Advent 2014

Jézus eljövetelét ünnepeljük idén is… Sokan örömmel várták ezt az időt, de talán mások némi unalommal: mi újat tud ez nekem mondani, ennyi advent után?

Advent hívása éppen ez: próbáld meg újként átélni, hogy Jézus el akar jönni a Te lelketekbe, a Ti családotokba, a mi plébániánkra, közösségünkbe. Csak az az élő keresztény, aki meghallja a jelenben szóló Isten hangját, annak teljes újdonságát. Isten sosem ismétli magát, Isten mindig új. És Jézus ebben az évben újként akar megszólítani. Ha figyelek hívásaira, valami egészen újat tapasztalok meg minden adventben.

Ha életemben a “dolgok” a körülmények (munka, iskola, családi terhek, vagy akár vallási kötelességek stb.) uralkodnak, ezek fárasztóvá és unalmassá válnak. De ha mindig újra Jézus jelenléte, az Ő szeretete válik a fontosabbá, ha fel tudom őt újra fedezni, akkor minden nap örömteli kegyelmi kalandokkal telik meg életem. Ez az „Evangélium öröme”, amelyre Jézus és most Ferenc pápa hív. Ebben a szellemben készítsünk adventi tervet következő heteinkre:

1. hét: Evangélium: “Vigyázzatok és virrasszatok!” (Mk 13,33)

Miért vigyázzunk? Jézus arra hív, hogy minden nap legyünk készen a világ végére is, arra hogy Isten elé álljunk. – Lukács e szavakhoz hozzáfűzi: Virrasszatok és imádkozzatok szüntelenül (Lk 21,36) Mi a virrasztás, mi az igazi imádság? Előszöris „fel kell ébredni” hozzá. Nem lehet elhadarni egy megszokott szöveget. Fel kell fedezni Istent, aki most szeret, aki most ÚJKÉNT szól hozzám, és mai napomban el akar jönni hozzám (Ezt jelenti: Advent=eljövetel! Jézus el akar jönni hozzám!)

Ha a napi ima csupán kötelesség: unalmas. Ha minden nap új találkozás, ha indítás egy új napra – akkor érdekes, örömteli.

Vizsgáljam meg: reggeli, esti imámban eljutok-e (családban eljutunk-e) addig, hogy örüljek Isten szeretetének! Átvizsgálom-e, hol érzem unalmasnak életemet, s hogyan kellene e pontokon felfedeznem Isten örömteli jelenlétét?

Virrasszatok! Napközben – különösen, ha fáradok, rosszkedvűvé válok – álljak meg egy pillanatra, s köszöntsem a Jézust, aki itt van, és el akar jönni most hozzám! Ő minden szenvedésemet, homályomat magára vette, legyőzte! Most is itt van, Ő az Advent – „hogy eljön”.

Adventre válasszunk adventi önmegtagadást. Ez is Isten jelenlétére, szeretetére figyelmeztessen!

Bevált elhatározások

– családi imák, beszélgetések (legalább hetente egyszer, még jobb, ha minden este);

– közös családi, adventi erénygyűjtő lap; naponta tegyek legalább egyszer valami olyan jót, amit máskor nem tennék, és örüljek, hogy ezzel is előkészítem az Úr Útját szívembe, környezetembe

– hajnali szentmise (vagy szentmise, szentséglátogatás);

– lemondás például a TV-ről, számítógépről, az édességekről stb.;

– minden nap örömet szerzek valakinek

2. hét: Evangélium: “Készítsétek elő az Úr útját, egyengessétek ösvényeit.” (Mk 1,3)

A kapcsolatok megszokottá válnak – családban, közösségben stb. Így elvesztik fényüket, sőt sokszor idegesítőek. Egyengessük el a nehezen járhatóvá vált ösvényeket Isten erejével, a szeretet tetteivel. – Próbáljak e héten olyan új szemmel nézni családtagjaimra, közösségünknek esetleg megszokott tagjaira, hiszen Isten is mindig újnak látja őt. – Vizsgáljam meg, mely családi, közösségi kapcsolataimban a legerősebb a megszokás elidegenítő ereje. Különösen kezdjem el ott a megújulást.

A megszokás nemcsak abban nyilvánulhat meg, hogy “unok” valakit, hanem abban is, ha nagyon jóban vagyunk ugyan, de megszoktuk, hogy kapcsolatunk csupán barátság, és én nem törekszem arra, hogy Jézust adjam neki, előkészítsem Jézus útját, őfelé!

– vegyek észre egy szegény vagy magányos embert, és szeretetemmel készítsem az Út útját lelke felé

– vegyem észre családtagjaimban, ami szép, s este egy köszönő dicsérettel elmondhatom ezt;

– válaszoljak igennel, ha kérnek,

– köszönjem meg a mindennapos szolgálatokat otthon, iskolában;

– szerezzek örömet plébániánk vagy közösségünk egyik-másik tagjának,

– szerezzek örömet egy távolabbi vagy közelebbi rokonokkal (néha öröm egy telefon is),

– hogyan készíthetném Jézus útját egy hittől távolabb álló ismerős számára.

(Élhetünk minden nap más-más valakiért; családban közösen előre felírhatjuk a nevüket);

3. hét: “Nem én vagyok a próféta… Azért jött, hogy tanúságot tegyen az igazságról” (Jn 1,19-23)

Egyik legnagyobb kísértésünk az büszkeség, a magabiztosság. Úgy érezzük, és sokszor úgy is mutatjuk, hogy okosabbak vagyunk másoknál: Én vagyok a próféta.

Induljak e héten úgy minden napomnak, hogy nem én vagyok a próféta: hogy törekszem nem nagynak beállítani magamat, hanem észrevenni mások szépségét. Dicsérjek meg minden nap valakit, lehetőleg a „legkisebbek” közül levőket!

De azért küldött Jézus, hogy tanúságot is tegyek az Ő szeretetéről. Ha másokat megdicsérek, ha észreveszem szépségüket: Jézust adom nekik és környezetemben. Közreműködök, hogy eljöjjön az Ő lelkükben is Jézus, advent legyen bennük is.

Határozzam el tehát: minden nap felfedezem a szépet másokban, és megdicsérek másokat. Leginkább azokat, akiket éppen talán lekicsinylésemmel szoktam megbántani!

4. hét: „Íme, az Úr szolgálólánya vagyok, történjék velem szavaid szerint” (Lk 1,38)

Karácsony napjaihoz értünk. Mária Igent mondott. Ott él benne a megtestesült Ige, s ő nincs eltelve büszkeséggel, hanem elmegy szolgálni Erzsébethez. Ha Igent mondok lelkemben a Szentlélek hívásaira, Jézus bennem is él! – De folytassam én is úgy, mint a Szent Szűz: Keljek útra, hogy segítsek másoknak. Vállaljam így, a bennem élő Jézussal, a karácsonyi szolgálatokat, Jézust vivő örömben!

Hogy általam is eljöjjön Jézus (=advent), bennem is megérezzék az Ige-Jézus jelenlétét: “Áldott a te méhednek gyümölcse!”

Karácsonyi napjaikat a sátán sokszor a rohanással, feszültséggel mocskolhatja be. Ismerjük ezt. Tervezzünk most egy igazi adventi hetet: hogy Jézus megszülethessen közénk. Mi ennek módja? Menjek én is szolgálni, Máriával, szívemben hordozva Jézust.

Néhány elhatározás: Szülők számára: NEM-et mondunk a rohanásra. Beszéljük meg közösen: inkább ne legyen teljesen kitakarítva, vagy hiányozzon egy sütemény, de jöhessen közénk Jézus – minden nap e héten.

Gyermekek és szülők számára: Mária csupa Igen volt Istennek, ezért testesülhetett meg benne Jézus. Legyünk mi is IGEN a lelkiismeretünk- és családtagjaink hívásaira!

Fontos volna, hogy a karácsony napjaiban szerezzünk örömet a betegeknek, rászorulónak, a “legkisebbeknek”…

Hogy így Jézus megszülethessen közöttünk.

Adventi koszorú és a gyertyagyújtás a családban. – A gyertyagyújtás megismétlődhet minden adventi héten (lehetőleg szombaton vagy vasárnap) vagy minden este.

a.) A koszorú négy gyertyája advent négy vasárnapját jelzi. A rózsaszínű gyertyát a 3. vasárnapon gyújtjuk meg.

b. Az adventi koszorú jelentése: – A sorban meggyulladó gyertyák növekvő fénye jelzi, hogy karácsonyhoz közeledve múlik a bűn sötétsége és nő a fény. S karácsonykor eljön maga a FÉNY=JÉZUS KRISZTUS. (A kérdés számunkra: vajon szeretetünk tettei által bennünk, köztünk is nő-e a fény, Jézus jelenléte?)

– A fenyő örökzöld levelei emlékeztetnek Jézus halált legyőző örök szeretetére.

c.) A gyertyagyújtás családi ünnepe többféle lehet. – Előkészület: Rakjunk rendet a szobában és az asztalon, ahová a koszorú kerül. Készítsük elő az imakönyveket, a Szentírást.

“A liturgia”

1. Ének. Például SZVU 2, 4, 9, 11, stb. (SZVU=énekeskönyvünk énekszámát jelzi).

Bevezetőben a gyermekekkel néhány szót beszélgetünk az ének mondanivalójáról.

2. Szentírásolvasás. Választhatunk például a következő szakaszokból:

Lk 1,26-38; 1,39-51; 3,1-6; Mt 4,12-17; 5,1-12; Rom 13,11-14; Fil 4,4-7; Iz 2,2-5;

7,14-15; 11,1-5; 35,1-7; 45,5-8; vagy az Ige-liturgia naptár szerint a napi szentírási részből.

3. Beszélgetés. Mi a szentírási szakasz mondanivalója számunkra?

– Mit is jelent az advent a mi életünkben, utóbbi/mai napunkban? (vö. a fenti gondolatokat)

– Hogy sikerül élni a közös vagy az egyéni adventi elhatározásokat ?

(gyermekekkel megbeszélhetjük, hogy haladnak az “erénygyűjtő lapokkal”).

4. Imádság. Imádkozhatunk saját szavainkkal, az este gondolataihoz kapcsolódva. – Mindenki mondhat egy kérést, köszönetet, amelyre közös válaszunk lehet: Ámen; vagy: Köszönjük Urunk; vagy: Kérünk Téged hallgass meg minket. – Valaki záró imát mondhat saját szavakkal, vagy közös Miatyánk, Üdvözlégy, és ének.