A KERESZT MISZTÉRIUMA ÉS A LELKIPÁSZTORI ÉLET
Lelkipásztori Napok 2009 – előadás
Tomka Ferenc
Előadásom első részében megkísérlem összefoglalni az eddig mondottakat. Második részében elmélkedünk arról, miként az alapja lelkipásztorkodásunknak és közösségépítésünknek a kereszt misztériuma
- AZ EDDIG HALLOTTAK ÖSSZEFOGLALÁSA – TÉMÁNK SZEMPONTJÁBÓL
Először szólok A) a keresztény kultúra összeomlásáról – B) majd témánkról: az egyház és a közösség misztériumáról
- Az un. keresztény kultúra összeomlóban van
Meg kell fogalmaznunk – szentatyánk már bíboros korában többször megfogalmazta: Az un. keresztény kultúra, amely átjárta Európát, az európai kultúrákat (az un. népegyház) összeomlóban van.
Egy pl.
1.Míg 1990-ben 5% a „próbaházasság”, 1996-ben 7%, az ezredforduló 36,6%, több mint a közvetlen házasságot választók (32,3%).
– A „próbaházasságot” hazánkban a legtöbben a házasságra való készülés lépésének tekintik. A népesség 58,2%-a, a fiatalok 74,5%-a vallja, hogy a fiatalok először éljenek élettársi kapcsolatban, és azt követően házasodjanak meg.
A hagyományos módon megkötött házasságoknak is kb 50%-os esélyük van, hogy válással végződjenek. De van sok olyan pár, akik külön élnek anélkül, hogy a polgári válást lefolytatnák. (Egyes felmérések szerint a válás nélkül külön élők száma egyharmada az elvált családi állapotú személyekének.) Együtt élő, de elhidegült kapcsolatok aránya.
2. A gyermekvállalás visszaesése. A népesség egyszerű utánpótlását a családonkénti 2,15 gyermekszám biztosítaná: nálunk a termékenységi arány 2003-ban 1,28. Hasonló a helyzet a katolikus országokban
3. Fiatalok szex élete: 15-19 éves korcsoportban 46% – nem élt!! (szex élet kezdésének átlaga 15,9 év)
20-24 évesek 7% nem élt (szex élet elkezdésének átlagos ideje 17,1 évesen)
25-29 évesek 5% nem élt (szex élet elkezdésének átlagos ideje 17,3 évesen)
És gyermekeink szexuális „felvilágosítását” – homoszexualitás elfogadtatását, szex kapcsolat élvezeti voltát sok iskolában tanítják…
B) Korunk torzulásaira, a hittől való eltávolodásra, a hívek számának csökkenésére, a mai világ misszionálására – lelkipásztori erőlködés nem adhat választ: csak Jézus, illetve Jézus, aki meg akar jelenni egyházában, közösségeiben. Erről fognak megismerni benneteket, hogy szeretitek egymást – mert ott vagyok közöttetek.
Amikor a misztériumról beszélünk – ez lehet valakinek egy misztikus elmélkedés. De itt a legkeményebb realitásról van szó. – Látjuk, hogy olyan sátáni támadásoknak vagyunk kitéve, amely ellen emberi erők nem képesek szembeszállni. Szemünk előtt ürülnek ki templomaink – csökken a magukat hívőnek vallók, még inkább a templomba járók aránya, fogynak a hivatások. – Bár az emberek keresik Istent – és ezt is tudni kell! – de ritkán találkoznak az élő egyházzal, amely vonzaná őket…
Nekünk van reményünk – mondja Bendek pápa, mondta II János Pál pápa – de ez a remény nem emberi: ez az élő Jézus, ha átadjuk neki magunkat – és ha megvalósítjuk új parancsát: szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket.
- Témánk: A misztériumok egyháza: erre utal: csak egy olyan egyház, plébánia életképes, amely szakramentum: amelyben élő Jézus.
Benedek pápa egy korábbi könyvében (Ratzinger J.: Krisztusra tekintve. Bp. Vigília Kiadó. 1993) erősen fogalmaz: „Felmerülhet a kérdés: hol találom az egyházat?… Ez a kérdés valódi (teológiai) nehézségként merül fel. (Sokan kérdezik, hol találom azt a plébániát, amely arculatában sugározza Krisztust? Ez volna a szakramentum). És mégis – folytatja a pápa – manapság a plébániákon, illetve az egyház szokásos működési körén kívül adódnak újonnan alakult közösségek is, amelyek éppen a hit együttes élményéből születtek, és lehetőséget adnak az egyház megélésére, a Jézussal való közösség megtalálására, az Ő látásában való részesedésre. Az Egyház absztrakttá és értelmetlenné lesz, hacsak itt és most, ezen a helyen és ebben a korban egy konkrét közösségen belül nem mutatkozik meg élő szervezetként… A mozgalmak (és a plébániák megújulásának) hivatása, hogy közösségeikben mély katolicitást éljenek meg… Így maguk is egyházzá válnak, azzá a hellyé, ahol megszületik a hit, és ezáltal az igazságban való újjászületés állomásaivá lesznek” (30). Ez a misztériumok egyháza, amelyről elmélkedni szeretnénk.
Hogyan jön létre a közösség? Ez egyik legvisszatérőbb témája Lelkipásztori Napjainknak.
Mai 2. tézisünk igy hangzik: Szent Pál évéhez is kapcsolódva: A közösség-alapító és közösség-építő Szent Pál minden levelében legfontosabb feladatként jelöli meg, hogy „szeressétek egymást”, „bocsássatok meg egymásnak”, „senki ne tartsa magát nagyobbnak a másiknál”. (Kol 3,14; Gal,5,14; Fil 2,1-3 stb).
Kérdés: Hogyan tehetjük önmagunk valamint plébániáink, közösségeink első céljává a konkrét felebaráti szeretetet: a megbocsátást, bocsánatkérést, irgalmat, újrakezdést, nem-ítélkezést, a másik többre tartását, amelyek feltételei, hogy jézusi közösség lehessünk? Hogy válhat uralkodóvá a jézusi szeretet közösségeinkben? Miként jelenhet meg közöttünk Jézus?
Ez II. János Pál pápa szerint az Új Evangelizáció lényege: Közösségek, amelyek Jézust adják a világnak (NMI 42-43).
A közösségépítésnek – a kölcsönös szeretetnek alapja és feltétele: az egyesülés Jézus keresztjével, pontosabban magával a Megváltó, Keresztrefeszítettel.
Hogyan kell ezt érteni?
- A KERESZT MISZTÉRIUMA
Általában miért nem tud a közössé létrejönni? Erre szeretne választ adni címben megjelölt témánk: A kereszt misztériuma és a lelkipásztori élet.
A kereszt titkáról minden kor szentjei, misztikusai elmélkedtek. – A keresztreszögezett Jézussal való kapcsolat minden hívő és minden lelkipásztor életének alapja. De most úgy beszélünk róla – hogy Ő a közösségépítés, a testvéri szeretet alapja:
„Bocsássatok meg egymásnak”, „senki ne tartsa magát nagyobbnak a másiknál”; nap ne nyugodjék le haragotok felett. Legyetek egy lélek, egyet gondoljatok… (Kol 3,14; Gal,5,14; Fil 2,1-3 stb). Mindez, ami legjobban hiányzik kapcsolatainkban, közösségeinkben. Az EGO, a hiúság, egyenetlenséget hoz létre…
Csak a magát kiüresített és elhagyottá lett Jézus ideálja és a vele való egyesülés ad erőt és modellt a keresztény szeretetre.
Korunkban a témát újként világította meg – a kereszt teológiája, amelynek első pápai összefoglalása II János Pál pá. Salvifici doloris c. enciklikája.
Mi újat mond a kereszt teológiája Jézus megváltó keresztjéről?
1) A hagyományos Krisztus kép kérdésessége
-Körkérdés: Ki a fontos életedben? – Válasz 70 százalékban: Az Atya… Jézussal nincs mélyebb kapcsolatom…
-Kicsoda Jézus, mit jelent a megváltás? Mi újat mond erről a teológia? Hogy lehetne keresztényeinkhez közelebb vinni Jézust – és az ő Keresztjével, illetve az életét értünk adó Megváltóval való kapcsolatot? Továbbá: Jézus az, aki a Szentháromság titkát nemcsak elmondta, hanem megtanított a szentháromságos közösség, az egység megélésére.
Korunk teológiája, és sajátosan a kereszt teológiája is újra ráirányította a keresztények (a katolikusok) figyelmét, hogy életünk nem csupán Krisztus követése, hanem egyesülés Krisztussal, élet Krisztusban.
A korunkban megújult krisztológia, s azon belül a kereszt teológiája hatalmas téma. De e témának valamiképpen foglalata és csúcsa, Jézus kiáltásának teológiája: “Istenem, miért hagytál el engem?” E titokban ma összefoglalva látjuk a krisztológia és megváltás titkát: Ebben találhatjuk meg: megújult Jézus-képünket, illetve vele való kapcsolatunk útját.
Milyen kép él híveinkben és sokszor magunkban is a megváltásról?
Máig is használatos – az igazságosság mérlege: ahol az ember bűneit jóvátéve, Jézus magára veszi a bűnt. Mint a bűnbak – a zsidóság megtisztulási ünnepén.
Sok hívünk, és sok megváltást magyarázó elmélet eddig jut.
HITÜNK ÉS ÉLETÜNK c. hittankönyv: A világ bűnös állapotán „csak olyan rendkívüli tettel lehetett változtatni, ami ellensúlyozza a bűnt, az emberek lázadását Isten ellen”… (80. old). – Jézus halálig tartó engedelmességével jóvá tette az engedetlenséget, megszerezte az ember számára Isten bocsánatát” (82). Amint a bárány vére Egyiptomban megmentette a választott nép elsőszülötteit a haláltól, úgy Jézus vére megment minket a bűn szolgaságából” (82). – MÉRLEG
Ezt a felfogást követve elterjedt volt a teológusok, szentíráskutatók értelmezése: hogy Jézus kiáltásában csupán a 22. zsoltár szavait idézi fel.
Korunk több neves teológusa (mint Hans Urs von Balthasar, K. Rahner vagy az orosz Bulgakov), s maga II. János Pál pápa viszont kijelenti: e kiáltásban a megváltás teljessége nyilvánul meg: Krisztus, bűnné lesz értünk, bűneinket felviszi a keresztfára: A világ, az emberiség bűnét magában hordozva, mint ember valóban átéli az Istentől való elhagyatottságot: s itt teljesíti be a megváltást.
Régebbi ábrázolások: Mérleg rajz
Tap. Amikor ezt az elmélkedést írtam, sokszor megijedtem attól, képes vagyok e a hitnek erről a legalapvetőbb, s lényegileg mindnyájunk szívében élő titkáról beszélni… Mint egy titokról, amelyet én magam is papságom derekán sejtettem csak meg, és lett életem és mindennapjaim kulcspontja. Miközben megkísérlek teológiailag is fogalmazni, elsősorban közös imára, elmélkedésre szeretnélek hívni Titeket, amint magam is csak imádkozva tudok hitünk e központi titkáról írni, beszélni.
2) Egy megújuló krisztológia és kereszt teológia. A zsinati teológia egyik újdonsága
Nb. A tévedés gyökere ott lehet nálunk, hogy Jézus élettörténetét tanítjuk – elsősorban a szinoptikusok szellemében.
Alig jutunk el (ha a szót tanítjuk is) a jánosi szemlélethez: én és az Atya egy vagyunk. És még kevésbé jutunk el a Kolosszei vagy Efezusi levélhez (persze ez megjelenik János minden írásában is és az összes páli levélben: hogy Jézus a mindenség feje: hogy Isten benne és általa teremt mindent – és mindent általa és benne akar összefoglalni az idők végén!)
A nagyon sok részletkérdést elhagyva a kereszt teológiájának egy központi kérdése megvilágítja számunkra a szemlélet újdonságát, amelyet II. János Pál dolgozott ki a pápák között elsőként, a Salvifici doloris c. enciklikájában.
A) Az Jézus ELHAGYOTTSÁGA a megváltás csúcsa. Egy rajz-séma alakult ki bennem, amely ezt szemlélteti. Utalva a Kolosszei, Efezusi levél Krisztus-képére:
Új krisztológia és Kereszt teológiájának fényében: Rajz
a) “Benne teremtetett minden…és benne áll fenn minden” (Kol 1,15-17)
“Úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjék az egész teljesség, és hogy általa békítsen ki magával mindent” (Kol 1,19)
Ő a Testnek, az egyháznak, és az egész mindenségnek a Feje…
b) De még több: Krisztus elhagyottságában – magán hordozza a világ minden bűnét, az én minden bűnömet, a történelem – a mai kor – minden nyomorát.
Izaiás már úgy beszél róla, mint aki bűneinket, szenvedéseinket hordozza (Iz 53,4-)
A mi bűneink miatt szúrták át… Sőt több:
“Betegségeinket Ő viselte, fájdalmainkat Ő hordozta” (53,4)
“Az Úr őrá rakta mindnyájunk bűnét” (53,6)
“Úgy tetszett az Úrnak, hogy összetörje” (53,10)
Így “nyertünk sebei által gyógyulást” (53,5), – így tesz “megigazulttá sokakat” (53,11)
A zsidó szentírás-magyarázók nem értették, mi a jelentése e jövendölésnek. Izaiás prófétánál olvassuk, jó 500 évvel Krisztus előtt: „Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta mi a szenvedés. A mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmaink nehezedtek rá, a mi gonoszságainkért történt össze… az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást. Odaadja életét engesztelő áldozatul… Szenvedésével sokakat megigazulttá tesz, mivel gonoszságaikat magára vállalta…” (Iz 53,4-5;10,11) Hasonlóan a 22. zsoltár: „Féreg vagyok és nem ember”.
Az újszövetségi Szentírás így ír erről: Jézus “Isten létére kiüresítette önmagát és hasonlóvá lett hozzánk” (Fil 2,5); átokká, “az átok hordozójává lett értünk” (Gal 3,13). „Bűneinket saját testében felvitte a keresztfára… Sebei szereztek nekünk gyógyulást” (1Pt 2,24; vö. 2Kor 5,21). – “Úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjék az egész teljesség, és általa békítsen ki magával mindent” (Kol 1,19; Ef 1,3-11). “Ő a bűn hordozójává tette értünk azt, aki bűnt nem ismert” (2Kor 5,21)
Rom 8,1 „Nincs tehát semmi elítélésre méltó azokban, akik Jézus Krisztusban élnek”
Zsid 4,15 Nem olyan főpapunk van, aki ne tudna együtt érezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, de bűnt nem követett el”…
Zsid 10,20 Jézus „tulajdon testén keresztül” nyitotta meg nekünk a mennyet
Újdonság – Ahogy ezzel a titokkal ismerkedtem, azt éreztem, mindazt megtalálom benne, amit eddig a megváltásról, a megigazulásról ismertem és megélni, hitben válaszolni próbáltam. De valamiképp mind e titkoknak további elmélyüléséhez vezetett.
B) Jézus elhagyottsága – az Elhagyott Jézus – az Istennel való kapcsolatom “kulcsa”.
Ismertem eddig is – és lelkem egyik legvigasztalóbb igéje volt, amit Pál a rómaiakhoz írt levelében ír:
Amikor megrendülten panaszkodik: “ki szabadíthat meg ettől a halálra szánt testtől?”
S a keresztény hit válaszát adja: csak Jézus Krisztus és a belé vetett hit (Rom 7,14-25)
Ami megújulást jelentett számomra:
A világ végéig nincs többé sötétség, amelyet magába nem vett volna, de ez azt jelenti: nincs sötétség, amelyet be ne ragyogna a Feltámadott jelenléte.
Hogy minden fájdalmamban, minden bűnömben, a világ minden bűnében: személyesen felismerjem őt – aki elhagyottságában magába vette ezt a bűnt. S aki ebben a bűnben, jelen van, mint megváltó, és üdvözítő – mint elhagyott és feltámadott…
Mert, mindenütt ahol nem találom, nem tapasztalom Istent – akár jelen korunk Isten-nélküliségében -, ott az Ő kiáltását hallom, az Ő jelenlétét tudhatom…
Ez a keresztény lét öröme, örömének gyökere: nincs többé a világon olyan sötétség, amit Ő meg nem váltott volna, amelyben személyesen jelen nem volna…
Lelki tapasztalat: Többen vagyunk itt, akiknek minden reggeli imája Feléje fordul. Mivel te elhagyott lettél Jézus – mivel te mindent megváltottál, fénnyel töltöttél el – mivel meghívtál, hogy felismerjelek téged minden sötétben, és egyesüljek Veled – Neked ajánlom ezt a napot…
C) Jézus elhagyottsága – az Elhagyott Jézus – az emberekkel való kapcsolat kulcsa
Jézus elhagyottságában magába vett minden embert – a másként gondolkozót, az ateistát, a másvallásút, a hittagadót… és legfőképp saját közösségünkben a másik embert (az utálatos munkatársat stb)
Rom 5,18 ” Ha egynek bűnbeesése miatt büntetés szállt minden emberre, úgy árad minden emberre életadó megigazulás egyen igaz volta miatt”.
Az Elhagyott Jézusra nézve láthatom az embert. Minden embert. Pl. azokat, akiknek mindennapos hazugságaitól fizikailag is újra és újra rosszul leszek.
Kitől meríthetek erőt minden nap, mint Tőle…
D) Az elhagyott Jézus – az egység kulcsa
“Legyenek mindnyájan egy, amint te Atyám benned, és én tebenned, úgy legyenek ők is egyek mibennünk. S így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.”(Jn 17, 21)
Tapasztalatom: A katolikus egyházban van egy megújulási mozgalom, a Fokoláre Mozgalom. Ennek valamiképp központi igéje ez: Legyenek egy…
Külföldi tanulmányaim során találkoztam velük, s megdöbbentett, amikor láttam hatásukat, megtérések sokaságát környezetükben, világszerte való elterjedtségüket, ökumenikus lelkületüket… Valóban az egység jelenléte volt érezhető számomra… és sokan vallották ugyanezt.
Első találkozásunkkor megtudtam, hogy életük központi titka Jézusnak az a másik nagy ígérete is: hogy ahol ketten vagy hárman a nevemben összejöttök, ott leszek köztetek… Persze ezt az igét magam is ismertem, de sosem találkoztam olyan közösséggel, amely oly mértékben hitt volna ebben az ígéretben… Életük alapelve volt: jöjjünk mindig úgy össze, hogy Jézus közöttük lehessen… Akkor leszünk egy. Akkor fogja a világ megismerni egységünket – hiszen Jézus van köztünk…
Első találkozásaink alkalmával mindig az örömet találtam ennek a mozgalomnak csoportjaiban. Az öröm volt az arcokon, annyira, hogy egyeseket ez magához vonzott, de voltak, akik már túl soknak tartották – nem lehet ennyire mindig mosolyogni, örülni.
Annál nagyobb meglepetésem volt, amikor kérdeztem, mi a titkuk: Az elhagyott Jézus!
Később értette meg: A tényleges egység 2-3 ember között… Ő
Fil 2,5- Krisztus himnusz Kiüresítette magát… Kenosis…
Utána kapcsolódott bennem össze… Előtte a szeretetről van szó. Ugyanaz az érzés legyen bennetek, amely Kr. Jézusban volt… Ő Isten létére kiüresítette magát… Elhagyott lett…
Tapasztalat:
Ez az, ami Andor testvéremmel levő kapcsolatomban vezet.
A munkatársakkal való kapcsolatban – A közösségre nevelés alapja
Az ökumenében
E) Az Elhagyott Jézus – és a feltámadás
a) Meghív, hogy kapcsolódjak be áldozatába
Krisztus befejezte a megváltás művét, valamiképp mégis a világ végéig folyik ennek megvalósulása.
Krisztus befejezte a megváltást, mégis minket is részesévé tett, hogy vele együtt áldozattá váljunk, “hogy szent papsággá épüljünk, és Jézus Krisztus által Istennek kedves lelki áldozatot mutassunk be” (1Pt 2,9);
hogy, amint Pál apostol a Római levél megigazulás-tanának mintegy foglalataként hív: “adjátok tehát át testeteket élő, szent Istennek tetsző áldozatul (12,1);
vagy, ahogy Jánosnál mondja Jézus: hogy benne és általa “gyümölcsöt hozzunk” (Jn 15);
Jézus meghív, hogy adjam át magam neki, hogy Ő folytassa bennem is megváltó művét (Kol 1,24).
Azt látom, hogy házasságokban, csoportokban pótolhatatlan ez a lelkület. Egy fokon olyan nehezek tudunk lenni egymásnak.
Tapasztalat: Magam is (amint minden pap és lelkipásztori munkatárs) folyamatosan találkozik nehéz emberekkel, pofonokkal a legközelebbiek részéről: Minden reggel vele indulok: ma szeretnék egyesülni Veled…
b) Az Elhagyottá lett Jézus és az öröm
Jézus a kereszten, az elhagyottságban teljesítette be az Atya tervét, a megváltást. Ez volt az „Ő órája”, ahol kimondhatta: „Atyám kezedbe ajánlom lelkemet”. A Földről nézve láthatjuk úgy, hogy itt Jézusban benne van minden fájdalom, minden bűn… A mennyből nézve – az Elhagyottság a beteljesülés.
Tapasztalatom: Egy testvér hívott meg a fokolárból: add át az életedet Neki. Próbáld ki. Minden nap, a kis fájdalmakban is fedezd fel Őt, köszöntsd Őt, öleld át Őt – aki a Feltámadott. Különösen minden testvérben, aki fáj. S minél mélyebb volna a fájdalom, minél inkább felfedezhetem benne az Ő elhagyottságát, annál inkább igaz: nem szabad megállnom a fájdalomnál – még Jézus fájdalmánál sem: hiszen Ő már örökre a Feltámadott is.
A világ végéig nincs többé sötétség, amelyet magába nem vett volna, de ez azt jelenti: nincs sötétség, nincs többé sötét ember, amelyet illetve akit be ne ragyogna a Feltámadott jelenléte.
Ezért lehet igaz, amire szent Pál is hív: „adjatok hálát mindenért!” „Örvendjetek az Úrban szüntelen” (Fil 4,4) „Örömmel szenvedek és kiegészítem testemben, ami hiányzik Krisztus szenvedéséből, testének az Egyháznak javára” (Kol 1,24).
Az Elhagyott Jézus titka a keresztény hit, öröm, remény forrása:
Fil 2,1-5 Ha ér valamit a Krisztusban adott buzdítás, a szeretetből fakadó intelem, …, tegyétek örömömet teljessé azzal, hogy egyetértetek, ugyanúgy szerettek és egy lélekként ugyanarra törekszetek. 3Semmit se tegyetek vetélkedésből vagy hiú dicsőségvágyból! Inkább tartsa mindenki alázatosan a másikat magánál kiválóbbnak. 4Senki ne keresse csak a maga javát, hanem a másét. 5Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt. 6Ő Isten létére, az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, 7hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. 8Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. 9Ezért Isten felmagasztalta Őt…”
Ha az előző napokban arról beszéltünk, hogy lelkipásztori életünk alapja az ima: hozzátehetjük: egész keresztény életünk alapja a kapcsolatunk a Megváltó Krisztussal: egyesülésünk megváltó szenvedésével és feltámadásával. Ez minden lelkipásztorkodás – és minden közösségépítés alapja.