A 30 évet börtönben töltött albán bíboros
A kapott kenyérből félretette a morzsákat, hogy felhasználhassa azokat misézéshez a börtönben. A bort kis szőlőszemekből „sajtolták” kézzel összeszorítva azokat. Az őrök nem értették mit csinál, s kissé őrültnek nézték. Ugyanilyen feltűnés nélküli formákat talált a misézéshez, valamint hogy azokat a rabtársait, akik igényelték, meggyóntassa. – Egy albán bíborosról van szó, Ernest Simoniról, aki e fejezet leírásakor (2021-ben) ünnepli Firenzében 92. életévét, 65 éves papságát, és hogy 30 évet töltött Enver Hoxha idején, az egyházüldöző Albánia börtönben, mert nem volt hajlandó megtagadni Krisztust. Egy szentmise ünneplése végén tartóztatták le. A 4 rendőr, aki kísérte, azonnal összetörte karjában a csontokat, majd a börtönben sokféle kínzáson ment át. Ferenc pápa azt mondta róla, hogy olyan tanúja ő a hitnek, aki tiszteletet érdemel. E pápa nevezte ki őt bíborossá.[1]
Így elmélkedjünk Chiara Lubich-hal a benső életről.
„Belül” élni a Világban?
Évszázadokon át úgy tűnt a mélyebb lelki élet a szerzeteseknek, esetleg papoknak van fenntartva. Legújabb korunkban hangzott el a meghívás a világban élő keresztények felé, hogy Ti is meg vagytok híva arra, hogy legyetek szentek – ott a világban, ahol éltek. Erről elsők között a szentek írtak, köztük tiszteletreméltó Chiara Lubich, majd hatásukra fogalmazta meg e meghívást a II. Vatikáni Zsinat is, és e meghívás hangzik el ma ismételten Ferenc pápa ajkáról.
Könyvünkben többször írtunk e témáról, több fejezet legalábbis kapcsolódik ehhez. – Elmélkedjünk tehát most a benső életről Chiara Lubich-al.
Belül élni
- Szeretnénk megtérni, Uram.
- Eddig „kívül” éltünk, mostantól „belül” akarunk élni, mint Mária.
– Mert ha „kívül” élünk – és életünket Isten iránti szeretetből felebarátainknak és a munkának szenteljük – szükségünk van egy lelki rugóra, amely folyamatosan korrigál bennünket és a mélység felé vonzza a lelket. Különben könnyen szétszóródunk sok haszontalan beszédben, és a „szent dolgokat” a „kutyáknak adjuk”.
– Belül élni, belül növekedni, mindentől elszakadni, nem azért, hogy az ég és a föld között maradjunk, hanem hogy az égbe verjünk gyökeret, szilárdan Krisztus Szívében maradva, Mária Szívén keresztül, hogy lakásunk a Szentháromságban legyen, ami az eljövendő Élet prelúdiuma.
– Belül kell élni és embertársainknak csak abból a vízből adni, amely a bennünk lévő Mennyből fakad, hogy valóban szolgáljuk őt, és ne megbotránkoztassuk csekély életszentségünkkel.
– Belül élni, mint Mária, az utolérhetetlen, a szeretett Édesanya, a Királynő, a Hadvezér. Azért győzi le a sátánt, mert lelkének horgonyát Istenbe vetette, és nem mert külső hatalmi eszközökkel rendelkezett; melyek oly távol állnak tőle, mint a föld a mennytől.
– Belül kell élnünk; saját kezünkkel feszítsük magunkat keresztre, hogy Krisztus általunk is folytassa az újraegyesítés művét ebben a pojáca világban, amely szenved, remél, felejteni akar, fél, – amelyen megesik a szívünk, ahogyan Jézusnak is megesett a tömeget látván.
– „Belül” élni, hogy a világot, amely csak „kívül” él a lélek mélységeibe vonzzuk. Ott az ember fölemelkedik, megpihen, megvigasztalódik, erőre kap és új lendületet nyer, hogy visszatérjen a földre és folytassa a keresztény harcot, egészen a halálig.
Mire hív ez Téged?
A világban élsz, családban, munkahelyen, vagy egyedül. Lehetsz fiatal vagy idős, a meghívás mindnyájunknak szól. Élhetünk ott Jézussal, ahol vagyunk. Ki kell próbálnod, bár lehet, már zajlik a folyamat Benned. – Bennem él Jézus. Vele indulhatok a reggeli mában. Rá nézhetek újra és újra, Vele találkozhatok minden szenvedésben. Az Ő szeretete és öröme átöleli életemet, szenvedésemet. És ez is, mint annyi más elmélkedésünk, alkalmassá tesz, hogy továbbadd másoknak – családodnak, környezetednek – az Ő örömét!
[1] Idézve Aleteia 2021.04.08.