A katekumenátusról (Vigília)

A Magyar Katolikus Püspöki Kar 1999 advent első vasárnapjával ünnepélyesen és kötelezően érvénybe lépteti a katekumenátus intézményét. A napokban jelent meg a katekumenátusra vonatkozó lelkipásztori irányelveket és a katekumenátus liturgiáit tartalmazó hivatalos püspökkari kiadvány, amelyet – a Püspöki Kar rendelkezése szerint – a megjelenéstől kezdve szabad használni. Az alábbiakban részleteket közlünk a Püspöki Karnak a katekumenátus bevezetésével kapcsolatos “lelkipásztori útmutatásából”.

KIKNEK KELL A KATEKUMENÁTUS ÚTJÁT

VÉGIGJÁRNIUK?

(Részlet a Magyar Katolikus Püspöki Kar “lelkipásztori útmutatásából”1)

Megjelent: Vigília 2000

FELNŐTTEK, FIATALOK2 KATEKUMENÁTUSA

Kereszteletlen felnőttek és fiatalok

A katekumenátus intézménye az ősegyházban kereszteletlen felnőttek és fiatalok számára született meg. Ma is elsősorban ők azok, akiknek el kell mélyedniük a hitben, be kell kapcsolódniuk az egyházi közösség életébe. Rájuk tehát mindenképpen és teljességgel vonatkozik a katekumenátus új rendje, annak előírásai és összes liturgiái (Felnőttek Katekumenátusa c. kötet – OICA – Bevezetés 1. pont; vö. 1. fejezet).

A beavató szentségekhez tehát még az un. “sürgős” esetekben – pl. jegyesek esetében – is szükséges a katekumenátus. Házasságkötés esetén, ha az egyik fél nincs megkeresztelve, felmentést kaphat a valláskülönbség akadálya alól, és a házasság megköthető3. De lelki érettség és komoly felkészülés nélkül – az OICA4 egyértelmű előírása szerint – senki nem keresztelhető meg, nem járulhat a szentgyónáshoz és az Eukarisztiához!

Halálveszélyben levő megkereszteletlen felnőttekkel és fiatalokkal az OICA külön fejezetben foglalkozik velük. Közvetlen halálveszélyben – ha a hit komoly jeleit mutatták (és erről vallomást is tesznek, ha beszélni tudnak) – pap hiányában diakónusok vagy világiak is kiszolgáltathatják nekik a keresztséget és az Eukarisztiát, illetve ha pap szolgáltatja ki a szentséget, meg is bérmálhatja őket, feltéve ha megígérik, hogy felgyógyulásuk esetén végigjárják a katekumenátus útját (OICA 3. fejezet).

Elsőáldozásra vagy (és) bérmálásra készülő megkeresztelt felnőttek és fiatalok

a) Elsőáldozásra és bérmálásra készülő megkeresztelt felnőttek és fiatalok, akik kakekézisben nem részesültek.

Hazánkban egyre több ilyen személlyel találkozunk a lelkipásztorkodás során. Az ő hitbe való bevezetésük rendje többnyire megfelel a katekumenek számára előírt rendnek (297). Hiszen kapcsolatuk az Egyházzal, a krisztusi élettel a gyakorlatban ugyanolyan, mint a meg nem keresztelteké, ezért rászorulnak, hogy hozzájuk hasonló módon, a katekumenátus által vezessük be őket a keresztény életbe. Természetesen a katekézis során (és az egyes liturgikus szövegekben) figyelembe kell venni, hogy ők a keresztségben már részesültek (OICA 297. pont; vö. 4. fejezete)

Ezért írja elő az OICA, hogy a katekumenekhez hasonlóan az ő felkészítésük is hosszabb, legalább egy, “esetenként több évre terjedő” időt igényel (296; vö. 7/b). Ennek során szükséges, hogy keresztény életük megerősödjék a megfelelő tanítás, a hozzájuk alkalmazott katekézis, a hívek közösségével való kapcsolat, és a katekumenátus rendjének megfelelő szertartásokban való részvétel által (296).

Tehát ők is részt vesznek a katekumenátus összes szertartásain (vö. 301, 302, 297). Elsőáldozásban lehetőleg Húsvét Vigíliáján részesüljenek. Bérmáláshoz (ha nem püspök vagy bérmálási joggal rendelkező pap szolgáltatja ki az Eukarisztiát) a következő lehetséges alkalommal járuljanak (304).

b) Bérmálásra készülő felnőttek és fiatalok, akik részesültek hitoktatásban

Felnőttek vagy fiatalok szokásos bérmálási felkészítéséről van szó. Az OICA szelleme és a Katekézis Általános Direktoriuma meghatározza, hogy felkészülésük során ők is a katekumenátussal analóg utat járjanak végig5. A MKPK előírta már számukra a hosszú (egy-két éves) felkészülési időt6, amelyhez hozzátartozik a katekumenátus elemei közül: a hit megismerése, gyakorlatra váltása és az egyházi közösséghez való szoros kapcsolódás. Az újdonság ehhez képest csupán az, hogy a mintegy két éves felkészítés során a lelki előrehaladás és érlelődés állomásait a katekumenátus általános rendjében előirt egyes szertartások teszik változatossá, illetve jelzik és szentelik meg. A katekumenátus minden szertartását alkalmazhatjuk felkészülésük során. – Mindenképpen ajánlatos számukra a befogadás és a kiválasztás liturgiája, valamint a skrutiínium és a bűnbánati liturgia.

Gyermekkorban szentségekben részesült, de hitük mellett öntudatosan sosem döntött felnőttek és fiatalok újra elvezetése gyónáshoz-áldozáshoz

A lelkipásztorkodás során gyakran találkozunk olyanokkal, akik gyermekkorban részesültek ugyan szentségekben, de ifjú vagy felnőtt korukban nem gyakorolták vallásukat , és a gyermekkori katekézis és a szentségek csupán gyermekes emlékként élnek bennük. Az érett hitre eljutásukhoz a hitben való új elmélyülésre van szükségük. Sok országban és hazánkban is többfelé őket is katekumenátus jellegű úton vezetik végig. Ez – az előző pontunk témájához hasonlóan – megfelel az OICA szellemének (295), a Katekézis Általános Direktóriuma pedig kifejezetten ezt írja elő: “Sok régóta keresztény országban vagy vidéken a megkereszteltek egész csoportja … eltávolodott Krisztustól… Ez a helyzet ‘új evangelizációt’ igényel… “7. A hithez újra visszatérő, abban felnőtt módon elmélyedni akaró keresztények evangelizációjának, hitbe való bevezetésének modellje a katekumenátus.8

Vagyis lehetőleg vezessük őket végig a katekumenátus útján.. Különösen ajánlatos számukra – a hitbe bevezető és azt elmélyítő kurzus mellett – legalább a befogadás és a kiválasztás szertartása.

GYERMEKEK KATEKUMENÁTUSA

Meg nem keresztelt iskoláskorú gyermekek katekumenátusa

38. Az OICA 5. fejezete előírja, hogy az értelmük használatára eljutott, meg nem keresztelt gyermekeket is a katekumenátus útján vezessük a szentségekhez (306-12; vö. 852.k).

Javasolja – ami a hazai gyakorlatban általában természetszerű is – , hogy e keresztelésre készülő gyermekek a felkészítés során kapcsolódjanak egy korosztályuknak megfelelő közösséghez, amelyik az elsőáldozásra vagy a bérmálásra készül, s ezen csoporttal járjanak katkézisre, s együtt haladjanak a katekumenátus fokozatain előre a szentségek felvétele felé (308/a). Ez a felkészülés több évig tarthat, írja az OICA (307). – Ez hazánkban megfelel a püspökkari előírásnak, az elsőáldozásra vagy bérmálásra való két éves felkészülésnek.

A gyermekek a szülőktől és gyámoktól függnek, ezért keresztény nevelésük és katekumenátusuk akkor lesz hatékony, ha példát és segítséget kapnak szüleiktől (308/b) és az egész keresztény közösségtől.9 Fontos eleme tehát a gyermekek katekumenátusának, hogy a lelkipásztorkodás kapcsolatba kerüljön a szülőkkel, s őket is bekapcsolja – a velük való rendszeres beszélgetések, hittanórák által – a katekumenátus folyamatába (vö. 306, 308; vö. 868.k.).

A katekumenátus előirt liturgiái: a a befogadás a katekumenek sorába (körülbelül egy év hitoktatás után), és a skrutíniumok valamint a szentségek vételét megelőző bűnbánati liturgia (314-342). A lelkipásztor belátásától függően a katekumenátus más liturgiái is (307, 312; vö 852.k.). – Ajánlatos e liturgiákat (a befogadás és kiválasztás kivételével) hétköznapi szentmisében ünnepelnünk, mert ilyen családiasabb környezetben (a hittanostársak, szülők, barátok és kisebb közösség részvételével) közvetlenebbé tudjuk tenni azokat, és a hétköznapi misében a lelkipásztornak sem jelentenek súlyosabb terhet (311).

Elsőáldozásra és bérmálásra készülő gyermekek katekumenátusa

41. A Katekézis Általános Direktoriumának irányelve, hogy minden korosztálynak a beavató szentségekre való felkészítése a katekumenátus szellemét kövesse.10 A felnőttek és a megtérő fiatalok esetében az OICA előírja, hogy elsőáldozásra, bérmálásra való felkészülésük a katekumenátus útján és liturgiáinak ünneplésével történjék (OICA 4. fejezete). A , keresztelésre készülő gyermekek esetében pedig úgy utasít, hogy csatlakozzanak az elsőáldozók és bérmálkozók csoportjához, és velük együtt ünnepeljék a katekumenátus liturgiáit (308; vö. 309).

Az OICA és az KÁD szelleméből az következik, hogy az elsőáldozók (akár vannak jelen keresztelendők akár nincsenek) végigjárhatják a katekumenátus lépcsőit, illetve megünnepelhetik e fejlődési fokokat jelző liturgiákat, ha a lelkipásztor hasznosnak látja azt.

És ha e gyermekek előrehaladását is egy-egy kezes segíti (akár egy felnőtt vagy ifjúsági hittanos), ez egyrészt támogatni fogja a gyermeket lelki fejlődésében és a közösséghez való kapcsolódásában, másrészt felébreszti a felelősséget a közösségben és annak a kezességre kiválasztott képviselőiben, valamint kifejezi, hogy a szentségek élővé válásáért az egész keresztény közösség felelős (vö. OICA /Bev 7, OICA 41).

Óvodás korú gyermekek keresztelése

Értelmük használatára el nem jutott kicsiny gyermekeket lehet csecsemők módján megkeresztelni, – a jog előírása szerint, abban az esetben, ha a szülők vagy gyámok hite alapján “megalapozott remény van a gyermek katolikus vallásban való nevelésére. Ha ez teljesen hiányzik, a keresztséget… halasszák el…” (868. k., vö. 851/2. k. ). Nagyobb óvodások esetében viszont már szükség van az ő szellemi szintjüknek megfelelő felkészítésre. Iskoláskor határán levőknek ajánlhatjuk (amit néhány egyházmegye előirt, és az OICA szellemének és előírásainak is megfelel), hogy lehetőleg várjanak, amíg csatlakozhatnak az elsőáldozásra készülő gyermekekhez, és velük készülve, az elsőáldozás napján járuljanak a keresztséghez (az OICA 310. analógiájára – vö. 306, és 851/2 k. valamint 852. k.)

Az OICA a szentségekre készülőktől minden esetben komoly felkészülést, a katekumenátus útjának végigjárását kívánja. Ha ők ezt nem vállalnák, a szentségek kiszolgáltatását el kell halasztani. De magatartásunk ilyenkor se legyen elutasító, hanem kezdjük el a szeretet párbeszédét mindazokkal, akik a szentségeket kérik! Magyarázzuk meg nekik a komoly felkészülés értelmét és szépségét, s ajánljuk fel, hogy mindig szeretettel várjuk őket, ha úgy gondolják, hogy – a felkészülést vállalva – szeretnének a beavató szentségekhez járulni11.

Foglaljuk tehát össze ezek után, ki is a katekumen? – 1.) Az Egyház hagyománya katekumennek nevezte a felnőtt keresztségre készülőket. Elsődleges értelmében ma is ők a katekumenek. Tágabb értelemben az újabb egyházi rendelkezések ismételten katekumennek nevezik, és mindenképpen a katekumenátus rendje szerinti szentségi felkészülésre hívják – 2.) a keresztségre készülő gyermekeket (324, 329), – 3.) és mindazokat a fiatalokat és felnőtteket, akik még ha meg is voltak ugyan keresztelve vagy részesültek hitoktatásban, de “aztán elhagytak minden vallási gyakorlatot”; vagy nem kaptak mély hitbeli nevelést, “és most ott állnak gyermeteg vallási ismeretekkel, úgy hogy valójában katekumenek, hittanulók maradtak”12. – 4.) Sőt az OICA ismételten katekumeneknek nevezi azokat az elsőáldozásra készülő gyermekeket is, akik – a keresztségre készülő gyermekekkel együtt – résztvesznek a katekumenátus folyamatában (334, 337,340-342).

A rendelkezések mindenképpen intenek, hogy ha a katekumenátus folyamatában közösen is vesznek részt megkereszteltek és meg nem kereszteltek, ne mulasszuk el felhívni a figyelmet arra, hogy a megkereszteltek a keresztség által már Isten kiválasztottjai (295).

A KATEKUMENÁTUS BEVEZETÉSÉNEK MÓDJA

Aki először olvassa a katekumenátusról szóló dokumentumot vagy akárcsak ezt a püspökkari bevezetőt, annak számára első olvasás után talán összetettnek, nehezen megvalósíthatónak tűnik a katekumenátus intézményének bevezetése. Pedig ez a nemzetközi tapasztalat és a gyakorlatot kipróbált hazai lelkipásztorok tanúsága szerint könnyebb, mint az első látásra tűnik, és nagyon gyümölcsöző.

A katekumenátus ajánlása

a/ A gyermekek katekumenátusa :

A keresztelésre, elsőáldozásra, bérmálásra készülő gyermekek, illetve fiatalok katekumenátusa a katekézis időráfordítását tekintve nem jelent különösebben új megterhelést a lelkipásztornak, hiszen csupán az eddig is meglevő két éves felkészítésbe kell a megfelelő liturgikus ünnepléseket beilleszteni. – A katekumenátus liturgikus szertartásai sem jelentenek lelkipásztori terhet, hiszen terjedelmükben nem hosszúak, és a szokásos szentmisék keretében végezhetőek. Viszont ezek segítségével szebbé, változatosabbá, lépcsőzetesen fejlődővé válik a szentségi felkészítés. A szentségre készülők rendszeres időközönként újabb indításokat kapnak az elmélyülésre, előrehaladásra.

Ha a gyermek elsőáldozók mellé is “kezeseket” állítunk, ezek ideálisan 16 év feletti megbérmált keresztények legyenek. Ha ezekből nem volna elegendő, elsőáldozó gyermekek esetében megengedhető az érettebb fiatalok kezessé választása is, ez növelheti a nagyobbak felelősségét, és a szentségre készülők bekapcsolódását a plébánia közösségébe, azaz elevenebbé teheti az egyházi közösség életét.

Különös kegyelmet jelenthet a gyermekek katekumenátusa során, ha meg tudjuk valósítani a szülők rendszeresebb bekapcsolását a hitre vezetés folyamatába ( OICA 308): Ha rendszeresebben tudunk velük találkozni, s indítást tudunk nekik adni, hogy ők is nyújtsanak segítséget a gyermekeknek abban, hogy a szentségekre készülésük ne csak ismeretszerzés, hanem élet is legyen: elmélyülő imádsággal, a szeretet tetteivel és a szentmisén való részvétellel. – A beavató szentségek kiszolgáltatásának ünnepén szép gyakorlat, ha a kezesek/keresztszülők és a szülők járulnak jobbról és balról a gyermek mellett az Eukarisztiához. Ha ezt a gyakorlatot elkezdjük, ennek távlatában a szülőket is könnyebben meg tudjuk hívni, hogy együtt készüljenek a gyermekekkel a szentségekhez járulásra.

b/ A felnőttek katekumenátusa:

Lelkipásztori gyakorlatunk megszokta és nagy hasznát látta, hogy gyermekeket, fiatalokat az elsőáldozásra vagy bérmálásra kb. két évig készítünk elő, nem lehetetlen megértetni a hívekkel és jelentkezőkkel, hogy a felnőttek beavató szentségeire való készülete is hasonló ideig tart. – A fentiekben vázolt felkészítési rend és lelkület pedig lehetővé teszi, hogy e felnőttek valóban az Egyház élő tagjaivá váljanak, és ne csak “átessenek” egy szentség vételén.

Mit tegyünk ott, ahol nincs mód külön csoportot indítani a keresztségre vagy egyéb beavató szentségre jelentkező egy-két fiatal vagy felnőtt számára?

A nemzetközi és hazai gyakorlat erre a kérdésre kétféle megoldást javasol: Ha a plébánián van valamilyen felnőtt, ifjúsági vagy egyéb csoport, hozzájuk kell kapcsolni a jelentkezőt, hogy velük kapcsolatban állva élje az evangéliumi életet, s alkalmasint egyedül – megfelelő könyv segítségével13 – készüljön a szentségek vételére. Ha a plébánián nincs ilyen jellegű csoport, akkor törekedni kell több plébániának közösen tartani katekumen kurzust, vagy a helyi plébánián foglalkozzanak vele, keresve néhány elkötelezettebb keresztényt, akik segíthetnek abban, hogy az érdeklődő elinduljon a hit megismerésének, életre váltásának és a közösségbe kapcsolódásnak az útján.

c/ A plébániai közösség

Az előző kérdéssel kapcsolatban is megállapíthatjuk: A katekumenátus itt bemutatott rendje nagy közösségteremtő erő lehet.

Hiszen ha mindenki mellé, aki beavató szentséget kér (a gyermekek mellé is) kezeseket állítunk – amint az előző pontban már láttuk – ez nagymértékben építheti a közösséget.

Ugyanígy a katekumenátus liturgiái – amelyeket olykor a közösség egészével ünneplünk, máskor egyes tagjainak részvételével – ugyancsak frissítik, megújítják a közösség életét. A szentségre készülők is örömmel tapasztalhatják a közösséghez tartozást, a plébánia tagjai pedig átélik, hogy ezek a jelöltek a jövő Egyháza, akikért ők is felelősek.

1 Felnőttek beavatása a kerseztény életbe (Felnőttek katekumenátusa = FK), A Magyar Katolikus Püpsöki Kar kiadása, Budapest 1999. 38-56.pont. (A kötet kapható az egyházmegyei hatóságoknál.)

2 Fiatalokon 14 év feletti ifjakat értünk. Vö. 863.k.

3 vö. Familiaris Consortio 66

4 Ordo Initiationis Christianae Adultorum (=OICA) c. vatikáni dokumnetum a felnőttek katekumenátusáról. A következőkben minden hivatkozási szám az OICA-ra vonatkozik.

5 KÁD 58/c, 90, 91; vö. EN 44

6 vö. MKPK körlevele a papság megszentelő küldetéséről 1982 Úrnapján; vö.különböző egyházmegyék zsinati könyvei

7 KÁD 58/c

8 KÁD 90, 91; vö. CT 44; ÁKD 130; FC 66; II János Pál beszéde 1994. I. 8

9 vö. KÁD 97, 72; CT 24, 45/c

10 KÁD 90, 91; EN 44

11 Vö. A gyermekkeresztelés szertartása, Budapest, A MKPK előszava, 5. old.

12 CT 44; vö. FK 295-305; KÁD 90, és 292.lábjegyzet

13 Felnőtt megtérők számára használható hittankönyv: Pl. a Hitünk és életünk (SZIT); Szegedi L.:Bevezetés a keresztény életbe (Sülysáp 1992); Tomka F.: Nagykoruság Krisztusban (SZIT) vagy: Találkozás a kereszténységgel (Sz.Gellért 19952). Ez utóbbbi köny végén található egy összefoglalás arról az anyagról, amit a katekumeneknek mindenképp át kell venniük.