A 2015-ben befejeződött család-szinódus, majd a Szeretet Öröme pápai buzdítás megállapítja, hogy minden lelkipásztor, minden keresztény folyamatosan találkozik a világban sodródó fiatalokkal, jegyesekkel, együttélőkkel, a kereszténységtől eltérő normákat követő párokkal. De az egyház arra hív, hogy „anyai szelídséggel” tekintsünk rájuk (vö. Ef 4:15). Krisztus sem ítélkezett Mária Magdolna vagy a szamariai asszony felett, hanem irgalmas megértéssel emelte fel őket. A legnehezebb körülmények között is fedezzük fel az emberekben a – legalábbis bizonyos időszakokban felszínre kerülő – Isten-keresést, és erre építsük támogatásukat. (Szinodus zárójelentése 70-71)
1. Mit mondjon a lelkipásztor, ha együtt-élő párokat kell házasságra felkészítenie?
És mit tehet a megtérő, aki már elkötelezett kapcsolatban él, de felfedezi, hogy párjával korábban rossz úton jártak? Hiszen előző írásainkban azt igazoltuk, hogy a házasság előtti szexuális élet károkat okoz az emberben, a kapcsolatban.
Az első bizonyosság, hogy Jézusnál mindig van lehetőség a megújulásra. – De mi lesz az említett sebekkel?
Hasonlítsuk az eseményeket egy házépítéshez, amelyben az alapokat rosszul rakták le, de a házba beköltöztek. – Az alapok már nem cserélhetők ki. De a rosszul alapozott ház megerősítésére is vannak eszközök: pl. egy felül összefogó betonkoszorú. A kapcsolat építése során az együttjáráskor keletkező oxitocin-kötelék már nem pótolható (teljességgel). De a felek közötti kapcsolatot, kommunikáció-képesség, amelyet a nevezett hormonális folyamat alapozza meg a szex nélkül készülőknél, egyéb eszközökkel is erősíthetik. – Ezeket kell velük megismertetni, és hangsúlyozni felelősségüket ezek használatáért.
Ilyen összekapcsoló erő elsősorban a közös hit, a közös ima. Felmérések szerint azok a házasságok, amelyben élő a napi ima (és az abból fakadó lelki-megosztás), életreszólóak. – Nagy összekötő kapcsolat a heti minőségi beszélgetés (vagy közös élmény): amelyen a felek megoszthatják egymással lelküket, meg tudják beszélni a felmerült nehézségeket, és azok javításának módját. – Rendkívüli támasza a párkapcsolatnak egy hívő, testvéries családcsoport. Ennek találkozásain tapasztalják, hogy másoknak is vannak nehézségeik, hallják hogyan oldják meg azokat mások; esélyt kapnak, hogy a beléjük szorult kérdéseket, gondokat kimondják, és tanácsot kérjenek.
A fenti gondolatok alkalmazandók az együttélő párok házasságra felkészítésének alkalmával is. A „Szeretet öröme” szinódusi pápai buzdítás megállapítja, hogy a felkészülés során mindazoknak, akiknek kapcsolatában bizonytalanság mutatkozik, helyzetüknek megfelelő iránymutatásokra van szükségük, amely vezesse el őket a tiszta készület jelentőségének megértésére, a hátralevő időben annak gyakorlására, valamint a mélyebb keresztény életre és a keresztény közösségbe (209-211).
2. Mit tegyenek a fiatalok, akik egy csapongó élet után megsejtik, hogy súlyos sebeket okoztak maguknak (és másoknak)?
Az első lépés mindig a hit, Jézus felemelő szeretetében. Efelé kell őket minden kereszténynek segítenie. Házasság előtt álló fiatalok esetében beszélünk a „második szüzességről”, amely a teljes megújulás lehetőségét akarja megfogalmazni. „Vajon maradtak bennünk sebek, korábbi életünk nyomaként?”- kérdezik sokan. A mondottak értelmében maradtak. De Jézus teljes szeretetét és támogatását ígéri a megtérőknek, az utolsó óra munkásainak. Tehát Jézus kezét megfogva, és mostantól a tisztaság útját járva, biztosan járhatják a hit útját, amint sok szent is így tett.
3. Tanácsolhatunk valamit az együtt élőknek, ha nem tudnak dönteni a házasság mellett?
Ha maguk is keresik a megoldást, meghívhatjuk őket, hogy kezdjenek el testi kapcsolat nélkül élni; s emellett minden este próbáljanak meg külön-külön csendben imádkozni, majd ez után személyesen szót váltani. Több hasonló között felidézek egy példát, amikor egy 6 éve együtt élő pár elfogadta tanácsomat. Néhány hónap után beszélgetést kértek: A lány könnyezve vallotta: sosem hittem volna, hogy barátomban ilyen mélységek laknak. S a fiú: rájöttem, hogy én csak kielégültem barátnőmön, de nem az ő személyét szerettem. Mennyi új szépséget fedeztem fel most benne, a tartózkodás és beszélgetések által. Egy idő után döntöttek is a házasság mellett. Az is előfordul, hogy ilyekor a szétválás mellett döntenek, amint ilyenről számolt be Bíró püspök atya egy elbeszélése az Új Ember egy korábbi számában, s amilyennel magam is találkoztam néhányszor. A döntés mindenképp lehetőséget ad a fiataloknak az újrakezdésre.