Egy nyolc aranyos gyermeket nevelő édesanya panaszkodott: Folyton rohannom kell, hogy valahogy el tudjam végezni legalább a legfontosabb tennivalókat. Így délutánra teljesen feszült vagyok. Idegesen szólok gyermekeimhez, férjemhez. Hogyan tudnám védeni magamat a rohanással, feszültséggel szemben?
Az aggodalomtól, rohanástól megszabadulásnak legfontosabb felétele, hogy minden reggel imádkozzak. De semmiképpen sem csak egy szöveges, előre megírt reggeli imával! Hanem boruljak le lélekben a jó Isten elé,és Vele beszéljem át napomat:
Gondoljam át értelmemmel: ha kétszer annyi időm volna, akkor sem tudnám minden feladatomat teljességgel ellátni. Az idő soha nem elég. És a rohanással, aggodalmaskodással, feszültséggel csak stresszelem magam, de semmit sem használok vele.
Hogy szüntessem hát meg a rohanást, a feszültséget?
Megdöbbentő, hogy ateista pszichológusok, „mentálhigiénés” szakemberek is milyen világosan leírják az itt felvetett problémát, és mutatnak irányt a megoldásra.
Popper Péter neves nem hívő pszichológus írja A belső utak könyve c. kötetében.
„Mai létformánk egyik legnagyobb negatívuma a túlhajszoltság. … A kapkodás, a félmunka, az el nem végzett dolgok restanciája, az igényeinknek nem megfelelő minőségben és tempóban végzett tevékenység állandó irritáló tényezője mindennapjainknak. Napközben idegesek, estére fáradtak, izgatottak vagyunk. Az esti kimerültség és nyugtalanság már előre vetíti hatását a következő napra.
Ha valaki őszintén számot vetne azzal a kérdéssel: Mennyit örültem az elmúlt héten? – sokszor riasztó eredményhez juthatna. A túlhajszoltság legnagyobb átka, hogy elveszi örömeinket, örömtelen kötelességgé válik sok minden, ami önmagában életünk örömforrása lehetne: a gyerekekkel való tennivalók, választott munkánk, hivatásunk, a vásárlás, a háztartás stb.”
Szerzőnk lelki egyensúlyunk biztosítására két alapvető tanácsot ad – a reggeli megtervezést és az esti visszapillantást. Lássuk mit ír a reggelről:
„Reggel. A nap kezdetének ápolása
A nap egészének a kiegyensúlyozottsága szempontjából a legnagyobb ártalmat a reggelek időzavara, kapkodása jelenti. Az otthonról idegesen, feldúltan elrohanó felnőtt és gyerek egész napjára rányomja bélyegét a nap kezdetének hangulata. A nap elindításához először is időt kell biztosítani, még a fél órával korábbi felkelés árán is. Bőségesen megtérül ez a „befektetés”. Biztosítja azt, hogy legyen idő a reggeli tennivalók nyugodt elvégzésére – beleértve az ülve elfogyasztott reggeli, egy rövid beszélgetés néhány percét is.
Gyakorlat: Minden reggel biztosítunk a magunk számára 10-15 nyugodt, zavartalan percet. (Ha lakáskörülményeink nem teszik másképp lehetővé, akár a fürdőszobában.)
Leülünk, és sorrendben végiggondoljuk az előttünk álló nap tennivalóit. Ez az időrendbeli végiggondolás felkészít a nap feladataira, és elejét veszi a kapkodásnak. A nap végiggondolása a következők mérlegelésével történjen:
–Előreláthatóan így fog eltelni a napom. Belefér-e mindaz, amit elterveztem? Általában több dolgot tervezek, mint, amit el tudok végezni, s ez feszültté tesz. Látnom kell, mi az, ami legkevésbé lényeges, amit ma elhagyhatok?
–Milyen kellemetlen, kínos helyzetek várnak rám? Feltétlenül szükségesek, vagy elkerülhetők? – Milyen örömeim lesznek? S ha nem találunk várható örömöket, nézzünk magunkba: mit csinálnánk szívesen? Beilleszthetnénk-e ezt a napba?
…A gyakorlat során lassan rászokunk az értékrend kialakítására. Megtanulunk különbséget tenni lényeges és kevésbé fontos tennivalóink között…”
Lám a mai tudomány is megfogalmazza a kereszténység és a vallások ősi tapasztalatát: mennyire fontos a helyes reggeli ima. Nem szövegek elmondása! hanem átélése annak, hogy Isten jelen van, hogy rábízhatom életemet, és akkor Ő vezetni fog. Akkor nem kell aggódnom. Elég keresnem Isten Országát, és minden mást megkapok a Gondviseléstől, mert így Isten a vezető, nem én.
A reggeli ima lényeges célja: hogy a Végtelen Szeretet jelenlétének tudatában és örömében induljak neki napomnak. –A reggeli imára 10–15 percet kell biztosítanom. Ennyire szükségem van, hogy a Végtelen Szeretet jelenlétébe helyezkedhessem, és megtervezzem a napot. – Miután lelkemben Isten elé álltam, először gondoljam át: milyen helyzetekkel, emberekkel fogok találkozni ma, mitől félek már előre. Felmerülhet előttem olyan nehézség is, amelynek kimenetelét nem tudom előre. Annál fontosabb, hogy ezzel kapcsolatban is tudatosítsam, hogy Ő minden helyzetben velem lesz. Bizonytalanságomban még inkább kérjem az Ő erejét, és tudatosítsam: ha én átadom magam Neki, az Ő szeretete működik majd bennem, körülöttem.
Így már reggel betölti lelkemet Jézus öröme, békéje. Ahogyan a szentírás is írja: „Jó csendben várni az Úrra, mert ő megszabadít… Minden reggel újjáéled, nagy az ő hűsége. ” (Siral 3, 26,23).
Nem feledhetem, amit sokszor megfogalmaz a Szentírás: “Hogyha az Úr nem építi a házat, hiába fáradnak az építők. Hogyha az Úr nem őrzi a várost, az őrök hiába őrködnek. Hiába keltek hajnalban és fáradoztok késő éjjelig: a kemény fáradság kenyerét eszitek. De pihentében is megad az ÚR minden áldást, annak, akit szeret.” (Zsolt 127)
Kérjük hát: „Árassz el minket minden reggel irgalmaddal Urunk, hogy ujjongjunk és örvendezzünk!” (Zsolt 90,14)