Szentolvasó II. János Pál pápánál

Mária kongresszus

II JÁNOS PÁL PÁPA LEVELE A SZENTOLVASÓRÓL

Bevezetés

II János Pál pápának van egy fénnyel teli apostoli levele: melynek címe Novo Millenio Ineunte. Ebben megjelöli azokat az irányokat, amelyekre az evangélium a 3. évezredbe lépő kereszténységet meghívja.

A szentírás beszél a világosság és a sötétség harcáról. Ezt a mai napig megéli az egyház. A pápa és egyházi dokumentumok is beszélnek arról, hogy mi hívők naponta találkozunk keresztény létünknek szinte sátáni megtámadásával: a médiában, az általános erkölcsvesztésben, ahogyan a Szentatya nevezi „a halál kultúrájában”. Hogyan lehetünk az élet kultúrájának hordozói? Erről beszél a pápai levél.

Nem rendkívüli tevékenységekre hív, hanem hitünk alapjainak új megélésére: 1) Hogy vágyjunk az életszentségre – a radikálisan Krisztusnak adott életre. 2) Hogy újítsuk meg imánkat, tanuljunk meg mélyen hitből fakadóan imádkozni 3) Hogy építsünk olyan testvéri közösséget, amelyben megjelenik Jézus, mely otthont ad a keresztényeknek, s amely meghívhatja a világot az isteni életre.

A szentolvasóról szóló levél, a Rosarium Virginis Mariae – a Szentatya terve szerint – az előző levél folytatása: A Szentolvasó egy útra vezethet, amely az életszentségnek, az elmélyült imádságnak, a Jézussal való egyesülésnek útja.

A Rosarium Virginis Mariae arra hív, hogy minden nap tanuljak élni: Jézussal egyesülten – Mária iskolájában.

A mostani összefoglalás tehát, elmélkedésre szeretné hívni! Azokat is, akik kevésbé ismerik, s azokat is, akik már jól ismerik a pápai levelet.

1. Szemléljük Krisztust Máriával

Ez a pápai levél első fejezetének címe.

a) A kereszténység központi titka ez: Szemlélni Jézust, szemlélni életét, titkait – majd egyesülni Vele – hogy egy „másik Jézussá” legyünk.

Az, hogy Jézus éljen bennünk – Isten titka, Isten ajándéka.

De nekünk is részt kell vennünk ennek megvalósulásában: Azzal, hogy befogadjuk Jézus Igéit, s minden nap életre váltjuk azokat. „Aki szavaimat életre váltja, abban én fogok élni” – ígéri Jézus.

b) A Szentolvasó – ha helyesen imádkozzuk – Jézus titkainak szemlélésébe vezet be. Minden titok arra hív, hogy váltsuk életre. Hogy mi is érezzük a hívást, hogy Máriával kövessük Jézust, hogy átadjuk neki életünket minden titok által, minden örömben és keresztben

c) Mi a szerepe Máriának a Jézussal való egyesülésben? Miért emlegetjük oly sokszor őt ebben az imádságban?

Mária az az ember, akiben a legtökéletesebben megvalósult minden kereszténynek (és az egész egyháznak) titka: Igent mondott mindenre, amire Isten hívta őt. S megvalósult benne az ember legnagyobb hivatása: maga Isten testesült meg benne – Ő adta Isten Fiát a világnak.

Kitől tanulhatnánk meg a jézusi élet titkát jobban, mint tőle…

2) A szentolvasó imádkozásának művészete

a) Monoton?

Lehet, hogy valakinek talán voltak nem vonzó találkozásai a szentolvasóval, az ismétlő imaformával.

Érdekes, hogy minden vallásnak megvannak a szentolvasóhoz hasonló ismétlő imádságai, amelyek által a különböző vallások tagjai közös felfedezésre jutnak: hogy a szeretettel ismételt ima sokszor egyedülálló módon segít az elmélyülésre, a szív elcsendesítésére, a titkokba való belehatolásba.

Vannak helyzetek, amikor sajátosan éppen ez az imamód segít: Pl. ha az elmélkedő ima nehéznek tűnik, mert fáradtak vagyunk. Több házaspártól hallottam, hogy különösen feszült helyzetekben segített nekik: amikor úgy érezték, most nem tudnának együtt imádkozni… De a kettesben vagy a családdal elimádkozott közös tized, újra Jézus jelenlétébe helyezte őket.

Én sokszor imádkozok csendes autóvezetés közben. Azt élem át, hogy Mária ül mellettem az ülésen, s vele elmélkedek a titkon.

b) A személődés

A pápa különösen arra hív, hogy a szentolvasót szemlélődve imádkozzuk (2, 5, 9-13, 25, 28-29, 32.p);

Mit jelent szemlélődni? Röviden összefoglalva: azt jelenti, hogy nézzük, éljük át a titkot.

I) A szentolvasó középpontja Jézus: A rózsafüzért imádkozva, először is Jézus titkait szemléljük. Pl. az első titok: Akit Te Szent Szűz a Szentlélektől fogantál. – Szemléljük, mi történik: Mária igent mond az angyal hívására, s az isteni Ige megtestesül benne. S imádjuk Jézust, az isteni Igét, aki testet ölt egy teremtményben. Máriában. Micsoda szeretete Istennek, a Fiúnak, hogy emberré lesz!

II) A titkot Máriával szemléljük: Figyeljük, hogy viselkedett Ő: Pl. e titokban (10-17.p.) s csodáljuk Mária titkát is. Az ő csendjét, Igenjét – hűségét Isten akaratához. S Mária most itt van mellettünk. Vele imádkozunk.

III) S végül: a titkot szemlélve akaratlanul feltesszük a kérdést: mit jelent ez nekem? (25, 26, 28.p.) A jelen titok esetében azt jelenti: hogy Isten bennem is testet akar ölteni… – ha IGEN-t mondok hívására! Szeretnék most IGEN lenni Isten számára!

3) A legnagyobb újdonság – a Szentháromságos látás

Amikor a levél megjelent, azt gondoltam: oly régóta elmélkedem és szeretem a szentolvasót. Mi újat tudna nekem mondani a Szentatya?

Azt hiszem mások is így voltak vele. A pápai levélnek nagy újdonsága, hogy a Szentatya új titkokat vezetett be: a világosság titkait, s ezzel gyönyörűen kiteljesítette a titkok sorát. S így Jézus egész élete megjelenik benne.

De legújabb – s eddig talán soha alá nem húzott (vagy feledésbe ment) gondolat – amelyre a pápa figyelmeztet: hogy a Szentolvasó egyszerre szentháromságos imádság is.

Az Mennyei atyától indul ki s a Dicsőséggel, a Szentháromság dicsőségében fejeződik be.

A Miatyánk-kal kezdjük a tizedeket. Minden jézusi titok forrása az Atya! – A Szentatya hív: hogy amikor a Miatyánkot imádkozzuk a Szentolvasó elején, gondoljuk át, hogy imánk, szemlélődésünk a Teremtő Atyától induljon: Ő küldte el a Fiút, hogy a Szentháromság életét elhozza az emberek közé (vö. Ef 1,3-10; Kol 1,15-17). Ő teremtette Szűz Máriát, azért hogy befogadhassa az Igét. (32.p) S ő hívott engem is Jézus útjára – Máriával.

A Dicsőség az egész tized koronája: Jézus egész élete, s minden „titok”, a Szentháromság dicsőítésére vezet. Jézus a Szentháromság életébe tért vissza a földről. Oda vitte be – a mennybe – Máriát. S a mi életünk célja is, hogy eljussunk (Jézus útján, Máriával együtt) a Szentháromság dicsőségébe – a mennybe. – Egészen új, ilyen lélekkel imádkozni pl. a fájdalmas titkokat. Pl. „Akit értünk keresztre feszítettek”. Micsoda fényt kap a fájdalmas tized is, ha az Atya tervéből indulunk ki szemlélődésünkben, s a Szentháromság dicsőségében, a mennyben fejezzük be azt.)

A Szentatya levele meghív tehát, hogy a MIATYÁNK és a DICSŐSÉG fenséges, Szentháromságos keretet adjanak imánkban a tizedeknek: amelyekben Jézus földi életének titkáról elmélkedünk, Máriával.

4) A szentatya konkrét javaslatokat tesz, hogyan imádkozzuk a Rózsafűzért

A javaslatok, amelyeket a Szentatya az Olvasó imádkozásának módjára vonatkozóan tesz, abba a lelkületbe vezetnek be, amelyről a pápa beszél, amelyet felidézni próbáltunk.

a) Először azt javasolja: hogymég a Miatyánk előtt! szemléljük a titkot! Pl. ezt a titkot: akit Te szent Szűz a Szentlélektől fogantál. Aztán tartsunk egy kis csendet, s elmélkedjünk a titokról (31.p). Itt kezdődik a szemlélődés: képzeljük el, ami a titokban történik, s mit mond ez nekem?!

Segítségünkre lehet – mondja a pápa -, ha bevezetőben megfogalmazunk néhány hozzánk szóló gondolatot a titokkal kapcsolatban, vagy ha elolvassuk szentírási részt, amely a titokról szól (30.p).

b) S ezután következik a Miatyánk. A Miatyánkban, az imént átelmélkedett titkot, szemléljük az Atya „oldaláról”: hogy hogyan indul el ez az Atyától. Pl. a megtestesülés, vagy a szenvedés titka.

c) Az Üdvözlégyek imádkozásával kapcsolatban a szentatya aláhúzza, hogy azok súlypontja Jézus és az Ő titka. „Olykor, ha sietve imádkozzuk – mondja – ez a súlypont eltűnik, s vele együtt elvész kapcsolat is Krisztusnak azzal a titkával, amelyikről éppen elmélkedünk.” Javasolja ezért, hogy a Jézus neve után minden Üdvözlégyben mondjuk ki a titkot is. Ez újra és újra meghív bennünket a titok feletti szemlélődésre (33.p.).

d) S így fejezzük be, a tizedet a Dicsőség-gel. „Így a DICSŐSÉG nem rövid záradék – írja II János Pál -, hanem megkapja a maga méltó szemlélődő jellegét, … s megízlelteti a Táborhegy élményét” (34.p): megérkezünk általa a Szentháromság „közösségének” titkába – a mennybe.

e) S még egy fontos ajánlás. A Szentatya elismeri azoknak az imáknak szépségét is, amelyet a Szentolvasó végén szoktak egyes országokban imádkozni. Mégis azt javasolja: a DICSŐSÉG után nem szükséges elmondanunk mindig ugyanazt az imácskát (pl. Ó Jézusom…), – „Gyümölcsözőbb – mondja -, ha minden tizedet olyan imádsággal zárnak, amely az adott titok fölötti elmélkedés sajátos gyümölcseit kéri” (35.p.). Ajánlja, hogy, a tized végén valaki rövid imában adjon hálát a titok mondanivalójáért; pl. hogy mit mondott az neki.

Befejezés

A Szentatya levele meghív az Rózsafüzér egyéni imádkozására, de nagyon ajánlja a közös imádkozását is; különösen azt, hogy a családok imádkozzák együtt. „A szülőket néha megrémítik a gyermekeket fenyegető veszedelmek – írja. – Gyermekeink olykor megtévednek a drogok, a féktelen élvezetvágy, a reménytelenség kísértésében.”(42) „Az együtt imádkozó család együtt marad. Amikor a családtagok Jézusra tekintenek, visszanyerik a képességet, hogy újra egymás szemébe nézzenek.” (41) – Több családról hallottam, hogy amikor a szentatya felhívására elkezdték együtt imádkozni a Szentolvasót, az a családi ima megújítójává lett.

„Számítok rátok püspökök, papok, szerzetesek. – fejezi be levelét a pápa -. S rátok, bármilyen állapotban élő fivéreim és nővéreim, családok, betegek, öregek, és reátok fiatalok: bizalommal vegyétek kezetekbe a rózsafűzért!” (43). Hogy segítségével – Mária anyai vezetésével -, egyenként és közösségben, a Jézussal egyesült élet útjára léptek,.