Megjelent: Papi lelkiség 2021. 115-126.
Bevezetés
Miként tudunk eljutni olyan zsolozsmázáshoz, amelyben mély, személyes találkozásunk valósul meg Jézussal, s mely ennek következtében az öröm az élet forrásává válik? Mi az oka, hogy sokan arról vallanak, számukra ez az ima inkább teher? – E kérdésre szeretnénk választ találni tanulmányunkban.[1]
I. Alapismeretek a zsoltárokkal kapcsolatban
1) A Zsolozsma kialakulása és a zsidóság
Bevezetésként térjünk vissza a Zsolozsma kialakulásáig, ez segít a zsoltározás megértésében.[2]
Hogyan alakult ki a Zsolozsma? A zsidóság rendszeres zsoltár-imájára vezethető vissza (Vö. pl. Zsolt 119,164, 92,2-3), ezt vették át az első keresztények (Vö. Csel 3,1; 10,30). Az első dokumentum, amely tartalmazza a ma is használt zsolozsma minden elemét, beleértve a hét imaórát, Szent Benedek Regulája (8–20. f.). Lényegileg a Benedek által használt formában maradt fenn Szent X. Pius pápa idejéig. Számos pápánk adott ki irányelveket, biztatások erről az imáról. Köztük Nagy szent Gergely (540-604), aki szabályozta a zsolozsma éneklését és maga is írt jelentős számban himnuszokat, Szent V. Piusz aki az egységes formát rendelte el, Szent X. Piusz, XII. Piusz, Szent XXIII. János és Szent VI. Pál pápák.[3]
A zsolozsmáról elmélkedő szentek és pápák gondolatai között sok iránymutatást találunk, melyek indítást adhatnak nekünk: Pl. Gondoljátok meg, miként imádkozhatták a zsoltárokat Jézus és apostolai, illetve hogyan imádkozhattok ti is Jézusnak és övéinek lelkületével? [4]
2) Minden zsoltárban Jézust szólítsuk meg!
A címben szereplő kijelentés Szent Ágoston nevéhez kötődik, melyetaz Egyház meghatározónak tart a témában.[5] Origenesz ugyanezt javasolja, hogy a zsoltárokat imádkozva Jézushoz forduljunk.[6] Napjainkban ezt tanítja a II. Vatikáni Zsinat: kiemelten a Liturgiáról szóló konstitúcióban, továbbá az Isten Igéjéről szóló dogmatikai konstitúció utal erre,[7] szól róla Szent II. János Pál pápa egy, a zsoltárokat magyarázó homíliájában, s említi pl. egy apostoli levelében is.[8]
Miként szólítsuk meg Jézust? – Ágoston javaslata szerint mondhatom Neki: köszönöm, hogy az Ószövetségben ezt még így látták, de Te újat tanítasz; a bűnvallásoknál kérhetek bocsánatot Tőle. Hozzáfűzném, hogy amikor szenvedésre vagy üldöztetésre panaszkodó zsoltárt olvasok, amilyen pl. a 87., a pénteki completorium zsoltára, fordulhatok közvetlenül a kereszten függő és elhagyottá lett Jézushoz, kérve Őt a szenvedőkért, a bűnösökért vagy az üldözött keresztényekért (akikért Ő is szenvedett). – Próbáljunk ki néhány zsoltáron, miként tudunk Jézushoz, a Szentháromsághoz fordulni az ilyen típusú zsoltárok szavai által![9]
Az Egyház a zsolozsma liturgiájában Fejének papi tisztét gyakorolja. Szünet nélkül bemutatja Istennek a dicséret áldozatát… Másrészt (imádkozói) osztoznak Krisztus Jegyesének fönséges méltóságában, mert… az Anyaszentegyház nevében állnak Isten előtt (15).
„Az Egyház a liturgiában nemcsak dicsőíti Istent, hanem elmondja neki valamennyi krisztushívő kívánságait és vágyait, sőt az egész világ üdvösségéért is közbenjár Krisztusnál és általa az Atyánál. A kéréseket Krisztus nevében adjuk elő, vagyis a mi Urunk, Jézus Krisztus által.” (17)
A hívek általános papságának igazsága bizony még ma is, sok jó plébánián élő hívő számára is alig ismerős, és örömmel hallják, ha erről beszélünk. Teológiai tanításom során a levelező tagozatokon, ahol többségükben elkötelezett keresztényekkel találkozom, amikor ez anyag kapcsán megkérdeztem ki hallott erről, a téma sokak számára ismeretlen volt. Felhívja ez a figyelmünket, hogy mennyire szükséges ennek a felemelő tanításnak erősebb hangsúlyozása.
3) Meg lehet közelíteni a Szentháromság titkát értelemmel?
Felfedezhetjük-e, hogy a Szentháromság misztériuma is teljességgel tükröződik lelkünkben. – Az ember legbensőbb lényegéhez, beteljesüléséhez tartozik, hogy a szeretetkapcsolatban, illetve a szeretettség megtapasztalásában találja meg önmagát. Számos zsoltár fogalmazza ezt meg: „Te lettél gyámolítóm, szárnyaid oltalmában örvendezem. Lelkem szorosan átölel téged, és jobbod szilárdan tart engem.”(63,8-9); „Szárnyával árnyékot borít rád, és tollai alatt menedéket találsz.” (91,4)[10]
A Szentírást követve a teológia is jelképes szavakkal próbálja megfogalmazni a Szentháromság misztériumát: a három személy különbözőségét és mégis egységét, illetve egyenlően isteni voltát. Eszerint az Atya a „kezdet”, ő „szülte” a Fiút. De Ő már a kezdetben, öröktől fogva „mindent átadott” a Fiúnak. A hitvallás így fogalmaz: Jézus „született, de nem teremtmény”, mert nem az időben és az emberi értelemben „született”, hiszen az Atya öröktől fogva mindent átadott neki. És ki a Szentlélek? Ő az Atya és a Fiú közötti szeretetkapcsolat. A hitvallás megfogalmazása szerint „az Atyától és a Fiútól származik”. Mivel az Atya mindent átad a Fiúnak és a Fiú is az Atyának, és Ők mindent átadnak a Szentléleknek, ezért Ők teljesen egyek. Megvalósulni látjuk Bennük és Köztük a legteljesebb szeretetközösséget. – Ha ezt átéljük, bensőnkbe hatol, hogy Ő „szárnyával árnyákot borít rád, és tollai alatt menedéket találsz.” (91. Zsolt 4)
4) A bárány mondanivalója a zsolozsmában
A bárány alakja az Újszövetségben találja meg értelmét (ismételten megjelenik a Vesperásban, a Jelenések könyvéből ott található idézetekben). Az Ószövetség minden áldozati báránya Krisztusban, a feláldozott Bárány titkában talál otthonra, sőt ide kapcsolódnak a pásztor és a juhok képei.
Az Újszövetség arra hív, hogy Isten Bárányában az áldozattá lett, megváltó Jézust imádjam. – Ő az, akit általában szenvedő Jézusnak neveznek, napjainkban többen Elhagyott Jézusnak. Az utóbbi, nagyon kifejező módon hívta Őt, pápai szinten elsőként II. János Pál pápa,[11] napjainkban Ferenc pápa,[12] és a fogalom létrehozója Chiara Lubich valamint követői.[13] Az Isten Báránya, illetve bárány szavakat hallva lelkemben le kell borulnom a kereszten feláldozott, értünk elhagyottá lett Jézus előtt, hogy végtelen hálát adjak neki, amiért az emberiségért és értemfeláldozta magát.[14]
5) A gyümölcs az öröm lesz
„Bölcsen tehát az imádkozza a zsoltárokat, aki belső elmélyedéssel halad versről versre, és mindenkorkész szívében olyan választ adni, amilyet a zsoltárost inspiráló Szentlélek vár tőle; – ezért a zsoltározás mindig a lélek öröméből és a szeretet édességéből fakadjon.” (104)
„Aki az imaórák liturgiájának zsoltárait imádkozza, nem annyira a maga nevében teszi ezt, hanem Krisztus egész Testének nevében, sőt magának Krisztusnak személyében is.” (108)
„Éppen a messiási értelem miatt vette át az Egyháza zsoltároskönyvet… Maga Krisztus Urunk nyilatkozott róla, amikor így szólt az apostolaihoz: Be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak (Lk 24, 44).” (109)
Az imaórák liturgiája megújítja bennünk az Egyház autentikus szemléletét, megtartja az apostolkodás lelkületét, és megszabadít a kísértéstől, hogy úgy képzeljük el az Egyházat, mint egy szolgáltató társaságot. Hála a zsolozsmázáshoz való hűségnek, szolgálatom megszabadult az eredmény-függőségtől, illetve emlékeztet arra, hogy semmi sem fontosabb Isten Művénél. Visszaállítja bennem az értékek hierarchiáját, egészséges módon relativizálja a munkát. Az imaórák liturgiájának összeszedett és következetes végzése folytonosan erre figyelmeztet. Tehetek bár ezer dolgot a szegényekért, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.
Emellett, ha egy pap a zsolozsmát imádkozza a templompadban, ez olyan kép a régebbi időkből, mely Isten népében még jelen van, és ők joggal, szívesen látnának így bennünket. – Sok egyházi mozgalomban, mint a Communione e Liberazionéban vagy az Új-katekumenek mozgalmában ez megvalósul és rám úgy hat, mint egy ablak, amely Istenre nyílik. [15]
Az öröm felfedezése, majd ennek mindennapos átélése saját tapasztalatom is, és mindazoké, akiknek igyekeztem továbbadni a zsolozsma imádkozásának ezt a mélyebb módját.
6) Az ének
Előnyös, amennyiben kórusban, közösen végzik a zsolozsmát, éneklik is azt; így teszünk ugyanis eleget az Apostol szavának: „intsétek egymást zsoltárokkal, himnuszokkal és szent énekekkel, hálás szívvel zengedezve Istennek” (Kol 3, 16; vö. Ef 5, 19–20).[16] (33, 40)
„Nem helyes, haaz éneket csak a zsolozsma díszének tekintik… Az ének tárja fel igazán a keresztény istentisztelet közösségi jellegét.” (270)
Ha csak a himnuszokat énekeljük, már ez is mélyíti az ima lelkületét és felemeli a résztvevőket. Magam is törekszem meghívni azokat, akikkel együtt imádkozom, de tapasztalom, hogy sok paptestvér hasonlóan teszi.
7) Nem mellékes a hely sem
Ha lehet, az Oltáriszentség előtt imádkozzunk, egyébként a lakásunkban alakítsunk ki imasarkot néhány képpel, székkel, esetleg térdeplővel! Hála a Léleknek ez is általánosan minden vallásban megjelenő szokás, de mai világunkban mégis figyelnünk kell rá.[17]
8) Ne „fussuk végig” a zsoltárokat!
Próbáljuk a zsoltárok minden sorát imádkozni! Ezek akkor válnak a miénkké, ha ima közben sorról-sorra „lefordítjuk”: mit mond ez számunkra!A zsoltározás veszélye – amely állandóan fenyeget bennünket -, ha csak agyunkkal végezzük, de szívünk nem imádja Istent minden sor által.
9) Megállás a csillagnál – a szent csend
– Lehetséges (vagy inkább hasznos) „kis szünetet beiktatni a felosztott zsoltár egyes részeiközé” (124). A liturgikus cselekményekben ügyelni kell arra, hogy „a maga idejébenszent csendet is tartsanak,” pl. az egyes zsoltárok és megismételt antifónájuk után. A cél az, hogy a Szentlélek szava minél teljesebben visszhangozzék a szívekben, s hogy a személyes imádkozást jobban hozzákapcsoljuk Isten Igéjéhez(vö. 201). Aszünetet-csendet arra is használhatjuk, hogy alatta elmélyítjük lelkünkben az esedékes két sor tartalmát, illetvetörekeszünk megszólítani Jézust: a sorok témájától függően olykor hálát adva, bocsánatot kérve vagy más módon.
– „Aki egyedül végzi a zsolozsmát, annak több szabadsága van, hogy szünetet iktasson be és elmélkedjék egy-egy olyan rész felett, amely a lelkét megragadja.” (203)
– Sajátos biológiai titka is van az olyan elcsendesülésnek, amelyhez társul egy mély lélegzet. Ismerős, hogy a „sóhajtás vagy a mély lélegzet” felszabadító hatással van ránk. Kutatások kimutatták, hogy kb. tíz ilyen belégzés megszabadítja az embert a feszültségtől, nyomottságtól. Ha mélyet sóhajtunk a csendek biztosítására, „mellékesen” a felszabadultság biológiai-kegyelmi hatását is tapasztaljuk. – Minden imában érezzük ezt sokan!
Korábban magam is tapasztaltam, hogy ha siettem és maradt szorosan 5-10 percem, majd ide kellett beillesztenem egy imaórát, nem sikerült jól imádkoznom. Inkább arra figyeltem, elég lesz-e az idő, nem kell-e már indulnom. Ilyenkor szinte lehetetlen volt elmélyülten zsolozsmázni (ezt sokan ismerik). – Elsőként tehát azt szerettem volna elérni, hogy imám találkozás legyen, és ennek öröme töltsön el, hiszen Jézussal, a Szentháromsággal beszélgetek.
Az örömhöz eljutni segített egy élő példa. Egyszer részt vettem egy csoport szerzetesnő imáján, akiknek szavaiból érezhető volt, hogy átélik azt. „Technikailag” az tűnt fel, hogy a sorok közt található csillagoknál komolyabb szünetet tartottak (mintegy jó lélegzetvételnyit). Akkoriban ez még kevésbé volt gyakorlat nálunk. – Elkezdtem módszerüket alkalmazni. Megtapasztaltam, hogy a szünetek arra szolgálnak, hogy elmélkedjek az olvasott soron. Magamévá téve ezt a gyakorlatot, az én imám is mélyülni kezdett. Ferenc pápa is többször beszélt erről.[18]
10) A szemlélődés szerepe – Ahogy az elmélkedésekben, a zsoltárok imádkozásakor is jelentős szerepe lehet a szemlélődésnek: képzeljem el, lássam hol és hogyan történt egy esemény… Különösen szépen alkalmazható ez az újszövetségi himnuszok esetén. Pl. a „Magasztalja lelkem az Urat” himnuszban, átélhetem miként énekelte ezt a Szent Szűz: hiszen a méhében már jelenlevő isteni magzatért adott hálát. Arra törekszem, hogy lássam Máriát, a méhében rejtőző isteni Gyermekkel, én pedig odabújok Hozzá, ráhajtva fejemet a Gyermekre és a Szűzzel együtt imádom Őt.
Hasonlóan cselekszem, a „Bocsásd el most szolgádat Uram” himnusz esetében is, csupán itt a Simeon karjaiban fekvő Gyermeket imádom, ugyancsak Máriával, aki ott állt a kis Jézus mellett, Szent Józseffel.
Vajon a Benediktust hogyan szemlélhetem? Zakariás elsősorban Jézusról jövendölt. A Szent Szűz korábban járt náluk, így lehetséges, hogy itt is Mária palástja alá simulva imádjam a Gyermeket, akit Zakariás köszönt.
11) Könnyű és nehéz
Az imaórák liturgiája köteteihez készült bevezetőben többször találkozunk a könnyű vagy nehéz „meghatározásokkal”: „A zsoltárok csak homályos képét tükrözik az idők azon teljességének, amely Krisztus Urunkban jelent meg, és amelyből erejét meríti az Egyház imája. Következésképpen megtörténhet, hogy a keresztények – bármennyire egyetértenek mindnyájan a zsoltárok legmagasabb értékelésében – itt-ott mégis nehézségekre bukkannak, amikor imádkozva magukévá akarják tenni ezeket a tiszteletreméltó költeményeket. A zsoltárok szerzőinek sugalmazója, a Szentlélek azonban kegyelmével mindig segít azoknak, akik jóakarattal s a hit szellemében imádkozzák ezeket a zsoltárénekeket”.[19]
Sokan beszámoltak arról, hogy a himnuszok, a hálaadások, a dicsőítő-, kérő-, a Sion- vagy a zarándok énekek, a király-zsoltárok és általában a történetiek stb. (Pl.: 2, 8, 18, 19, 21, 47, 48, 74, 79, 93, 110) a legjobban érthetőek voltak számukra, következőleg legkönnyebben váltak imádsággá. – Hasonlóan közelinek érezzük a messiási zsoltárokat (Zsolt 2; 72; 110 stb.) vagy az ismert újszövetségi részeket. Lássuk utóbbira példaként a Kol 1, 12-20-at, mely nagyon érthető és mély. Amikor azonban az Újszövetség elmond valamit Jézusról, vagy tanít Vele kapcsolatban, azt sem elég megértenünk. Pál itt Jézusról beszél, de meghívja az olvasót, hogy ne csak elolvassa e mondatokat, hanem saját szavaival beszélgessen Vele, imádja Őt, boruljon le Előtte. Minden szentírásolvasás feladata volna, hogy hívjon meg minket a Jézussal, az Igével való találkozásra, hogy váltsuk ily módon is tettekre az olvasottakat, ne csak olvasgassunk. (Ahogyan a prédikációra-készüléskor automatikusan ezt tesszük.)
A Jézussal való „tegeződés” gyakorlásához vegyünk példaként egy zsoltárt, mely elbeszéléssel kezdi, majd megszólítja Istent (sok ilyen található vö. 12, 16, 64, 120, 146), és alakítsuk azt úgy, hogy végig tegezve szólítsuk meg Istent-Jézust (azaz lépjünk Vele párbeszédbe), de a tartalma maradjon ugyanaz.[20]
Nehezebb pl. a panasz- és átok zsoltárok vagy a siralmak imádkozása.
Imádkozzuk el egy beteg ember fohászait (pl. 53. zsolt), avagy az üldözött helyzetet vagy a betegségét felpanaszoló zsoltárt (pl. 55. v. 88 zsolt). – Az itt szereplő, szenvedő emberek szavait az újszövetség fénye világítja meg, ha átéljük, hogy a szenvedő Jézussal együtt imádkozunk, Vele öleljük magunkba az itt imádkozó, panaszkodó szenvedőt, és egyúttal az Ő segítségét kérjük a betegek- vagy pl. az üldözött keresztények stb. számára.
Nehezebb az is, ha a zsoltárok nem feltétlenül Istenhez szólnak, de mintegy Isten színe előtt hangzanak el, pl. tanítanak (14. zs) Mit tegyünk ilyenkor? Már Origenész válaszol e kérdésre,[21] majd a zsolozsma imáról szóló rendelkezés Szent Benedeket idézi: „Vegyük fontolóra, miként kell Isten… angyalainak színe előtt viselkednünk, és úgy fogjunk a zsolozsmázáshoz, hogy a lelkület igazodjék a szavakhoz” (105).
A kérdéssel tovább foglalkozva írja: bár sokszor tudunk a zsoltár szavaival könnyen és lángolóan imádkozni, hálálkodni, ujjongva dicsőíteni Istent, mégis van úgy, hogy bizonyos nehézségek merülnek fel, főleg ha a zsoltár nem közvetlenül Istenhez szól. A zsoltáros ugyanis gyakran hallgatóihoz fordul, felidézi Izrael történetét, sőt értelemmel nem rendelkező teremtményekhez is szól… avagy megszólaltatja Isten ellenségeit, mint a 2. zsoltárban (Vö. 105).
„Aki zsoltárt imádkozik, feltárja a szívét annak az érzelemnek, amelyet a zsoltár sugall: legyen az panaszkodás, bizalom, hálaadás vagy egyéb, a zsoltárok irodalmi műfajai szerint; ezeket a műfajokat a szentírás-magyarázók joggal különböztetik meg.” (106)
Ha a zsoltározó a szöveg szerinti értelmet keresi, arra figyel, mit mond a szöveg a hívőknek, az ember élete számára… Mindegyik zsoltárnak megvan a maga közvetlen értelme, amelyet napjainkban sem hanyagolhatunk el (vö. 107), legyen az akár a fájdalom.
Nehézzé teszi az imát szétszórtságunk is, mely nem elkerülhető következménye ember voltunknak. Vannak összeszedettebb és szétszórtabb óráink. A legtöbb ember esetében rendezettebb a lelkünk reggel. Ilyenkor jelentősen növelhető figyelmünk, s ezért is fontos a reggeli (vagy délelőtti) imaidők kihasználása. – Milyen jó azonban, hogy szétszórtságunk fájdalmát is felajánlhatjuk Jézusnak.
„Azt veszem észre, hogy saját generációm idején nem oktattak bennünket a szemináriumban mély Egyház iránti szeretetre. Később, a lelkipásztori munkák idején kellett erre eljutnunk, de csak ritkán vált szolgálatunk lényegi részévé, értékévé pl. a zsolozsma vagy elmélkedés.”[22]
Ez saját fájó tapasztalatom is. Miközben magam, mint a teológia pasztorális tanára valamint teológiai író, tanításomban és írásaimban törekedtem e meggyőződés átadására.
II. A zsoltározás módja
Osszuk be az imaórákat, és szenteljük meg vele egész napunkat, tanácsolják általánosan, követve a zsolozsmára vonatkozó Általános Rendelkezéseket is. Imádkozzunk lehetőleg reggel, délben és estefelé, majd lefekvéskor. Amikor magam elkezdtem követni ezt az elvet és hagytam elegendő időt, imám sokkal élőbbé vált.
1) A zsolozsma felépítése
– Bevezetésként idézzük II. János Pál a Novo millennio ineunte apostoli levelét, amelyben meghív, hogy „az imádság a szeretet valódi párbeszédévé váljon, mígnem az isteni Kedves tökéletesen átjárja az emberi személyt” (NMI 33 vö. 32-35).
„Szükséges, hogy az imádságra nevelés minden lelkipásztori program készítésének megkülönböztető pontja legyen… Ebben kiemelt helyet kell kapniuk a zsoltároknak.” – Ez „megfelelő kateketikai és biblikus képzés tételez fel” (I.m. 34).
II. János Pál egyik szerdai katekézisében szólt arról is, hogy a zsoltárok megértéséhez különböző utakon juthatunk el.[23]
– Az első, hogy felfedezzük annak irodalmi formáját, szerzőit és azt, milyen összefüggésben született.
– Aztán meg kell értenünk költői jellegüket, mely sokszor magas értékű és szimbolikus.
– Nem kevésbé érdekes megfigyelni, milyen érzelmi állapotot mutatnak be, mint az öröm, a hálaadás, a szeretet, a lelkesedés vagy ellenkezőleg a szenvedés, a segítségkérés vagy a bosszú vágya, mely általában haraggal párosul. – A zsoltárokban az ember saját érzelemvilágát fedezheti fel.
– Számunkra különösen fontos a vallásos értelem, mely rámutat, hogy bár ezek sok évszázada íródtak, hívő zsidók számára, felhasználhatóak Krisztus tanítványainak imádságaként is. Ebben segít, ha megismerjük az exegézis eredményeit és figyelembe vesszük az egyházatyák tanítását.[24]
Kétségtelen, hogy sok zsolozsmázó csak részben tudja megvalósítani e javaslatokat, de a teológiát végzett személyek mindenképp megtanulták az ide szükséges legfontosabb alapokat, még ha ezeket halálunkig mélyíteni is lehet. A zsolozsmázáshoz- és zsoltározáshoz továbbá olvashatunk újabb és újabb könyveket, melyek előrevisznek a megértés és a jó ima útján.[25]
Ezek a „megértési feltételek” megfelelnek azoknak, melyeket a zsolozsma elején található Általános Rendelkezések is felsorol, és ugyanezek saját tapasztalataim is. Ezeket olyankor szereztem, amikor több időt tudtam fordítani ilyen könyvek olvasására-elmélkedésére.
a. „Az Olvasmányos imaórát is hűségesen végezzék el, hiszen leginkább itt történik Isten szavának liturgikus megünneplése. Így mindennap eleget tesznek a sajátosan őket illető feladatnak, hogy magukba fogadják Isten szavát, ezáltal az Úrnak egyre tökéletesebb tanítványai legyenek, és egyre mélyebben beleéljék magukat Krisztus felfoghatatlan gazdagságába.” (29) Számomra, és többekről tudom számukra is, az Olvasmányos imaóra a reggeli elmélkedés kezdete, egyesek szerint elegendő elmélkedésnek is. Úgy vélem akkor van ez így, ha kb. fél órát ráfordítunk, ahogy ezt Egyházunk javasolja papjai számára. – Ez feltételezi, hogy az olvasmányokat ne kisebb figyelemmel elmélkedjük, mint a zsoltárokat. Jómagam egy ideje törekszem hasonló, lélegzetvételekkel megszakítani s ily módon imává alakítani e részeket is.
b. A Reggeli dicséret célja és rendeltetése a korai órák megszentelése, amint ez sok szövegrészletéből nyilvánvaló. Napkezdő jellegét igen jól fejezi ki Nagy Szent Vazul: „A reggeli ima feladata, hogy lelkünk és gondolataink ébredését Istennek szentelje. Semmi más gondunk ne legyen, mint az, hogy felviduljunk Isten gondolatától, amint írva van: Istenre gondolok és gyönyörűség tölt el (Zsolt 76, 4). Ne fogjuk a testet se munkára addig, amíg a Szentírás szavát nem követtük: Uram, tehozzád könyörgök, hangomat már kora reggel hallod, korán reggel hozzád esedezem és várok (Zsolt 5, 4–5). Ez az imaóra, amelyet a felkelő nap fényében végzünk, emlékeztet továbbá az Úr Jézus feltámadására. Ő az igazi világosság, minden ember megvilágosítója (vö. Jn 1, 9), az igazság Napja (Mal 4, 2) és felkelő Napunk a magasságból (Lk 1, 78). Így jól érthető Szent Ciprián figyelmeztető szava: reggel imádkozni kell, hogy a korai imával ünnepeljük az Úr feltámadását (37).
Én együtt szoktam imádkozni reggelente a szentmise előtt az Olvasmányos imaórát és a Reggeli dicséretet, lehetőleg kapcsolódva az elmélkedéshez és a szentségimádáshoz is. Naponta adok hálát Jézusnak azért, hogy mindezt tudom kis kápolnánkban az Oltáriszentség előtt megélni. Nagy-nagy kegyelemi tapasztalatom ez, mely örömteli lendületet ad napomnak.
c. A Napközi imaóra is szívügyük legyen, hogy a napot minél jobban megszentelhesse (Vö. 29). Lehetőleg az Eukarisztia előtt imádkozom, de előfordul, hogy pl. orvosi rendelőben kihasználva a várakozást. Törekszem azonban ilyenkor is elmélyülten felemelni lelkemet Jézushoz, lélekben oda ölelni a jelenlevőket is (akik esetleg zajonganak). Ha erősen beszélgetnek közelemben, lehetetlenné válhat az elmélyült ima.
d.Az Esti dicséretet alkonyatkor imádkozzuk, amikor a nap már lemenőben van, hogy „lerójuk hálánkat mindazért, amit kaptunk, és ami jót tehettünk”. A megváltásra is emlékezünk imádságunkkal, amely „mint a tömjénfüst száll az Úr elé”, s imára „kitárt kezünk” lesz „az esti áldozat”. Ezt pedig vonatkoztathatjuk – szent fokozással – arra az igazi alkonyati áldozatra, amelyet Üdvözítő Urunk szerzett éppen egy estén, a vacsorázó apostolok körében, s amelyet másnap, kitárt karral, az egész világ üdvösségéért ajánlott fel az Atyának. Hogy pedig az alkonyba soha nem hanyatló fényre összpontosítsuk reményünket, „imádkozva kérjük, hogy újra felragyogjon ránk a napvilág, esedezünk az Úr eljöveteléért, amely meghozza az örök világosság kegyelmét.” Végezetül, ebben az órában a keleti Egyházak énekéhez csatlakozunk, amikor fohászkodunk „az örök mennyei Atya szent dicsőségének örömet sugárzó fényéhez, a boldog Jézus Krisztushoz. A nap lenyugvását megérve, az esthajnalcsillag fénye láttán zengjük az Atyát, a Fiút és a Szentlélek Istent… (vö. 38, 39)
e. A Befejező imaórával… ajánlják magukat Istennek, mielőtt pihenőre térnének.” (29)
„A Napközi imaóra számomra olyan, mint egy megállás a mindennapi lelkipásztori munkában. Míg a reggeli és esti dicséretet törekszem mindig otthon vagy a templomban imádkozni, e napközi megállásra sokszor ott kerítek sort, ahol épp vagyok, hogy abban a helyzetben vezessen el a lényeghez. A Completorium bensőséges imáját általában már ágyban végzem, közvetlenül az elalvás előtt, de szeretném, ha sikerülne ezt is esti szentséglátogatásom alkalmával végezni.”
Én is hasonlóan járok el, mint az idézett olasz atya, azzal a különbséggel, hogy kápolnánk közelsége miatt legtöbbször sikerül az Oltáriszentség előtt imádkoznom. –
Azt szoktam ajánlani másoknak, amit magam is gyakorlok, hogy mérjék fel, mennyire vagyok fáradt, s ennek megfelelően inkább korábban imádkozzak. Én többnyire vacsora után emelem szívem Istenhez – nehogy félig alva cselekedjem ezt. Elalvás előtt általában a Kompletórium himnuszát imádkozom mintegy utolsó szavakként (Krisztus, tündöklő nappalunk).
Nagyon megszerettem ezt a Jézust közvetlen kedvességgel megszólító himnuszt. Található ebben egy többértelmű mondat. Megkérdezéseim alapján úgy tűnt, hogy kevesen figyeltek fel arra, ami számomra is csak idővel világosodott meg a mély ima-olvasás során, hogy a „kit fényből fénynek vall a hit és fénnyel áldod szentjeid” soroknak több értelme lehetséges. Részemről szívesebben így írnám: kit Fényből, Fények vall a hit és Fénnyel áldod szentjeid. Vajon nem egyértelmű-e a sorok Szentháromságos értelme?
2) A zsolozsma felépítése
„A zsolozsmázás annyira szent feladatként van rábízva azokra, akik az egyházi rendben szolgálnak, hogy mindegyiküknek el kell azt végeznie… Nekik ugyanis az Egyház hivatalos küldetést ad az Imaórák Liturgiájának végzésére, mégpedig azért, hogy az egész közösség szent kötelezettségét legalább ők… biztosan elvégezzék, és így Krisztus imádsága megszakítás nélkül megmaradjon az Egyházban.” (28)
Nagyon illő, hogy az állandó diakónusok is elimádkozzák a zsolozsmának legalább azt a részét, amelyet a Püspöki Konferencia számukra kijelöl. (30)
A kötelező zsolozsma, első látásra legalista szemléletet tükröz. Valójában akkor ítélem meg jól e kötelezettséget, ha az egyház iránti mély szeretetem jelenik meg benne; és a tudat, hogy így belekapcsolódhatok a menny és a világegyház kórusába, a pápával, püspökökkel, a világ minden zsolozsmára „kötelezett” tagjával együtt. – Úgy érzem, amikor a zsolozsma elhagyására érzek kísértést, indivualizmusom akar erőt venni rajtam. Ilyenkor a lustálkodásra való hajlam megtalálja önigazolását: például, hogy sok fontos lelkipásztori munkám van még, melyeket el kellene végeznem. Én kerültem a központba, nem Isten és az Egyház.
Bizonyára általános szabály, hogy ami kötelező az nem jó. Híveinket mindig önkéntes részvételre kell hívnunk, akkor többen vállalják, hogy részesei legyenek. – A papok és a szerzetesek azonban az engedelmesség fogadalmával kötelezték el magukat nemcsak erre az imára, hanem bennfoglaltan arra is, hogy mélyen, következőleg a lélek örömével imádkozzák ezt. Ezért lelkiismeretvizsgálatom első kérdése lehet (akiknél még nem alakult ki ennek gyakorlata), mennyire voltam hűséges a zsolozsma elimádkozásához?
3) A zsoltározás módja
„A zsoltározásnak más és más módjai lehetnek. A cél az, hogy minél inkább megérezzék a zsoltározók a zsoltárok ízét és szépségét.” (121)
A zsoltárokat énekeljük vagy mondjuk, akár megszakítás nélkül, akár úgy, hogy a kórus két része, illetve a közösség két csoportja versenként vagy szakaszonként váltakozva veszi át a szót. (122)
A zsoltár végén imádkozzuk: Dicsőség az Atyának… miképpen kezdetben… A dicsőség… olyan alkalmas záradék, amelyet a hagyomány ajánl, és amely az Ószövetség imádságát dicsőítő, krisztológiai és szentháromságos értelemmel gazdagítja (Vö. 123).
4) A zsolozsmában visszatérő rövid szavak, mondatok
A keresztvetés és a dicsőség leggyakoribb visszatérő imáink… Hasonlóan gyakoriak: „Istenem jöjj segítségemre”, „a mi Urunk Jézus Krisztus, a Te Fiad által…” vagy az Alleluja és az Ámen! Odaadó figyelmünket kívánja, hogy e szavakkal is köszöntsük, imádjuk Jézust és a Szentháromságot.[26]
5) A közös ima és az élmények megosztása élteti az egyházat
Előnyös, ha a kórusban végzett közös imádás esetén éneklik a zsolozsmát… Így teszünk ugyanis eleget az Apostol szavának: „intsétek egymást zsoltárokkal, himnuszokkal és szent énekekkel, hálás szívvel zengedezve Istennek” (Kol 3, 16; vö. Ef 5, 19–20)[27] (vö. 33,40). Kegyelem volt ezt tapasztalnom saját életemben vagy közös ima esetén, amikor megvalósult.
„A zsolozsma, nem magánjellegű cselekmény. Ha lehetséges, végezzék a templomban közösen, a hívők más csoportjaival is. Így valamiképpen a földkerekségre kiterjedő látható Egyházat teszik jelenvalóvá.” (20)
„A lelkipásztori kisegítők és klerikusok… akik együtt laknak vagy alkalmilag összejönnek, törekedjenek arra, hogy a zsolozsmának legalább egy részét közösségben végezzék, főleg a Reggeli és az Esti dicséretet.” (25)[28]
Együtt imádkozni a zsolozsmát Isten Népével nagy segítséget jelentett mindig számomra. Mert népünk, ha egyszer magáévá tette a zsolozsma nem éppen egyszerű felépítését, nagyon szereti imádkozni azt.
Én fiatalokkal is kezdtem zsolozsmázni. Egyszer, amikor nem magyaráztam meg eléggé bevezetőben a Vesperás nagyon szimbolikus húsvéti himnuszának értelmét, ugyancsak kitágult, kérdő szemekkel találkoztam. A magyarázat után, amellyel általában be szoktam vezetni ez imákat, és némi gyakorlást követően, örömmé vált számukra is ez az imaforma.
– XVI. Benedek pápa ismételten szólt az élmények megosztásának fontosságáról is, a közös ima során. Az Úr szavával kapcsolatosan írta: „elmondtuk egymásnak, hogy az Úr hogyan tevékenykedik népe körében… Isten szavával való kapcsolatukat csak a mi-ben, az egyház közösségében tudjuk elmélyíteni, egymás kölcsönös meghallgatásában és befogadásában”.[29] Az ilyen és hasonló egyházi megnyilatkozások valamint közösségi lelkiségünk indítottak minket arra fiatal koromban, hogy papi közösségeinkben is alkalmazzunk e javaslatokat.
– Volt egy gyakorlat, hogy egy-egy zsoltár elimádkozása után az együttlevők meghívást kaptak, hogy egymás után idézzenek fel az olvasottakból egy sort-gondolatot, mely különösen megérintette őket. Ez egyrészt nagyobb figyelemre hívta a résztvevőket, hogy gondolják át, mit fognak elmondani, másrészt a beszámolókra figyelve segítséget kaptunk, hogy jobban magunkévá tegyük azt a szempontot, melyről társunk szólt.
A közösségben végzett zsolozsmázás esetén gyakran az autóban is segített ez a figyelemre. Bár az autózás szétszórttá tudja tenni az embert, különösen a vezetőt, ezért én, ha egy mód volt rá, legalább a reggeli és esti dicséretet otthon imádkoztam, még akkor is, ha később bekapcsolódtam az utazótársakkal való közös imába.
Villamoson, munkahelyen inkább az Olvasmányos- és a Napközi imaórát fohászkodtuk, szükség esetén.
Befejezésként
Az imént elmondottaknak az életbe való átvitelét több csoporttal kipróbáltuk, majd megosztottuk tapasztalatainkat, hogy kinek milyen gyümölcsöt termett. Mivel volt rá módunk, ismételten alkalmaztuk ezt. Egyszer próbaképp leírtuk, kinek mit jelentett így zsolozsmázni. A válaszok kizárólag élményről, megérintettségről, találkozásról szóltak[30] (természetesen mindenkivel megesik, hogy fáradtak, szétszórtak vagyunk, s ilyenkor el kell fogadnunk, hogy nem vagyunk képesek elmélyült imára.) A Szentlélek vezetésével és erős elhatározással e gyakorlat az elmélyült ima kezdete lehet, amint a mi esetünkben az volt. – Kívánom minden olvasónak, hogy nekik is elmélyülést eredményezzen e tanulmány javaslatainak olvasása és gyakorlása!
[1] A témáról nagyon sokan írtak. Ide tartoznak az alábbiakban idézett művek is. Vö. Áment Lukács https://vigilia.hu/pdfs/Vigilia_2009_05_facsimile.pdf#page=25), Jeges, M, Rapid randi Istennel – zsoltározás a rohanásban, Sarutlan Kármelita Nővérek Magyarszék, 2021; Stinissen, W, Istenbe rejtve- A kármelita élet kézikönyve, Sarutlan Kármelita Nővérek Magyarszék, 2017.
[2] VI. Pál: Laudis Canticum kezdetű apostoli rendelkezése: Az imaórák liturgiája; Verbényi István Liturgikus Lexikon. SzIT-Kairosz, Budapest 2001; Szunyogh X. Ferenc: A szent zsolozsma története. Budapest, Korda, 1942; Rózsa Huba: Az Ószövetség keletkezése II.Budapest, SzIT, 1996. 321-32.
[3] Szent X. Piusz: Divino afflatu kezdetű apostoli rendelkezés, Szent VI. Pál Laudis canticum k. apostoli konstitúció
[4] Vö. Herbert Haag: Bibliai kislexikon, Budapest, SzIT.1989. Zsoltárok címszó; vö. Wikipedia
| [5] Szent Ágoston: Zsoltármagyarázatok I. (Diós István) Budapest, Jel Kiadó, 2017; Heinrich Gross, Heinz Reinelt: Das Buch der Psalmen. Band I-II. Leipzig, St. Benno Vl. (Einführung) 1972. |
[6] Origenész: Zsoltárhomíliák. Budapest, Kairosz, 2020, 20-22.stb.; Somos Róbert: A remény Origenész Zsoltár-homíliáiban. in: Sapientia 2021/1, 41-50.
[7] A Liturgiáról (SC) különösen a 84; Az Isteni Kinyilatkoztatásról általánosságban a (DV) 14-15. – Ezeket és minden fontosabb témába vágó írást idéz a Szent VI. Pál által kiadott, az Imaórák Liturgiája c. dokumentum (IKARIL Vatikán 1972; magyar kiadás 1991). A következő és szövegünkben zárójelbe tett számok erre hivatkoznak.
[8] Szent II. János Pál Pápa egy általános kihallgatáson: I Salmi nella Tradizione della Chiesa (A Zsoltárok az Egyház Hagyományában), 2001.03.28; 2001.04.04; Novo Millenio Ineunte (NMI) apostoli levél.
[9] Vö. Sant’Agostino: Un canto a dieci corde (A cura di Lucia Giacchabella, Prefazione di Remo Piccolomini.) Roma, Citta Nuova, 1997. 6-11.o.
[10] A fordításokat váltva vesszük a SzIT (2018) vagy a Káldi–Neovulgata, Jeromos Kiadó által gondozott szövegeiből 1997. E sorok a SzIT fordításából származnak.
[11] Salvifici Doloris apostoli levélből (SD).
[12] Hogy „megtanuljuk felfedezni Jézust mások arcán, hangjában, igényeiben. És meg kell tanulnunk, úgy szenvedni, hogy megöleljük” Őt, írja Evangelii Gaudium apostoli buzdítás (EG) 91; és sok más írásában és beszédében.
[13] Vö. Chiara Lubich: Az elhagyott Jézus. Új Város Alapítvány, 2016.
[14] Vö. Tomka Ferenc: A miseliturgia logikája és lelke. Budapest, SzIT. 2020. 58.k.
[15] Vö. Don Fabio Bartoli: La Fontana del Villaggio. in: Aleteia, 2016, máj. 16. 22. A következőkben többször idézünk ebből az írásból, mindig dőlt betűvel szedve azt, mint személyes meghívást, mely segíthet.
[16] IKARIL 121; Vö. SC 26-30.
[17] Vö. Guardini Romano: Az örökmécs. Budapest, SzIT, 1983; de Mello Antony: Test és lélek imája. Eisenstadt, Prugg Vl, 1987.
[18] Papa Francesco ci educa alla preghiera: La preghiera dei Salmi. 2. Udienza Generale, Aula Paolo VI. 21 ottobre 2020.
[19] IKARIL 101-102
[20] Vö. Enzo Bianchi: Pregare è dare del tu al Signore. https://www.famigliacristiana.it/articolo/enzo-bianchi-pregare-e-dare-del-tu-al-signore.aspx
[21] Vö. Origenész: Zsoltárhomíliák i.m. pl. 25-37 és 290-304.
[22] Don Fabio Bartoli: I.h. 22.
[23] II. János Pál a 2001, márc. 28.-i általános kihallgatáson.
[24] Don Fabio Bartoli: i.h.
[25] Vö. C. S. Lewis: A zsoltárokról. Budapest, HARMAT, 2014; Heinrich Gross, Heinz Reinelt: Das Buch der Psalmen. I-II. St. Benno Vl. Leipzig. 1979; Sumonyi Zoltán: Idejük van a zsoltároknak. Budapest, Helikon, 2005.
[26] Alapismertetését lásd: Verbényi István Liturgikus Lexikon. SzIT-Kairosz, Budapest 2001; Részletesebben: Tomka Ferenc i.m. 60-66. A keresztvetések zsolozsmában elfoglalt helyéről szól az IKARIL 266.
[27] IKARIL 121; Vö. SC 26–30, 122.
[28] Vö. Szent Ágoston: A hét bűnbánati zsoltár magyarázata. Budapest, Jel, 2016.; Szent Ágoston: Zsoltármagyarázatok I. Budapest, Szent Gellért, 1999; Ágoston: Enarrat. in psalm. 85, 1: CCL 39, 1176.
[29] Pl. DV 4 – Dei Verbum, az Úr szava kezdetű apostoli buzdítás 4. vö. 73, 74.
[30] Vö. Enzo Bianchi i.m.