Da Vinci Kód

A DA VINCI KÓD

és a kereszténységgel kapcsolatos pamfletek

Tomka Ferenc

Az utóbbi években több könyv és film jelent meg, amelyek a vallással, illetve a kereszténységgel foglalkoztak. Figyelemreméltó, hogy e könyvek olvasottsága, a filmek nézettsége kiemelkedően magas volt. A legnagyobb siker Mel Gibson Passio c. filmje volt, de kiemelkedő siker volt a Narnia Krónikái, a Millió dolláros bébi, a Mennyei királyság, a Titokzatos folyó c. film is. Nagy érdeklődés kísérte a hasonló témájú könyveket.

Mindennek van egy pozitív mondanivalója: hogy az emberek érdeklődéssel fordulnak a vallási témák felé. Kétségtelen, az érdeklődést több esetben az magyarázza, hogy az összeesküvés elméletek, a szenzációk általában felkeltik a figyelmet; részben azért is, mert sokakat személyesen érint, ha erkölcsileg zavaros világunkban az erkölcsi értékeket képviselő kereszténységet, illetve az egyházat, annak történelmét, vezetőit törekszenek leleplezni.

A koncepciózus, tényekre alapozni látszó, de tényeket eltorzító „műfajú” írásokról, filmekről a hívő vagy az igazságot kereső embernek tudnia kell, hogy ne lepődjön meg, ha találkozik ilyenekkel. Tudnia kell a hívőnek e „műfajról” egyrészt saját világnézetének érdekében, másrészt azért is, hogy válaszolni tudjon embertársainak, ha az ilyen jellegű alkotások állításaira alapozva, kérdéseket tesznek fel neki. A hívő, illetve a becsületesen gondolkozó ember számára továbbá meghívást is jelentenek az ilyen alkotások arra, hogy ismerje meg jobban a keresztény hitet, annak alapjait. A Szentírásnak, az evangéliumoknak és Jézus történetiségének kérdéseiről már alapvető felnőtt vagy ifjúsági hittankönyveinkben is elegendő információt találhat az érdeklődő ahhoz, hogy válaszolni tudjon pl. Dan Brown kérdésfelvetéseire vagy a hasonló félre-tájékoztatásokra.¹

A tudományos félretájékoztatásnak jellemző példái voltak néhány évtizede egyes, a Qumrani tekercsekkel kapcsolatos írások is. Magyarul is megjelent a témáról több cikk és könyv, amelyek a tudományos kutatásra hivatkoztak, de megalapozottságuk közelítőleg hasonló volt Dan Brown könyvéhez. Ilyen volt pl. Michael Baigne és Richard Leight könyve: Mi az igazság a holt-tengeri tekercsek körül? (Az évszázad botrányának szenzációs története).² Ekkoriban a tekercseknek még csak egy része volt feldolgozva, és került nyilvánosságra. Egyes szerzők, és a nevezettek is, saját világnézetüknek és előfeltételezéseiknek megfelelően, a világba merték kiáltani, hogy a Qumrani tekercsek kimutatják (majd) a kereszténység eredetét; illetve azt, hogy Jézus onnan vette át tanítását stb.. – Hogy a téma még izgalmasabb legyen, azt is állítani merték (minden alap nélkül), hogy a katolikus, illetve a keresztény kutatók törekszenek elrejteni a tekercseket, nehogy a világ előtt kiderüljön Jézus leleplezése. – Mára az összes Qumrani iratot feldolgozták, kiadták. Nyilvánvalóvá lett, hogy az elhangzott vádak minden alapot nélkülöznek; illetve a tekercsek éppenséggel fényt vetnek Jézus korára, az ószövetségi szentírási könyvek hitelességének pedig nagy igazolói.

A) A DA VINCI-KÓD ÁLLÍTÁSAI

Az utóbbi évek egyik legnagyobb könyvsikere volt – ami az elfogyott példányok számát illeti – Dan Brown A Da Vinci-Kód c. kötete. Miközben sok keresztény legyint (sok kritikussal együtt), hogy inkább A Da Vinci-Blöffről kell beszélni, a könyv több bizonytalan hitű embert megzavart, és sokan vallották, hogy a könyv eltávolította őket a hittől, az egyházból. Bár a kötet iránti érdeklődés csökkenőben van, éveken át meg tudott maradni a legolvasottabb könyvek listáján.

Dan Brown könyvéről nagy mennyiségű kritika, állításainak cáfolata jelent meg.³ Könyvének adatait cáfolni azért kritikus, mert erre egyesek azt mondják, a könyv nem történelem akar lenni, hanem krimi, vagy scifi. Ugyanakkor a könyv eseményei között kibontakozik egy nagyon markáns – és tudományosan megalapozottnak látszó – egyház és biblia-kritika. És sokakat ez fog meg. Maga Dan Brown is azt állítja könyvében, hogy ami a dokumentumokat illeti, amelyekre hivatkozik, ezek „ismertetése megfelel a valóságnak”.⁴

Mivel máig is többen tesznek fel kérdéseket e könyvvel kapcsolatban, illetve mivel újra és újra jelennek meg hasonló műfajú alkotások, mintegy példaképpen is fontos látnunk, meddig el lehet menni a tények vallás-ellenes célzatú meghamisításában.

a) A könyv témája, illetve vallási mondanivalója

A könyv sok szálon fut. Központi eszmei mondanivalója Jézussal, az újszövetségi Szentírással és az Egyházzal kapcsolatos. A könyv főszereplője, hosszú és izgalmas kutatás után rájön, hogy ő Jézusnak és Mária Magdolnának egy késői leszármazottja. Barátai vezetik őt rá eredetének megismerésére, illetve ezzel kapcsolatban arra, hogy mi az igazság.

“Szinte minden hazugság, amit apáink Krisztusról tanítottak nekünk” – állítja a kötet egyik szereplője által a szerző. Jézus kiváló ember volt, de nem volt Isten. – Istenségét csak Nagy Konstantin császár kezdte hirdetni 325 után – politikai érdekből, hogy önmagának és az egyháznak hatalmat biztosítson. A mai evangéliumokat – amelyek Jézust istennek mutatják be – Konstantin íratta. „Konstantin megrendelt és finanszírozott egy olyan új Bibliát, amely kihagyta azokat az evangéliumokat, amelyek Krisztus emberi vonásait emelik ki, és feldúsította azokat az evangéliumokat, amelyek az istenségét hangsúlyozták. A korábbi evangéliumokat törvények kívül helyezték, begyűjtötték és elégették.”⁵ Az Újszövetségi Szentírás tehát, amit ma ismerünk, hamisítás. Az egyház kétezer éven át egy hatalmas összeesküvés minden eszközével hitette el az emberiséggel, hogy Jézus Isten volt. És a mai napig is hazugságok és gyilkosságok eszközével őrzi ezt a titkot.⁶

b) Dan Brown „bizonyítási” módja

Brawn hatalmas mennyiségű „tényanyagot” vonultat fel, a regény különböző szálain, amelyek mind igazolni látszanak fenti állításait.

„Bizonyítási” eljárása hasonlítható ahhoz, mintha rólad kedves olvasó beszerezne valaki 20 különböző élethelyzetben készült fényképet – majd odaadná azokat veled legkevésbé szimpatizáló ismerőseidnek, hogy a képek alapján írjanak egy téged megsemmisítő életrajzot. A képek úgyis igazolják majd, a leírtakat. – Brown közismert eseményekre, tényekre („fényképekre”) hivatkozva írja meg a tényeket és azok hátterét meghamisító regényét.

A könyv sokféle szálon fut, és lényegében minden szála mögött van egy-egy „fénykép”, valami létező valóság, és mindegyik (legyen az a Leonardoval, az ő festményeivel, a Grál-legendával, a Sion renddel, a templomosokkal vagy az Opus Dei-vel, illetve sok vonatkozásban az Egyházzal kapcsolatos) hasonlóan abszurd, történelmileg nem igazolható, vagy a létező adatoknak teljességgel ellentmondó következtetésekre és kijelentésekre jut. Érdekes és jellemző, hogy az egész fikció sem tőle származik. Az ötlet a nyolcvanas években megjelent az Abbé titka: szent grál, szent vér c. könyvben, majd rövidesen ki is derültek e könyv „forrásainak” hamisításai. Dan Brownnak mégis sikerült e könyv anyagát érdekesebben megírni, és meglepő, milliárdos jövedelmet szerezni annak hasznából.

Alábbi reflexiónkban a Jézust, Egyházat és a Szentírást érintő központi témákról – az ezekkel kapcsolatos állítások igazolásának módjáról – szólunk.

B) A DA VINCI-KÓD

A TÁRGYI HAMISÍTÁSOK ABSZURD PÉLDÁJA

a) Léteznek-e bizonyítékok, amelyek az Újszövetségi Szentírásban bemutatottnál korábbi kereszténység vagy Jézus-hit létét igazolják – ahogyan A Da Vinci-Kód állítja?

A regény három bizonyítékra hivatkozik, amelyekről kijelenti, hogy ezek „a legkorábbi keresztény feljegyzések”.⁷

Így ír: Bár Nagy Konstantin és a Vatikán igyekezett eltüntetni az eredeti evangéliumok nyomait is, néhány evangélium mégis megmaradt: „A Holt tengeri tekercsek, amelyeket 1950-ben találtak meg egy barlangban elrejtve Kumrán mellett, és a kopt tekercseket pedig Nag-Hammadiban” találtak meg. Ezek a dokumentumok „nemcsak Grál (illetve a Mária Magdolnával kapcsolatos állítások) igazi históriáját mondják el, hanem nagyon is emberinek mutatják be Krisztus alakját…. A Vatikán persze, híven a félretájékoztatás hagyományához, mindenáron el akarta kerülni a tekercsek napvilágra kerülését. És hogy miért? Ezek a tekercsek fényt vetnek a hamisításokra és koholmányokra, határozottan megerősítve, hogy a modern Bibliát emberek válogatták és szerkesztették, akiknek politikai céljaik voltak vele: elősegíteni Jézus Krisztus, az ember istenülését, és befolyását felhasználva megszilárdítani hatalmukat”.⁸

Az előbbi tekercsek mellett megmaradt egy harmadik bizonyíték is – állítja a Da Vinci-Kód –: „a legendás Q dokumentum, egy kézirat, amelyről a Vatikán is elismeri, hogy valószínűleg létezik. Állítólag Jézus tanításait tartalmazza saját kezűleg lejegyezve”.⁹

A regény szerint tehát a 3 bizonyíték: a Kumráni tekercsek, a Nag-Hammadiban talált leletek és a Q dokumentum. Lássuk mi az igazság ezekkel a „bizonyítékokkal” kapcsolatban:

1. a Kumráni tekercsek

Ami igaz:

Kumránban 1947 után találtak tekercseket. A Kumrán nevet így sokan ismerik. Ez az egyik „fénykép”, amelyik létezik.

Ami nem igaz:

Kumránban egyáltalán nem esik szó Jézusról. Az ott talált iratokat kiadták, például angolul mind megvásárolhatóak. Nemcsak Evangélium nincs közöttük, de Jézusról sincs bennük szó. Az anyagok jelentős részét Jézus előtt írták. Több ószövetségi tekercs került ott nyilvánosságra.

2. a Nag-Hammadi leletek

Ami igaz:

Nag-Hammadiban 1945-ben ugyancsak érdekes dokumentumokat találtak.

Ami nem igaz:

A Da Vinci-Kód összes többi ide vonatkozó állítása. Azt állítja a Nag-Hammadban talált dokumentumokról, hogy ezek titkosak. Valójában ezek is megjelentek, könyvesboltokban megvásárolhatóak. – A leletek nem ősiek, nem Jézus korából származnak, hanem későbbről, a 4. századból. A leletek között találhatóak apokrif evangéliumok kopt fordításban, de az eredeti görögül írt apokrifek is jóval Jézus után, a 2-3. században keletkeztek.

A Da Vinci-Kód állítása szerint Nag-Hammadiban talált írások Jézust nem tartják Istennek. A valóság ennek ellenkezője. A Nag-Hammadi iratok egy gnosztikus szekta iratai; a gnosztikusok pedig nemhogy „csak embernek” tartották volna Jézust, hanem éppenséggel Jézus emberségét tagadták. Azt mondták, hogy Jézus csak Isten volt, olyannyira, hogy nem volt valóságos ember (csak látszat teste volt; ezért nem is halhatott meg valóságosan, és nem beszélhetünk megváltásról).

3. A Q forrás

A Da Vinci-Kód szerint ez a harmadik ősi forrása, amely igazolja, hogy Jézust nem tartották istennek: „a legendás Q dokumentum: egy kézirat, amelyről a Vatikán is elismeri, hogy valószínűleg létezik”, amelyet saját kezével „Krisztus maga írt”.¹⁰

Ami igaz:

Minden teológián tanulnak egy un. Q forrásról, mint az evangéliumok forrásáról.

Ami nem igaz:

A regény összes többi ide vonatkozó állítása. A Q a német Quelle = forrás szóból származik. A biblia-kutatók feltételezik – mivel a három szinoptikus evangélium sok közös szöveget közöl –, hogy a szinoptikus evangéliumok előtt létezett egy leírt anyag, amelyeket e könyvek írói felhasználtak. Ezt nevezték Q forrásnak, amely feltehetően megsemmisült. Természetesen ez a forrás – a regény állításával ellentétben – teljességgel Jézus istenségét tanította, hiszen a lényege az, hogy ebből merítettek a szinoptikusok…

b) Léteznek-e bizonyítékok Jézus és Mária Magdolna szerelmi kapcsolatáról ­– ahogyan ezt a regény állítja?

Brown szerint „megszámlálhatatlan mennyiségű utalás vonatkozik Jézus és Magdolna kapcsolatára”¹¹ az apokrifekben.

Ami igaz:

Valóban léteznek apokrif írások, „evangéliumok”, amelyeket napjaink egyes pamfletjei, filmjei az Újszövetségi Szentírás hiteltelenítésére próbálnak felhasználni. A Da Vinci-Kód több apokrif evangéliumra hivatkozik tanúként, Tamás, Fülöp, Péter, Mária stb. „evangéliumára”.

Ami nem igaz:

– Brown úgy beszél az apokrifokról, mintha ezek az egyház által titkolt, tiltott írások volnának. Valójában ezek létét az egyház sosem titkolta. Minden teológián tanulnak róluk. Magyarul is több olvasható közülük.¹² – Az apokrifok többnyire nem hasonlítanak a tényleges evangéliumokra, inkább Jézus mondásait, példabeszédeit idézik, gyakran gnosztikus magyarázatokkal.

– Brown állítása szerint az apokrif iratok korábbiak, mint az evangéliumok. Valójában az idézett apokrif evangéliumok Kr. után 150 és 250 között keletkeztek, a Szentírásban leírt evangéliumok pedig (amint ezt korábban igazoltuk) néhány évtizeddel Jézus halála után, az 1. században. – A Fülöp evangéliuma c. irat hivatkozik is az Újszövetség könyveire, pl. 1Kor 8,1;1Pt 4,6, Mt 15,13 stb. részekre. Akkor nyilvánvaló, hogy az Újszövetségi Szentírás könyvei korábban keletkeztek…

– Az apokrifokban nincs szó sem Jézus házasságáról, sem gyermekéről. Hiszen, amint mondtuk, ezek az iratok az anyagi világot, a testet, a házasságot rossznak állítják be, Jézust pedig annyira isteninek tartják, akinek csak látszat emberi teste volt…

– A regény szerint az „eredeti” evangéliumok úgy mutatják be Jézust, hogy ő jobban rokonszenvezett a nőkkel és idéz „Mária evangéliumából” néhány mondatot, amelyek erre látszanak utalni. A tény ezzel szemben, hogy a gnosztikus írások a nőket alacsonyabb rendűnek tartották. Jézusnak ilyen kijelentéseket tulajdonítanak, hogy a nőket ő azáltal juttatja el az üdvösségre, hogy férfivá változtatja őket.¹³

– A Da Vinci-Kód idéz egy kijelentést Fülöp evangéliumából, hogy Jézus „szájon csókolta” Mária Magdolnát. – Más gnosztikus írásokban is szerepel ez a kifejezés, de sajátos jelentéssel. Pl. Jakab második apokalipszisében a feltámadott Jézus úgy adja át misztikus titkait Jakabnak, hogy „szájon csókolja”. A gnosztikus kifejezési formában a szájon csókolás nem szexuális, hanem misztikus jelentéssel bír: a teljességgel isteni (és nem valóságosan emberi) Jézus isteni titkokat ad át ilyen módon. (A kereszténység az Énekek énekének hasonló kijelentéseit kezdettől alkalmazta misztikus értelemben.)

c) Igazolható-e, hogy a Jézus istenségéről szóló tanítást Nagy Konstantin vitte keresztül a niceai zsinaton, és ő szerkesztette a mai evangéliumokat – ahogy A Da Vinci-Kód állítja?

A Da Vinci-Kód szerint Jézus istenfiúságának kérdése csak „a Niceai Zsinaton merült fel, és ott is fogadták el azt”. Jézus istenségének tanítását itt hozták létre és döntötték el, „méghozzá viszonylag szoros szavazással”. A mai evangéliumokat, amelyek Jézust istenként mutatják be, Konstantin íratta meg.¹⁴

Ami igaz:

Nagy Konstantin volt az a császár, aki 300 év keresztényüldözése után megszüntette az üldözést, sőt maga is keresztény lett. Az is igaz, hogy Nagy Konstantin előtt a birodalom államvallásban gondolkozott – és Konstantin a pogány államvallás helyébe a kereszténységet próbálta állítani, illetve össze akarta békíteni a pogányokat a keresztényekkel.

Az is igaz, hogy Konstantin a kor püspökeivel egyetértésben összehívta a Niceai Zsinatot, hogy szembeszálljon az ariánusokkal, ezzel a 315 táján keletkezett szektával, amelynek tagjai Jézust isteni lénynek tartották ugyan, de „kevésbé istennek”, mint az Atyát.

Ami nem igaz:

– Azzal az állítással szemben, hogy „Konstantin változtatta Jézus státusát” istenivé¹⁵– amint láttuk – a kereszténység az 1. század óta istennek tartotta Jézust.

– A „viszonylagosan szoros szavazással” szemben: a Niceai Zsinat minden határozatát a 99% igen szavazatával fogadták el.

– Azzal az állítással szemben, hogy a mai Szentírást Konstantin íratta volna: láttuk már, hogy az 1. század végén és a 2. században idézik azt a kor keresztény írói, és számos szentírási töredéket is találtak e korból.

BEFEJEZÉSKÉNT

Megismerkedtünk a Da Vinci-Kód abszurd torzításaival. E sorok választ adtak a nevezett regény kérdéseire, de a mondottak végkövetkeztetéseként leginkább azt kell megjegyeznünk, hogy a kereszténység ellenes támadások, torzítások és hazugságok – a legkülönbözőbb műfajokban – a kereszténység születése óta ismeretesek, és holnap találkozhatunk egy újabb, és hasonlóan meggyőzőnek látszó gondolatsorral, regénnyel, filmmel. A hazugság vagy torzítás minden újabb állítására nem tudunk felkészüli, annál fontosabb ismernünk a hasonló példákat, hogy tudjuk, meddig el lehet menni a hamisításban.

„Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak” – mondta Jézus. De hozzá tette: „Ha az én tanításomat megtartották, a titeket is megtartják majd” (Jn 15,20).

Az egyház és kereszténység ellenes támadásokkal kapcsolatban meg kell vallanunk, hogy ezek egy részének oka magának az egyháznak, a keresztényeknek vétkei, méltatlan magatartása. Ezért az egyházat támadókkal szemben első magatartásunknak az őszinte megértésnek kell lennie, illetve a megvallásnak, hogy sajnos mi keresztények valóban nem éljük azt a tökéletességet, amelyre Jézus hívott. Jó, ha hozzá tudjuk tenni, hogy szeretnénk újra és újra megújulni, és az evangéliumot a maga teljes tisztaságában élni.

Ha Jézust vagy az egyházat támadják, általában nem szabad belekeverednünk vitákba, harcokba. Kell tudnunk megkülönböztetni, ki az, aki csak támadni akar, és ki az, aki igazán érdeklődik. (Gyakran az is érdeklődik, aki most durván támad. Annál inkább meg kell találnunk a módját, hogy a támadásra ne viszont-támadással, hanem szeretettel válaszoljunk.) De szeretettel tanúságot tenni Jézusról kötelességünk. – „Álljatok készen arra, hogy megfeleljetek mindenkinek, aki reménységetekről kérdőre von titeket. De ezt szerényen, tisztelettudóan, jó lelkiismerettel tegyétek” (1Pt 3,15-16). – Mindebben segítséget kívántak nyújtani e sorok.