Keressétek ma Isten Országát! Isten gondoskodik a holnapról!
Egy frissen elvált két gyermekes édesanyát küldtek hozzám, hogy segítsek neki. Fájdalmas, összetört volt az arca. Elmondta, hogy elhagyta a férje, és összeköltözött egy munkatársnőjével. Ez teljesen váratlan volt számára. A helyzetet még nehezebbé teszi, hogy lakásuk közös, és férje követeli az érték felét. Neki most nincs hova mennie gyermekeivel. Ehhez adódik, hogy két kis gyermeküket (4 és 6 évesek) a férj folyton elviszi az óvodából. Feljelentést már tett, de a bírósági tárgyalásra, döntésre sokáig várni kell. Két hét múlva lesznek a karácsonyi ünnepek, majd az újév. Nem tudja elképzelni, hogy az ünnepeket gyermekei nélkül töltse. De nincs semmi biztosítéka, hogy a gyermekek nála lehetnek, mert férje is magához akarja vinni akkorra őket. Éjjel és nappal e kérdéseken aggódik.
Ő hisz Istenben, és szeretne imádkozni, de most imádkozni sem képes, mert agyonnyomja a sötétség, az aggodalom. „Hogyan tudnék legalább megszabadulni a félelemtől, hogy tudjak imádkozni”? – kérdezi.
Vannak kevésbé súlyos helyzetek is, amelyek következtében egész lényünket hasonlóképpen aggódással tölti be. Elszáll a békénk, örömünk, s csak a fájdalom, félelem, sötétség marad. Magam is éltem át hasonló helyzeteket. Mit tanácsol ilyenkor Jézus, az Evangélium?
Jézus arra hív: „Ne aggódjatok! Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet ezeknél? Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával képes az életkorához egyetlen könyöknyit hozzátenni? És a ruha miatt miért aggódtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan növekszenek: nem fáradoznak, és nem fonnak! Mégis, mondom nektek: még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha pedig a mezei füvet, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így felöltözteti, mennyivel inkább titeket, kishitűek? Ne aggódjatok tehát és ne mondogassátok: ‘Mit együnk?’, vagy: ‘Mit igyunk?’, vagy: ‘Mibe öltözködjünk?’ Mert ezeket a pogányok keresik. Hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá.” (Mt 6, 27-33)
Amikor a legsötétebb aggodalomban szenvedtem, ez az igei rész nagy fényt adott, de önmagában még mindig nem volt elég, hogy megszabadítson a gyötrő félelmektől, bizonytalanságtól. Mit tegyek még, kérdeztem.
Eszembe jutott, hogy Jézus még valami fontosat mond. Ad egy „módszert”, miképpen tehetem félre az aggodalmat: Ő sokszor beszél arról, hogy éljek úgy, mintha ma este a mennyországba lépnék, ahol „megszűnik minden fájdalom és minden baj”; ahol Vele találkoznék – a Végtelen Isten-Jézussal…
Mit is tennék, ha ma este meghalnék, és Jézus elé kellene állnom? – Akkor nincs holnap, s nem létezik mindaz, amiért most aggódok. Csak a mai nap marad a kezemben. Akkor ezeket a még kezemben levő órákat nagyon ki kell használnom, hogy imádássá, szeretetté alakítsam őket; hogy megbánjam bűneimet; hogy átadjam Neki életemet.
Igen! Ha ma meghalnék, nem volna többé aggodalom a holnap miatt. És Jézus épp erre hív: „Ne aggódjatok a holnapért… Elég a mának a maga baja.” (Mt 6, 34)
És akkor mit kell tennem ma? A tennivalót Jézus már megfogalmazta: „Keressétek először Isten országát…, és mindent megkaptok hozzá.” (Mt 6,33)
Ahogy elmélkedtem Jézus szavain, világossá vált: ha nem aggódok a holnapért, s rá merem bízni életemet, holnapomat Istenre, megszűnik az aggodalom, és betölt Isten szeretetének öröme.
Némi bizonytalansággal kezdtem el gyakorolni ezt. Minden reggeli imámban hosszan átgondoltam, hogy ma úgy akarok élni, mintha ma este Jézus elé állnék. Ma Isten jelenlétét akarom keresni és szeretném adni másoknak az Ő örömét. A holnapi napot rá bízhatom: hiszen „Isten gondoskodik a holnapról”. – Első napom kicsi szorongással, de új békében telt. Esti imában hálát adtam, majd ugyanígy feküdtem le: ha ma éjjel meghalnék, kész szeretnék lenni. Rád bízom a holnapot. Veled szeretnék aludni. A Te öledben hajtom le fejemet.
Néhány nap múlva beláttam, hogy Jézus meghívása „működik”. Azóta életem sok mély szakadékában ugyanezt tapasztaltam. És ezt tapasztaltam a testvérek esetében is, akiknek átadhattam az Evangéliumnak ezt a „módszerét”: Ne aggódjatok a holnapért! Keressétek ma Isten Országát. Isten gondoskodik a holnapról!
-
Az elvált fiatalasszony is annyira össze volt törve, hogy erősítése céljával meghívtam, hogy egy hét múlva jöjjön vissza, beszéljük meg, hogyan sikerült rábízni a sorsát Istenre. Amikor belépett az ajtón, egy új arcot láttam: mosollyal rajta. „Sikerült!” – mondta. Minden nap félretettem a holnapi félelmet. És így sikerült újra jól imádkoznom, rábíznom a holnapot, aggodalmaimat Istenre. És újraéledt bennem az öröm!