Egyházüldözés Magyarországon
a kommunizmus évtizedeiben
A magyar Katolikus Egyház a II. világháború előtti évtizedekben virágzásnak indult. A katolikus egyesületek tagjainak száma meghaladta az 1 milliót, köztük kb. 150.000 tagja volt az ifjúsági egyesületeknek. 6505 kat. isk. működött. 11.600 volt a szerzetesek száma, akik oktatással neveléssel, betegápolással, szegényekkel, családok segítésével foglalkoztak.
A világháborúba elején nálunk is bekövetkezett fasiszta-nyilas diktatúra rövidesen a kommunista diktatúrába ment át. 1947-ben sokféle választási csalással, és a szovjet hadsereg támogatásával a Kommunista Párt hatalomra jutott. (KP = alábbiakban egységesen Kommunista Pártnak nevezzük, bár az évek során többféle neve volt!)
A kommunizmus hatalomra jutása
Minden kommunista gonosz lett volna? Nem. Sokakat a kommunizmus által hirdetett egyenlőség ideálja ragadott meg (amely önmagában teljességgel emberi és keresztény ideál). Eszerint meg kell szüntetni a gazdagok és szegények közötti nagy különbségeket, és a föld javait egyenlően kell elosztani. Álmuk a különbségek nélküli társadalom volt, amelyben mindenki csak annyit használ a javakból, amennyire szüksége van, és a többit továbbadja a szegényeknek. De e kommunista utópia megvalósításának érdekében feljogosították magukat és elv-társaikat minden másként gondolkozó ember és csoport kiirtására: elsőként a vallások és egyházak megsemmisítésére. A vezetőség erkölcsi alapokat nélkülöző ideológiájának félelmetes következménye, hogy a KP vezetői, amikor a kommunizmus bukásra állt, minden országban szétosztották maguk között az adott nemzet egész vagyonát. Így ők lettek a „poszt-kommunista országok” nagytőkései, milliárdosai.
A KP 1945-ben, a Szovjetuniónak átadott országokban, vallásszabadságot hirdetett. Azt ígérték, csak az egyházakban rejtőzködő „államellenes erőket” akarják eltávolítani. De az előkerült dokumentumok igazolják, hogy megvolt már a tervük, hogyan haladnak előre lépésről-lépésre, minden másként gondolkozó, majd minden vallás megsemmisítése felé.
1948 vége felé a KP már minden ellenséget, pártot, egyesületet, tőlük eltérően gondolkodó személyt eltette az útból (börtönbe zárt, kivégeztetett). Aki még tiltakozni mert az emberi jogok és az egyház megtiprása ellen, az a Katolikus Egyház volt, és annak első tekintélye, Mindszenty bíboros. – Korábban Mindszentyt a fasiszta-nyilasok is börtönbe zárták, mert tiltakozott a zsidó-üldözés ellen. (Vele együtt tiltakozott több püspök, pl. Apor Vilmos, akit később az orosz katonák ölték meg, mert védte a pincéjébe menekült nőket. – A református és evangélikus egyházak fejei sem adták meg magukat a kommunizmusnak, de őket börtönbe zárták vagy félreállították, majd „választással” olyan elöljárók kerültek helyükbe, akik hajlandóak voltak terveik szerint eljárni.)
Az összes „szocialista” országban, amelyeket a szovjet hadsereg megszállt a 2. világháború után, azokat a módszereket alkalmazták a diktatúra hatalomra jutása és a vallás felszámolása érdekében, amelyeket a Szovjetunió már 25 év óta kipróbált.
A koncepciós perek
Hogyan tudott működni egy ilyen (ahogy ma már látjuk) hazug diktatúra? Egyik eszközük a koncepciós perek voltak. E perek „jogszerűségét” egy szovjet-eredetű jogszabállyal igazolták: Eszerint bárkit el lehet ítélni, aki beismeri bűnösségét. A beismerést azonban kínzással, tudat-módosító szerekkel bárkiből ki lehetett kényszeríteni. – A fennmaradt dokumentumok bemutatják, hogy Rákosi Mátyás, a KP első vezetője – Kádár János miniszter közreműködésével (aki később évtizedeken át Magyarország első embere lett, s akit követői mai napig jószívűnek és demokratikusnak mutatnak be) – előre meghatározta, milyen típusú vádlottakat kell letartóztatni (pl. az egyesületi perekhez egyesületi vezetőket), és milyen vallomásokat kell kikényszeríteni belőlük; majd hogyan kell az ország és a külföld elé tárni a hazaárulás „bizonyítékait”. Azt is előre meghatározták, melyik napon, melyik napilapban, mely rádió-adóban jelenjenek meg majd a perekről való híradások.
A katolikus egyház kiirtásának tervét is megtervezték lépésről lépésre, majd ennek megfelelően valósították meg. 1) Először koncepciós pereket indítottak katolikus egyesületeket ellen, és ezekre alapozva betiltották azokat. 2) Aztán a szerzetesrendeket oszlatták fel, 3) majd – ugyancsak koncepciós perekkel előkészítve – bezárták az egyházi iskolákat. (Gyakori módszerük volt: a rendőrség egy házkutatás alkalmával az iskola vagy kolostor padlásán fegyvereket rejtettek el, majd a következő alkalommal „megtalálták” ezeket. Fegyvereket börtön- vagy halálbüntetés terhe alatt tilos volt tartani. Így adva volt az ok a súlyos perek indítására.) 4) Mindez után jöhettek a püspökök, illetve elsőnek Mindszenty bíboros.
1950 és 1953 között 1 millió embert vontak ügyészi eljárás alá. 40 ezren kerültek rendőri őrizetben, hozzávetőleg 300.000 embert internáltak, vagy „telepítettek ki”korábbi lakhelyéről.
Mindszenty bíboros elítélése
Mindszenty bíboros írja Emlékirataiban: „A letartóztatás napján, 1948. december 26-án az Andrássy út 60.-ba vittek (Ez ma a „Terror Háza” múzeum). Egy fűtetlen helyiségbe cipelnek… Csíkos bohócöltönyt húznak rám. – Majd elkezdődik a kihallgatás. Írnak egy jegyzőkönyvet, de nem az került bele, amit én mondtam. Megtagadtam az aláírást. – Décsi ezredes, a tárgyalás vezetője: „Jegyezze meg, nálunk a vádlottak nem azt vallják, amit ők akarnak, hanem amit mi akarunk.” – Intett a fejével, s kiadta az utasítást: Tanítsátok meg vallani! – Elvittek és egész éjszaka vertek, kínoztak, míg el nem vesztettem az eszméletemet. Amikor magamhoz tértem, újra vittek a „tárgyalásra”. Így tartott ez egy hónapon át, minden nap dec. 26-tól jan. 24-ig.
„A második időszakról, amely január 10–24-ig terjedt, már csak emlékezetfoszlányok állnak előttem. Ellenállásom teljesen legyengült, öntudatom kihunyt. A jegyző-könyveket már nem tudom elolvasni aláírás előtt. Azzal sem törődöm, hogy az én vallomásomat tartalmazza-e.”
Ilyen állapotban kerül sor a nyílt bírósági tárgyalásra 1949. február 3-án. Megmosdatták, megborotválták, új ruhába öltöztették. Orvosok készítették fel, hogy kibírja a tárgyalást. Itt elmondott egy belé szuggerált „beismerő” beszédet. Február 8-án életfogytiglani börtönre ítélték. – A világ a bíboros mellé állt. Az ENSZ közgyűlése tiltakozott. A nyugati magyar nagykövetségek előtt tömegek tiltakoztak.
Szexuális vádak terjesztés a sajtóban
A papok, főpapok elleni szexuális vádaskodás, és a vádaknak, mint tényeknek közlése a sajtóban, ismerős módszer volt. (E téren is a Szovjet gyakorlatot követte minden kommunista ország, s hasonlóan tesz, azóta is a vallásellenes média).
Brenner János egyike volt a papoknak, akit brutálisan meggyilkoltattak a kommunisták. Az ok: a rendőrség figyelmeztetése ellenére sem hagyta abba a gyermekekkel, ifjúsággal, családokkal való foglalkozást. A gyilkosság után azt próbálták elhitetni a néppel, hogy ez szerelmi gyilkosság volt, s a háttér: „nőügy”. A nyomozók bárhol megjelentek azt kérdezték: „Mit tudnak Brenner szerelmi ügyeiről?” Miközben az atyát mindenki a legtisztábbnak ismerte, és szentként tisztelte. – Egy fiatalasszonyt, akiről észrevették, hogy megrendítette őt a káplán halála, célba vettek. „Magának viszonya volt a csuhással.” Kényszeríteni akarták, hogy írja ezt alá. Más fiatal nőket is fenyegetésekkel próbáltak kényszeríteni, vallják be, hogy szexuális kapcsolatuk volt a káplánnal.
A kötelező ateista filozófia – és a hitoktatás
A vallás megsemmisítésének törekvése az egész társadalmat érintette. Már a kisgyermekkorban kezdődött. Az óvodákban, majd minden iskolában az összes tantárgyat áthatotta a vallás és egyház-ellenesség. Nagyvárosokban teljesen kiirtották a hitoktatást. Sok szülőt, akik beíratták hittanra gyermeküket, elküldtek állásából, egyeseket deportáltak. A vallásos felnőtteket vagy elküldték állásukból, vagy általában nem kaphattak magasabb beosztást, fizetést. A falvakban erős ellenállást tapasztaltak, ezért ott nem merték azonnal megszüntetni a hitoktatást. De később ez jól is jött a rendszernek, mert ezzel igazolni tudta külföld felé, hogy Magyarországon szabad vallásgyakorlat folyik.
A gimnázium felső osztályában és a felsőoktatásban minden diáknak kötelező volt az ateista-marxista ideológiát tanulni, abból vizsgázni. Pedagógus csak az lehetett, és pedagógus szakokra csak az jelentkezhetett (hivatalosan), aki nem volt vallásos. (Sok hívőt eltávolítottak pedagógusi állásából, diákokat elküldtek a pedagógiai főiskolákról vallásosságuk miatt. Csendben azért itt is ott is maradtak vallásos emberek, csak rejtve kellett megélni hitüket.) A papoknak börtön terhe alatt tilos volt az ifjúsággal és a családokkal, illetve csoportokkal való foglalkozás.
A földalatti egyház ragyogása
A papság a szerzetesek és világiak egy része viszont a fenyegetések, és ismételt börtönbüntetések ellenére is foglalkozott a fiatalokkal, csoportokkal. Ily módon felnőtt egy mélyen elkötelezett generáció. Hiszen ők minden összejövetel- és titkos körülmények között (erdőkben, lakásokban) tartott tábor vagy lelkigyakorlat alkalmával vállalták a kockázatot, hogy kitiltják őket iskolájukból vagy munkahelyükről, illetve börtönbe kerülhetnek. Többen valóban börtönbe kerültek a világi vezetők közül is, köztük sokgyermekes szülők. A diktatúra bukása utáni időben azonban az egyházat új életre keltő kezdeményezések első soraiban láthattuk viszont őket.
Magyar vértanúk sokasága – az országban és a határokon túl
Boldog Sándor István szerzetes ifjúsági hittant vezetett. Hamis vádakkal letartóztatták, és vele fiatalokat (összesen 16 személyt), köztük egy 16 éves leányt is. 1953. május 23-án kötél általi halálra ítéltek Őt és 3 fiatalt. 7 fiatalt 8-15 év börtönre-, 3 szalézi atyát 10–15 évre ítéltek.
Boldog Meszlényi Zoltán esztergomi segédpüspök, belehalt a kínzásokba a börtönben.
A határon túli magyarok közt is sok volt a vértanú. Köztük püspökök, papok, szerzetesnők, világiak. Boldoggá avatták már Romzsa Tódor kárpátaljai-, Scheffler János, Bogdánffy Szilárd erdélyi püspököket, de sokak boldoggá avatása van még folyamatban. Közülük kiemelkedő egyéniség pl. Márton Áron püspök.
A történetírás hamisítása máig tart
56-os forradalomról ma már tanulnak a magyar diákok, bár sokáig említeni sem volt szabad. De a történetírás ma is hamisít. Azt állítja, hogy hazánkban az 1960-as évekkel vége lett az üldözésnek. (Az egyetemi, középiskolai tankönyvek, köztük hittankönyvek is ezt a téves állítást ismétlik, mert íróik ezt tanulták az egyetemeken.) Valóban ekkortól a nem vallásos emberek sokkal nagyobb békében élhettek. De a feltárt okiratok igazolják, a papok és hívők pedig mindennap tapasztalták, hogy az egyházak üldözése a rendszer utolsó napjáig 1989-ig tartott: a papokat, elkötelezett híveket, fiatalokat a titkosrendőrség folyamatosan figyelte és gyakran fenyegette. (Csak 2010 után, a kommunista utód-kormány leváltása után kezdődhettek kutatások, amelyek törekszenek feltárni e kor egyház-üldözésének valóságát, de ez a tankönyvekig ma még nem jutott el.)
A papi ügynökökről
A titkosrendőrség levéltárának sok dokumentumát elégették a fordulat utáni hetekben: azokat, amelyek a kommunista rendszer máig élő vezetőire terhelő adatokat tartalmaztak. Meghagyták viszont az egyházra vonatkozó, később vádként felhasználható dokumentumokat.
Amikor a kommunisták utódpártjai újra választást nyertek, 2004 táján az Egyesült Államok és egyes nyugati országok részéről elhangzott a vád, hogy ismét a bukott diktatúra vezetői ragadták magukhoz a hatalmat. Azonnal kéznél volt egy „ellen-vád”! – amely az összes poszt-kommunista országban néhány héten belül megjelent minden médiában: A kommunista korban az egyházak vezetői és papjai a diktatúra titkos „ügynökei” voltak. A média eleinte azt állította, hogy a papság 20%-a a volt rendszer „ügynöke” (vagyis adatokat szolgáltatott a diktatúrának). Amikor senki nem tudott válaszolni a megdöbbentő vádra, növekedni kezdett a rágalom: a papok, 40-50-90%-át illették a váddal. – Közben elkezdődött a kutatás egyházi részről is, és kiderítették, hogy valójában a papoknak a 20-40-90%-a helyett kb. 2%-át érinti e vád! – Ilyen arányúak az egyház ellenes média hamisításai.
Világszerte 100 millió embert gyilkoltak meg a kommunista rendszerek
Ez a szám került az EU Tanács elé is. Ide sorolták a Kínától Kubáig vagy a Vietnámtól és Észak- Koreától Albániáig terjedő népirtásokat. A Szovjetunióban az orosz kutatások szerint 1917 és 41 között 200 000 ortodox papot-, szerzetest-, és 600 püspököt öltek meg, kívülük több mint 1000 katolikus papot. – A meggyilkolt hívők száma messze meghaladta a papokét. Az orosz-ortodox kutatás szerint 1.000.000 körüli a hitük miatt megölt ortodox keresztények számra. A katolikusok üldözése még durvább volt: falvakat, családokat irtottak ki, csak azért, mert katolikusok.
Micsoda meglepetés hallani: hogy Oroszországban, 70 év kommunista diktatúra bukása után sokan azonnal visszatértek egyházukba. És a 2006 utáni években bevezették a kötelező hitoktatást minden iskolában. – Hazánkban is sokan belátták a rendszer bukása után a kommunizmus vétkeit. És bár sokan elvesztették hitüket az ateista korszakban, sok igazságot kereső-, korábban vallás-ellenes kommunista is megtalálta a Jézus és az egyház felé vezető utat.