Van egy szó, amit kevesen értenek meg teljesen: imádkozni. Vajon ezt jelenti: hosszú fecsegés, vagy sok ima-szöveg, esetleg megfogadott imádságok elmondása?
„Az ima, találkozás Istennel, az élet végső céljával, találkozás a Végtelennel, a felettem levő Úrral, mennyei hazámmal: Istennel, aki betölti életemet.”
Az ima akkor igazi, ha találkozom Vele. Igazi voltát az jelzi, ha általa sikerül kiűznöm lelkemből a szorongásokat, félelmeket, és eljutnom az Örömhöz; ha legalább az ima végére átjár az ujjongó bizonyosság, hogy a Végtelen Isten szeret engem, és velem van.
Ha ma az Egyházban sokfelé az elhalás jeleit látjuk, ennek oka a mély ima hiánya…. Nincs élő kapcsolat Istennel, amely örömmel töltene el.
„A siker 80%-a szorgalomból áll. A tehetségről nem tehet az ember. Isten előtt a szorgalom, a hűség a fontos. Nem szabad belefáradni Isten keresésébe, és az imádságba sem.
Naponta szükséged van egy negyed- vagy inkább kétszer egy negyedóra imára, amelyet teljesen Istenre szánsz.
Ha valaki házas, a minden nap házas. Ha naponta nem fejezed ki szeretetedet feleséged, gyermekeid iránt, szeretete-kapcsolatotok elszürkül. Ha naponta nem köszönöd meg Istennek végtelen jóságát, és nem kérsz bocsánatot mulasztásaidért, Isten-kapcsolatod elszürkül, formálissá válik. Isten öröme semmiképp sem fog lángolni Benned.
Ha az ima idejét úgy használod fel, hogy minél hamarabb magad mögött tudd azt, imád formális és üres lesz. Isten igéjének, szeretetének elvetett magja elhal benned.
„Hétköznapjaidban le kell foglalnod egy bizonyos időt Isten számára. Ellenkező esetben Isten nem tud segíteni rajtad. Félember maradsz. Akkor tudsz rendszeresen időt szakítani Isten számára, ha ez az idő napi teendőid között meghatározott helyet foglal el. Az embernek szüksége van a rendre életében.
A bölcs ember olyankorra tűzi ki az imára szánt időt, amikor még a napi gondok nem fenyegetik. Ezért erőt kell venned magadon általában már reggel, hogy ezt az időt megszerezd. Sokszor nehéz küzdelemmel kezdődik, mert bágyadt, fáradt vagy. Ennek ellenére nem szabad feladnod a reggeli időt (főleg ha láttad, hogy este úgyis belealszol az imába). Isten megerősít majd. És megtalálod örömöd mindennapi forrását. „Jó csendben várni az Úrra, mert ő megszabadít”. „Minden reggel újjáéled az ő hűsége.” (Siral 3,17.21-23.26) „Ne vond meg magadtól a ma boldogságát” (Sir 14,11.14).
Persze lehet az imaidőt máskorra is állandósítani: estére, vagy délelőttre – pl. kisgyermekes édesanyák esetében, amikorra a gyerekek egy része eddigre már elment otthonról, a legkisebb pedig alszik. Családosok együtt állapítsák meg imaidejüket, hogy segíthessék egymást ebben, illetve legalább időnként találjanak időt a közös, családi imára is.
Hol imádkozz? „Amikor imádkozol, menj be szobádba, zárd be az ajtót és úgy imádkozz!” Azaz olyan helyen imádkozz, ahol valamiképpen ki tudod zárni a külső mozgást, zajt. „A helynek, ahol imádkozol, templommá kell válnia”, hogy amikor oda lépsz, az Istennel való találkozás légkörét sugározza. Lehet egy kialakított imasarok, egy fali feszület vagy szentkép, mely az ima légkörét felébreszti benned.
Milyen hosszan imádkozz? Sajnálom a napi 2×15 perecet elvenni a sok feladattól? Olyan ez, mint amikor az autóvezető meg akarja takarítani a tankolás idejét. Egyszercsak gyalog kell mennie tovább. Megéri? Ha elveszed az alvás idejét, megéri? Ha meg akarod takarítani az ima idejét: biztosan hasonlóképp legyengíted a lelked. S ha rá szánod ezt a kis időt: Isten végtelen szeretetének forrásából fogsz meríteni, s Ő betölt erejével és Örömével, amely meghatározza egész napodat, majd egész életedet.
Milyen testtartásban imádkozz? Minden testhelyzetben lehet imádkozni, napközbeni imák, fohászok alkalmával, vagy éppen elalvás előtt, ha valaki ilyenkor a szentolvasót mondja. De a kiemelt reggeli és esti (vagy pl. a szentmisén való) imáknak vannak külső formái is. Érezzük jól, hogy pl. egy nemes vendéggel nem beszélgethetünk lazán elfekve a díványon. Az ima mélységére nagy hatással van a test tartása. Nem véletlen, hogy a különböző vallások imái is összeszedett testtartásúak: pl. a buddhistáké, vagy muszlimoké. A keresztények ősi testtartása a térdelés volt, összetett kézzel. Ma szokásos állva, kitárt karral imádkozni. Ezek segítenek. Ágyban fekve imádkozni: általában nem felel meg az elmélyült ima számára.
Korunk nagyon liberális, kényelemhez szoktat. Sokszor az egyház sem mer elegendő bátorsággal meghívni a helyes testtartásra, noha ez nagyon segít az elmélyült imához. Próbáld ki! Ha eleinte kis önmegtagadást is jelent a letérdelés, általában legtöbbeket elmélyíti (nem kell tovább erőltetni, ha fájni kezd a térdünk, a térdnek is hozzá kell szoknia ehhez). A térdelés kifejezi kicsinységünket Isten előtt, és ez megalapozza lelki tartásunkat. Aki nehezen tud térdelni, próbáljon összeszedetten ülni, vagy más formát találni, ami segíti Istenhez emelkedését. Az összeszedett testtartás által az agy vérellátása, s a lélek összeszedettsége növekedik. – Mindennek célja, hogy még fáradtan is képessé válj az imára, hogy tested ne akadályozza, hanem segítse lelked Istenhez emelkedését.
Ismételjük újra. Az ima helyes voltának végső jele, ha általa sikerül kiűznünk lelkünkből a szorongásokat, félelmeket, és eljutnunk Isten Öröméhez; ha legalább az ima végére átjárja lelkünket az ujjongó bizonyosság, hogy a Végtelen Isten szeret engem, és velem van.
Ahogyan sok-sok zsoltár tükrözi ezt a lelki utat: a szorongásból indul s eljut a magasztalásig.
Az Úr megoltalmazza hívei lelkét, *a gonoszok kezéből kimenti őket.
Fényesség virrad az igazra, * és öröm a tiszta szívűekre.
Örvendjetek, igazak, az Úrban, * és áldjátok szentséges nevét! (Zs 94,9-12)
1 Több bekezdést idéztem H. Madinger: Találkozás Istennel (Jel Kiadó 2016) könyvéből