A püspöki szinodus meghívja a katolikusokat és különösen a családokat evangéliumi küldetésük betöltésére: Hogy amikor sokan megkérdőjelezik a házasság jelentőségét, mások a társadalom láttán már hinni sem tudnak a jó házasság lehetőségében, a keresztények ragyogtassák fel környezetük és a világ számára az élő-sugárzó házasság és család valóságát.
A házasság megroppanását mintegy 50-60 éve a liberális szemlélet indította el a „szexuális forradalommal”. Akkoriban azt hirdették, ha felszabadítjuk a fiatalságok a szexuális korlátok alól, akkor jönnek majd létre jó házasságok. Ezzel szemben a házasságok nagyarányú összeomlása a szexuális szabadosságnak, és nem kis részben a házasság előtti szabad szexnek és összeköltözéseknek „gyümölcse”.
A házasság krízisének mutatói
1) A házasságkötések csökkenése és a „próba-házasságok”. – A „fejlett, felvilágosult” országban csökkent a házasodási kedv, nőtt az együttélések és élettársi kapcsolatok száma. Hazánkban 1990-ben a 25-29 éves párkapcsolatban élő nők 95%-a házasságban élt, és csak 5% élettársi kapcsolatban. 2011-ben 49%-uk élt élettársi kapcsolatban. – S akik kapcsolatukat együttéléssel kezdték, azok között jóval nagyobb a válási arány, mint azok között, akik szexuális közösségtől tartózkodva léptek házasságra.
A házasság előtti együttélés, mint „próba” szinte normává lett: A magyar népességnek 2005 táján az 58,2%-a, a fiataloknak 76%-a vallotta, hogy a párok először próbálják ki kapcsolatukat, utána házasodjanak. 2014 táján már az idősebbek körében is 70% fölé nőtt az így vélekedők aránya. 2014-ben az összes párkapcsolat 75%-át élettársak alkották.
2) A válások – Annak ellenére, hogy egyre kevesebben kötnek házasságot, a válások aránya nő. Hazánkban az 1970-ben megkötött házasságok 27%-a, 1990-ben 31%-a, 2014-ben közel 50%-a végződött válással.
Bár az élettársi kapcsolatként induló párok (különösen a nők) többsége életre szóló kapcsolatról álmodik, e kapcsolatok bomlási aránya magasabb, mint a házasságot kötött pároké. Így az életre szólónak álmodott kapcsolatoknak együttesen 75-80%-a felbomlik.
A párkapcsolatok félelmetes törékenységének teljes képét tovább rontják a következő tények: a) Sok pár nem válik el törvényesen, de gyakorlatilag külön él. b) Jelentős az együtt élő, de elhidegült kapcsolatok száma. c) Ismételten kutatták, mennyire érzi magát beteljesültnek az asszony a házasságban. Több kutatás szerint teljesen boldognak csak 15-20%-uk tartotta magát. – Tehát a házasságoknak csupán 7-10%-ában valósult meg a fiatalok álma.
3) A gyermekvállalás visszaesése – A népesség egyszerű utánpótlását a családonkénti 2,15 gyermekszám biztosítaná. A fiatalok „tervezett gyermekszáma” 2,2 körül van, de a valóságban a termékenységi arány 2014-ben 1,28. Ez a népesség folyamatos fogyatkozásához és elöregedéséhez vezet.
4) Házasságon kívüli születések. A házasság válságát jelzi, hogy olyan alapvető funkcióját, mint a gyermekek egészséges felnevelése, nem tudja kielégítően betölteni. Erre utal az is, hogy növekszik a házasságon kívüli születések aránya. Ez hazánkban 1965-1985-ig 5-10% volt, 1997-ben 25%, 2012-ben 46,2%. Többségük élettársi kapcsolatból származik, de a gyermekek nevelésének mintegy 10%-át egyedül az anya vállalja.
5) A mozaik családok – A családbomlás, válás, házasságon kívüli születés, illetve a „mozaik családokban” élés maradandó károsodást okoz a gyermekekben. Az ilyenek nagyobb arányban kezdenek éretlenül szexuális kapcsolatba; kevésbé mernek házasságot kötni, illetve nagyobb a válási esélyük. Magasabb arányúak körükben az idegzeti sérülések, összeütközések a törvénnyel, az ifjúkori öngyilkosságok.
Testi kapcsolat nélküli készülettel – boldog családok születnek
A készület során a szexuális közeledéseket mellőző, de az egymás közötti kapcsolatot felelősen építő párokból olyan házasságok jönnek létre, amelyek 97-100%-ban nemcsak tartós, hanem kiegyensúlyozott és boldog családokká válnak. A mondottakat részleteiben igazoló kutatásokra még visszatérünk. (Ha vallásukat gyakorló párok, családok szétszakadnak, nagy többségüknek a felkészülése volt hibás!) Nagy a felelőssége az egyháznak, a katolikus családoknak, házaspároknak, hogy az Életnek erről az útjáról tanúságot tegyenek. Egy útról, amelyet legtöbben keresnek, de korunkban többnyire nem is hallottak róla.