeknnyé. A kereszény tapasztalat magvára…a legelemibb evangéliumi életre koncentrál” (KÁD 67)

NMI: A pápa az ezredforduló lelkipásztori megújulása feltételének: az életszentségre, a Krisztussal egyesülésre nevelést tartja. Hogy plébánináink legyenek az imádság, a szentség iskolái…

“Ez felülmúlja a puszta oktatást” KÁD 68. Célja, hogy “közösségbe lépjen, bensőséges kapcsolaba kerüjön az Úrral” (KÁD 80)

A “Befogadás” szertartásában keresztet rajzolunk a katekumen érzékszerveire: Hogy megtanuljon ugy látni, hallani, cselekedni, mint Krisztus. A CT ezt tette a katekézis céljává, s ezt ismétlik azóta is a dokumentumok (CT 20, KÁD 81-82)

A megtérésre és keresztény tapasztalatra vezet

Kiváló előadása volt erről Kiss Imre helynök atyának… (Megjelent: Magyar Papi Egység, 1999. Karácsony: Mit kezdjünk a katekumenátussal? c. füzetben)

Ott mondta: ha Péter nem lép a vízre, nem tapasztalja meg a vizen járást, ha nem veti ki a hálót, nem tapasztalja meg az Úr erejét… Katekumenális katekézisünk alapja ez is: minden katekézis alapja: a keresztény tapasztalatra (s ezáltal a Jézussal való találkozásra, a megtérésre) kell vezetnie… (A KÁD nagyon kidolgozottan ir e témáról: 116-7;152-53)

Számos példán kivül csak hivatkozok a MKD-ra amely ilyeneket ír az első gyónás feltételeiről: – a gyermek tudjon bocsánatot kérni

legyen képes a jóvátételre

legyen képes esti lelkiismeretvizsgálatra és bűnbánattartásra

Majd az elsőáldozás feltételei között:

vágyjék egyesülni Jézussal

vágyjék arra,hogy egyesüljön keresztény közösséggel az eucharisztikus lakomában… stb (MKD 72-73.old.), legyen képes a jézus iránti szeretet tetteit gyakorolni…

2. Közösségre nevel…

A mai egyház tudja, ami az ősegyházi katekumenátus alapelve volt – s amit a MKD is ir: hogy “a keresztény közösség a katekézis kiinduló pontja, helye, célja és egyben módszer is. A közösség a katekézis célja, mert a krisztusi közösség életébe vezeti be az embert. A katekézis módszere, mert” a közösségben szerzett tapasztalatain keresztül vezeti be az emkert az Egyház teljes közösségbe…(MKD 22.old KÁD 253k stb.) – Hiszen a helyi közösséggel való találkozás az egész egyházzal való találkozást jelenti.

A közösségi nevelés kettőt jelent: 1. Magának a katekézisnek közösséginek kell lennie, közösséget kell teremtenie… Ez lényegéhez tartozik… (Külön nagy téma volna… )

2. A katekézisnek kapcsolatban kell állnia az egyházzal, illetve a helyi plébániai közösséggel. (Vö. MKD 22, 56-57; KÁD 64 stb.)

“A katekumenátus közösségi jellege tehát kiemeli a plébáni közösség jelentőségét, amely nélkül a folyamatot lehetetlen végigjárni. A katekézis (és a katekumenális gondolkodás) feladata tehát felkésziteni a plébániai közösséget, hogy megfelelő módon vegyen részt ebben a folyamatban…

A katekumenátus folyamata elsőssorban a katekumenekre vonatkozik… de irányul magára az egész közösségre is, hogy felelevenedjék keresztény felelősségük: saját megkereszteltségük jelentősége, s a megtérők iránti felelősségük. (MKD 21.old.)

A szülők – s a velük való foglalkozás pótolhatatlan – a gyermek katekézis vonatkozásában… (Vö. KÁD 226-7; MKD 57.old). Ha a szülők nem részesei a keresztény közösségnek, szinte semmi esélye, hogy a gyermek a közösség tagjává, az egyház tagjává váljék.

3) Misszióra nevel

A keresztény só. S ha nem só, “semmire sem való többet”.

Vajon mennyiben lebeg ez a szeme előtt a mai gyermek- hitoktatásnak? S mit is jelent ez? (Szépen ir erről a KÁD 68, 86).

S mennyiben lebeg a szeme előtt a felnőttek, fiatalok katekumenátusának? S mit jelent? Bekapcsolódni az egyház életébe, s ott küldetést vállalni?!

4) És a liturgiában, megfelelő szertartásokban a közösséggel együtt ünnepli a szentségekre készülők lelki előrehaladását. –

II. KIKNEK KELL A KATEKUMENÁTUS ÚTJÁT

VÉGIGJÁRNIUK?

AZ OICA következetesen alkalmazza a katekumenátust nemcsak a szorosan vett katekumenekre – a keresztelendőkre, hanem minden beavató szentséghez járulóra. S a KÁD még tovább szélesiti e kört – megfelelve a katekumenális szemléletnek, amelyről szóltunk. Ennek megfelelően a MKPK útmutatásai a Felnőttek Katekumenátusáról kiadott rendelkezésében (FK), majd hasonlóan a MKD.

50. Foglaljuk tehát össze ezek után, ki is a katekumen? – 1.) Az Egyház hagyománya katekumennek nevezte a felnőtt keresztségre készülőket. Elsődleges értelmében ma is ők a katekumenek. Tágabb értelemben az újabb egyházi rendelkezések ismételten katekumennek nevezik, és mindenképpen a katekumenátus rendje szerinti szentségi felkészülésre hívják – 2.) Katekumenek a keresztségre készülő gyermekek is (324, 329), – Sőt az OICA ismételten katekumeneknek nevezi azokat az elsőáldozásra készülő gyermekeket is, akik – a keresztségre készülő gyermekekkel együtt – résztvesznek a katekumenátus folyamatában (334, 337,340-342), másutt a bérmálásra készülő felnőttek-fiatalok is. 3.) Végül az OICA és nyomatékkal a KÁD katekumennek nevezi mindazokat a fiatalokat és felnőtteket, akik még ha meg is voltak ugyan keresztelve vagy részesültek hitoktatásban, de “aztán elhagytak minden vallási gyakorlatot”; vagy nem kaptak mély hitbeli nevelést, “és most ott állnak gyermeteg vallási ismeretekkel, úgy hogy valójában katekumenek, hittanulók maradtak”¹.

FELNŐTTEK, FIATALOK² KATEKUMENÁTUSA

Kereszteletlen felnőttek és fiatalok

38. A katekumenátus intézménye az ősegyházban kereszteletlen felnőttek és fiatalok számára született meg. Ma is elsősorban ők azok, akiknek el kell mélyedniük a hitben, be kell kapcsolódniuk az egyházi közösség életébe. Rájuk tehát mindenképpen és teljességgel vonatkozik a katekumenátus új rendje, annak előírásai és összes liturgiái (OICA Bevezetés 1. pont; vö. 1. fejezet).

39. A beavató szentségekhez tehát még az un. “sürgős” esetekben – pl. jegyesek esetében – is szükséges a katekumenátus. Házasságkötés esetén, ha az egyik fél nincs megkeresztelve, felmentést kaphat a valláskülönbség akadálya alól, és a házasság megköthető³. De lelki érettség és komoly felkészülés nélkül – az OICA egyértelmű előírása szerint – senki nem keresztelhető meg, nem járulhat a szentgyónáshoz és az Eukarisztiához!

40. Halálveszélyben levő megkereszteletlen felnőttekkel és fiatalokkal az OICA külön fejezetben foglalkozik velük. Közvetlen halálveszélyben – ha a hit komoly jeleit mutatták (és erről vallomást is tesznek, ha beszélni tudnak) – pap hiányában diakónusok vagy világiak is kiszolgáltathatják nekik a keresztséget és az Eukarisztiát, illetve ha pap szolgáltatja ki a szentséget, meg is bérmálhatja őket, feltéve ha megígérik, hogy felgyógyulásuk esetén végigjárják a katekumenátus útját (OICA 3. fejezet).

a) Elsőáldozásra vagy (és) bérmálásra készülő megkeresztelt felnőttek és fiatalok

Elsőáldozásra és bérmálásra készülő megkeresztelt felnőttek és fiatalok, akik kakekézisben nem részesültek.

41. Hazánkban egyre több ilyen személlyel találkozunk a lelkipásztorkodás során. Az ő hitbe való bevezetésük rendje többnyire megfelel a katekumenek számára előírt rendnek (297). Hiszen kapcsolatuk az Egyházzal, a krisztusi élettel a gyakorlatban ugyanolyan, mint a meg nem keresztelteké, ezért rászorulnak, hogy hozzájuk hasonló módon, a katekumenátus által vezessük be őket a keresztény életbe. Természetesen a katekézis során (és az egyes liturgikus szövegekben) figyelembe kell venni, hogy ők a keresztségben már részesültek (297. pont; vö. FK 4. fejezete)

Ezért írja elő az FK, hogy a katekumenekhez hasonlóan az ő felkészítésük is hosszabb, legalább egy, “esetenként több évre terjedő” időt igényel (296; vö. 7/b). Ennek során szükséges, hogy keresztény életük megerősödjék a megfelelő tanítás, a hozzájuk alkalmazott katekézis, a hívek közösségével való kapcsolat, és a katekumenátus rendjének megfelelő szertartásokban való részvétel által (296).

Tehát ők is részt vesznek a katekumenátus összes szertartásain (vö. 301, 302, 297). Elsőáldozásban lehetőleg Húsvét Vigíliáján részesüljenek. Bérmáláshoz (ha nem püspök vagy bérmálási joggal rendelkező pap szolgáltatja ki az Eukarisztiát) a következő lehetséges alkalommal járuljanak (304).

b) Bérmálásra készülő felnőttek és fiatalok, akik részesültek hitoktatásban

42. Felnőttek vagy fiatalok szokásos bérmálási felkészítéséről van szó. Az FK szelleme és a Katekézis Általános Direktoriuma meghatározza, hogy felkészülésük során ők is a katekumenátussal analóg utat járjanak végig⁴. A MKPK előírta már számukra a hosszú (egy-két éves) felkészülési időt⁵, amelyhez hozzátartozik a katekumenátus elemei közül: a hit megismerése, gyakorlatra váltása és az egyházi közösséghez való szoros kapcsolódás. Az újdonság ehhez képest csupán az, hogy a mintegy két éves felkészítés során a lelki előrehaladás és érlelődés állomásait a katekumenátus általános rendjében előirt egyes szertartások teszik változatossá, illetve jelzik és szentelik meg. A katekumenátus minden szertartását alkalmazhatjuk felkészülésük során. – Mindenképpen ajánlatos számukra a befogadás és a kiválasztás liturgiája, valamint a skrutiínium és a bűnbánati liturgia.

Gyermekkorban szentségekben részesült, de hitük mellett öntudatosan sosem döntött felnőttek és fiatalok újra elvezetése gyónáshoz-áldozáshoz

43. Gyakran találkozunk olyanokkal, akik gyermekkorban részesültek ugyan szentségekben, de ifjú vagy felnőtt korukban nem gyakorolták vallásukat , és a gyermekkori katekézis és a szentségek csupán gyermekes emlékként élnek bennük. Az érett hitre eljutásukhoz a hitben való új elmélyülésre van szükségük. Sok országban és hazánkban is többfelé őket is katekumenátus jellegű úton vezetik végig. Ez – az előző pontunk témájához hasonlóan – megfelel az FK szellemének (295), a Katekézis Általános Direktóriuma pedig kifejezetten ezt írja elő: “Sok régóta keresztény országban vagy vidéken a megkereszteltek egész csoportja … eltávolodott Krisztustól… Ez a helyzet ‘új evangelizációt’ igényel… “⁶. A hithez újra visszatérő, abban felnőtt módon elmélyedni akaró keresztények evangelizációjának, hitbe való bevezetésének modellje a katekumenátus.⁷

Vagyis lehetőleg vezessük őket végig a katekumenátus útján.. Különösen ajánlatos számukra – a hitbe bevezető és azt elmélyítő kurzus mellett – legalább a befogadás és a kiválasztás szertartása, valamint a skrutinium és a bűnbánati liturgia.

Pl. A világ sok országában inditottak – alkalmasint egy éves (vagy több éves) – felnőtt katekumenátus jellegű kurzusokat -: hivő felnőttek hitének megújitására…. (Vö. Agapé könyve: – Nemcsak a hit ágondolása – hanem konkrét terv szerinti életreváltása – és a lelki előrehaladásnak, az élet átadásának liturgikus megünneplése…)

Egy nagyszerü példa – Délamerika számos országában – és Európában is: Ausztria, Németország, Szlovénia…

Az elsőáldozásra készülő gyermekek szülei hitének elmélyitése megújitása…

Alapelv: a gyermek csak akkor marad meg hivőnek, ha legalább egyik szülője mélyen hivő… Hogy tudunk ide eljutni főleg a mai világban – ahol a fiatal szülők főleg városhelyen (de bizony sok faluban is) kevés vallásos nevelést kaptak, vagy ha kaptak is, ifju korban eltávolodtak… vagy ha járnak is templomba: jót tenne nekik hitük felnőtt átgondolása, megújitása…

Pl. Juniusban jelent meg egy német elsőáldozó hittankönyv sorozat – elsősorban éppen W. Kasper nagy teológus püspök támogatásával: Alapelve ez: A mai világban a gyermekek elsőáldozásra való felkészítése akkor ideális- ha sikerül a szülőt bekapcsolni abba…

E sorozat (évtizedet tapasztalatokat leirva) célja: hogy a szülők (legalább az egyik) adhassa át az elsőáldzásra készülő gyermeknek a hitbeli tudnivalókat… (Ez bizonyos szinten évtizedek óta gyakorlat a szomszédos Ausztriában is… sok magyar plébánián is elkezdődött!)

Itt tehát a lelkipásztor elsősorban a szülőkkel foglalkozik: Havi vagy kétheti találkozón átbeszéli velük az elsőáldozásra készülés fő kérdéseit… De elsősorban a felnőttek személyes kérdéseit beszélik meg: kicsoda is számodra Isten? Hogy tudod ezt elmondani gyermekednek? Kicsoda számodra Jézus? Mit jelent az imádság? – a felebaráti szeretet stb. stb. a hit nagy témái… a bűnbánat, a gyónás, az áldozás… a szentmise…. –

Igy újra elmélyiti a szülők hitét (vagy alkalmasint elvezeti őket magukat is a szentségekhez!!!)

Van ezen kivül a gyermekekkel való foglalkozás is: egyik könyv erről szól… Igy azok a gyermekek is eljuthatnak a szentségekhez, akiknak szülei nem vállalják a bekapcsolódást a felkészítésbe… (Vannak országok vagy egyházmegyék, ahol feltételül teszik legalább egyik szülő bekapcsolódását az elsőáldozási felkészülésbe)

Hosszú önálló téma volna: de jelzi a katekumenális katekézis vagy lp.,kodás távlatait… szemléletét….

A német könyv (és néhány magyar tapasztalat is) arra utal: ha néhány éven át igy foglalkoztak szülőkkel, akkor néhány év után: akadnak alkalmas szülők, akik egyrészt segitenek a következő években a szülőkkel való foglalkozásban – másrészt elvállalják – hogy a párhuzamosan futó – gyermekkel való foglalkozásban segitsenek. Ilyen esetben a lelkipásztor elsődlegesen az elsőáldozók szüleivel foglalkozik, valamint a gyermekek csoportját (csoportjait) vezetőkkel….

GYERMEKEK KATEKUMENÁTUSA

Meg nem keresztelt iskolás korú gyermekek katekumenátusa

44. Az OICA 5. fejezete előírja, hogy az értelmük használatára eljutott, meg nem keresztelt gyermekeket is a katekumenátus útján vezessük a szentségekhez (306-12; vö. 852.k).

Javasolja – ami a hazai gyakorlatban általában természetszerű is – , hogy e keresztelésre készülő gyermekek a felkészítés során kapcsolódjanak egy korosztályuknak megfelelő közösséghez, amelyik az elsőáldozásra vagy a bérmálásra készül, s ezen csoporttal járjanak katekézisre, s együtt haladjanak a katekumenátus fokozatain előre a szentségek felvétele felé (308/a). Ez a felkészülés több évig tarthat, írja az OICA (307). – Ez hazánkban megfelel a püspökkari előírásnak, az elsőáldozásra vagy bérmálásra való két éves felkészülésnek.

45. A gyermekek a szülőktől és gyámoktól függnek, ezért keresztény nevelésük és katekumenátusuk akkor lesz hatékony, ha példát és segítséget kapnak szüleiktől (308/b) és az egész keresztény közösségtől.⁸ Fontos eleme tehát a gyermekek katekumenátusának, hogy a lelkipásztorkodás kapcsolatba kerüljön a szülőkkel, s őket is bekapcsolja – a velük való rendszeres beszélgetések, hittanórák által – a katekumenátus folyamatába (vö. 306, 308; vö. 868.k.).

46. A gyermekekre is vonatkoznak a katekumenátus előirt liturgiái: a befogadás a katekumenek sorába (körülbelül egy év hitoktatás után), és a skrutíniumok valamint a szentségek vételét megelőző bűnbánati liturgia (314-342). A lelkipásztor belátásától függően a katekumenátus más liturgiái is (OICA 307, 312; vö 852.k.). – Ajánlatos e szertartásokat (a befogadás és kiválasztás kivételével) hétköznapi szentmisében ünnepelnünk, mert ilyen családiasabb környezetben (a hittanos társak, szülők, barátok és kisebb közösség részvételével) közvetlenebbé tudjuk tenni azokat, és a hétköznapi misében a lelkipásztornak sem jelentenek súlyosabb terhet (OICA 311).

Elsőáldozásra és bérmálásra készülő gyermekek katekumenátusa

47. A Katekézis Általános Direktoriumának irányelve, hogy minden korosztálynak a beavató szentségekre való felkészítése a katekumenátus szellemét kövesse.⁹

A keresztelésre készülő gyermekek esetében pedig úgy utasít, hogy csatlakozzanak az elsőáldozók és bérmálkozók csoportjához, és velük együtt ünnepeljék a katekumenátus liturgiáit (308; vö. 309).

Az OICA és az KÁD szelleméből az következik, hogy az elsőáldozók (akár vannak jelen keresztelendők akár nincsenek) végigjárhatják a katekumenátus lépcsőit, illetve megünnepelhetik e fejlődési fokokat jelző liturgiákat, ha a lelkipásztor hasznosnak látja azt.

Ha e gyermekek előrehaladását is egy-egy kezes segíti (akár egy felnőtt vagy ifjúsági hittanos), ez egyrészt támogatni fogja a gyermeket lelki fejlődésében és a közösséghez való kapcsolódásában, másrészt felébreszti a felelősséget a közösségben és annak a kezességre kiválasztott képviselőiben, valamint kifejezi, hogy a szentségek élővé válásáért az egész keresztény közösség felelős ( vö. OICA/Bev 7, OICA 41).

Óvodás korú gyermekek keresztelése

48. Értelmük használatára el nem jutott kicsiny gyermekeket lehet csecsemők módján megkeresztelni, – a jog előírása szerint, abban az esetben, ha a szülők vagy gyámok hite alapján “megalapozott remény van a gyermek katolikus vallásban való nevelésére. Ha ez teljesen hiányzik, a keresztséget… halasszák el…” (868. k., vö. 851/2. k. ). Nagyobb óvodások esetében viszont már szükség van az ő szellemi szintjüknek megfelelő felkészítésre. Iskoláskor határán levőknek ajánlhatjuk (amit néhány egyházmegye előirt, és az FK szellemének és előírásainak is megfelel), hogy lehetőleg várjanak, amíg csatlakozhatnak az elsőáldozásra készülő gyermekekhez, és velük készülve, az elsőáldozás napján járuljanak a keresztséghez (vö. OICA 310. analógiájára – vö. 306, és CIC 851/2 k. valamint 852. k.)

49. Az OICA a szentségekre készülőktől minden esetben komoly felkészülést, a katekumenátus útjának végigjárását kívánja. Ha ők ezt nem vállalnák, a szentségek kiszolgáltatását el kell halasztani. De magatartásunk ilyenkor se legyen elutasító, hanem kezdjük el a szeretet párbeszédét mindazokkal, akik a szentségeket kérik! Magyarázzuk meg nekik a komoly felkészülés értelmét és szépségét, s ajánljuk fel, hogy mindig szeretettel várjuk őket, ha úgy gondolják, hogy – a felkészülést vállalva – szeretnének a beavató szentségekhez járulni¹⁰.