Tomka Ferenc
Az engedelmességről
Előadás szerzetesnők konferenciáján – Helyszín: Patrona Hungariae Gimnázium
Előadásom szorosan csatlakozik az előzőhöz… lényegileg 3 részből áll: 1. Bevezetés-szerűen: Az engedelmesség-egység a szerzetesrendek történetében (a probléma és a mai küldetés) 2.Az előadás törzse: Az engedelmesség teologiai-aszketikus megalapozása – és az engedelmességre nevelés kérdése 3.S befejezésként: Az engedelmesség – és az elöljáró magatartása (demokrácia-engedelmesség-testvériesség?)
I.AZ ENGEDELMESSÉG-EGYSÉG A SZERZETESRENDEK TÖRTÉNETÉBEN
Az egyház, minden szerzetesrend, minden élő közösség egy izzásból indult:
1. egy mély találkozásból Istennel
2. egy mélységes egymás iránti szeretetből
Ebben az állapotban ott izzott Isten
1. mert izzó volt az istenszeretet
2. mert Jézus nevében, szeretetében voltak együtt,s igy Jézus jelen volt köztük (Mt 18,2o)
És e korban a rendek, a közösségek sugárzottak, vonzottak (áradtak hozzájuk az emberek, a jelöltek)
– mert megvalósult: “ugy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket…Arról fognak megismerni benneteket, hogy szeretitek egymást”
Az engedelmesség e korokban ott volt elválaszthatatlanul ebben az isteni izzásban, de – gondoljunk egy szerzetesrend indulására – általában nem ez domborodott ki (hacsak nem ez volt a rend speciális karizmája) hanem az izzó szeretet Isten és egymás iránt.
A szerzetesrendek addig sugároztak, vonzottak igazán,amig ez az izzás megvolt…
Ma ujra indulnak a rendek Magyarországon. Mit adhatnak a magyar egyháznak? – Magát Istent, – Isten tüzét!
Nem elsősorban feladatok teljesítését!! Óriási kísértés ez: az aktivizmus kisértése. -(Legutóbb talán a Holland egyházban volt a legerősebb az állitás: elég a felebarát szolgálata; ez a kereszténység lényege…)
A szerzetesrendek – szociologiában közismert – elidegenedésének, tüzük elvesztésének oka röviden összefoglalva mindig ez volt: Isten és a testvér szereteténél lassacskán fontosabbá vált a feladat: (lehet, hogy szent feladat) – tanitás, betegápolás, szociális vagy tudományos munkák stb. És Isten háttérbe szorult, s elkezdődött egy-egy rend elszürkülése vagy kihalása.
A magyar egyháznak Istenre van szüksége. És Isten akkor lesz látható, ha egy közösség tagjai egyek, amint a Fiu egy az Atyával: – s ebből ismeri meg a világ Istent – mert ott van Isten.
A zsinat kora óta az egyházat – s minden közösséget – szívesen nevezzük szentségnek, sőt kifejezetten az “egység szentségének”. A szentség egy jel, amely által meg is valósul a jelzett kegyelem. A közösség isteni szeretete, egysége egy jel, amelyre a világ önmagában is felfigyelne. De ez szentség: tehát ezáltal az egység által meg is valósul, amit jelez: megjelenik maga Jézus, maga a Szentháromság. – A mai világ ilyen közösségekre, ilyen szerzetesközösségekre vágyik… – S itt vagyunk az engedelmesség illetve az egység témánál.
/Az engedelmesség alapjairól/
Az előző előadás összefoglalta az engedelmesség alapjait. Had’ huzzuk még egyszer alá (ami majdnem közhely, mégis ujra és ujra elmélkednünk kell róla!):
Az engedelmesség csak akkor érthető, akkor teljes, ha kapcsolódik az Isten iránti és embertárs iránti szeretethez. – Ez nem uj felfedezés: Aquinoi Sz.Tamás mondja:”Az ami az engedelmességet dicséretre méltóvá teszi, az a szeretet amely inspirálja… A szeretet elválaszthatatlan az engedelmességtől, …mert a szeretet valósitja meg az akarat azonosságát.” (II/II. q.1o4)
S ha az ujabb korban sokan az engedelmesség kriziséről beszélnek: nem azért van e, mert egy elidegenedett magatartást nevezünk engedelmességnek: amelyet nem izzit át az Isten- és emberszeretet?
Az ószövetségben az Istennek való engedelmesség az Isten végtelen szeretetére adott választ jelentette; a jegyesi-szerelmes kapcsolathoz hasonlitott szövetség megtartását. – S az ószövetségi engedelmesség elidegenedése, amikor a zsidóság egy része – a farizeusok – elfelejtik az engedelmesség lényegét, s számukra ez már nem találkozás – nem Isten és emberszeretete – ,hanem szabályok betartása, amellyel eleget tesznek a törvénynek, amellyel biztositják saját üdvösségüket.
Az egyház történelmében – egy-egy szerzetesrend történetében, vagy sajátosan egyházunk ujabbkori történetében – a spiritualitás történetét kutatók az engedelmesség kiüresedésének két jellegzetes okára mutatnak rá:
1.Az engedelmességet nem hatja már át a szeretet, s az csupán egy szükségszerü organizációs elvvé válik.
2.(Az előzővel is kapcsolatban:) Az engedelmesség nem a Szentháromság, a kapcsolat, a szeretet dimenziójában jelenik meg, hanem mint lemondás, aszketikus gyakorlat, az egyéni akarat feláldozása az egyéni üdvösség érdekében.
Ez a szemlélet gyakran meghatározta mind a nevelők, vezetők, mint a neveltek, alárendeltek magatartását, vagy a lelki irodalmat.
Pl. E szemléletben lehetett szentté lenni… Számos szent életrajzában találunk leirásokat arról, milyen hősies formában gyakorolták ilyen körülmények közt is az engedelmességet. (Noha többnyire elöljáróik voltak azok, akik – az életrajzok szerint is elég riasztó módon – egyfajta parancsuralmat gyakoroltak egyiken-másikon, hogy “próbára tegyék erényüket”.) (Épp most olvastam a csodás érem Labouré Katalinjának életét, ahol is több ilyen példát látunk; – hasonló utat járt sz. Bernadett, stb).
De ez a szemlélet és magatartás vezetett a lelki élet szakemberei szerint is oda, hogy az engedelmesség sokak számára riasztó gyakorlatnak tünt, amely megöli az egyéniséget, a kapcsolatokat, a szeretetet, a szabadságot.
Ebben a dimenzióban értjük meg mennyire fontos, hogy az engedelmességről ismét ugy beszéljünk – ahogy azt az előző előadásban is hallottuk – ,mint amelynek alapja az Isten és emberszeretet (illetve maga a Szentháromság); – mint amiben az ember megtalálja szabadságát és örömét; – mint amely minden szabad emberi kapcsolat feltétele.
II.AZ ENGEDELMESSÉG TEOLOGIAI ASZKETIKUS MEGALAPOZÁSA; ÉS EGYSÉGRE-ENGEELMESSÉGRE NEVELÉS
1.Kérdésfelvetés
Az előadás törzsének ezt a cimet is adhatnánk:.Az engedelmesség elemei a teologiában, aszketikában, az evangéliumban – a mai teologia és spiritualitás tükrében… – De talán még izgalmasabb erről ugy beszélni, ha rögtön hozzátesszük a kérdést: és hogyan kell engedelmességre nevelni; illetve az egyház hagyományos tanitása, az evangélium, vagy a mai teologiai és spiritualitás milyen utmutatást ad az engedelmességre nevelés témakörben.
a/Ami a nevelést illeti:
Pl.előadás Teologiai napokon: a “post modern” korról. Ennek egyik tulajdonsága, hogy szélsőségesen hangsulyozza a szabadságot: Semmi nem köthet meg – erkölcs se (abortus, eutanázia stb szabadságomhoz tartozik ). Fiataljaink egy ilyen világban élnek. Hogy lehet ma engedelmességre nevelni?
b/Ami az evangliumot,ill. a mai teologiát, spiritualitást illeti:
Az egység témaköre (s ezzel az engedelmesség) központibb helyen van, mint talán valaha. Az uj teologiát a Szentháromság valósága, tanitása ragyogja be… A Szentháromság tükrében látja az egyházat, igy beszél – a korábbiaknál kiemeltebb módon – a közösség teologiájáról, az egységről, engedelmességről.
Szentatya a Mátyás templomban a magyar pap- és szerzetesnövendékekhez, illetve azok nevelőinek ezt mondta:”A szemináriumban – s ezt nyilvánvalóan minden szerzetességre készülő közösségre is értette – közösségben éltek. Ezek az évek kiváló alkalmat kinálnak, hogy a gyakorlatban megtanuljátok, hogyan lehet létrehozni olyan közösséget, amely a szentháromságos szeretetközösség eleven folytatása” (8.pont).
Igen, a közösség, az egység elsődleges téma ma. De ez Jézusra vezethető vissza: Érdekes felfigyelni rá, hogy pl Jézus nem elsősorban egyéni lelkivezetéssel foglalkozott, hanem a 12 közösségét alkotta meg: – közösséggé, egységgé nevelte őket! – S a kereszténység, az egyház és minden közösség elsődleges céljává tette: hogy “legyenek egy”!
Ha az engedelmesség teologiai-spirituális alapjait, összetevőit keressük, illetve ha az engedelmességre nevelés pedagógiai-spirituális rendszerét keressük, a mai egyház és annak élete, s a mai teologia szemlélete hozzásegit, hogy felfedezzük: Jézus egész életének, nevelésének célja az egység volt. S igy ez a legfőbb célja a keresztény nevelésnek is. Valamiképp minden efelé tart – nemcsak a toelogiában – még inkább az élet gyakorlatában.
Pl. Néhány éve hittankönyvpályázat.. Feladat:.Fiatalok bevezetése a kereszténységbe. Kérdésem: a kereszténység nem egy elméleti rendszer, ismeretanyag – hanem Krisztusban élő emberek közössége (a Szentlélekben – egységben). A könyvnek, a nevelésnek erre kell elvezetnie. Hogyan lehet ezt? egy világban, amely tele van kontestálással… pl.Holland, német stb. példák; de kontestálás hazánkban is: Bulányiék; sőt: kispapok, – plébániák; s még “lejjebb” a családokban: szülők egymás közt, vagy a szülők és gyermekek viszonyában. Ismételten tapasztalom különféle előadásokban, hogy egyik központi kérdés: hogyhogy az egyházban hierarchia van, hogyhogy engedelmeskedni kell, amikor a demokrácia világát éljük.
Pl.lelkipásztori tapasztalatom ez minden szinten. Kispapok, kisközösségek közt vagy plébánián. Ha valahol megértették, mi az egység, mi az “engedelmesség”, akkor minden müködik. Ha nem, akkor minden akadozik, majd összeomlik. – S ha megértették, hogy egy szeretetben élő közösségben maga Jézus megjelenhet; hogy ebből megismerheti a világ Istent, akkor kezd megszületni egy krisztusi közösség.
A könyv nevelési rendszerének összeállitásában fő célnak tehát az egységre nevelést tartottam. És ebben egyedülálló segitséget nyujtott a mai teologia, amelynek központja éppen a Szentháromság (s az egység) titka.
Egy ilyen nevelési rendszert szeretnék vázolni: amely szem előtt tartja az egyház hagyományos és mai teologiai-spirituális szemléletét, valamint szem előtt tartja az egyház életét, szerzetesi közösségek vagy mai uj lelkiségi mozgalmak tapasztalatát az egységről és engedelmességről..
– Egyes témákban elég a cimszavakat emlitenem (hiszen közismertek,illetve részletesen tárgyalta azokat az első előadás), máskor némi kommentárt füzök hozzájuk.
Egy megjegyzés: Miközben e részben közismert témákat rendszerbe próbáljuk szedni…legyen szabad meghivnom: hogy folyton nézzünk magunkba. Hiszen – ha nevelni szeretnék erre – elsősorban megélt valóm az, ami nevel – pedagógiai szempontból is, de még inkább kegyelmi értelemben: hiszen ahogy Isten igéit megélem, ugy testesül meg bennem az Ige – Krisztus -, ugy válok élő Igévé: ugy szólal meg bennem az Ige.
1.Istenszeretet – Isten akaratának szeretete (erről bőséggel szólt a délelőtti előadás)
– ez az ember legértelmesebb tette – ez a szabadság
(vö.Ligouri sz. Alfonz; Chiara Lubich – Isten akaratáról)
2. “Aki nem szereti embertárság, akit lát, Istent, akit nem lát, hogy szerethetné?” (1 Jn 4.2o)
Az istenszeretet útja az emberszeretet
Ezt mindig tudtuk, tudták a szentek, de egy egész uj fényt kapott (vö.zsinat, Red.Hom. stb.)
Egy uj misztika jelenik meg a zsinati szövegekben: amely mindenki számára járható – a világban élő ember is egyesülhet Istennel: mert folyton szolgálhatja Jézust embertársában (Mt 25,4o). (vö.Világiak apostolkodása 4; Papok 14; Szerzetesek 6,8)
Pótolhatatlan szerepe van ennek az engedelmesség helyes felfogásában, amely lényegileg a szeretetre kell hogy alapozzon. Jézust szeretni az elöljáróban!
((Pl. tapasztalatom egy főpásztorommal.))
3.A lelki élet egy alapszabálya az előzők alapján:
“Ha nem tudod eléggé szeretni Istent, szeresd jobban embertársadat, és sikerülni fog;
– s ha nem tudod eléggé szeretni embertársadat, szeresd jobban Istent – és sikerülni fog.”
Nagyon banális szabály: de l6 évi papnevelés, ifjuságnevelés, papi-lelkivezetői továbbképzések után, és sok szerzetest ismerve látom: – legalapvetőbb.
4.A kereszt – és a husvéti titok
Egészen uj a “kereszt teologiája” Vö. Varillon: Isten szenvedése és alázata;Varillon:Önmagamról;. Vö.II.János Pál:Salvifici doloris
ujdonsága: Jézus keresztjében ott volt a világ minden szenvedése; – és a világ minden szenvedésében, bünében, tagadásában, engedetlenségében stb. ott van misztikusan Jézus. Ez egy önálló traktátus – csak utalni tudok a jelzett irásokra. Témánkhoz legközelebbálló – mert a kereszt és az egység-engedelmesség kapcsolatáról ir a legujabb teologia (vagy misztika) fényével: – Chiara Lubich: Legyenek mindnyájan egy c. gyüjteményben: Az egység és elhagyott Jézus c. kötet. –
Uj meghivás: minden sötétben egyesülhetek Jézussal!
és sajátosan: egyesülhetünk Vele az engedelmesség minden halálában (vö.Presbiterium Ordinis 15)
A husvéti titok – ujszerü kifejezése: az egyház mindig a fényben, a husvétban – a Feltámadottban – látja a szenvedést (és az egységért hozott áldozatot!)
(Pl. Tapasztalatom: félreértések kisközösségi munkámért…Hogy tudok megmaradni a szeretetben? örömben? – A keresztrefeszitett felfedezése.. Ujra és ujra meg kell ölelnem Öt!.)
Gyakorlatban: csak az tud helyesen engedelmeskedni, aki akarata feláldozásának minden fájdalmában felfedezi Jézust, s biztos feltámadásában.
5.Szentháromságos szemlélet
Korunk teologiájának legnagyobb fordulata…Az egész teologiát megszervező, egységessé tevő látásmód.
S ez maga az egység, önátadás, engedelmessé titka: Egy Isten, aki maga az önátadás… Isten Fia, aki maga az engedelmesség
Ma csak azt nem értem, hogy lehetett valamikor nem igy látni (hanem inkább az Arisztotelesz-i istenkép alapján)…
Lássuk, hogy épül fel igy a teologia:
I. Isten lényege – hogy háromság:közösség – önátadás, eggyéválás, szeretet- egység
II. Jézus a Szentháromságból jött – a Szentháromság életformáját hozta a földre: s ennek lényege
önátadás (kiüresedés) engedelmesség – az Atyának
önátadás, eggyéválás – az emberekkel
III. Jézus a Szentháromságból hozott életformára hivja az embert
a/Istenkapcsolata terén
b/emberkapcsolat terén (A ker.erkölcs normái mind szentháromságos normák!)
IV.Aki Jézust követi, a szentháromságos életformát éli, az nemcsak hasonlóvá lesz hozzá, hanem abban
– Jézus él
– a Szentháromság él (Hozzá megyünk, benne fogunk lakni)
– azok között – legyenek akár csupán csak ketten vagy hárman – Jézus él (Mt 18,20)
Nb. Mekkora lelkesedéssel fogadta ezt az ősegyház, a rendalapitók, s ma sok fiatal – ha elmondják nekik
Pl. Mióta magam hiszem, hogy Jézus ténylegesen megjelenhet 2-3 közt, más a hittanom… Fiatalok is hiszik… Döntő meghivás életükben az egységre (engedelmességre), akkor is, ha folyton ujra kell kezdenünk
S egy pillanatra visszatérve még a szentháromságos emberkapcsolat kulcsszavaira:
– kiüresedés (Jézus is kiüresitette magát)
– eggyéválás (Jézus eggyé vált a bünössel is a keresztig
(Sirj a sirókkal stb…Mindenkinek mindene lettem…)
(De nem ugyanezek e a ker. engedelmesség alapjai? S aki ebben gyakorolja magát… gyakorlott lesz egy helyes kapcsolatra előljárójával is… És mivel az ember a Szentháromság képére van teremtve, ez maga az ember beteljesülése!)
6.Egység
Jézus azért jött, hogy elhozza a Szentháromság életét, s megvalósitsa annak egységét a földön. (Legyenek mindnyájan egy, amint Te Atyám bennem és én Tebenned…)
Az egység titkában ugy mélyülhet el valaki, ha az előzőkben elmélyült. Ha már él benne az
istenszeretet
emberszeretet
kereszt titkának megsejtése
szentháromságos látásmód
Ekkor világosodik meg, hogy itt a jézusi tanítás csúcsán járunk
(s ha engedelmességről beszélünk, nem kell hangsúlyozni, hogy az egység szó mindig magában foglalja ezt is)
a/ A személyes Istennel való egyesülés csucsa ez – hisz Jézus leghőbb vágyának teljesitése – a Szentháromsággal való egyesülés… És csak önmagam kiüresitése által valósulhat meg.
b/Minden közösségi élet csucsa – az egyház ideálja…
Nb.az ujabb teologia az egyházról, közösségekről ugy beszél: hogy ezek a Szentháromság képére vannak teremtve. Csak ebben az életformában van beteljesülése
c/A tanuságtétel csucsa
Jn l3,35;17,21 “Legyenek egy… ebből ismerje meg a világ…”
Nb.Nemhivők titkárságának kérdése:mi ma az Istenről való tanuságtétel utja? Europai püspöki szinodus témája – ujraevangelizálás… Választ igazában a legtöbb ujabb egyházi dokumentum megfogalmazza pl. az Evangelii Nuntiandi: leghatékonyabb evangelizáló a jézusban élő közösség egysége.
((Pl. Házi misék esete – Lékai, Bulányi és a többiek)
Összefoglalva:talán ha valaki először hallja kicsit nehéznek tünhet ez a tömény Szentháromságról való beszéd. De ez azért van mert nem szoktuk. A teologia viszot ebbe az irányba halad… S tapasztalom: fiatalok, hivek – ha egyszer megismerik e szemléletet – közelinek tapasztalják, s egy alapvető szemléletet ad nekik. Amely éppen az egység-engedelmesség témában döntő.
7.Egyházszemlélet
Sokaknak problémája van ma az egyházzal… Pedig végülis egyszerü: Jézus eljött, közösséget alapitott…Akarta hogy egy legyen, miként ő egy az Atyával… Kijelölt néhányakat egységesitőnek, hogy koordinálói legyenek a szentháromságos egységnek… Világszinten, országos-egyházmegyei szinten vagy pl. egy szerzetesrendben…
8.Engedelmesség
Valójában aki az előzőket megelmélkedte, annak nem lehet elméleti ellenvetése…(más dolog, hogy önösségünk folyton ujra ágaskodik)
Pl.Beszélgetésem egy öntudatos fiatallal… de érti a lényeget,s ujrakezd.
Az engedelmességről a mai teologia vagy spiritualitás a Szentháromság, az egység, az egyház fényében beszél…
Az engedelmességről való beszéd feltételezi a hitet abban – s ez az amire a felmerülő kérdésekkor mindig vissza kell térni -,hogy
– ahol szeretet van,ott van Isten – ott Jézus megjelenhet köztünk
– ahol egység van, ott van Isten, ott találkozhat a világ Istennel (Nb. ez a meghivás mindig ujra megrenditi fiataljaimat, s uj lendületet ad nekik, hogy tényleg egy lélekkel legyenek jelen)
– s ha mindez a “keresztbe kerül” – ezáltal még inkább ott van Isten, müködik Jézus megváltó kegyelme (Az ember, a fiatal az “értelmességet” keresi.A kereszt értelmet ad sok “értelmetlenségnek”)
((Pl. Találkozásom egy félreértés alkalmával egy főpásztorral))
Egy ellenvetés:De ha az igazság szenvedne csorbát?
“Viseljétek el inkább az igazságtalanságot” (1Kor 6,7)
“Mindenekelőtt maradjon meg köztetek a kölcsönös szeretet” (1Pt 4,9; Rom 13,8; Gal 5,15;Fil 2,2)
Biztos légy, hogy Isten ott van, ahol szeretet, egység van, s Ö biztosan győzelemre viszi az igazságot
Pl. Sz.Ferenc, Ignác, Nagy sz.Teréz, zsinati teologusok hite az egyházi vizsgálatokkal vagy tilalmakkal szemben
(másik oldalon a szekták, egyház szakadások, amelyek maguk akarják győzelemre vinni az igazságot, s csak szakadást okoznak)
III. AZ ENGEDELMESSÉG – AZ ELÖLJARÓ ÉS BEOSZTOTT KAPCSOLATABAN
Nem zárhatjuk le a témát anélkül, hogy röviden ne szólnánk erről. – Az engedelmesség hogyanját a Szentháromságból vagy a názáreti családból olvashatjuk ki. Eszerint az engedelmességet átöleli a szeretet. – Az engedelmesség ténylegesen szükségszerü, hogy megvalósulhasson a Jézus akarta egység. De mind az elöljáró mind a beosztott az isteni cél – a kölcsönös szeretet, az egység – munkásának tudja magát. Igy egy sajátos egyenlőség, testvériség tudatában élnek, s nem elsődlegesen az alá-felé rendeltség dominál.
Egyedülállóan szép és a mai teologia minden idevágó fényét tükrözi, amit Chiara Lubichnál olvashatunk e témáról (egy irása 1951-ből).
/A názáreti család modellje/
“A názáreti családban Mária bionyosan parancsolt, de ugy parancsolt, hogy figyelt a bensejében szóló Szentlélek hangjára, aki harmóniában volt isteni Fiával, akihez szólt. Parancsolt tehát gyermekének, s engedelmeskedett is neki. Másrészt a gyermek Jézus, aki mint Isten a názárati család vezetője volt, egyidejüleg alávetett is volt Máriának és Józsefnek – amint a Szentirás mondja. József a kivülállók szemében a názáreti család feje volt, mert Jézus atyjának gondolták, mert Jézus engedelmeskedett neki, s mert természtesen Mária is engedelmeskedett neki, de egyidejüleg alárendelt is volt Istennek és Isten anyjának.
Mindebből látszik, hogy egyik szempontból mindhárman parancsoltak, s egy másik szempontból mindhárman engedelmeskedtek.”
A Szentcsaládban levő kapcsolatok kinyilvánitjátk, milyennek kellene lenniök a kapcsolatoknak minden emberi közösségben. Hiszen Jézus életének minden eseménye kinyilatkoztatás erejü.
Az a kapcsolat, amellyel az alárendeltnek kell rendelkeznie fellebbvalója iránt, kettős. “Hasonlit ez – mondja Chiara Lubich – ahhoz a kapcsolathoz, amellyel Krisztus misztikus testének minden tagja kapcsolódik Jézushoz. Jézus minden tag testvére, s mint ilyen szereti a tagokat a halálig, mégpedig a kereszthalálig. S az, hogy Ö testvér, annyira igaz, hogy amikor meg akarja magyarázni, milyennek kell lennie a tagok közti szeretetnek, azt mondja, hogy ugy szeressék egymást, ahogy ő szeretett minket.
Azonban egy másfajta kapcsolat a Fő kapcsolata a tagokkal, mert ez a tekintély kapcsolata.” Az alattvalók tehát az elöljáróban szeretik a testvért, de saját “fejüket” is. “Van itt tehát – mondja Chiara Lubich – egy testvéri kapcsolat, amely a szeretet kapcsolata, és van az engedelmességnek egy kapcsolata, amely abból fakad, hogy az elöljárót az alárendeltekkel szemben ugy tekintjük, mint azok fejét. Ugyanaz történik, mint Jézus és az Atya között: Jézus és az Atya kapcsolata fölérendelt. Valóban Jézus szerette az Atyát, annyira szerette őt, hogy egy volt vele. Azt mondta magáról:’Aki lát engem, látja az Atyát’. Az Atya benne volt a szeretet által..Igen, az Atya egy az Igével a Szentlélek által. De mivel az Atyát nagyobbnak tekintette magánál – ‘az Atya nagyobb nálam’ – ugy szerette őt, hogy engedelmeskedett neki.”
/Ami legfontosabb az engedelmességben/
“Az engedelmesség tehát Jézusban az Atya iránti szeretet kifejeződése. Amint a szegénységnek és az áldozatnak, s mindannak ami ezekben szép és szent, nincs értéke, ha nem a szeretetben, ugyanugy az engedelmesség sem ér semmit, ha nem a szeretet által, sőt akkor, ha maga az engedelmesség nem szeretet. A tagok is szeretetük kifejezéseként tartoznak engedelmességgel Jézusnak, az ő Fejüknek. Jézus ténylegesen ezt mondja:’Aki szeret engem megtartja parancsaimat.’ ‘Nem az, aki mondja nekem Uram, Uram, hanem aki megteszi Atyám akaratát.’ A szeretet kapcsolatát teszi meg alapul, s csak erre alapozza a tekintély kapcsolatát. Igy volt ez Jézusban is az Atya iránt.
Jézusnak az Atya iránti engedelmessége, mivel az Atya iránti szeretet kifejeződése volt, mély volt, mint maga szeretete; magával hozta az önmagának való meghalást, s a kereszthalált is. Az Atyával szemben megsemmisitette tehát saját gondolkozásmódját, akaratát, egész önmagát.
Hasonlóképpen kell cselekednie az alárendeltnek az előljáróval szemben. Az előjáró előtt teljességgel halottnak kell lennie, Jézus iránti szeretetből, aki az előljáróban él. S ez a meghalás, ez az önmagától való teljes elszakadás (amely akkor van meg, ha az alattvalóban Jézus él, vagyis ha a szeretet él benne) az a lehetőség, amellyel az alattvaló rendelkezik, hogy szeresse előljáróját.
Az előljáró a maga részéről, mivel az Atya helyében van, adja az alárendeltnek egész önmagát, mint szeretetének kifejeződését, hiszen neki is a szeretetben és a szeretet által kell parancsolnia; – s ilyen esetben a parancs (vagyis akaratának megfogalmazása az alárendelt számára) az előljáró szeretetének kifejeződése az alárendelt felé.
Ebben a kölcsönös szeretetben valóban Jézus és az Atya közti kapcsolat van jelen. Itt az alárendelt és az előljáró között valóban megjelenik Jézus: Jézus, aki eggyé teszi őket. S igy történhet meg, hogy az alárendeltben ott van az előljáró, s az előljáróban ott van az alárendelt, éppen ugy, ahogy Jézus az Atyában volt és az Atya Jézusban.
/Nem vak engedelmesség, hanem megvilágosodott engedelmesség/
“Az alárendelt tehát, amikor egy olyan parancsnak engedelmeskedik, amelyet nyilvánvalónak lát és érez, szabadnak érzi magát, mint Isten szabad gyermeke, mert felfedezi, hogy Istennek engedelmeskedik, nem embernek; de egyenlőnek is érzi magát az előljáróval, s vele együtt az egyetlen Atya gyermekének. S az előljáró is boldog lesz, mert érezni fogja, hogy nem egy olyan parancsot adott alárendeltjének, amely saját akaratából származott, hanem Istenéből. Ezért Isten eszközének érzi magát, s mint ilyen alárendeltjével egyenlőnek. Sőt csodálni fogja alárendeltjében a nagy erényességet, amely által eggyé vált vele, s igy értelmezni tudta Isten rá vonatkozó akaratát.
A kölcsönös szeretetnek ebben a légkörében érthető az előljáró iráti engedelmesség, mint a szeretet tette.”