MUNKATÁRSAK A PLÉBÁNIÁN
(A munkatársi találkozók)
Tomka Ferenc
A közösségi egyházban a plébános első feladata a közösség építése, majd ennek előre haladtával a feladatok megosztása munkatársaival. Úgy is mondhatjuk: amikor egy hitében felelősségében növekvő keresztény képességeivel arányos feladatot kap, akkor válik érettebbé, felelősebbé – és munkatárssá.
A plébánia szívét a plébános és a lelkipásztori munkatársak, a hitoktatók, illetve amennyiben életképes, akkor az egyházközségi képviselőtestület alkotják. A lelkipásztor első feladata tehát (amint minden intézmény vezetőjének), hogy az intézmény, vagy a közösség „szívet” életben tartsa: gondoljon a munkatársak, a hitoktatók és a testület lelki gondozására és velük (és köztük) való kapcsolat ápolására.
A lelki gondozói munkát végzők „karbantartásának” természetszerű eleme az un. „szupervízió”: ennek során egy tapasztalt lelki gondozó segítséget nyújt különösképpen a kezdőknek, hogy felmerült gondjaikat, kérdéseiket megbeszéljék. E beszélgetésnek azonban nem csupán feladat-megoldó szerepe van (konkrét nehéz esetek kapcsán). A lelki gondozók számára nagy megkönnyebbülés, ha vannak olyan személyek, akik előtt kimondhatja gondjait, megoldatlanságát, tehetetlenség-élményét stb. amelyekkel szükségképpen találkozik.
A plébános akkor fog tudni hatékonyan dolgozni, ha munkatársai derűsen, összhangban végzik feladatukat – helyükön érzik magukat. Ebben kell a plébánosnak rendszeres találkozások biztosításával segítségükre lenniük.
A munkatársi találkozókról
Találkozásokra szükség van mindenütt, ahol azt szeretnénk, hogy emberi kapcsolatok szülessenek, mélyüljenek. Ahol lecsökkennek vagy megszűnnek a rendszeres személyes kapcsolatok, a párbeszéd, ott a közösség is haldokolni kezd.
A munkatársi találkozókkal a lelkipásztor biztosítja, a munkatársak munkavégzési képességét, kiegyensúlyozottságát; és biztosítja, hogy a munkatársak és közötte testvéri, jézusi közösség épüljön. Ez egy communió-plébánia alapja.
A munkatársi találkozók nem azonosak a lelkipásztori munkatársi továbbképzésekkel. Bár részben betölthetik a továbbképzés szerepét is; de lényegi elemük inkább a találkozás, a munkatársakkal levő személyes kapcsolat ápolása és a lelki előrehaladás segítése.
Munkatársi találkozók sokfelé csupán munka-megbeszélések: amelyeken megbeszélik a problémákat. Az ilyen találkozók rövidesen olyan egyoldalúvá válnak, mint amikor a házaspári beszélgetéseken csak a feladatokról van szó, lelkük megosztása elmarad.
A találkozót lehetőleg kezdjük közös imával, illetve 5-10 perc imádságos elcsendesüléssel, ami minden személyes megnyílás, kapcsolat legmélyebb megalapozója.
Szerencsés, ha a találkozó elején mindenki elmondhatja: hogy van, minek örül, mi nyomasztja… – A plébános gyakran felfedezi, hogy a beszélgetések nagy arányban a problémákról, gondokról szólnak. Segítenünk kell a ránk bízottaknak – a nehézségekkel való szembenézés mellett is – a dolgok természetfeletti látására. Ez a helyzet is figyelmeztethet: kezdhetjük, vagy folytathatjuk a beszélgetést azzal a meghívással, hogy mindenki mondjon el egy élményét munkája (vagy élete) területéről, amely örömet okozott neki, amelyben Istennel találkozott.