Jézus irgalmassága
Egy nap különleges módot találtam arra, hogy kifejezzem magam. Kérem a megértésteket és jóindulatotokat, hogy itt megismétlem a Római Kúria előtt ezt a vallomásomat, ami úgy hangozhat, mint egy eretnekség.
«Mindent elhagytam, hogy kövessem Jézust, mert szeretem Jézus gyöngeségeit».
Első gyöngeség: Jézusnak nincs jó memóriája
A kereszten, amikor haldoklik, hallja a jobbján lévő lator hangját: «Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor országodba jutsz» (Lk 23,42). Ha én lettem volna ott, ezt válaszoltam volna: «Nem felejtkezem el rólad, de a bűneidet ki kell engesztelni, legalább 20 év purgatóriummal». Ezzel szemben Jézus így válaszol neki: «Ma velem leszel a mennyországban». Ő elfelejti minden bűnét annak az embernek.
Hasonló dolog történik a bűnös asszonnyal, aki illatos olajjal keni meg Jézus lábát: Jézus nem kérdez semmit az ő botrányos múltjáról, hanem egyszerűen ezt mondja: «Sok bűne bocsánatot nyert, mivel nagyon szeretett» (Lk 7,47).
A tékozló fiú példabeszéde elmondja, amint ez a fiú az atyai házba vezető úton, a szívében készül, hogy mit fog mondani: «Atyám, vétkeztem az Ég ellen és te ellened; nem vagyok többé méltó, hogy fiadnak nevezz. Bánj velem úgy, mint eggyel a béreseid közül» (Lk 15,18-19). De amikor az apja messziről meglátja jönni, már mindent elfelejtett, elébe szalad, átöleli, nem hagy neki időt, hogy elmondja, amit kigondolt, a szolgákhoz fordul, akik megrökönyödtek: «Hozzátok ide a legszebb ruhát és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Fogjatok egy hizlalt borjút, vágjátok le, együnk és ünnepeljünk, mert ez a fiam halott volt és életre kelt.
Jézusnak nem olyan az emlékezete, mint az enyém; nem csak megbocsát, és mindenkinek megbocsát, de azt is elfelejti, hogy megbocsátott.
A második gyöngeség: Jézus nem ismeri a matematikát
Ha Jézusnak matematikából kellett volna vizsgázni, lehet, hogy megbukott volna. Ezt mutatja az elveszett bárány példabeszéde. Egy pásztornak volt száz báránya. Ezek közül egy elveszik és ő késedelem nélkül megy, hogy megkeresse, úgy hogy ott hagyja a másik kilencvenkilencet a pusztában. Amikor megtalálja, vállára veszi ezt a szegény teremtményt (vö. Lk 15,4-7).
Jézusnak egy egyenlő kilencvenkilenccel, talán még több is! Ki tudná ezt elfogadni? De az ő irgalmassága kiterjed nemzedékről nemzedékre…
Amikor arról van szó, hogy megmentsen egy elveszett bárányt, Jézus nem hagyja magát elbátortalanítani semmiféle kockázattól, semmi fáradtságtól. Gondoljunk az ő együttérzéssel teli gesztusaira, mikor Jákob kútjánál ül és a szamariai asszonnyal beszélget, vagy amikor Zakeus házában akar megpihenni! Micsoda egyszerűség, alázat, ami nem ismer számítást, micsoda szeretet a bűnösök iránt!
Harmadik gyönge pont: Jézus nem ismeri a logikát
Egy asszony, akinek tíz drachmája van, egyet elveszít. Aztán, lámpát gyújt, hogy megkeresse. Amikor megtalálja, hívja a szomszédait és azt mondja: «Örüljetek velem, mert megtaláltam a drachmát, amit elveszítettem» (Lk 15,8-10).
Valóban nem logikus zavarni a szomszédasszonyokat egy drachmáért! És aztán még ünnepet tartani azért, hogy megtalálta. Azonkívül, meghívni a szomszédokat, jóval többe kerül egy drachmánál! 10 drachma sem lenne elegendő a költségekre…
Itt tényleg Pascal szavaival azt mondhatjuk: «A szívnek megvannak az érvei, amit az értelem nem ismer.”[1]
Jézus ennek a példabeszédnek a végén föltárja szívének különös logikáját: «Azt mondom nektek, Isten angyalai éppígy örülnek egy megtérő bűnösnek» (Lk 15,10).
Negyedik gyönge pont: Jézus mindig kockáztat és nincsenek csábító ígéretei (olyan, mint egy kalandor)
Aki egy társaság reklámozásával foglalkozik, vagy jelöltként indul a választásokon, nagyon precíz programot készít, sok ígérettel.
Jézusnál nincs semmi ehhez hasonló. Az ő propagandája, emberi szemmel nézve, kudarcra van ítélve.
Egy írástudónak, aki szeretett volna a tanítványai közé tartozni, ezt válaszolja: «A rókáknak van odújuk, a madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtania fejét» (Mt 8,20).
A boldogságokról szóló rész egy igazi önarckép arról a Jézusról, aki az Atya és a testvérek iránti szeretet „kalandora”. Elejétől a végéig paradox, akkor is, ha már hozzászoktunk a meghallgatásához:
«Boldogok a lélekben szegények…,
boldogok a szomorúak…,
boldogok, akiket az igazságért üldöznek…,
boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek titeket, és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy a ti jutalmatok az égben» (Mt 5,3-12).
De a tanítványok bíznak eben a „kalandorban”. Már kétezer éve „működik”, és a világ végéig sem merül ki azoknak a csapata, akik követték Jézus. Elég, ha nézzük minden korok szentjeit. Sokan közülük részt vettek a kalandoroknak ebben az áldott csapatában. Cím, telefon, fax nélkül…!
Az ötödik defektus: Jézus nem ért sem a pénzvilághoz, sem a gazdasághoz
Emlékezzünk csak a szőlőmunkások példabeszédére: «A mennyek országa hasonlít a gazdához, aki kora reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon föl a szőlőjébe. Aztán kiment kilenc óra körül, délben, délután háromkor és még ötkor is… elküldte őket a szőlőjébe». Este, amikor fizetésre került a sor, az utolsókkal kezdte és az elsőkkel fejezte be, és mindegyiknek egy dénárt adott (Vö. Mt 20,1-16).
Ha Jézus egy közösségnek a gondnoka lett volna vagy egy vállalkozás igazgatója, ezek az intézmények biztos, hogy csődbe jutottak volna és fizetésképtelenné váltak volna. Hogy lehet ugyanazt a bért fizetni annak, aki csak délután ötkor kezd dolgozni, mint annak, aki kora reggel óta dolgozik? Nem egy tévedés ez? Vagy Jézus rosszul számolt? Nem! Szándékosan teszi, mert – ahogy magyarázza – «Nem tehetem a sajátommal azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?»
- És mi hittünk a szeretetben
De kérdezzük csak meg, vajon miért vannak Jézusnak ezek a gyönge pontjai? Mert Ő Szeretet (vö. 1 Jn 4,16). A hiteles szeretet nem okoskodik, nem méricskél, nem emel korlátokat, nem számítgat, nem emlékszik a sértésekre és nem szab feltételeket.
Jézus mindig szeretetből cselekszik. A Szentháromság szeretet-tűzteréből egy olyan nagy, végtelen, isteni szeretetet hozott számunkra, ami – ahogy az Atyák mondják – az őrültségig megy, és krízisbe hozza a mi emberi mértékű gondolkodásunkat.
Amikor erről a szeretetről elmélkedek, a szívem tele van boldogsággal és békével. Reménykedem, hogy életem végén, az Úr úgy fogad engem, mint az ő szőlőjének legkisebb munkását és én egy örökkévalóságon át énekelhetem az ő irgalmasságát, örökre elbűvölve azoktól a csodadolgoktól, amiket ő a választottjainak tartogat. Boldog leszek, hogy láthatom Jézust az ő «gyönge pontjaival», amik, hála Istennek, kijavíthatatlanok.
A szentek szakértői ennek a határnélküli szeretetnek. Életemben gyakran kértem Faustina nővért, értesse meg velem Isten irgalmasságát. Amikor elmentem Paray-lo Monial-ba, megrendítettek Jézus szavai, amit Alacoque Szent Margithoz intézett: «Ha hiszel, meglátod Szívem hatalmát».- Szemléljük együtt az irgalmas szeretetnek ezt a misztériumát.
A remény tanúi c. könyvből (Van Thuan bíboros a Római Kúriának tartott lelkigyakorlatából)
[1] B. Pascal, Pensées, n. 477,