Én elhatároztam már a reggeli imát és sok kegyelmet is merítek belőle. De azért sokszor elmarad. Ilyenkor próbálom napközben pótolnia, vagy egy röpimát elmondani, mégis marad bennem egy hiányérzet. (Röpimának nevezzük azokat a rövid fohászokat, dicsőítéseket, amelyekkel életünk bármely pillanatában fordulhatunk Isten felé.)
– Ha az otthoni, csendes imára nem maradt időnk, imádkozzam szükség esetén pl. utazás közben. A zajos környezettel szemben segít, ha olvasok Szentírásból, elmélkedési könyvből. De sose maradjon ki, hogy törekedjek átélni Isten jelenlétét, és Vele megtervezni napomat is.
Ha elfelejtettem imádkozni, van egy nagy lehetőségem még: hogy imádság lehet a mások iránti szeretet is – hiszen ez is közvetlenül Jézussal hozhat kapcsolatba. Ő mondta: „Amit egynek tettetek legkisebb testvéreim közül, azt nekem tettétek!” Minden mellettem levő ember Jézus testvérei közé tartozik. Jézus mindegyikükkel azonosította magát, még a legkisebbekkel is. Próbáljak azonnal Jézus felé fordulni lélekben, és az Ő erejében, fényében szerezzek örömet valakinek, úgy hogy ezt egyben Jézusnak is tegyem.
Oly erőt adóak a Szentírás ígéretei: „Aki szeretetben él, Istenben él és Isten él őbenne” (1Jn 4,16). Ha sikerül naponta többször szeretetből cselekednem – eltölt Jézus jelenlétének fénye.
Ez nem jelenti, hogy bátran hagyjuk el az imát, de azt igen, hogy mindig lehet újrakezdeni, és a rosszat legyőzni a jóval (Róm 12,21).