8. találkozó
(7. fejezet)
Bevezető ének javaslat
Azt szeretném, ha a két szemed, boldogan nézné az életet…
Az Úr a pásztorom, jó pásztor Ő
Tapasztalatok megosztása
Kérdések a tapasztalatok-megosztáshoz
Milyen kegyelmi tapasztalataim vagy nehézségeim voltak a múlt hónapban?
Milyen tapasztalatom volt életemben a nevelés vonatkozásában, amit hasznosítani tudok?
Tudtam valamit tenni, ami kapcsolatos családunk vagy az én „lelkipásztori” küldetésemmel?
Bevezető ima – Verses könyörgés gyermekeinkért
Buzgó imában, hittel kérünk, – mindenek Atyja, Istenünk:
Szentlelkedet ajándékozd nékünk, – tanácsodat megértenünk,
hogy korán neveljük neked – a ránk bízott gyermekeket!
Mint legelőd juhait, őket – Te gondozod és vezeted.
Hogy semmi el ne vonja tőled, – védve, szívünkre helyezed,
hogy Teneked őrizze meg – életüket a szeretet.
Szülők szívében szereteted – szent zálogát szemlélhetik.
Szülői szívek őket már az – örök otthonhoz köthetik.
Neked szenteltek legyenek! – Neked nőjenek, érjenek!
Bár örökölnék üdvösséged – holtig híven mindannyian!
Könnyítsd terhüket! Nyújts segítséget – korunk nehéz próbáiban!
Szent kezed adjon vagy vegyen, – csak minden javukra legyen!
Javukra, és dicsőségedre – Rád bízzuk őket. Hű kezed
legyen mindig segítségükre, – hogy jók és tiszták legyenek!
S ha mi nem leszünk már velük, – Te légy útjuk, eledelük!
Álld meg őket borúban, fényben! – Add, hogy boldogok legyenek.
s egykor, áldásunktól kísérten – biztosan célhoz érjenek,
hogy ott dicsérjünk szüntelen – örökre együtt! Így legyen!
(Fr. A. Koethe – Ford.: Túrmezei Erzsébet)
Szentírás – Ef 6,1-4; Sir 30,1-13
Témánk a Nevelés
Ferenc pápa levelében egy fejezet a nevelésről szól. A pápa felelős szeretettel írja: 259. Mivel a családok nevelői feladata különösen is jelentős, és napjainkban nagyon bonyolulttá vált, kiemelten szeretnék e témával foglalkozni.
Hol vannak gyermekeink?
260. A család nem mondhat le arról, hogy a támogatás, a vezetés helye legyen. Nem szabad kitérniük a kérdés elől: kik szórakoztatják és mulattatják gyermekeiket, kik azok, akik a képernyőkön át beférkőznek a lakásukba, kik azok, akiknek a vezetésére bízzák őket szabadidejükben. – Csak a velük töltött idők és az idejük kitöltésére teremtett egyéb jó alkalmak teszik lehetővé az ártó hatások elkerülését, amikor egyszerűen és szeretettel beszélhetünk velük a fontos kérdésekről.
Gyakorlati kiegészítés: Sok szülő szinte elkerülhetetlennek tartja, hogy egy 10 év feletti gyermeket elsodor a „kortárs-csoport”. Ez valóban megtörténik, ha a szülőknek nincs elég ideje foglalkozni, beszélgetni a gyermekkel, s kimutatni iránta szeretetét. Rohanó szülőknek este sokszor csak arra van ideje, hogy serdülni kezdő gyermekeiket leszidják mulasztásaik miatt. Pedig a dicséretnek és a szeretet megnyilvánulásaiból legalább kétszer annyiszor volna szükség, mint ahányszor a szemrehányás elhangzik! Pótolhatatlan a beszélgetés, az együtt töltött idő (játék, kirándulás), a szeretet kimutatása a serdülők számára is (a dicséret, az ölelés), ha meg akarjuk őket óvni a kortárs-csoporttól, amely nagy eséllyel rossz felé vezet. A szeretet által viszont a 10 sőt 14 év feletti is a család tagja tud maradni, és felnőni annak értékrendje szerint. (Kiváló könyv erről: G. Neufeld, Máté G.: A család ereje)
A gyermekek etikai nevelése – párbeszéddel, rávezetéssel
263. A nevelő felelőssége: szeretettel és tanúságtétellel bizalmat ébreszteni a gyermekekben, és szeretető tiszteletet kelteni bennük. Ha a serdülő nem érzi, hogy tökéletlensége ellenére is értékes a szülei számára, az mély sebeket üt benne.
264. A szülői feladat az akarat nevelése. 271. De egy gyermektől, fiataltól csak olyat kérjünk, ami nem követel tőle aránytalanul nagy áldozatot. A normális az, ha olyan apró lépéseket várunk el tőle, amelyeket meg tud érteni, illetve arányos lemondással járnak. Mindig folyamatról van szó, mely a tökéletlenségből tart a nagyobb teljesség felé.
E rész összefoglaló mondanivalója: „Az erkölcsi nevelésnek aktív módszerekkel és nevelői párbeszéddel kell megvalósulnia.” Továbbá rávezető jellegűnek kell lennie, hogy „a gyermek maga fedezhesse fel a meghatározott értéket.”
Gyakorlatban: Arról, amit a pápa mond, egy ideje beszél a modern pedagógia, de kevés szülő tudja, gyakorolja ezt: a párbeszédes rávezetést. E rávezető párbeszéd elkezdésére a gyermeknek egy-egy visszatérő hibája lehet alkalom. (El lehet kezdeni már 5 éves kor táján, és használható a serdülő korban is.
Kezdjük ilyen biztató szavakkal: „Most már nagy vagy. Rossz, ha anya meg apa szól mindenért. Meg kell tanulnod neked uralkodnod magadon, és szüleid segíteni fognak ebben, hogy így igazán naggyá, önállóvá válj! Most menj el 15 percre és fogalmazd meg te magadnak (ha tud írni, írásban), miként tudnád elkerülni, hogy ezt (az előbb elkövetett és megbeszélt hibát) máskor ne kövesd el. Közben anya és apa is megfogalmazzák az ő javaslatukat.”
Ha a gyermek visszajön, megbeszéljük, sikerült-e jól megfogalmaznia a választ. Ettől kezdve a szülők feladata csak az, hogy segítsék a gyermeket saját elhatározásának betartásában. Ha sokszor nem sikerül az elhatározást betartani, a gyermekkel magával fogalmaztassuk meg, mi volna az alkalmas büntetés, amely segít megerősíteni benne saját elhatározását. (Persze, a szülők minden esetben jelöljék meg a határokat, amelyeken belül a gyermek szabadon dönthet, illetve segítsenek helyesbíteni, pontosítani gyermeke tervét; de úgy, hogy a gyermek érezze, hogy ez lényegileg az ő döntése.) A szülők ezután segítsenek neki betartatni az általa tervezett büntetést is. Majd a hiba után nagy szeretettel biztassák őt az újrakezdésre. (Jó, gyakorlati könyv, mely még többféle hasonló tanácsot ad: Elaine Mazlish, Adele Faber: Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje – Gyakorlati tanácsok a sikeres szülő-gyerek kapcsolathoz. 2013)
A büntetés ösztönző ereje
268. Föl kell ébreszteni a gyermekekben a képességet, hogy tudják a másik bőrében érezni magukat, és fájlalni a szenvedését, ha rosszat tettek neki. Következetesen arra kell tanítani, hogy kérjen bocsánatot és tegye jóvá az okozott kárt. Egy szeretettel megintett gyermek egyidejűleg érzi, hogy figyelnek rá, hogy szülei elismerik a lehetőségeit. – Azt is fel kell ismernünk, hogy bizonyos rossz tettek egy adott életkor korlátaihoz kötődnek. Ezért ártalmas volna ilyenért állandóan büntetni.
269. A gyermekeknek egyidejűleg szükségük van arra a tanúságtételre a szülők részéről, hogy nem engedik meg, hogy elragadja őket a harag. – (S ha mégis elragadta, utána avagy az esti imában vallják meg a gyermek előtt, hogy hibáztak. De egyidejűleg mutassanak rá a gyermeknek, hogy ő váltotta ki a haragot. Jó könyvek a témában: pl. J.Dobson: Fegyelmezz, megéri. Ugyanő: Akaratos gyerek, Harmat K.)
274. A család az emberi értékek első iskolája. 276. A gyermek a családi környezetben tanuljuk meg a közelséget, a törődést, a köszönést. Itt törik szét az önzés első köre, hogy fölismerjük: másokkal együtt élünk, akik méltók a figyelmünkre, udvariasságunkra, szeretetünkre.
A kommunikációs eszközökről
„A családi környezetben lehet megtanulni a kommunikációs eszközök üzeneteinek kritikus megkülönböztetését is. Sajnos bizonyos tv-programok vagy nyilvánossági formák negatívan befolyásolják, vagy gyengítik a családi életben kapott értékeket. – 275. A családok fontos feladata a várakozásra való képességre nevelés. Nem arról van szó, hogy meg kell tiltani a gyermeknek az elektronikus eszközökkel való játékot, hanem meg kell találni a módját, hogy tudja késleltetni e vágya határtalan kielégítését. Ha a gyermek megtapasztalja, hogy tud uralkodni önmagán, gazdagabbá válik önértékelése. 278. A kommunikációs és szórakoztató technológiák olykor eltávolítanak egymástól: például amikor az étkezés alkalmával mindenki a mobiltelefonjára koncentrál, vagy amikor egyik házasfél órákat tölt egy elektronikus eszköz előtt, s közben a másik elalszik. A családban erről is olyan megegyezésekre kell jutni, amelyek biztosítják a családtagok találkozásainak elsőbbségét.”
„Nem tagadhatók a kommunikáció új formáinak a gyermekeket és serdülőket fenyegető veszélyei, akik ezek révén olykor akaratgyengévé válnak és elszakadnak a valós világtól.”
Az agykutatás a kommunikációs eszközök hatásáról – kisgyermekekre
Az ifjúság kutatásai széles rétegekben sok torzulást tapasztalnak. X, Y, Z generáció. Önállótlanság, döntés képtelenség. A neten talált hírek nagy hatása. Szorosan kapcsolódik a túlzott netezéssel. Megjelent a net-függőség. – Ezért is kezdték el kutatni hatását gyermekekre.
a) Agyunk legbonyolultabb részén az úgynevezett frontállebenyben fejlődik ki az önmagunkról alkotott képünk; és ezzel együtt az a késztetés, hogy a világ felé forduljunk, cselekvéseket tervezzünk, impulzusokat kontrolláljunk és elviseljük a frusztrációkat. Ennek korai gyermekkorban, körülbelül 6 éves korunkig ki kell alakulnia. A mindezért felelős agyi hálózatok csak akkor fejlődnek ki, ha a gyerek olyan dolgokkal foglalkozik, melyeket képes megérteni, és amelyeket ő is tud alakítani. Ez azonban ma egyre nehezebb. – Régebben a gyermek környezetében levő eszközök, készülékek érthetőek voltak. A bicikli, a gőzgép, még az autó is. Egy gyerek szét tudta szerelni a vekkert, megvizsgálhatta a belsejében található fogaskerekeket, s ezzel megfejtethette a működtető mechanizmust. Ma, az információs technikák korában a dolgok gyakran oly bonyolultak, hogy az ok és okozat kapcsolatát csak nehezen vagy egyáltalán nem tudjuk felfogni. Például, hogy miért mozog a nyíl a képernyőn, amikor mozgatjuk az egeret. Az értelmi összefüggésnek ez a hiánya azt eredményezi, hogy a gyereket egyszer csak nem fogja érdekelni az okok és okozatok kapcsolata. – Ezért az agykutatók szerint az volna jó, ha a gyermek 6 éves koráig nem nézne tv-t, nem játszana számítógéppel (mások 3-5 éveseknek legfeljebb napi 30 percet engedélyeznének, 6-8 éveseknek 1 órát), s természetesen ne legyenek szobájában ilyen eszközök! A sok tv nézés, internetes játék során a gyermek azt tapasztalja, hogy neki csak egy gombot kell megnyomnia, és nincs más befolyása az eseményekre. S ez kiöli a kreativitását, a kezdeményező-, következtető képességét, és passzívvá, bezárkózottá teszi.
b) Egy másik szempont: Ha a kis gyermeket túl sok inger éri, amelyeket nem tud felfogni, ez is károsítja az agyát. Sok hiperaktív gyerek a túl sok korai benyomás hatására vált ilyen sérültté. Ne vigyük őket plázákba, sem olyan helyekre, ahol a benyomások tömege zuhan rájuk. -– Az olvasás a későbbi években is jobban erősíti az agy fejlődését, mint az internetezés. Mert egy jó mese, majd egy történet olvasásakor el kell gondolkozni a történteken, fantáziaképeket kell alkotni, következtetéseket lehet levonnia. Ezek híján idősebb korban is káros a túl sok internetezés.
c) Kisgyermek ne nézzen akciós filmet, sem vad, agresszív mesét, ne játsszon ilyen internetes játékot. A gyermek elsajátítja a viselkedést, amelyet gyakorol pl. hogy az interneten egy játékban puskával le tud lőni akár 100 embert. – Kimutatták pl., hogy az 5-6 éves gyerekeknél a pénzzel való játék is a segítőkészség csökkenését eredményezte, szemben a gombokkal játszók csoportjával.
d) Nagy beavatkozás a gyerekek életébe a reklám! Akik nézik ezeket a tv-ben, az interneten, anyagiasabbakká válnak, illetve kívánják azt, amit felkínálnak nekik. Védekezés: Szülők „leplezzétek le” a reklámot, mondjátok el, hogy ezzel csak el akarnak adni neked egy árút. „Gúnyolják ki” a reklámot, amely becsap sok osztálytársat is, és azok hagyják becsapni magukat. Fordítsátok szembe a gyermeket a „kötelező társadalmi normákkal”, hogy függetlenné váljon ezektől. (A TV és internet nézésének a gyermekekre való súlyos kárairól számos vizsgálat található az interneten, melyek lényegileg egyetértenek.)
A hit továbbadása
287. A hit gyermekeknek való továbbadása terén legfontosabb a szülők példája, különösen a szülők közötti szeretet-kapcsolat példája. 288. Továbbá, hogy lássák, hogy milyen fontos szüleik számra az imádság. 289. Ha a látják, hogy szüleik nem veszekednek egymással, avagy „a szolidárisak a szegényekkel és más családokkal, főleg a rászorulókkal; ha elkötelezettek a közjó előmozdítása mellett és gyakorolják az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit,” akkor ők egy ilyen világban nőnek fel, és ennek szemléletét teszik magukévá.
279. „A keresztény közösségeknek támogatást kell nyújtaniuk a család nevelői küldetéséhez.” 297. „Újjá kell élesztenünk a családok és a keresztény közösség szövetségét”, hogy a növekvő gyermekek erőt meríthessenek abból, hogy családban tapasztalt értékeket mások is élik. – Gyakorlat: A szinodus egyik fontos felhívása, hogy minél több családot segítsünk eljutni család-közösségekbe. Ez egyrészt fontos a két szülő kapcsolatának erősítése szempontjából, másrészt a gyermekek nevelésének szempontjából.
A szinódus többször szól „a katolikus iskolák jelentőségéről, melyeknek fontos szerepet kell betölteniük a szülők nevelési kötelességének támogatásában.” (279) Gyakorlatban: E téren a szülőknek tudniuk kell, hogy az ilyen iskola sem menti fel őket a nevelés felelősségétől. Bár vannak igazán jó katolikus iskolák, iskoláink egy részét az egyház átvette az államtól, s nem nevezhetők még kereszténynek. Az is előfordul, hogy egy egyházi vagy szerzetes iskola sem képes megvalósítani a mélyen keresztény nevelést, mert az ott tanulók egy része nem hoz vallásos tapasztalatokat a családjából. – Egyszóval: egy katolikus iskola sokat adhat (védhet a mai világ egyre szélesebb körben terjedő erkölcstelen légkörétől), de csak akkor igazán hatékony, ha a szülői nevelés háttere is biztosítva van.
Történet: 1. Egy édesanya írja saját emlékeit összefoglaló, nevelésről szóló könyvében: Gyermekeim kicsi korában ismételten észrevettem, hogy tudatosítanom kell – érzéseimmel szemben – hogy ezek a gyermekek nem az enyém, hanem Istené. Amikor növekedtek, és szóba került, hogy nemsokára kirepülhetnek, félelem vett erőt rajtam, s csak az imádság adott erőt ugyanannak tudatosítására, hogy gyermekeimet a szabadságra kell nevelnem, hogy majd a tudjanak a maguk lábára állni. Mindez hozzájárult, hogy nagyobb figyelemmel forduljak férjem felé, és életemben elsődleges legyen a vele való kapcsolat, valamint vele együtt mindent megbeszélve neveljem-neveljük gyermekeinket.
2. Egy 4 gyermekes család, a gyermekkel egyetértésben elhatározta, hogy adventben nem néznek TV-t, sem internetes vagy egyéb filmeket, s ezt az önmegtagadást Jézusnak ajánlják. A TV-t felvitték a padlásra, az internet használattal kapcsolatban közösen beszéltek meg határokat. Helyette a legtöbb estén sikerült meggyújtaniuk az adventi koszorú gyertyáit, és közösen imádkozni, beszélgetni körülötte. Legtöbb este maradt idejük közös játékra vagy hosszabb beszélgetésre. Karácsony bekövetkeztével arra a közös döntésre jutottak, hogy „ez olyan szép korszak volt, amilyet még nem is éltünk meg; folytassuk tehát így.” A TV-t fent hagyták a padláson. Beterveztek ugyan időnként egy-egy film megnézését, de a legtöbb időt a továbbiakban is a közös játékokra, beszélgetésekre, imára kívánták szánni. Egy fél év után ismét végrehajtottak némi módosítást a terven, de a lényegi irányt tartották, és nagyon elégedettek voltak vele.
3. Egy tanítónő arra kérte kisdiákjait, írjanak fogalmazást arról, mit szeretnének kapni a jó Istentől. A gyerekek le is írták kívánságaikat. A pedagógus este javította ki a dolgozatokat. Az egyik kis tanuló olyan megható kéréssel fordult Istenhez, hogy a tanítónő elsírta magát. A férje, aki éppen akkor ért haza, megdöbbenve látta, hogy felesége sír.
“Mi történt?” – kérdezte.
“Olvasd el ezt a fogalmazást, az egyik diákom írta.” – felelte.
A fogalmazásban ez állt: “Uram, ma este kérlek, tégy meg valami különlegeset nekem: változtass televízióvá, mert így megbecsült tagja lennék a családnak, hiszen a szüleim így folyamatosan rám figyelnének. Ha ezt teljesíted, akkor több órát csak velem fognak foglalkozni. És akkor el tudom mondani, amit akarok, anélkül, hogy félbeszakítanának. A televízió különleges helyet foglal el családunk életében, édesapám mikor hazaér a munkából, csak vele foglalkozik, még akkor is, ha fáradt. Én nem vagyok ilyen szerencsés, édesanyám akkor sem kérdi meg, hogy vagyok, ha látja, hogy van valami baj, mert letörtnek és szomorúnak látszom. Arra vágyom, hogy velem is foglalkozzanak. Istenem, csak annyit kérek, lehessek én a televízió helyében.”
Akkor a tanítónő férje azt mondta: “Istenem, szegény gyermek, milyen szívtelen szülei vannak.” – A tanítónő kisírt szemmel közölte: “Ezt a fogalmazást a mi fiunk írta.”
Kérdések az elmélkedéshez, beszélgetéshez
A következő kérdéseket a szülőknek – a bevezető csend után – kettesben kell megbeszélniük. A 3. kérdéséről jó volna a végén közösen is beszélgetni:
1. Meghatározó a kisebb és nagyobb gyermekek személyiségének, jövőjének alakulásában, mennyi időt töltenek velük a szülők, s jut-e idő a velük való személyes beszélgetésekre is. Hogyan oldjuk meg ezt?
2. Egyet tudunk-e érteni abban, hogy határokat szabjunk? Hogy fogjuk bevezetni a párbeszédes-rávezető nevelést – és annak első beszélgetésére mikor kerítünk sort?
3. Ne kockáztassuk gyermekünk jövőjét, emberségének, önállóságának alakulását. Tartsuk be a határokat, amelyeket ma a tudomány javasol: 6 év alatt kerülni az internetet, a sok tv műsort, az agresszív programokat, – meséket is, és a reklámokat. Hogyan tanítjuk játszani gyermekeinket magukban is, együtt is (és velünk együtt is).
Ima: Az imák esetenként némileg alakítandóak aszerint, hogy a jelenlevőknek vannak-e még otthonélő gyermekeik, illetve hogy valakiknek nincs gyermekük. Olykor a gyermekek életkora és a jelelevők esetleg kifejezett igényei szerint. Utóbbival kapcsolatos kéréseket maguk is megfogalmazhatják.
Szentháromság egy Isten, a közösség, a család példaképe. Hatalmas ajándékban részesítettél minket azzal, hogy kapcsolatra teremtettél, hogy házastársat és gyermekeket, és még közössége is adtál nekünk. (Ha valakinek nincs gyermeke, foglaljuk őt is be: – S ha nincs gyermekünk, akkor is termékennyé tetted életünket.) Gyermekeink nevelése nagy kegyelem, de sokszor súlyos tehernek is érezzük. Segíts ne felednünk, hogy nekünk csak Veled kell élnünk, és házaspárként a kölcsönös szeretetben, és akkor él köztünk a házasság kegyelme, s akkor Te tudsz vezetni. Adtál nekünk nevelési elveket is. Add, hogy hittel, és bátran alkalmazzuk azt, amire a Szentírás, és az Egyház tanít, s a többit bízzuk Rád! Ne engedd, hogy lenyomjanak minket a napi munkák, vagy a sikertelennek látszó események. Add, hogy mindig bizonyosak legyünk, hogy „az Istent szeretőknek minden a javukra válik!” Vezess, hogy hitünkből öröm fakadjon, és az örömöt tudjuk átadni házastársunknak, gyermekeinknek – s különösen a nehéz órákban! Urunk újra Rád bízzuk magunkat és gyermekeinket. Ámen!
Elhatározás: (Ha 5 év feletti gyermekeink vannak még otthon:) Gyakoroljuk a párbeszédes, rávezető nevelést (és a korlátok megfogalmazását)!!
Használjuk naponta a szavakat: köszönöm, bocsánatot kérk, kérem szépen. És mindenkinek jusson minden nap dicséret!
Időt kell szánnunk arra, hogy megbeszéljük a kommunikációs eszközök helyes használatát, és ennek kivitelezését!
Záró ének (ismételjük a ma énekeltet? vagy:)
Adj erőt, hogy megnyílhassak, adj erőt, hogy befogadjak..
Jézus életem, erőm, békém