Isten jóindulatú figyelme
Vannak, akik úgy vélik Isten megteremtette a világot, azután magára hagyta. Milyen sivár és reménytelen lehet az ő számukra a létezés ténye!
Tudjuk, hogy a történelem folyamán Isten kinyilatkozatta magát az emberiségnek, azonban azt is meg kell határoznunk, hogy a mi mindennapjainkban mennyire meghitt módon jelenik meg! Csak néha irányítja, ami velünk történik? Gyakran igazgatja életünket az események által? Vagy olyan közvetlenül működik közre benne, mint az elem a karóra működésében? Az Ő ellenőrzése alatt áll a mindennapok legkisebb, legjelentéktelenebb eseménye csakúgy, mint a legnagyobb horderejű események?
Abban hiszek, hogy boldogságunk mélysége és minősége attól függ, mekkora szerepet tulajdonítunk Istennek az életünkben. Jézus azt mondta: „…még a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva” (Lk 12,7).
Bízhatunk Istenben olyan formában is, hogy Ő csak azokat az eseményeket irányítja, amelyek valóban fontosak a számunkra. Ha úgy gondoljuk, Ő túlságosan elfoglalt ahhoz, hogy ennél többet tegyen meg, akkor megtagadottnak, kitaszítottnak érezzük magunkat. A legtöbben nem lennénk túl bizakodóak egy ilyen helyzetben.
A első Péter levél 1,8 megadja az életünk szemlélésének eszményi módját: „…akit bár nem láttatok, szerettek: akiben, bár most nem látjátok, hisztek; s mivel hisztek, örvendezni fogtok kimondhatatlan és megdicsőült örömmel…”
Bár saját szemünkkel nem látjuk Istent, örömünk azon a hiten alapszik, amit Ő tesz most. Meggyőződésem, hogy Isten mindenben közreműködik. Életünkben semmi nem történhet, amire ne terjedne ki az Ő jóindulatú figyelme. Ahogy az elemes karóra is megállna az elem működése nélkül, a világegyetemben mindennek a létezése az Ő Szavától függ. Az, hogy Isten életünk minden eseményében jelen van, örömünk középpontja. Ha kételkedünk az Ő tevékeny és közvetlen részvételében, örömünk kialszik.
Naponta számtalan esetben kell állást foglalnunk azzal kapcsolatban, hogy Isten jelen van-e életünk eseményeiben. Körülményeinknek minden részletében jelen van-e, vagy nincs? Ha jelen van, teljességgel hihetjük és bízhatunk a Római levél 8,28-ban foglaltaknak: „Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra válik…”
Szenteljünk különösen figyelmet az első szónak: „tudjuk”! Tudni, hogy valami igaz, nagyon is eltér attól, mint hinni, hogy valami igaz. Ha tudjuk, hogy Isten életünknek minden részletében jelen van, és mindent a javunkra fordít, akkor minden okunk meg van arra, hogy örvendezzünk az Ő tökéletes és szerető gondoskodásának!
Ha olyan kietlen világban élnél, amelyben számodra Isten csak részben van jelen, kérlek, lépj be abba a világba, amelyért Jézus eljött, hogy bemutassa nekünk. Jézus hitt abban, hogy semmi sem történik Isten beleegyezése nélkül. Valójában csodálkozott azon, hogy az emberek olyan kevéssé hisznek Istenben.
Jézus arra sürget minket, higgyük, hogy a Mennyei Atya életünk minden részletét szemmel tartja. Az öröm bármilyen hiánya, bármikor, bármilyen helyzetben orvosolható – azáltal, ha visszatérünk ahhoz a hithez, hogy Istené az irányítás, és ahhoz a hithez, hogy „…Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk…”(ApCsel 17,28).