Az ima helyes fogalma
Ha megkérdezek valakit, imádkozik-e, sokan válaszolják, hogy igen, sőt rendszeresen. De amikor tovább kérdezem: és támad öröm a szívedben az imádság során? Erre a válasz többnyire ez: néha, vagy egyenesen az, hogy nem. – Van egy fogalom, amit sokan tévesen használnak, ez pedig maga az ima, azaz a rendes, jó ima. Sokak szemében az ima valamely imaszöveg elmondását jelenti, esetleg sok imaszövegét.
Ezzel szemben a Katolikus Egyház Katekizmusa nagyon világosan megfogalmazza: „Az ima akkor igazi, ha találkozom Ővele. Igazi voltát az jelzi, ha általa sikerül kiűznöm lelkemből a szorongásokat, félelmeket, és eljutnom az Örömhöz; ha legalább az ima végére átjár az ujjongó bizonyosság, hogy a Végtelen Isten szeret engem, és velem van.” (Vö. KEK 2562)
Az ima tehát, találkozás Istennel, az élet végső céljával, találkozás a Végtelennel, a mindenség Urával, Istennel, aki betölti életemet.
Ha az Egyházban az elhalás jeleit látjuk ma sokfelé, ennek egyik fő oka a mély imádság hiánya sok hívőben. Sok templomba járó hívőnek sincs olyan élő kapcsolata Istennel, amely állandó örömmel töltené el.
Ha valaki házas, az minden nap házas. Ha naponta nem fejezed ki szeretetedet feleséged, gyermekeid iránt, szeretetet-kapcsolata elszürkül. Ha naponta nem köszönöd meg Istennek végtelen jóságát, és nem kérsz bocsánatot mulasztásaidért, Isten-kapcsolatod elszürkül, formálissá válik. Isten öröme semmiképp sem fog lángolni Benned.
Nem szabad belefáradni Isten keresésébe, és az imádságba sem.
Ha az ima idejét úgy használod fel, hogy minél hamarabb „elvégezd”, magad mögött tudd azt, imád formális és üres lesz. Isten igéjének, szeretetének magja talán el sem jut lelkedbe, vagy hamar meghal.
Ima-idők reggel és este
Nem elég, hogy naponta többször felfohászkodsz Istenhez. Ez nagyon jó ugyan, de hétköznapjaidban le kell foglalnod bizonyos időket Isten számára. Ellenkező esetben fél ember maradsz. Rendszeresen időt szakítani Isten számára akkor lehetséges, ha ez az idő a napi teendőid között meghatározott helyet foglal el.
Az embernek szüksége van a rendre életében. Naponta szükséged van lehetőleg reggel és este egy-egy negyedóra imára, amelyet teljesen az Istennel való találkozásra szánsz.
Láttuk, a mentálhigiéné is pótolhatatlannak tartja a reggeli 10-15 perces elcsendesülést, hogy ezen megtervezzük napunkat, és az esti hasonlóan 10-15 perces reflexiót is, hogy ekkor feldolgozzuk a napot, helyre tegyük a sikereket és sikertelenségeket, és ennek segítségével megnyugodtan térhessünk nyugovóra.
– Olyan időpontra tűzzük ki a tervezett imákat, amikor még a napi gondok még nem töltik be fejét. A reggeli ima – valójában este kezdődik. Este kell látnom, mikor szükséges felkelnem ahhoz, hogy időm legyen a jó imára.” Saját tapasztalatom is ez, hogy ha este így felkészültem rá, reggel örömmel ugortam ki az ágyamból. H nem feküdtem le időben, reggel fáradt voltam, netán a reggeli ima elmaradt.
– Nem véletlen, hogy az egyház hagyományában, magában az egyház imájában, a zsolozsmában is vannak reggeli és az esi imák, illetve ezeket ítéli az egyházi előírás is a legfontosabbaknak. Sőt a reggeli és esti imák a nagy vallásokban is megtalálhatók.
– Családosok együtt is tervezzék meg a lehetséges közös imák idejét, azaz legalább időnként találjanak alkalmat a kettesben vagy a gyermekekkel is a közös imára is.
Előfordul, hogy az ima küzdelemmel kezdődik, mert bágyadt, fáradt vagy. Ennek ellenére nem szabad feladnod. Isten megerősít majd. És megtalálod örömöd mindennapi forrását reggeli imádban. Ahogy a Szentírás több helyen írja:„Jó csendben várni az Úrra, mert ő megszabadít”. „Minden reggel újjáéled az ő hűsége.” (Siral 3,17.21-23.26) „Ne vond meg magadtól a ma boldogságát” (Sir 14,11.14).
Mit tegyek, ha elmaradt az ima?
Valaki ezt kérdezte: Én elhatároztam a reggeli imát és sok kegyelmet is merítek belőle. De azért sokszor elmarad. Ilyenkor próbálom napközben pótolnia, vagy egy röpimát elmondani, mégis marad bennem egy hiányérzet. (Röpimának nevezzük azokat a rövid fohászokat, dicsőítéseket, amelyekkel életünk bármely pillanatában fordulhatunk Isten felé.)
– Ha az otthoni, csendes ima elmaradt, imádkozz szükség esetén pl. utazás közben. Persze ez nehezen tud olyan összeszedett lenni. Azonban a zajos környezettel szemben is segíthet, ha olvasok Szentírásból, elmélkedési könyvből. De ilyenkor s maradjon ki minden ima alapja, hogy törekedjek átélni Isten jelenlétét, és Vele megtervezni napomat is.
– Ha elfelejtettem imádkozni, van egy nagy lehetőségem még: hogy imádság lehet a mások iránti szeretet is – hiszen ez is közvetlenül Jézussal hozhat kapcsolatba. Ő mondta: „Amit egynek tettetek legkisebb testvéreim közül, azt nekem tettétek!” Minden mellettem levő ember Jézus testvérei közé tartozik. Jézus mindegyikükkel azonosította magát, még a legkisebbekkel is. Próbáljak azonnal Jézus felé fordulni lélekben, és az Ő erejében, fényében szerezzek örömet valakinek, úgy hogy ezt egyben Jézusnak is tegyem.
Oly erőt adóak a Szentírás ígéretei: „Aki szeretetben él, Istenben él és Isten él őbenne” (1Jn 4,16). Ha sikerül naponta többször szeretetből cselekednem – eltölt Jézus jelenlétének fénye.
– Ez nem jelenti, hogy bátran hagyjuk el az imát, de azt igen, hogy mindig lehet újrakezdeni, és a rosszat legyőzni a jóval (Róm 12,21).
Hol imádkozzak?
„Amikor imádkozol, menj be szobádba, zárd be az ajtót és úgy imádkozz!” Azaz olyan helyen imádkozz, ahol valamiképpen ki tudod zárni a külső mozgást, zajt. „A helynek, ahol imádkozol, templommá kell válnia”, hogy amikor oda lépsz, az Istennel való találkozás légkörét sugározza. Lehet egy kialakított imasarok, egy fali feszület vagy szentkép, mely az ima légkörét felébreszti benned.
Milyen hosszan imádkozzak?
Sajnálom a napi 2×15 perecet elvenni a sok feladattól? Olyan ez, mint amikor az autóvezető meg akarja takarítani a tankolás idejét. Egyszercsak gyalog kell mennie tovább. Megéri? Ha elveszed az alvás idejét, megéri? Ha meg akarod takarítani az ima idejét: biztosan hasonlóképp legyengíted a lelked. S ha rá szánod ezt a kis időt: Isten végtelen szeretetének forrásából fogsz meríteni, s Ő betölt erejével és Örömével, amely meghatározza egész napodat, majd egész életedet – ahogyan erről is szóltunk már, a mentálhigiénével párhuzamban.
Milyen testtartásban imádkozz?
Minden testhelyzetben lehet imádkozni, napközbeni imák, fohászok alkalmával, vagy éppen elalvás előtt, ha valaki ilyenkor a szentolvasót mondja. De a kiemelt reggeli és esti (vagy pl. a szentmisén való) imáknak vannak külső formái is. Érezzük jól, hogy pl. egy nemes vendéggel nem beszélgethetünk lazán elfekve a díványon. Az ima mélységére nagy hatással van a test tartása. Nem véletlen, hogy a különböző vallások imái is összeszedett testtartásúak: pl. a buddhistáké, vagy muszlimoké. A keresztények ősi testtartása a térdelés volt, összetett kézzel. Ma szokásos állva, kitárt karral imádkozni. Ezek segítenek. Ágyban fekve imádkozni: általában nem felel meg az elmélyült ima számára.
Korunk nagyon liberális, kényelemhez szoktat. Sokszor az egyház sem mer elegendő bátorsággal meghívni a helyes testtartásra, noha ez nagyon segít az elmélyült imához. Próbáld ki! Ha eleinte kis önmegtagadást is jelent a letérdelés, általában legtöbbeket elmélyíti (nem kell tovább erőltetni, ha fájni kezd a térdünk, a térdnek is hozzá kell szoknia ehhez). A térdelés kifejezi kicsinységünket Isten előtt, és ez megalapozza lelki tartásunkat. Aki nehezen tud térdelni, próbáljon összeszedetten ülni, vagy más formát találni, ami segíti Istenhez emelkedését. Az összeszedett testtartás, egyenes gerinc által az agy vérellátása, s vele a lélek összeszedettsége növekedik. – Mindennek célja, hogy még fáradtan is képessé válj az imára, hogy tested ne akadályozza, hanem segítse lelked Istenhez emelkedését.
Foglaljuk össze: Az ima helyes voltának végső jele, ha általa sikerül kiűznünk lelkünkből a szorongásokat, félelmeket, és eljutnunk Isten Öröméhez; ha legalább az ima végére átjárja lelkünket az ujjongó bizonyosság, hogy a Végtelen Isten szeret engem, és velem van.
Ahogyan sok zsoltár tükrözi ezt a lelki utat: a szorongásból indul s eljut a magasztalásig.
Az Úr megoltalmazza hívei lelkét, *a gonoszok kezéből kimenti őket.
Fényesség virrad az igazra, * és öröm a tiszta szívűekre.
Örvendjetek, igazak, az Úrban, * és áldjátok szentséges nevét! (Zs 94,9-12)
Mintegy függelékként ide kapcsolok néhány szempontot, melynek egy interneten talált oldalról vettem több mondatát, gondolatát. 1
Az ima formái:
1. A szövegima. Amikor imaszöveget olvasok vagy olvasunk együtt, pl. a szentmisében is vagy a zsolozsmában.
2. Az imádság második fajtája, amikor szabadon, a saját szavainkkal fordulunk Istenhez. A saját szavak megfogalmazhatnak értelmi kérdéseket és érzelmeket is. – Az un. értelmi ima az, amikor Istennel próbálom megbeszélni kérdéseimet, meggondolni, hogy Ő mit gondol erről-arról, akkor az értelmem segítségével imádkozom. Előfordul életünkben, hogy életünk érelme is kérdésessé válik – a tragédiák, sorscsapások kapcsán, a szenvedés kifürkészhetetlen titkával találkozva. – A fiatalok gyakran ösztönösen is felfedezik maguknak ezt az imamódot, amikor felébred bennük a hit értelmének/értelmetlenségének kérdése. Azonban sohase szűnjünk meg gondolkozni Isten és az életünk dolgairól, titokzatos összefüggéseiről. Fontos időnként gyakorolnunk ezt az imamódot.
3. Az ima harmadik fajtája az érzelmek bevonásával végzett, úgynevezett affektív ima. Az Istennel való kapcsolatunkban ugyanis hosszú távon nem hiányozhatnak az érzelmek! A feltámadott Jézus Krisztus előtt is kifejezhetjük, hogy éppen mit élünk át érzelmi szinten. Mindennek helye van, legyen bár szó örömről, háláról és megelégedettségről, vagy éppen lázadásról, dühről. Istennel szemben kifejezhetem mindazt, amit Vele szemben érzelmi szinten átélek! Az alapvető szabály így hangzik: Előtte nem érdemes takargatni önmagamat, hisz Ő úgyis ismer, anyám méhétől fogva (22. zsolt). Ő a szívek és vesék vizsgálója (Zsolt 7,10), s ő szőtte egybe a testemet is (138. zsoltár). Nagyon felforrósodhat két személy kapcsolata, ha képesek megosztani egymással a legmélyebb érzéseiket is. A hétköznapi imaéletben Szent Ignác mind az értelmi, mind az érzelmi imát ajánlja – és a lelkigyakorlatok során gyakoroltatja is –, amikor a képzelőtehetségünk (fantáziánk) segítségével tanít imádkozni.
4. A személyes ima közösségben. Az ima nemcsak közös szöveg elmondásával lehetséges, hanem személyes megfogalmazásban is. A közösségben mondott személyes ima általában nehezebben indul katolikus közösségekben, amelyekben nem szokták meg ezt, míg a protestáns egyházakban ez a természetes. Nehezebben szoknak rá a nagyobbak és a serdülők, mint a kisebb gyermekek. (A kisebb gyermekek a családban, a hittanon könnyebben belekezdenek ebbe, hisz számukra a személyes beszélgetés a természetesebb). Nagyon fontos, hogy szoktassuk rá gyermekeinket, hittanos fiatal és felnőtt csoportjainkat, a saját szavakkal való imára. Így sokkal jobban el lehet kerülni az imaszövegek mechanikussá válását, és ez a kívülállókat sokkal jobban megérinti ez, hiszen általában az élő hitet jelzi. Protestáns egyházakban, kisegyházakban ez az imaforma a természetesebb, ami vonzóbbá, közösségibb szelleművé teszi együttlétüket, és személyesebb hatással van a kívülről érkezőkre, megtérőkre is.
5. Van még más imamód is ezeken kívül? – A személyes imának még az affektív-érzelmi imamód sem a végső stádiuma! Hiszen az érzelmek folyvást változnak, idővel el is csendesedhetnek, mint idős korra a lobogó érzelmek egy-egy jó házasságban. Ilyenkor csak egyfajta egymás számára való csendes, szerető jelenlét marad. Ez az egyszerű ima „fokozata”. A szerelmesek is jól esik olykor egyszerűen csendben maradni. Én nézem Őt, Ő néz engem – s ez elég. Hiszen a feltámadott Jézus Krisztus itt van, jelen van minden pillanatban… Az egyszerű imához elég, ha csak Vele igyekszem maradni. Ilyenkor a nevét ismételgethetem – de alkalmazható bármely más alkalmas szó, zsoltárvers, imaszakasz taizé-i vagy magasztaló énekek, vagy a „Jézus ima” is. Gyakran segít, ha a szót a légzésemmel is összehangolom. Csend van, s én csak egy belső hangon szólalok meg, nagy tisztelettel.
A Jézussal való szembenézésre hív pl. Nagy Szent Teréz – elmélyült tanításában. Ez kapcsolódik az „én nézem Őt, Ő néz engem” imamódhoz. Ebben a fázisban az ima legfőbb akadálya – melyet mindnyájan tapasztalunk – a szétszórtság. Hiszen bármilyen jó szándékkal ülök is le imádkozni, egyszercsak azon kapom magam, hogy már egészen máshol járnak a gondolataimban, hogy itt lennék, Isten jelenlétben. Ilyenkor egyetlen teendő van: újra és újra, türelemmel visszatérni Hozzá. Annak nincs jelentősége, hogy ez hányszor sikerül (mondjuk egy egyórás imaidő alatt háromszor-négyszer, tízszer-hússzor, vagy 50-60-szor is). Ha egyrészt az időmet odaadtam Istennek (hiszen gyakran ez számunkra a legértékesebb, amit a legnehezebb odaadni!); másrészt, ha mindannyiszor, amikor csak észreveszem az elkalandozást, visszatértem, nem lehet kétségem: jól imádkoztam! Az ima „minősége” nem számít: aki emiatt elégedetlen, még túlságosan önmagára (saját teljesítményeire, önös céljaira, például „tökéletesedésére”) figyel, ahelyett, hogy Istent helyezné a középpontba. Szépen írja sok szent Jézustól hallott szavait: „Ne félj, ha elkalandoznak gondolataid, csak add nekem a szívedet, és az elég!”