Milyen jellemzői legyenek az adventi vagy nagyböjti „elhatározásoknak”, amelyet gyermekeknek, felnőtteknek ajánlunk; és amit magunknak is választunk?
Bűnbánati időkben ajánlható valamilyen lemondás is (cukorról, tv-ről, cigarettáról, gyerekeknek számítógépes játékról stb.) De általában a legfontosabb, hogy a felebaráti szeretet területén tűzzünk ki elhatározást. Mert a szeretet a keresztény ember legnagyobb hivatása és Istenhez vezetője (Mt 25,40).
a) Ne legyen általános – konkretizáljuk!
Túl általános: „Törekszem arra, hogy jó leszek…”
Általános: „A családban kedves leszek” – Lehet ilyen általános elhatározásokat tenni: de le kell szűkíteni a területet: egy egyszerű konkrét tettre, ami bizonyosan végrehajtható. Mert ha sokszor nem sikerül az elhatározás (és a nagyon általános elhatározás általában sokszor nem sikerül!), ez elveszi a kedvét az embernek, gyermeknek!
Tehát: pl. ha a gyermek azt szeretné elhatározni: hogy a „családban kedves leszek”, fogadjuk el, de segítsünk szűkíteni a területet: Engedelmes leszek – első szóra… Ez már szűkebb. De még ennél jobban konkretizáljuk: pl. engedelmes leszek édesanyának…
Vagy még konkrétabban: beszéljük meg a gyermekkel egy-egy tettet – mi az, amivel örömet szerezhetne, vagy amit nem szokott megtenni. Pl. leviszem a szemetet minden nap; lemosogatok; naponta egyszer rendet csinálok…
Addig konkretizáljuk, amíg nyilvánvalóvá nem lesz, hogy ezt bizonyosan képes lesz megvalósítani. (A konkretizálásnak, a tett egyszerűségének „foka” a lelki érettségtől függően változó. Szétszórt gyermeknél, felnőttnél legyen a legegyszerűbb és legkonkrétabb az elhatározás. – És ha kiderül, hogy az elhatározást nem tudta megtenni több alkalommal, próbáljuk vele megbeszélni, mi volna az a még nagyobb egyszerűsítés, amit bizonyosan meg tud tenni.)
Ugyanez érvényes fiatalokra, felnőttekre, saját magunkra is.
b) Ne legyen az elhatározás negatív – alakítsuk pozitívvá:
Nem jó: „nem leszek türelmetlen”
Miért rossz ez? Mert az ember többnyire akkor veszi észre, amikor már türelmetlen volt. S akkor jön a sikertelenség-élmény.
Lehet a törekvés az, hogy nem leszek türelmetlen, de fogalmazzunk meg ennek egy pozitív változatát: Ez általában azt jelenti – határozzuk el pozitíven, hogy mit fogunk tenni pl. a türelmetlenséggel szemben. – A testvérével szokott türelmetlen lenni? Naponta egyszer (eleinte az is öröm, ha ez sikerül!) örömet szerzek testvéremnek! vagy házastársamnak!
Minden esetben, ha valaki azt határozná el, hogy ő mit NEM szeretne tenni: keressük meg mi ennek a hibának ellenkező erénye – vagyis a negatív elhatározás helyett mi az a pozitív tett, ami már megtehető.
Ha mégis az látszik az első teendőnek, hogy valaki leszokjon egy hibájáról (ne tegyen valamit), akkor is alakítsuk az elhatározást pozitívvá: Elhatározhatja, hogy nem beszélek csúnyán, de emellett határozza el, hogy ha az mégis előfordult, akkor „győzze le jóval a rosszat”, vagyis amikor a hibára ráébredt, tegyen „ezzel szemben” valamit! Pl. mondjon egy fohászt valahányszor mástól csúnya beszédet hall; szerezzen örömet valakinek, ha elbotolt. (Ez már pozitív elhatározás!)
A hibák esetén általános szabály: Pozitív elhatározást tegyen, amely szemben áll a hibával. De fel kell készülnie, hogy a megszokássá vált hiba újra előfordul. Ilyenkor ne keseredjen el: hanem csináljon „ugródeszkát” a hibából: ha elkötette – ez juttassa eszébe, hogy tegyen valami jót: „Győzd le jóval a rosszat!”
c) Az Ige-élés esetében is – úgy kell „lefordítanunk” az Igét az életre, hogy az Igéből fakadó elhatározás hasonlóan konkrét legyen.
Pl. pünkösdre készülünk ezzel az igével: Várjátok a Szentlelket! – Elhatározhatjuk, hogy várjuk a Szent Lelket. Elhatározhatjuk, hogy minden nap imádkozunk a Lélek eljöveteléért, a Lélek tűzéért stb.
De kezdőbbek számára, vagy bizonyos lelki állapotokban (szárazság esetén) ez különösen nem elég. – Az egyik oldala lehet az elhatározásnak: hogy várjunk, imádkozzunk. De legyen elhatározás a szeretetnek valamilyen konkrét tette is. Mert ezt az is jobban képes megvalósítani, akinek az ima nehezen megy… És így az ő imája a szeretet lesz, ami őt Istenhez emeli: Tehát lehet az elhatározás: Minden reggel kérem a Szent Lelket, és már akkor, reggel megtervezem, hogy az Ő erejével kinek fogok örömet szerezni a következő néhány órában… vagy rögtön reggel a családban. Minél közelebb van a hitből-szeretetből fakadó cselekedet az imához-elhatározáshoz, annál kevésbé felejti el az ember. És a (pl. már reggel odaadott) szeretetből fakadó tett közelebb visz Istenhez – és lendületet ad a szeretet következő tettéhez, talán az egész naphoz.
Az Ige élésével kapcsolatban is azt mondhatjuk: minden Ige a szeretetre hív: Isten-szeretetre és ember-szeretetre. És mindkettőt konkrét módon határozzuk el, lehetőleg (eleinte) napi egy-egy konkrét szeretet-tettet tűzzünk ki célul: Pl. hogy ott szerzek örömet, teszek valamit szeretetből, ahol legkevésbé szoktam (határozzam meg a személyt, az alkalmat!). Naponta legalább egyszer.
A konkrétság segít abban, hogy a kezdő is reménytelinek lássa ennek megvalósítását, és ez örömmel töltse el, és növelje őt a szeretetben. Igy indul el, vagy halad előre a szeretet, Isten útján
d) Jézus erejéből – Jézus iránti szeretetből
A „tett” csak akkor természetfeletti, ha szeretetből történik. Amint elkezdtük a szeretet „tetteinek” gyakorlását, figyelmeztessünk arra, hogy: ezt Jézus erejéből tesszük (néha érezzük is, hogy nélküle gyengék volnánk; és különösen érezzük ezt, ha célunk nem egyszerűen az örömszerzés – hanem Jézus örömének átadása!!).
És Jézus iránti szeretetből is tesszük. Elvégezhetünk egy cselekedetet becsületes emberi jóságból. Ez nagyon jó. De a hívő tudja, hogy tettével „akár eszik, akár iszik, vagy bármi mást tesz” Isten dicsőítését, szeretetét is kifejezheti: „Neki” teheti ezt. Amint egy gyermek ajándékot készít édesanyjának – egy szerelmes szerelmének: szerezzünk mi úgy örömet Jézusnak tetteinkkel.
Ezáltal elkerülhetjük azt is, hogy a jó-tettet saját magunkat tulajdonítsuk, hogy az arról való beszéd büszkélkedés veszélyével járna.
A keresztény jó-cselekedetben Isten erejéből merítünk, és Isten szeretetével találkozunk. S ha erről beszélünk – lelki körben – akkor ez Isten dicsőítését szolgálhatja (mint megosztás, mint tanúságtétel Isten szeretetéről).
e) A hitoktató, lelkivezető találkozik a sikertelenséggel, újból előforduló hibákkal. Ilyenkor jó közösen elolvasni a vezetettel, a kedvét vesztővel Szent Pál szavait: szeretném tenni a jót, és mégis teszem a rosszat… Ki szabadít meg a halálra szánt testtől? Csak Jézus Krisztus (Vö. Rom 7,16.25). Gyengeségünkben csak a Megváltó – értünk meghalt – Jézustól kaphatunk erőt. De benne bízhatunk. És az Ő erejében tudunk mindig újat kezdeni.