LELKI ÉLETÜNK DINAMIZMUSÁRÓL
(Tomka Ferenc)
A címben jelölt témáról kell néhány szót szólnom – a Fokolár Lelkiség szellemében: P. Fabio Giardi egy témája alapján – a mi körülményeinkre alkalmazva azt
1) A lelki élet dinamizmusáról, fejlődéséről az egyház az első idők óta beszélt, s az un. aszketika tudományában megfogalmazta ennek törvényeit. – A szemináriumokban a papjelöltek vagy a teológiával ismerkedők tanulták ezt, s a keresztények lelkiség lényegileg ennek megfelelően alakult.
Beszél erről az Fokoláre Lelkiség (Ideál) is.
Az Lelkiségben – a lelkiség fejlődésével kapcsolatban – két meghatározó szó ismerős mindannyiunk számára: A szent utazás – és Mária útja.
A szent utazás a lelkiség dinamikus voltát jelenti: élni a jelen pillanatot, javítani- javulni (migliorarsi), újrakezdeni. Élni az erényeket. Ezt az aspektust az egyház a lelkiségi történetében hasonlóan élte: a szentek írásaiban bizonyos szempontból teljesen hasonlóan találjuk meg.
Chiara a lelki élet fejlődésének útját Mária útjához hasonlítja… Ez is egy modell. A közösségre, az egyházra is érvényes. A kiáltás c. könyv leírja, hogy az egész Mű hogyan járta végig Mária útját.
Az Ideál legalapvetőbb elve, hogy a megszentelődés útja: a felebaráttal való szeretet-kapcsolat, a közösség. Az Ideál újdonsága: – sokszor halljuk – a közösségi lelkiség.
Persze tudnunk kell, hogy a modern kor lelkiségi írásai – magának a zsinatnak vagy legújabban a pápának írásai – is ebben a közösségi szellemben írnak.
Beszéljünk most arról, mi az, amiben – a lelkiség terén – Chiara valami egészen újat hozott! Amiben Ő egy korszak fordulatát jelzi!
Egy olyan téma ez, amely – egy bizonyos szinten – ismerős. De most abban a felelősségben kellene felidéznünk ezeket a gondolatokat – hogy ez a fordulat ránk van bízva. S Magyarországon mi vagyunk a felelősek azért, hogy megvalósul e – hogy az egyház, környezetünk felismeri –e…
A világ látja e fordulat nagyságát: Láttuk a Chiara lelkiségéről szóló könyv bemutatóját. – az egyik legnagyobb olasz kiadó a Mondadori adta ki, s kimagasló eseménynek nevezték a könyv megjelenését.
2) Mi is a fordulat?
A hagyományos aszketikában a lelki fejlődésnek van egy közismert útja, amelyet már az első évezred közepén megfogalmazott egy neves teológus (Dinonisiusz Aeropagita) majd a középkorban elsősorban Nagy szent Teréz és Ker. sz. János fogalmazták meg. Eszerint az Istennel való egyesülésben élés, az erre való közvetlen törekvés – a lelkiségnek egy nagyon magas fokán valósulhat csak meg. Először van a megtisztulás útja – sok penitenciával… önmegtagadással, csenddel, elvonultsággal. Majd a megvilágosodás útja. S csak ezt követi az egyesülés útja… ahol tehát a lélek folyamatos kapcsolatot kezd Istennel, a Szentháromsággal, a Mennyel. Erre a fokra a köztudat szerint csak a rendkívüli lelkek juthatnak el – elsősorban a kolostorban élők.
Chiara itt egészen újat mond: legutóbb az Unitá e Paradiso témában hallottuk őt erről beszélni részletesen.
“Aki az egység útjára lép.” — mondjuk mi -, “az közvetlenül az egyesülés útjára lép rá. Mintha átrepülne (.) a tisztulás és a megvilágosodás útja felett, melyek rendszerint a szentek életében jelentkeznek és megelőzik az egyesülés útját”,
…..
“Aki rálép az egység útjára, belép Jézusba”. Leveti saját magát, hogy élje Jézust. Sőt! Nem is veti le magát, …hanem éli Jézust (.). És aki Jézust éli, az nem a megtisztulás, vagy a megvilágosodás útján halad, hanem az Úton, aki Jézus.
“Aki az egység útjára lép, az a hegycsúcsra nem (hosszas) fáradtsággal jut fel, hanem egy erőteljes, kezdeti nekiindulással. Persze ez az én teljes halálát, emberi mivoltunk Istenben való, szeretetből történő teljes megsemmisülését kívánja (.), amivel a hegy tetejére jutunk”:
Az Ideál újdonsága: hogy egy fenséges útra hív meg: a szentség útjára, azonnal az egyesülés útjára… Azt mondja, hogy lelki életünk kezdetén ezzel az örömmel indulhatunk – indulhatunk rögtön Jézussal… Azonnal a csúcson… S aztán egész életünk már a csúcsokon vagy a gerinceken folytatódik.
S ez a fordulat azt jelenti: itt elkezdődik a nép, az egyház életszentsége…
Mindenki erre van híva… Most a Szentatya erre hívja az egész egyházat (Novo Millenio Ineunte) s maga Jézus is folyton erről beszélt..
“Az evangélium sosem beszél a hegyre-mászásról. Inkább azt mondja: ‘Aki kezét az ekeszervára tette és hátratekint…nem méltó…’ Inkább arról beszél, hogy “belépünk” (Isten Országába), … Olyan ez, mint egy előrehaladás a nap sugarain. Mindig (jelen van) a nap, akkor is, ha közeledünk hozzá, növekszik az intenzitása. Így az egységben élő lélek: mind jobban közeledik Istenhez, aki él a szívében és mindig jobban közeledik Istenhez, aki él a felebarát szívében.”
(Hihetetlen lehetőség, hihetetlen kihívás… S nagy a mi felelősségünk..
3) De mindennek vannak feltételei:
(Az Ideált élő sem “spórolja meg” a lelki élet fáradalmait, fejlődősét… Hogy vegye fel mindennap keresztjét
A “feltételek” közül vázlatosan csak két szempontot szeretnék megemlíteni.
I). Mindnyájan emlékszünk: hol fedezte fel először Chiara, hogy szent lehet. Mindenáron szent akart lenni. – Gyakorolta a hagyományos aszkézis eszközeit…
S egyszer csak felfedezi, a szentség útja: Isten akaratának megtétele…
Vigyáznunk kell, hogy az Ideált élő bármelyik csoportunkban ez az alapfeltétel ne hiányozzék:
a) Maga az elkötelezett odaadás: hogy szent szeretnék lenni
b) s a kitartás, hogy megteszem Isten akaratát – életem pici eseményeiben.
Aki Isten akaratát teszi pillanatról pillanatra…annak van kezében a belépőjegy
A reggeli felkelésben… az ágyból való kiugrásban…
a reggeli imában – elmélkedésben –
a napi ige (collegamentó – elhatározás) élésében
a színek élésében
Sokszor érezzük a vágyat: hogy nagy dolgokat tegyünk…esetleg, hogy terjesszük az ideált … De ha mindez csak akció marad… ha hiányzik mögötte az Isten akaratával egyesült létünk; ha hiányzik mögötte… a köztünk levő Jézus… akkor nem ér semmit, – akkor semmi köze nincs az ideálhoz, még ha annak nevében csináljuk is.
II. A másik alapelv, amelyre ideálunk épül, az egység… Az Ideál sajátos útja – karizmája. Az egység, amelyben Jézus közöttünk lehet.
De az egységnek, Jézus megjelenésének a teljes odaadás a feltétele.
(Számomra megrázó felismerés – mostanában újra – hogy semmit sem használ az Ideál nekem, ha én nem élem az Elhagyott Jézust. Ha nem adom át teljesen magam neki – a felebarát szeretetében.
Chiara mondja:
“… még köztünk, akik a fokolárban élünk, még köztünk sincs mindig ott Jézus. Mert jelenlétéhez arra van szükség, hogy én minden pillanatban úgy szeresselek téged, ahogy Ő szeretett bennünket és te is (.) ugyanígy szeress engem”. – “Jézus úgy szeretett minket, hogy meghalt értünk, sőt ezen túl elszenvedte az elhagyottságot.”
…Ahhoz, hogy Jézus közöttünk legyen – ami azt jelenti, hogy Ő bennem legyen, és benned legyen, és közöttünk legyen -, már “előbb” Jézusnak kell lennünk. Másképpen Ő utóbb nincs közöttünk. És hogyan válhatunk előbb Jézussá? Ahhoz, hogy már előbb Jézus legyünk, úgy kell szeretnünk, ahogy Ő szeretett bennünket, készen kell állnunk úgy szeretni, ahogyan Ő szeretett. A másiknak is késznek kell lennie arra, hogy így szeressen. Nem csak készen állni erre, hanem valóságosan úgy kell szeretni, ahogyan Ő szeretett. “
Ennek a Fénynek új figyelmeztetése számunkra, hogy
“ne legyünk, nem lehetünk a köztünk levő Jézus élősködői, gondolva, hogy az majd megszépít bennünket, mi pedig passzívan várjuk Fényét. Hiszen Jézus nincs közöttünk, ha mi nem vagyunk már Ő. Fontos, hogy bevessük minden aktivitásunkat annak érdekében, hogy (már előzőleg) olyanok legyünk, mint Ő”…
Aktivitásunk: “Az én teljes halálát kívánja” – hogy Ő köztünk lehessen.
4) De egyszerre ez a mi nagy, isteni lehetőségünk és felelősségünk… Felelősség ezért a korfordulóért, ezért a világot, egyházat fordító karizmáért…
Talán aláhúzhatnám befejezésül, amit Ilonka mondott:
Nem dolgokra, feladatokra vagyunk hiva – egyedül arra, hogy belépjünk Jézusba, hogy Jézus legyünk…hogy Ő megjelenhessen közöttünk. Őt adjuk a világnak.
Művünkben már sok a feladat. De csak akkor működnek – akkor működik bennük, köztünk Jézus, ha Ő él bennünk, köztünk.
S itt vissza kell térnünk az alapokhoz (amint Chiara is mondta – ma reggel is – vagy egy nyári collegamentóban): Visszatérni az első idők tüzéhez: Mi magyarok is, a magunk kicsinységében is, ilyen tapasztalatokból indultunk: Isten akaratának pillanatról pillanatra való megtételéből – azonnal örömmel, az igeélésből, ennek kommunikációjából..
– visszatérni Isten akaratához… a mindennapos igeéléshez
– az igében megélt tapasztalatok egymással való kommunikációjához..
– hogy a szeretetet, Jézust, a tüzet adjuk egymásnak. Hogy újra és újra biztosítsuk egymást arról, hogy szeretnénk Jézust magunk között tartani…
Vezessen minket Jézus az Ő útján… Az Ideál útján. S az egyház megújulásának útján
Chiara egy szavával zárjuk: Aki éli az egységet, az már megtisztult, az már megvilágosult – az élő fény
Valóban, aki éli az egységet, az élő Evangélium, élő Jézus, él három a három Igét:
– “aki éli az én igémet, az már tiszta”
– “aki szeret, annak kinyilatkoztatom magam”
– “aki bennem marad, az bő termést hoz”.