A szülők lelkivezetése – a katekézis által
Előadás- Katekumenátus Konferencia
(Tomka Ferenc)
1.A felnőttek (szülők) hitoktatása a katekézis első feladata mondja az Egyház (DCG 2o stb.)
A hitoktatás jelen helyzete: az általános iskolás hittanosok 9o-95 %-a serdülő korára elmarad hittanról, templomból. Nagy arányban csak azok maradnak meg, akiknek legalább egyik szülője gyakorló vallásos.
Tehát: nyilvánvalónak látszik, hogy a hitoktatásnak első feladata elérni a felnőtteket, a szülőket.
Hogyan tudja megszólítani a hitoktató a szülőket?
– Ha a hitoktatás eredményességének feltétele a szülők elérése, akkor bármilyen nehéznek tűnik is a kérdés – a szülőket minden áron meg kell próbálnunk elérni.
Gyakorlati lehetőségek: – Dél-amerikai és afrikai és több más ország világi katekétái már régóta foglalkoznak szülőkkel. Magyarországon is számos plébánián gyakorlattá vált ez.
Különös módon megszólíthatók a kisgyermekek, illetve különböző szentségekre (különösen elsőáldozásra) készülő gyermekek szülei. 1/ Sokan szeretnének válaszolni tudni gyermekeik felmerülő kérdéseire, 2/ mások legalábbis készek – annak érdekében, hogy gyermekük elsőáldozó lehessen – elvállalni, hog akár hosszabb ideig is részt vegyenek szülői beszélgetéseken, hittanokon. Ki kell használni a szülőknek ezt az igényét!
S honnan vegyen mindehhez időt a hitoktató?
Természetesen könnyebb a helyzet, ha a hitoktató nem főállású: 1-2 hittancsoport mellett könnyebben talál időt a szülőkkel való találkozásra. – Főállású hitoktatók a szülői értekezleteket többfelé felnőtt hittanná alakították. S ha az idő nem engedi másként, inkább egy-egy óra helyett szülői hittant tartottak. Százszorosan visszatérült.
2.A szülők lelkivezetése
Az egyház tanítása szerint a gyermekek első lelkivezetői maguk a szülők. Mellettük kell említeni a lelkipásztori munkatársakat.
Szülői értekezleteinken (pl. elsőáldozás előtt) néha csak technikai részletekről (ruháról, reggeliről) beszélgetünk. A hitoktatóknak meg kell érteniük, hogy (különösen ma az óriási paphiány idején) sok helyen a gyermekek, sőt a szülők lelkivezetőivé kell lenniük. Néhol működik ez hazánkban is (és említettük a missziós országok sok évtizedes tapasztalatát e téren.)
Mikor képes a hitoktató lelkivezetésre? – Alapfokon minden ember képes lelkivezetésre, aki mély lelkiéletet él. – Aki maga rendszeres imaéletet és szentségi életet él, – aki Istennel próbálja élni minden napjait, – aki próbálja szeretni felebarátait (s “ellenségeit” is!),- aki képes a fájdalomban is találkozni Istennel (a Keresztrefeszített Krisztussal), az ismeri a lelkiélet legfontosabb szabályait, s az képes a lelki életre vezetni másokat. Természetesen mindez feltételezi, hogy elsősorban maguknak a hitoktatóknak kell elindulniuk egy mélyebb lelkiélet útján. (Részletesen vö. A Katolikus Teológiai Főiskolai Jegyzetek sorozatban: Tomka Ferenc: Lelkipásztori szentségtan kötetben – Mikor alkalmas egy szülő,hitoktató lelkivezetésre? 171-72, 165-179.o)